Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-13 / 37. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. szeptember 13. *• 13 Esperesek a lelkészpályamodellről ^ Lelkészakadémiai kurzust szerveztek az esperesek részére szeptember 6-9. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A két és fél napos tanácskozás témája a lelkészi életpályamodell megalkotásának lehetősége volt. A két szervező - dr. Joób Máté, a lelkészakadémia vezetője és Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója - gazdag programot állított össze. Az esperesek azzal a reménységgel vettek részt a lelkészakadémián, hogy az itt munkával eltöltött idő egy olyan fontos út állomása lehet, amely hosszabb távon is befolyásolhatja, hogy készi kompetenciák, az életpályamodellhez kötött, garantált illetményrendszer, készségek és képességek továbbfejlesztése. A téma feldolgozása egyénileg és csoportmunkában történt. milyen lesz majd lelkészként szolgálni az evangélikus egyházban. Az esperesek megpróbálták megfogalmazni azokat a kereteket, lehetőségeket, elvárásokat, amelyeket az életpályamodell leír. Sorra vették a kulcsfogalmakat: lel-Az esti és reggeli áhítatok megfelelő spirituális keretet adtak a tanácskozásnak. A közbeszédben sokszor előfordul az életpályamodell mint fogalom - mutatott rá a tanácskozással kapcsolatban dr. Joób Máté. A modellt úgy mutatják be, mint ami segítheti a szakembereket munkájuk végzésében. Ez szülte azt a gondolatot, hogy vajon egy lelkészi életpályamodell mennyire lehetne segítség a lelkészek számára. Ha megfogalmaznák a szükséges kompetenciákat, a támogatórendszert, döntés születne a garantált illetményről, akkor nagyobb biztonságban végezhetnék a lelkészek szolgálatukat. A belső indíttatás a témaválasztáshoz pedig az volt, hogy az egyházban sok szó esik intézményekről, arról, hogy az egyháznak milyen szerepe van a társadalomban, de talán háttérbe került a lelkész személye és a lelkészi szolgálat - fogalmazta meg Joób Máté. Nagy ajándék, hogy a teljes esperesi kar leülhetett, és az esperesek közösen átbeszélhették a lelkészi szolgálat főbb kérdéseit, a kurzus végén pedig feltehették maguknak a kérdést: hogyan tovább? A végcél nem egy jogszöveg megalkotása volt, az életpályamodell csak eszköz. A cél: nagyobb biztonságban, egymást támogatva induljanak el a lelkészek hivatásukban, tudjanak megmaradni a lelkészi pályán örömök és kudarcok között is, és úgy fejezzék be lelkészi szolgálatukat, mint akik megtették az útjukat. ■ Kiss Miklós Megújult a soproni temetőkápolna A soproni Balfi úti evangélikus temető felújított kápolnáját szeptember 5-én szentelte fel a gyülekezet három lelkésze, Tóth Károly, Gabnai Sándor és Holger Mánké. A renoválás az egyre nagyobb méretű beázásokat szüntette meg. A teljes kivitelezés közel 16,5 millió forintba került. Az összeg előteremtéséhez a gyülekezet nagyarányú összefogására volt szükség. A legnagyobb adomány Németországból, Luise Mitschtől és családjától érkezett. A hölgy szülei, a Preidl- Leitner házaspár soproni német kitelepítettek voltak. Végrendeletükben nagyobb adományt hagytak a Soproni Evangélikus Egyházközségre. A házaspár a kitelepítéskor magával vitt egy fűcsomót, amely a földet, a hazát szimbolizálta, és egy tetőcserepet, amely pedig az otthont, a védelmet jelképezte. Az új és régi haza közötti kapocs nem szűnt meg a szülők halála után sem: Németországban született lányuk úgy nyilatkozott, hogy voltaképpen ő is soproni lány. ■ Krisch András Konferenciát szerveznek Vladár Gábor emlékére A dr. Vladár Gábor egykori igazságügy-miniszter, evangélikus bányai kerületi felügyelő emlékére szervezett konferenciáról egyeztetett szeptember 2-án dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter és dr. Fabiny Tamás északi kerületi püspök. Az október 16-ra tervezett konferenciát az Igazságügyi Minisztérium és a Magyarországi Evangélikus Egyház közösen rendezi. A konferencián bemutatják a kiemelkedő jogtudós, Ordass Lajos püspök egykori elnök társa súlyos megpróbáltatásokkal teli életét, munkásságát és szerteágazó egyházi szolgálatát ismertető emlékkötetet, valamint átadják az első Vladár Gábor-díjat. Könyvvásárok szeptemberben A Luther Kiadó minden érdeklődőt szeretettel vár könyvesasztalánál ♦ az evangélikus presbiterek országos találkozóján (EPOT) szeptember 19-én Budapesten, a Tüskecsarnokban; ♦ az artikuláris napon szeptember 27-én Nemescsón; ♦ a Tágas tér fesztiválon 2015. szeptember 25-27. között Szegeden. Saját kiadványainkra 15% kedvezményt biztosítunk. Szeretnénk felajánlani gyülekezeteinknek, intézményeinknek és egyéni vásárlóinknak az előrendelés lehetőségét, hogy megrendelt könyveiket a helyszínen postaköltség nélkül átvehessék. Ehhez megrendeléseiket az EPOT esetében legkésőbb szeptember 16-ig a nemescsói és szegedi rendezvény esetében szeptember 22-ig küldjék el a kiado@lutheran.hu címre. Kérjük, szíveskedjenek jelezni, melyik könyvvásárba kérik a csomagot, és hogy készpénzzel vagy átutalással kívánnak-e fizetni. Átutalásos számla esetén 10%, készpénzes fizetés esetén 15% kedvezményt adunk. A könyvvásárokban csak készpénzes számlát áll módunkban kiállítani. Luther Kiadó Kiadónk és könyvesboltunk új címe 2015 januárjától: 1081 Budapest, Kiss József u. 2/A Számlázási és postázási cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478.20/824-5518 Könyvesbolt: 1/411-0385 kiado@lutheran.hu http://www.facebook.com/LutherKiado Egy haláleset, amely gyülekezetei teremtett ► Az egykori nagydobronyi (Velika Dobrony, Ukrajna) református lelkészt, Horkai Lászlót beteghez hívták Szolyvára (Szvaljava), hogy úrvacsorát vigyen. Bár a munkácsi (Mukacseve) lelkész közelebb lett volna, mégis őt kérték meg. A betegúrvacsorát nemsokára temetés követte, s a püspöki tisztséget is betöltő Horkai László azzal szembesült, hogy a gyászolók és végtisztességet tevők között gyülekezetnyi magyar református van. A felismerést tett követte. Éppen húsz évvel ezelőtt. Augusztus utolsó hétvégéjén megtelt a szolyvai gyülekezeti terem, hogy az egykori alapításra emlékezzenek. A legtöbben Nagydobronyból érkeztek, élükön a már nyugdíjas Horkai Lászlóval, de jöttek Hollandiából, Budakesziről, Kelenföldről, a budapesti Erdélyi Gyülekezetből is. Senki sem jött üres kézzel. Volt, aki énekszolgálatával köszöntötte a helyieket. Mások a kezdetekről mondtak el történeteket, de gyűltek az adományok is. A gyülekezet nem növekedett akkorára, hogy önmagát eltarthassa. A sok segítségnek köszönhetően 2002-ben mégis létrehoztak egy óvodát, aztán egy iskolát is. Ahogy a helyiek mondják: Jézus Krisztus mindig megsokszorozza az ajándékokat. Az ünnepségen Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka megígérte, hogy a kicsiny gyülekezet, de leginkább az oktatási intézményei állandó egyházi támogatásban részesülnek majd. A biztos háttér talán a híveket is jobban összetartja, s az újakat a gyülekezetbe vezérli. Hiszen a húsz év alatt azzal kellett szembenézniük, hogy egyetlen magyar gyereket kereszteltek, miközben a velük egy időben indult ukrán református gyülekezet folyamatosan erősödik, és már önálló templomot is épített. A magyar óvoda remény arra, hogy a helybeli magyar szülők visszatérnek, illetve kitartanak a magyar nyelvű oktatás mellett. Ráadásul az elmúlt években a magyar nyelv tőkévé változott Ukrajnában. Egyre több ukrán szülő íratja gyerekét magyar tannyelvű intézményekbe. Az egykori szolyvai óvodások közül nyolcán már magyar gimnáziumot végeztek, és Kárpátalján vagy éppen Magyarországon folytatják felsőfokú tanulmányaikat. A szolyvaiak remélik, hogy ha a nyelv már tőke, a református hit is az lesz. A gyülekezetben húsz év alatt sok igehirdető megfordult. Leginkább a nagydobronyi lelkészek szolgáltak ott. Ma egy állandó lévita lelkész hirdeti az igét. Ahogy a helyiek mondták: messzi településekről is jönnek, hogy meghallgassák szavait. Mivel a szolyvaiak úgy vélik, hogy nem tehetik tönkre, amit Istentől kaptak, bátran állítják, hogy húsz év múlva is lesz magyar református gyülekezet. A kárpátaljai magyarság többségében református. Ennek tudatában is csodálkozom Munkácson, ahol az istentiszteleten a templom kétharmada megtelt. Csak azért ennyi, mert a templom másik felét éppen renoválták. A prédikáció alatt folyamatosan olyan hangot hallottam, mint amikor szinkrontolmács beszél. Aztán felfedeztem a padnál a fülhallgató-csatlakozót. Nem tévedtem. Az ukrán nyelvű reformátusoknak tényleg fordították az istentiszteletet. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a háborútól sújtott ország ezen felében békében is lehet élni egymás mellett, illetve egymással, még akkor is, ha időnként ennek ellenkezője is tapasztalható. A templommal szemben van a református egyház diagnosztikai központja. Sajnos belülről nem tekinthettük meg aznap, ám már maga az épület üzenet: a Kárpát-medence legkisebb és legszegényebb magyar közössége erre is képes. A következő megálló Beregszászon a református egyház missziós központja volt. Minden rendezett, folyamatosan fejlődik, hiszen a központ igen nagy mértékben önellátó. Korábban jelentős bevételük származott a vendégszállásokból is. A háború óta megcsappant a látogatók száma. Még a közeli Magyarországról sem jönnek annyian, mondván, hogy Ukrajnában harcok vannak. Kárpátalján nem folyik vér, a turisták mégis elkerülik. Pedig nekik ez lenne a legnagyobb segítség - mondta Nagy Béla főgondnok, de korábban ezt mondta a Jánosiban működő Helikon Szálló tulajdonosa is. Ha köszönték is a nekik juttatott adományokat, kérésük valójában csak egy volt: ne kerüljük el őket! ■ Veres Emese-Gyöngyvér
