Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-08-16 / 33. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. augusztus 16. » 13 „Ez az orgona iránti szerelem” Találkozás Teleki Miklós orgonaművésszel ► A siófoki evangélikus hívek ünnepi istentiszteleten adtak hálát negyedszázada felszentelt, Makovecz Im­re tervezte templomukért - tudósítottunk nemrég. Az ünnep zárásaként emlékezetes koncertet adott a temp­lom mesterorgonáján Teleki Miklós orgonaművész. Ebből az apropóból ültünk le beszélgetni pályáról, el­­hívatásról, megélt ökumenéről és Johann Sebastian Bach soha meg nem unható, csodálatos „arcairól” de sok más is szóba került, nem utolsósorban a közel két évtizedes ismeretség okán. Persze evangélikus szá­lakat is kerestünk - és találtunk is... Teleki Miklós Orgonaművészi dip­lomáját 1995-ben szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneakadémián Le­­hotka Gábor orgonaművész nö­vendékeként. 1993 szeptemberé­ben elnyerte a budapesti nemzet­közi Liszt Ferenc orgonaverseny különdíját. A budapesti Honvéd férfikar orgona- és zongorakísérő­­jeként kezdte pályáját. Sikeres koncerteket adott Európa számos országában és az Egyesült Álla­mokban, rendszeresen koncerte­zik a budapesti Szent István-bazi­likában. Elnyerte az Artisjus-díjat, számos szólólemezt és egy zenei DVD-t adott ki. A székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakkö­zépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola orgonatanára. Siófokon él, az evangélikus templom „címze­tes orgonistájaként" a helyi ko­molyzenei koncertélet szervező­je, a balatoni régió városaiban rendezett templomi koncertsoro­zat rendszeres fellépő művésze, de alkalmanként kántori szolgála­tot is ellát a számára már ottho­nossá vált siófoki evangélikus gyülekezetben. A Siófoki Alkotók Körének tagja.- A zene iránti fogékonysága bizonyá­ra kora gyerekkorában jelentkezett - de a sok-sok hangszer közül miért ép­pen az orgonát választotta? Kinek kö­szönhetően szerette mega hangszerek királynőjét?- Az evangélikus Johann Sebasti­an Bach műveinek köszönhetően. Ének-zenei általános iskolába jár­tam, ahol mindennap volt ének­óránk, hetente pedig kórusfoglal­kozás. Énektanárnőnk, Cseszka Edit- akire most is hálás szeretettel gon­dolok - nagyon figyelt rá, hogy rend­szeres zenehallgatásban részesül­jünk. A mai napig nem felejtem el: egyszer a zenehallgatás-órára egy román kiadású lemezt hozott be ne­künk, amelyen többek között Bach­­művek is szerepeltek, egy német művész előadásában, a bukaresti rá­dió orgonáján. Rettentően megtet­szett nekem ez a lemez, óra után köl­csönkértem a tanárnőtől. Szívesen odaadta. Hát, ez valami olyat indított el az életemben, ami azóta sem tűnt el. És az érzés intenzitása sem csök­kent... Ez az orgona iránti szerelem, ha szabad így neveznem.- Gondolom, orvos édesapja is szerette, hallgatta otthon a komoly­zenét, de a három fiú közül Ön, a leg­kisebb lett zeneművész...- Igen, így van, a szüleim mindig jártak az Operába, bérletük volt, apunak nagyon jó zenei memóriája volt. Ahogy visszaemlékszem, fü­tyült és énekelt fejből minden híres operaáriát. Nem biztos, hogy töké­letes tisztasággal, néha el is humori­zálta a dolgot, de tudta. Édesanyám­nak is volt művészi affinitása, máig szép hangja van, jól énekelt, jól tán­colt, tehát apai-anyai ágon, ha nem is professzionális szinten, de bennünk volt a művészetek és a zene iránti sze­retet, érdeklődés.- Az „ötödik evangélista” előtt úgy is tiszteleg hogy kevesek által ismert műveit is felkutatja, játssza, illetve egy-egy koncertjén Bach több arcát is megmutatja hallgatóinak.- Bach rendkívüli egyéniség volt. A zenetörténészek úgy szokták jel­lemezni, hogy ő foglalta össze, ő zár­ta le a barokk kort. Azt is tudjuk az életművéből, hogy szerette magát ki­próbálni. Például Vivaldi zenekari concertóit átírta orgonára. Arra is vette a fáradságot, hogy elgyalogol­jon egyik nagy elődje, Buxtehude szolgálati helyére, hogy élőben meg­hallgathassa a mestert. Nyitott volt a kor alkotóira és művészi irányza­taira. Különböző stílusokban alkotott- abszolút korszakos zseni volt. Életműve roppant gazdag. Mintegy tizenegy-tizenkét kötetnyi orgona­műve van - akad olyan orgonamű­vész, aki valamennyit megtanulja, el­játssza! A D-moll toccata és fúgát magam is nagyon szeretem, de igyek­szem megmutatni mellette azokat a rejtett értékeket is, amelyeket keve­sek hallgatnak, ám legalább annyira csodálatosak.- Bach egyes kompozícióiban egész kis kamaraegyüttest szólaltat meg egy szál orgonán - tudtam meg az Ön egyik CD-jét hallgatva.- Ezek a triószonáták. Csodálatos művek. Hat ilyenről tudunk, a kor sé­máját követő, háromtételes dara­bok, tempójuk gyors-lassú-gyors, hihetetlenül változatosak, szerkesz­tési bravúr valamennyi. Technikailag nagyon látványos az előadásuk, hi­szen az egyik kéz az egyik billentyű­soron játszik az orgonán, a másik kéz a másikon, a láb pedig a pedálbillen­tyűzeten. Tehát a kamarazenét az egy szem orgonaművész egymagában játssza. Izgalmas, de nem könnyű vál­lalkozás.- És Bach „öt arca”? Aki nem já­ratos a komolyzenében, „csak” zene­rajongó, az hálásan fogadja a segítő kezet, az útmutatást, hogy mit is hallunk, mire kell figyelnünk...- Ahogy egy zsenihez illik, műve­iből akár öt külön világot is felfedez­hetünk. Szerepel köztük lipcsei kel­tezésű - élete utolsó szakaszából datálható - mű, amely elképesztő, drámai arcot mutat meg. Van bűn­bánati korálfeldolgozása, amely a befelé fordulás, a bűnök megbánásá­nak és ezáltal a továbblépésnek az esé­lyét megadó, teológiai tanítású mű. Van vidám, fiatalos, ünnepélyes „Bach” is. Az előbb említett triószo­náták felmutatják a zsenialitás ar­cát... De felfedezésre érdemes a passa­­cagliája és fúgája is, amely egy témá­ra írt huszonegy (!) változat - effajta művet nem is írt többet a mester, mert annyira jól sikerült.... Elmélyedve bennük azt látjuk: ezek a bachi arcok végtelen gazdagságúak...- Lehotka Gábor tanítványaként a váci templomok orgonáitól indul­va a siófoki evangélikus templom orgonapadjáig bejárta az egész orszá­got és a fél világot. Ez bizonyára adott egy széles ölelésű ökumenikus látásmódot. S arról is beszélgessünk, hogy milyen érzés az, ha valakinek a munkahelye a templom, az Isten há­zának szakrális tere.- Mindkettő nagyon erősen hatott rám mindig. Gyerekkoromban a re­formátus templomban, ahová édes­­anyámék vittek, látta a nagytisztele­tű úr, hogy nagyon érdekel engem az orgona. Szerencsére megengedte, hogy közelről tanulmányozzam, a hangszerrel kialakuló kapcsolato­mat ez is segítette. Érzem magamon, hogy az állandó templomi tartózkodás visszahat a lelkivilágomra. Nem tudom, orgona­művész kollégáim ezzel hogy vannak, de én valóban ökumenikus szemléle­tű vagyok. Reformátusnak keresztel­tek, de mindegyik felekezettel egy­részt jó viszonyban vagyok, más­részt minden felekezetű templomban - beleértve természetesen a zsinagó­gákat is - vannak koncertjeim. Ha a Dohány utcai vagy a szegedi zsinagó­ga orgonájára gondolok, el kell mond­jam, csodálatos hangszereik vannak. Bejárok minden felekezethez, és ez nagy alázatra indít: tisztelem a hitük, a liturgiáik szépségeit, erősségeit. Az evangélikus egyházzal pedig több okból is kitüntetett a kapcsolatom, sok baráti szál fűz hozzá. A siófoki gyülekezettel egészen közeli, baráti vi­szonyban vagyok, lelkész úrral is, a gyülekezet tagjaival is. Legtöbbször ott gyakorolok a gyönyörű Makovecz­­templomban. 2011-ben pedig ki is ne­veztek a templom címzetes orgona­művészének.- No, ez mit jelent?- „Ingyenes állást", szerződésben rögzített, de kifejezetten szolgálat jel­legű státust jelent. Nem a másik fél, hanem én ragaszkodtam ahhoz, hogy kizárólag anyagi juttatás nélkül vál­lalom. A templom kiváló orgonáját felügyelhetem, ráhatással lehetek a zenei életre, ezt nagyon szép fel­adatnak tekintem. S ha szükség van rám, szívesen helyettesítem a kántor hölgyet, Várdainé Szentes Mártát is. Azt is mindig ingyen.- Egy Önnel készült interjúban ol­vastam: „Cerberusként őrzöm a lel­késszel együtt a csodálatos környezet­ben lévő mesterorgonát!’Ezek szerint a páratlan templom orgonája is kü­lönleges darab?- Nagyon, és számomra nagyon kedves hangszer! Volt egy igen ma­gas színvonalon dolgozó cég Magyar­­országon, az Aquincum Orgona­gyár. Sajnos a 2000-es évek elején csődbe ment. Egyik utolsó munkájuk volt a siófoki Makovecz-templom or­gonája. Barokk stílusban épült, tehát a hangzásideál, a sípsorok összeválo­­gatása, a sípok mérete, megtervezé­se mind-mind barokk mintát kö­vet. Ugyanakkor nem „kópiahang­szer” nem egy az egyben másoltak le egy ma is fellelhető, Bach korabeli orgonát. Nagy lehetőség rajta gyako­rolni, koncertezni, gyönyörűen szól­nak a Bach-művek.- Említette, hogy zenetanámője ré­vén jutott el leendő hivatásának ko­rai felismeréséhez. Ma, amikor im­már Ön is tanít, hogyan szeretteti meg a muzsikát a gyerekekkel? Vágynak a komolyzene hallgatására, művelé­sére?- Székesfehérvárott tanítok a Her­mann László Zeneművészeti Szakkö­zépiskola és Alapfokú Művészeti Is­kolában. A gyerekek alapvetően sze­retik a zenét, és minden általánosító vélekedéssel szemben azt tapaszta­lom: van igényük a klasszikus zené­re is! Nagyon türelmes tudok lenni ve­lük, de nincs is más módszer, türe­lemmel, szeretettel viszont nagyon is meg lehet fogni őket. Kicsit problémának érzem a mai magyar zenetanításban, hogy talán túl sok az elmélet benne, több zene­­hallgatás és hangszeres zeneóra len­ne jó. A sok különóra mellett, amely­re a tanítványaim még járnak, komo­lyan tervezni kell, hogy heti két ze­neelmélet- és két hangszeres óra be­leférjen a napirendjükbe.- Tanítás, koncertek a budapesti Szent István-bazilikában is, „cerberus­kodás”, CD-k, DVD-k -de a sikerek el­lenére bizonyára látja a pálya nehéz­ségeit is. Nehéz ma megélni egy orgo­naművésznek Magyarországon ?- Ahogyan más művészek eseté­ben, úgy a mi pályánkon is szükséges- a tehetség, a szorgalom, a kitartó munka mellett - szerencse is, hogy megtalálják az embert a lehetőségek. Tudom, nagyon kevés kollégának adatik meg, hogy nagy számban ad­jon koncerteket. Nagyon hálás va­gyok azért, hogy én ezt megkaphat­tam, hogy benne maradhattam a zenei életben. Nem telik el úgy nap, hogy ezt ne értékelném.- Egy nagyobb koncertre mennyit kell készülnie?- Úgy vagyunk ezzel, mint az au­tószerelő azzal a bizonyos egy kala­pácsütéssel... Amikor a megrendelő sokallja a munkadíjat egy kalapács­ütésért, a szerelő azt mondja: „Mennyit kellett nekem azért ta­nulni, hogy éppen oda tudjak ütni, ahová kell!...” Bocsánat a profán tör­ténetért - nem akarok túlozni, de évek munkája van benne minden egyes koncertben. És persze konkré­tan sok hét, esetenként több hónap gyakorlás. Ez szerintem - igényesen- csak így működik.- Nyáron sokan látogatnak el a Balatonhoz. Mit tud ajánlani, ha va­laki a nyári estéken templomi környe­zetben, orgonamuzsikával szeretne lelkilegfeltöltekezni?- Szeretettel várjuk a kikapcsolód­ni vágyókat a Balaton mellett négy városban is: Hévízen, Balatonfüre­­den, Balatonbogláron és természete­sen Siófokon, az evangélikus temp­lomban. A koncertekről megtalálha­tók az információk az orgona-koncer­tek.hu oldalon. A szervezőket az motiválta, hogy aki a Balaton környé­ki világiasabb, kicsit „mondénebb” programok helyett vagy mellett va­lami más szórakozásra vágyik, hadd találkozzon egy másik színnel is, akár Bach műveivel is a nyári estéken. ■ Stifner-Kőháti Dorottya

Next

/
Oldalképek
Tartalom