Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-16 / 33. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. augusztus 16. *• 11 Nagy a forróság az egész országban. Ez kihat az élet minden területére. Nehezebb a munkavégzés, fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek vagyunk. Sok figyelmeztetés és jó tanács elhangzik, hogy mit tegyünk önmagunk védelmében. Ez nagyon-nagyon fontos! De ugyanilyen fontos, hogy törődjünk szellemi környezetünkkel is. Hogy a hőség miatt el ne veszítsük lelki egyensúlyunkat és józanságunkat. A türelmetlenségre és önzésre gondolok. Jobban útban van a másik ember, nehezebb elviselni a más véleményt, erővel akarunk érvényt szerezni véleményünknek, és figyelmen kívül hagyjuk a másikat. Honnan jön elő ez a magatartás? Talán gyermekkorból. Amikor a boltban sorban álló édesanya a pénztár előtt a hosszú és tömött csokispolc mellett kell, hogy elhaladjon, kisgyermeke pedig még levenne valamit, mit csinál a gyerek, ha a szülő ezt nem engedi? Hasra vágódik, és sír. Az anya pedig, hogy ne legyen nagy a feltűnés, azonnal enged neki. Ebből az következik, hogy a gyerek legközelebb is az akaratérvényesítés e bevált eszközéhez folyamodik majd. Felnőttként pedig mit csinál? Erőszakos lesz, esetleg kiabál a beosztottjával, a családjával. És a kiabálás gyermekkori regresszió: a gyermek hasra vágódik, a felnőtt pedig kiabál... Hőségriadó! Nem kell ennek így lennie. Kapunk figyelmeztetést is: Hőségriadó „Számolj tízig; csöndesedj el az Úr előtt.” Nem mindig neked van igazad. Te sem láthatod át a teljes valóságot. Befolyásolhatja az álláspontodat emberek véleménye, a sajtó hírfolyama. Biztos, hogy ezek föltárják az igazság minden részletét? Nem célzatosan írták vagy mondták véleményüket? A legritkább az, hogy első kézből értesülsz a dolgokról. De még akkor is lehetsz valaminek a hatása alatt. Nem kell mindig kivívni az igazunkat. Tanulj meg engedni. Nagyobb elégtételt ad, amikor napok vagy évek múlva azt mondja a másik fél: tényleg úgy lett volna jobb, ahogy te mondtad. Nézd a dolgokat a másik szemszögéből, szempontjából is. Nézd Krisztus szemén át. Ha a másik helyében lennél, ugyanígy döntenél? Milyennek látod magadat kívülről ebben az ügyben? Nézd úgy magadat, mintha a tévében szerepelnél, és lekapcsolták volna a hangot. Nem egy szánalmas alak hadonászik, vörösödik kidagadt ütőerekkel, és ül le megsemmisülve, mint az Európai Parlamentben történt valakivel? Erezz együtt a másik emberrel. Éld bele magad a helyzetébe. Neked hogy esne, ha nem hallgatnának meg, ha beléd fojtanák a szót, ha nem válaszolhatnál a kérdésekre vagy vádakra? Adj irgalmat, ahogy Jób is kérte barátait. Tartsd észben, hogy az igazságot szeretetben kell elérni. Inkább kevesebbre juss, de békességben maradj. Mit ér az igazság, ha nem értik meg, ha nem meggyőzéssel és meggyőződésből mondanak igent a felek egymásnak? Bizony a hívő emberek és közösségek életébe is beszüremkedik az a vágy, hogy mindenáron kivívjuk a magunk igazát. így vész össze két testvér, két gyülekezeti tag. így szakadhat ketté egy presbitérium. És így lehet magányossá egy „nagy” vezető. A középkori egyház is megharcolta ezt a küzdelmet. A más látású csoportot - ha nem nyilvánította eretneknek - befogadta, és engedte például szerzetesrenddé alakulni a nagy egyházon belül, a maga szabályaival, lelkiségével. A 19-20. századi finn egyház a négy ébredési mozgalmat nem kizárta, hanem befogadta. Ők pedig azt mondták, hogy amíg az evangéliumot hirdethetjük, és a templomban az Igét fölolvassák, addig maradunk a meglévő keretek között. Ma is így igyekszünk elfogadni a különféle hívőket, mert Krisztusban egyek lehetünk. Ehhez a fizikai és lelki hőségben csak az kell, hogy Jézusra figyeljünk, aki a „mindenáron” útja helyett egy „kiváltképpen való utat” mutat nekünk - ez a szeretet (íKor 12- 13). „Csillapodjál le az Úrban, és várjad őt” (Zsolt 37,7) ■ Széll Bulcsú SEMPER REFORMANDA „A sacramentum, azaz a külső jegy a kenyér és bor formájába, alakjába van foglalva, amiképpen a keresztségé a vízbe. A kenyér és bor élvezése azonban evéssel-ivással történik, míg a keresztség vizét belemerítéssel vagy meghintéssel használjuk. A sacramentumot, vagyis a jegyet ugyanis meg kell kapnunk, vagy legalábbis kívánnunk kell, hogy használhasson, jóllehet manapság nem adják a népnek mindkét alakját mindennap, miként hajdan. Ez nem is szükséges, mert a papság amúgy is naponként élvezi a nép előtt (vagy helyett?), s elég, ha a nép csupán naponként kívánja, de jelenleg csak egyik alakjában kapja, ahogyan a keresztyén egyház rendeli és adja. Én azonban jónak tartanám, ha az egyház egyetemes zsinaton újra elrendelné, hogy minden embernek mindkét szín alatt adják, ugyanúgy, mint a papoknak. Nem azért, mintha nem volna elegendő egy szín alatt is, hiszen elegendő még a hitben való vágyódás is utána, amint Szent Ágoston is mondja: »Miért készülsz rá gyomroddal és fogaddal? Csak higgy, akkor már élvezted is a szentséget.« Ellenben igenis az volna a szentséghez méltó és helyes, ha a színét és alakját nem töredékesen és részben, hanem egészen adnák. Amiképpen a keresztségről is mondtam, hogy megfelelőbb lenne, ha azt teljes vízbe merítéssel végeznék, nem csupán meghintéssel, mégpedig azért, hogy a jegy teljes és hiánytalan legyen. Ez a szentség meg éppenséggel a teljes egyesülést és a szentek osztatlan közösségét jelenti, amint még hallani fogjuk: ez hát a szentségnek csupán egyik része, nagyon tökéletlenül és hiányosan jelképezi. Nem is jár a kehely használata olyan nagy veszéllyel, mint gondolják, mert bizony a nép nagyon ritkán él ezzel a szentséggel. De meg Krisztus, aki jól tudott minden bekövetkezhető veszélyről, mégis mindkét szín alatt rendelte, hogy az ő összes keresztyén hívei így éljenek vele.” M Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezsőfordítása) HETI ÚTRAVALÓ Ajándék a tónál Mint a hattyú röpte a tó felett. Csak ennyi az egész. Egy perc, egy pillanat. Röpke kis semmiség. Néha ennyinek tűnik csupán maga az élet is. Hisz igaz az, ami meg van írva: életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk’.’ (Zsolt 90,10) Olyan gyorsan múló, olyan hamar eltűnő minden... És ez nagyon nehéz... Ez nagyon fáj... Olyannyira, hogy néha egyenesen azt kérdezem magamtól: vajon van-e értelme ennek az egésznek, van-e értelme bárminek is, bármilyen tervnek, célnak és elgondolásnak egyáltalán...? Ha van kiért vagy miért élni, akkor van, de persze, valahogy mégis, mindezzel együtt is olyan, de olyan rövid ez az életül kiszabott leheletnyi idő... A napok néha apró homokszemekként peregnek, ám többnyire tovasuhannak, mint a gyorsvonat; épp csak felébredtem reggel, és máris este van... Múlik az idő, eliramlik az élet. Mint a hattyú röpte a tó felett. Csak ennyi az egész. Egy perc, egy pillanat. Röpke kis semmiség, és mégis, a . szenvedésről néha úgy érzem, egyenesen napokat, éveket rabol el tőlem, értékes, gyorsan múló időmből, ezért minden rosszat gyorsan elkergetnék, ha tehetném, és persze két kézzel, szorosan markolnám a boldogság ritka másodperceit. Mint most is, ebben a békés, nyári csendben a tóparton, ahogy nézem a hattyú röptét a víz felett. Korán reggel van, messze a forróság, ilyenkor szerencsére még az igazak álmát alusszák a később érkező és hangosan sikítozó, lubickoló gyerekek és labdázó, úszkáló felnőtt kísérőik. Csend van bennem és körülöttem, és ez jó. Hálás szívvel szívom magamba a tó zöldes vizének, a nádasnak és az apró halaknak a látványát. És őszintén örülök annak a kicsiny békának is, amelyik előttem bukkan fel a vízből egy pillanatra. Csak hallgatok, nézelődöm, és mosolyra fakaszt minden, ami a szemem elé tárul: a felhő az égen, a riadtan tovasuhanó kis vízisikló vagy épp a vadkacsa hápogása. Áldottnak érzem magam. Pedig mindössze pár pillanat az egész. Néhány perc. Röpke kis semmiség voltaképp, egy váratlan, ám annál szebb apró ajándék - odafentről. Egy jel, hogy élni jó, és élni érdemes. Köszönet érte! ■ Gazdag Zsuzsanna Narcizmus - sokba kerül Vajon milyen kapcsolat van a cég vezetőinek egója és a cég sikere, eredményessége közt? Ezt az érdekes kérdést vizsgálta egy kutatás, amelyet az ausztráliai Macquarie Egyetemen végeztek. A kutatásról készült tanulmány szerint - amely megjelent a ChiefExecutive.net honlapon is - érdekes összefüggést tártak fel a kutatók a vezérigazgatók narcizmusa és cégük részvénypiaci teljesítménye között. A kutatók az igazgatók nyelvhasználatát vizsgálták, közelebbről azt, tipikusan milyen személyes névmásokat használnak, amikor megbeszélik a részvényesekkel a negyedéves osztalékot: az én vagy engem szavakat, melyek személyesen az igazgatókra utalnak, vagy a mi, illetve minket névmásokat, melyek inkább a vezetői csapatra vagy éppenséggel a cég teljes állományára vonatkoznak? A kutatók megállapították, hogy a legkevésbé nárcisztikus ügyvezetők által - akik kevésbé voltak hajlamosak az én, engem kifejezéseket használni - vezetett cégek részvényei kétszer olyan jól teljesítettek, mint versenytársaiké. Hasonló kutatást végeztek Amerikában is. Jóllehet a kontraszt nem volt ekkora, de az eredmények ott is azt mutatták, hogy az alázatosabb vezetők jobban teljesítettek, mint versenytársaik. Manapság a médiában gyakran látunk ügyvezető igazgatókat, a kereskedelmi tévékben, rádiókban és a nyomtatott sajtóban reklámozzák saját cégüket, termékeiket és szolgáltatásaikat. Ezek a vezetők gyakran saját jogon válnak hírességekké. De a „celebség" nem mindig hozható összefüggésbe a sikerrel. A felmérés eredménye nem volt annyira meglepő. Jim Collins a Good to Great című könyvében (magyarul: Jóból kiváló - A tartós üzleti siker elemei, HVG Kiadói Rt., 2013) azt írta, hogy a legjobb vezetők - „az 5-ös szintűek” - „szerények, határozottak, alázatosak és rettenthetetlenek” Collins rámutat, hogy ezek a vezetők „soha nem akartak világra szóló hősök lenni. Soha nem igyekeztek arra, hogy piedesztálra kerüljenek, vagy megközelíthetetlen hősökké váljanak. Ránézésre hétköznapi emberek, akik rendkívüli eredményeket értek el.” Az őszinte alázat visszatérő téma a Bibliában. Olyan erény, amely sajnos gyakran hiányzik a csúcsvezetőkből. Néhány példa arra, mit mond róla a Példabeszédek könyve. Az alázat megelőzi a tisztességet, és megment a veszedelemtől. A büszkeség - az alázat ellentéte - vakká tehet a gyengeségeinkre. Az alázat lehetővé teszi az őszinte önbecsülést, és elfogadja mások tanácsát, segítségét. „Az összeomlást gőg előzi meg a bukást pedigfelfuvalkodottság.' (Péld 16,18) „Akire romlás vár, annakfÖlfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség az alázatost (Péld 18,12) Az alázatnak meglesz a jutalma. Nem kell, hogy anyagiak miatt legyünk alázatosak, de az alázat gyakran jutalommal jár. „Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság dicsőség és élet’.’ (Péld 22,4) Az alázat elismerést hozhat. Ha valaki megpróbálja saját magára irányítani a figyelmet, az gyakran visszafelé sül el, és szégyenhez vezet, nem dicsőséghez. „Ne tetszeleg a király előtt, és az előkelők helyére ne állj, mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz!” (Péld 25,6-7) ■ Rick Boxx Forrás: Monday Manna „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad’.’ (íPt 5,5b) Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli és heti igéi - kevély és alázatos népek s emberek sorsa által - figyelmeztetnek: mindig kegyelemre szorulunk (lásd Péld 3,34 és Jak 4,6)! „Krisztus által, hitben van menetelünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekedünk is azzal a reménységgel, hogy részesedünk Isten dicsőségében.” (Róm 5,2; LK) Jézus elnémítja a dicsekvőt, és az alázatost felmagasztalja; a farizeus és a vámszedő kétféle imádságát így értékeli: a bűnbánó bűnös „megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik’.’ (Lk 18,14) Luther is figyelmeztet: „Nem állhat meg Isten előtt, aki földig nem alázkodik. Ha csak ujjnyival a felebarátom, sőt a legkomiszabb bűnös fölé tolom magamat, Isten megaláz.” Kérd őt: „Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok.” (GyLK 673) „Isten... az ő nagy szeretetéért... minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt.. ’.’ Pállal valljuk: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék’.’ (Ef 2,4-5.8-9) Megüzente prófétája által: „... én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát’.’ (Ez 17,24) Ezért: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogyfelmagasztaljon titeket annak idején.” (íPt 5,6) A romlott Sodorna népe ezt nem tette, nem is volt köztük tíz igaz ember; csak Lót s két leánya élte túl ezt az ítéletet: „Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára... így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket..’.’ (íMóz 19,24-25) Egy pogány nő viszont alázatosan s kitartóan kérte Jézust, szaván fogva, Urának nevezve: „Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög.” (Mk 7,28-29) Péter inti az idős és a fiatal gyülekezeti tagokat: „A... presbitereket tehát kérem...: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját..., önként..., készségesen... mint akik példaképei a nyájnak. (...) Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak...” (1 Pt 5,i-sa) Már megtanulta a leckét, amikor a főpap udvarán háromszor is letagadta, hogy ismeri Jézust. „Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre” - szelíd szemmel, s ő visszaemlékezett Jézus szavára. „Azután kiment, és keserves sírásra fakadt’.’ (Lk 22,61.62) Ez az Istenben bízó, hozzá hű maradt s megigazult, választott nép hálaéneke: „Erős a mi városunk (...) Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!’’ (Ézs 26,1.4) Fél évezrede zenghetjük: erős várunk az Úristen! És mi hálát adunk, mert: „Eljött hozzánk az üdvösség, / Mely kegyelemből árad; / De a hit Krisztusra tekint, / Ki örök érdeme szerint / Közbenjáró lett értünk. // Dicsőség légyen Istennek / E drága ajándékért, / Atya, Fiú, Szentléleknek / Csodás nagy irgalmáért!” (EÉ 320,1.6) ■ Garai András HIRDETÉS Meghívó kiáliításmegnyitóra A Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat és a Tessedik Sámuel Alapítvány tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait augusztus 15-én 17 órára a Tessedik Galériában (Gödöllő, Lumniczer Sándor u. 4.) rendezett kiállítás megnyitójára. Címe: 77 rajz - A Családok Átmeneti Otthona gyermek lakóinak alkotásai. Foglalkozásvezető: Bada Márta festőművész. Köszöntőt mond Roszík Ágnes intézményvezető. A kiállítást megnyitja Szekeres Erzsébet textilművész, közreműködik Dezső Piroska (hegedű), Soós Gabriella (zongora). Megtekinthető szeptember 15-ig kedd kivétel mindennap 15-18 óra között, illetve előzetes bejelentkezéssel más időpontban is. Telefon: 30/563-4737.
