Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-01 / 5. szám
14 «t 2015. február 1. KRÓNIKA Evangélikus Élet ■■■■■■■■■Hl ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A MAGYAR RÁDIÓBAN Bemutatkozik a Budapest-Kőbányai Evangélikus Egyházközség Szokásunk, ha illusztris vendégeink vannak, vagy ritkán látott barátok érkeznek hozzánk, hogy kövirózsát ajándékozunk nekik. A kövirózsa a Luther-rózsa kőbányai változataként is ismert, rendkívül igénytelen, szárazságtűrő növény. Húsos levelei életörömöt árasztanak még a legszárazabb nyárban is. Botanikai neve is sokat mond - Sempervivum annyit tesz: mindig élő. Rózsánk első fontos levele a kezdet. A történet alig több mint száz évre nyúlik vissza. Egyházközségünk 1910-ben a Pesti Evangélikus Egyház egyik lelkészi köreként alakult. A múlt század első évtizedeiben dinamikusan fejlődő munkáskerület híveit Majba Vilmos hitoktató lelkész kutatta fel, természetesen az iskolás gyermekek családjaival kezdve. Istentiszteleteiket a Kápolna téri iskola tornatermében, majd az Ihász utcai református templomban tartották. Második levél: a templom. Majba Vilmosnak sikerült megfelelő telket kerítenie, majd templomot építtetnie. A korában egészen modernnek számító istenházát Frecska János tervezte, és Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte fel 1931. október 4- én. Barátságos, ölelő terű templomunk tavaly megújulhatott. A harmadik levél az ötvenes évek árnyai közt és „a hatvanas évek szűk levegőjében” is ki tudott fejlődni: a második parókus lelkész Koren Emil volt, aki a gyülekezetépítésben és az ifjúsági munkában járt elöl. Az ő szolgálati idejében vált igazán családiassá és összetartóvá a kőbányai evangélikusok közössége. 1958-tól utóda a tudós lelkész, Veöreös Imre lett, aki segédlelkész feleségével együtt szolgált itt „a három T” korában. A negyedik legyen virág: 1986- ban Fabiny Tamás került a gyülekezetbe. Szolgálatának és a rendszerváltásnak a szinergiája jó értelemben „kor-szerűséget” termett. A közösség lelki és anyagi megerősödése mellett ekkor történt meg a templom — még a második világháborúban leomlott- tornyának helyreállítása, és újabb ifjúsági és közösségi helyiségeket alakítottunk ki. Az ötödik levél a csendes építkezés, a rendkívüli együtt munkálkodás, a megújulásba vetett reménység és az átértékelődött igények ideje: Smidéliusz András 2000 és 2007 között szolgált Kőbányán. Benkóczy Péter lelkészségének fontos levele a kapcsolatépítés. Egy átalakuló kerületben, elszegényedő emberek között, az érdeklődés perifériáján kell megnyilatkoznunk, hitet tennünk. Több kis levél a gyülekezet kisebb csoportjai, a gyülekezeti újság- a Kőbányai Harangszó (és a gyermekeknek készülő Kőbányai Csengettyű) - szolgálata, a Kápolna kórus, a testvérgyülekezeti és az ökumenikus háló. A meghittség titka a kicsinység. A családiasságé a nyitott szív. A mindig élő kövirózsa titka a fény és az éppen elegendő élő víz. Ez a titok a mi reménységünk. Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Február t-jén, hetvened vasárnapján 10.04-től istentiszteletet közvetít a Kossuth rádió a kőbányai evangélikus templomból. Igét hirdet Benkóczy Péter lelkész. ■MHHPMRHffi Istentiszteleti rend ♦ 2015. február 1. Hetvened vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íKor 9,24-27; Jer 9,22-23. Textus: Mt 20,1-16. Énekek: 320., 363. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (úrv., német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv., GEKE) dr. Hafenscher Károly; du. 6. Bence Imre; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Jakab Béla; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV, Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi istentisztelet) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés istentisztelet) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. 10. (családi istentisztelet) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 10. Gombkötő Beáta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., családi istentisztelet) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (családi istentisztelet) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (úrv., vespera) Rezessy Miklós; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XIL, Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bence Áron; negyed 12. Kecskó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. fél 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. 9. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi istentisztelet) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Dávid; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Dávid; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Deák László; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Deák László; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő u. 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. Összeállította-. Bállá Mária In memóriám Madarász István (1929-2015) Madarász István Orosházán született 1929. május 18-án, földműves szülők negyedik gyermekeként. Az Orosházi Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1947-ben. Istentől belső elhívást kapva már tizenöt éves korától a lelkészi pályára készült. Felvételt nyerve az Erzsébet Tudományegyetem soproni hittudományi karára még az érettségi évében megkezdte tanulmányait a teológián. A záróvizsgák letétele után Budapesten szentelték lelkésszé 1952- ben. (Gyémántdiplomáját 2012-ben vehette át az Evangélikus Hittudományi Egyetemtől.) Szegeden, Kecskeméten, Zalaistvándon és Pesterzsébeten végzett négy és fél évi segédlelkészi szolgálat után 1957 első napjaiban Kutas Elek somogy-zalai esperes felkérésére elvállalta a somogyvámoshácsi evangélikus társgyülekezet lelkészi állását. Az esperes levelében azzal indokolta a választást, hogy zalaszentgróti segédlelkészi szolgálata alapján úgy ismerte meg Madarász Istvánt, mint aki képes lesz a két egymásra szoruló, ám mégis torzsalkodó gyülekezet között békét teremteni. Ordass Lajos püspök kinevezte, az esperes pedig beiktatta 1957- január 27-én mindkét szolgálati helyen a lelkészi állásba. Amilyen zajos volt még a megválasztó presbiteri ülés, olyan békés idők következtek a két gyülekezet életében Madarász István negyvenéves szolgálati ideje alatt. Télvíz idején cuppogó sárban vagy a hegyi ösvények mély, töreüen havában rótta az utakat az egymástól kilenc kilométerre lévő községek között. Nyáridőben kerékpáron közlekedett. 1960-ban megnősült. Felesége a somogyvámosi Gresó Erzsébet lett; ötvenöt évet éltek boldog házasságban. Három gyermekük született. Az öttagú családnak (főleg a gyerekek továbbtanulása idején - mindhárom diplomás lett) kevésnek bizonyult az a dotálás, amelyet a megfogyatkozott lélekszámú gyülekezetek nyújtani tudtak. így elfogadta a somogyszili és gadácsi gyülekezet gondozását is. 1979-ben ezt a szolgálati területet Ecsenynek átadva a déli Balatonpart mintegy negyven kilométeres szakaszán végezte az ott élő evangélikusok gondozását. 1981-ben a közben megépült saját otthonukba költöztek Somogyvámosról Balatonboglárra. Szolgálatát Madarász István ebből a mértanilag is középen lévő városból látta el ezután 1996-ig, hivatalos nyugdíjba vonulásáig. 1995-ben a három gyülekezeti rész hivatalosan is egyesült Balatonboglár-Hács-Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközségként. Balatonbogláron új templomot (1999) és parókiát (2000) épített, mely azóta is a város építészeti dísze, lelki értelemben pedig az ott lakók és nyaralók találkozóhelye. Nyugdíjaséveiben is sok szolgálattal segítette a társult egyházközséget és az egyházmegye más gyülekezeteit is. Munkásságáról egy élő közösség, egy újonnan épült és négy másik templom tanúskodik. Elkötelezett volt a lelkészi hivatása minden ága iránt: igehirdetés, hittan, bibliaóra, kazuális szolgálatok, gyülekezeti tagok látogatása. Együtt volt híveivel örömükben és bánatukban is. Madarász Pista bácsi - ahogy mindenki szólította - személyében és cselekedeteiben mindig az Úr szolgálatában állt; a gyülekezet örökös tagja, feledheteden lelkésze marad. 2015. január 15-én, életének 86. évében hunyt el; búcsúztatása január 30-án 13 órakor a balatonboglári evangélikus templomban volt. ■ Mátrai Zoltán HIRDETÉSEK LUTHER Felhívjuk tiszteit vásárlóink figyelmét, hogy január 19-én újra megnyitott könyvesboltunk! Üzletünk címe: 1081 Budapest, Kiss József u. 2/A Kiadványaink megrendelhetők: kiado@lutheran.hu Nyitva tartás: hétfő-péntek: 9-17 óra között.
