Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
6 ◄( 2015- június 21. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet v ; 9 :v Lekötött nyelvű harangok A YouTube-on „szörfözgetve” bukkantam rá egy nagyon szép és nagyon elgondolkodtató, mindössze pár perces kisfilmre, amelyet a pápa-tapolcafői evangélikus templomban vettek fel 2013. július 27-én. A film voltaképpen nem egyéb, mint egy kis összehasonlító harangszótörténeti (ha volna ilyen tudomány, talán így neveznék!) bemutató. Lényege: annak hangzó/hangos illusztrálása, milyen különbözőképpen szólal meg egy repülő nyelvű és egy lekötött nyelvű harang. Nálunk, felekezettőlfüggetlenül, országszerte többnyire az utóbbi módszert alkalmazzák. Eredménye: a lekötött nyelvű harang sokkal tompábban, kevésbé gazdag zengéssel szól mint szabadon lengő, szakszerűen fogalmazva repülő nyelvű társa. Még a látvány is különbözik; míg az előbbi fájdalmasan kis térben, keserves rángások közepette mozog szabadon hagyott társa olyan könnyed természetességgel járfelalá érckelyhében, mint a szélben ringó harangvirág porzója. Több baráti lelkésztől érdeklődtem, miért is dívik manapság ez a hangtakarékos harangozási forma. Akadt közöttük olyan, reális gondolkodású pásztor, aki a városok-falvak településszerkezetének megváltozására „tippelt", arra, hogy a hömpölygő csengésbongás sokak számára zavaró, minden szépsége ellenére környezetszennyező lehetne. Jómagam, miután semmiféle gyakorlatias magyarázatot nem tudok adni e két stílusú harangozásra, bevallom, azonnal a költészet, illetve a további írói mesterségek vidékére tévedtem. Furcsa logikámat valamelyest megindokolja talán, hogy hirtelen-váratlan eszembe jutott: a világirodalom egyik legnagyobb harangversének, - Friedrich Schiller: Ének a harangról - történetesen éppen Pápa városához köthető vonatkozása is van. A halhatatlan német poéta, Goethe közeli barátja a civil életben orvos lett ugyan, uralkodó természetű katonaorvos apja kívánságára, de eredetileg lelkész szeretett volna lenni. Legelső versét pedig - legalábbis a családi legenda szerint - közvetlenül konfirmációja előtt írta. És - mivelhogy a sors útjai valóban kifürkészhetetlenek - a különös véletlen úgy hozta, hogy Schiller unokája, Ernst Friedrich Ludwig Freiherr von Schiller lovassági kapitány összesen tizennégy évet Magyarországon szolgált, s abból jó néhányat éppen Pápán. Itt született meg 1857. április 6-án a költő dédunokája, akit László Jónás evangélikus prédikátor keresztelt meg. A kisfiú mindössze néhány heteiéit, az Északi Evangélikus Egyházkerület fennmaradt anyakönyvének tanúságtétele szerint csecsemőkori bélhurut végzett vele. S most, a schilleri harang-, pontosabban harangöntésvers, illetve a rövid család- és egyháztörténeti kitérő mögül kikandikálva, annak védelmében, ha halkan is, de már ki merem mondani azt, ami azonnal eszembe jutotta lekötözött harang kínlódását, keserves hangadását látva. Számomra minden lekötött nyelvű harang olyan, mint egy megszólalásában bármilyen okból korlátozott költő vagy egyéb műfajú tollforgató. Lehet, hogy így soha nem zavar másokat, s hogy egész életén át halk, tapintatos és alkalmazkodó lesz. A „szabályozók”, a „lekötök” öröme azonban nem teljes győzelem, hiszen ezzel az udvarias tompítással sokat veszít a világ. Gazdag és telt hangzást, egyéni hangszíneket, a harangbongás zenéjét. A végeredmény a megfékezett alkotók oldaláról nézve sem éppen boldogító, hiszen a „gúzsba kötve táncolás” egyáltalán nem természetes állapot. Azt mondom tehát, mindnyájunkért: „Kérlek, Istenem, legalább olykorolykor változtass bennünket repülő nyelvű harangokká!” ■ Petrőczi Éva Egy szepességi tudós Bécsben Emléktábla Genersich Antal egykori lakóházán Evangélikus főúri hagyaték Konferencia a Podmaniczkyakról Aszódon ezért avatták fel emléktábláját azon az épületen, ahol utoljára lakott: Bécs VIII. kerületében, a Florianigasse 36. alatt. A tábla szövege magyar fordításban: „Ebben az épületben élt és hunyt el Johann Genersich (1761, Késmárk - 1823, Wien), utoljára az evangélikus teológia professzora Bécsben, a Tátra lábánál fekvő Zips/Szepesség/Spis, egykor Felsőmagyarország kulturális és irodalmi életének kiváló képviselője. Állíttatta a Dr. Genersich Antal Alapívány, Budapest, a Balassi Intézet - Collegium Hungaricum, Bécs és az Ausztriai Evangélikus Gyülekezet a 2015. évben.” (Az emléktáblát a soproni Károlyi Kőipar készítette és szerelte fel Károlyi Gyula kőfaragómester és Károlyi Balázs mérnök közreműködésével.) Az ünnepséget Magyarország nagykövetsége nevében dr. Perényi János nagykövet rendezte. Részt vettek rajta többek között a Genersichalapítvány tagjai, dr. Tankó Attila professzorral (Budapest) az élen, aki fáradhatatlan szervezőként - dr. Szabó Csabával, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójával és a bécsi magyar evangélikus gyülekezettel karöltve - szorgalmazta az emléktábla ügyét. Eljött dr. Michael Bünker osztrák evangélikus püspök, továbbá Juraj Machác, a Szlovák Köztársaság bécsi nagykövete és Miros-Jobbról: Juraj Machác szlovák nagykövet, dr. Perényi János magyar nagykövet, dr. Michael Bünker osztrák püspök, dr. Karl W. Schwarz és Fónyad Pál evangélikus lelkész lav Perignáth, Késmárk város alpolgármestere is. A megemlékezésen Karl W. Schwarz professzor, a bécsi kancelláriahivatal kulturális tanácsosa tartott rövid történelmi megemlékezést. Genersich harminchárom évnyi késmárki működése után került Bécsbe teológiai, pedagógiai és irodalmi munkássága elismeréséül. Makoviczky József professzor (Heidelberg), a Karpatendeutsche Landsmannschaft (Kárpáti Németek Honfitársi Egyesülete) kulturális referense a szepességi értelmiség kulturális és egyházi jelentőségét méltatta. Részt vettek az eseményen néhai Sólyom Jenő evangélikus egyháztörténész családtagjai is. Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Gyülekezetét e sorok írója mint helyettes lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyházat pedig Gabnai Sándor soproni esperes képviselte. ■ Fónyad Pál történeti Tanszékének adjunktusa a Podmaniczkyak és a Hunfalvyak kapcsolatának irodalomtörténeti hatásait mutatta be, míg a tanszék vezetője, Szilágyi Márton professzor a Belez - nayné Podmaniczky Anna irodalmi szalonja körüli legendákat vizsgálta. Az aszódi evangélikus gyülekezet nyugalmazott lelkésze, Detre János a Podmaniczky János építtette, 1727- ben felszentelt templomban tekintette át az épület történetét, majd előadásában a János lelki végrendeletének nevezett verses írást elemezte. Érdemes idézni a lírai hitvallás címét: Boldog halálnak Hajócskája melyen kegyesen meghalni készülő Lélek az Halandóságnak örvényes tengerén evezvén Mennyei Halhatatlanság Rév Partjához Szerencsésen jutni Igaz Hitbül kívánkozik. Az aszódi kastély Podmaniczky I. Sándor által létesített botanikus kertjének történetét és katalógusát Ombódi Ildikó, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza ismertette. A falfestés szimbólumrendszerét magyarázta a még jelenlegi állapotában is impozáns kastély keleti szárnyának pavilonjában Serfőző Szabolcs, az Iparművészeti Múzeum tudományos főmunkatársa. A Podmaniczky I. Sándor evangélikus hitvallását és személyes értékrendjét tükröző falfestmény központi alakja a megigazító hit allegóriája, de a kép egésze a keresztény hit és erény győzelmét hirdeti a pogány és bűnös világ felett. A kastély 1891-ben került a Magyarországi Evangélikus Egyház birtokába, leánynevelő intézet működött benne egészen 1948-ig. Az igencsak leromlott állapotú épületegyüttest az egyház idén átadta a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központnak. A gazdag tematikájú konferencia előadásait a szervezők tanulmánykötetben is meg kívánják jelentetni. ■ WalkóÁdám Emléktáblát avattak június 8-án Bécsben Johannes Genersich (1761-1823), a szepességi Késmárkból származott egykori bécsi evangélikus tanár és történetíró tiszteletére. Genersich Késmárkon, Pozsonyban, Debrecenben és Jénában tanult. Széles tudású ember, polihisztor volt. 1788-tól Késmárkon tanított, majd 1821-ben mint az egyháztörténet és az egyházjog professzora Bécsbe került, és a Protestáns Teológiai Intézet egyik alapítója lett. (A késmárki evangélikus líceum számos tudóst indított útjára, akik a magyarországi társadalomban és az evangélikus egyházban is kiemelkedő szerepet vállaltak.) A háromnyelvű Genersich „Hungarus non Magyarus”-nak vallotta magát, azaz a magyar nemzet (natio Hungarica) tagjának, de nem magyarnak. A tudós munkásságáról kétnapos konferenciát rendeztek 2012-ben osztrák, szlovák és magyar kutatók részvételével, a bécsi Collegium Hungaricum, a Bécsi Szlovák Intézet, a magyar nagykövetség és a budapesti Dr. Genersich Antal Alapítvány együttműködésében. A tudós sírja a temető felszámolása miatt már nem található meg, Dr. Perényi János, hazánk bécsi nagykövete üdvözli a megjelenteket a nagykövetség dísztermében ► Háromszáz éve került a Podmaniczky család birtokába Aszód és környéke. Az évfordulóról megemlékezvén június 5-én tudományos konferenciát szerveztek a Podmaniczky-kutatók az Aszódi Evangélikus Egyházközség és a városi civil szervezet, a Podmaniczky Júlia Nőegylet támogatásával. A színvonalas szimpózium részprogramjaként a résztvevők megtekintették a család egykori barokk kastélyát és az aszódi evangélikus templomot is. fesszor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara (ELTE BTK) Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője nyitotta meg. Az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa, Kertész Botorrá a Podmaniczky bárók szerepét vázolta a magyar evangélikus egyház 18-19. századi történetében. Ebben az időszakban három Podmaniczky is betöltött egyházkerületi felügyelői tisztséget: János 1760-1778, Frigyes 1867- 1873 között a bányai egyházkerületben, Károly pedig 1826-tól 1835-ig a Dunántúlon. Vagyoni helyzetüknél fogva mecénásai voltak gyülekezeteknek, iskoláknak, más egyházi kezdeményezéseknek. Csakúgy, mint Beleznayné Podmaniczky Anna, aki a pilisi és a pesti evangélikus gyülekezet életében játszott döntő szerepet. A Podmaniczkyak kulturális és tudományos kapcsolatrendszerével több előadó is foglalkozott. Sz. Kristóf Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa a főúri család két tudós tagjának, Józsefnek és Károlynak Alexander von Humboldt német természettudóssal való találkozását és annak hatását taglalta. Tari Lujza, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Podmaniczky Károly magyar zenét közvetítő szerepéről értekezett, amely Carl Maria von Weber német zeneszerző, karmester műveiben érhető tetten. Balogh Piroska, az ELTE BTK 18-19. Századi Magyar IrodalomA báró Podmaniczky család a 18-19. századi magyar kultúrában című konferencia számos szempontból mutatta be és elemezte a lutheránus arisztokrata família szellemi és tárgyi hagyatékát. Történelmi, irodalmi, zenei, egyház- és művészettörténeti, de még kert- és tájépítészeti előadások is el-A konferencia résztvevői a Johann Lucas Kräcker festette mennyezetképet tekintik meg a kastély dísztermében hangzottak a Galga-parti város evangélikusságának gyülekezeti termében. A résztvevőket és a hallgatóságot az Aszódi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Lőrincz Csaba és Aszód polgármestere, Sztán István köszöntötte. A változatos és magas színvonalú előadások sorát Poór János pro
