Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-14 / 24. szám
Evangélikus Élet m— ÉLŐ VÍZ 2015. június 14. 7 Bach-hét a Deák téri templomban ► Nemrégen ünnepeltük /. S. Bach (1685-1750) születésének háromszázharmincadik évfordulóját. Elgondolkodtam: milyen nagy idő, és milyen csoda, hogy annyi század elteltével is sugárzó ragyogással él a zenéje. Észrevétlenül egyre közelebb kerülünk hozzá, és belső zarándoklatunk után szebb világba érkezünk. A Pesti Evangélikus Egyház méltó megemlékezést tartott: a Deák téri templomban egy héten át esténként a nagy zeneszerző műveit hallhatták az egybegyűltek. Immár huszonhatodik alkalommal tolmácsolták jeles magyar művészek az ismert és kevésbé ismert alkotásokat. A gazdag júniusi esték feledhetetlen óráit a Lutheránia énekkar szolgáltatta, fáradhatatlan szervezőjével, vezetőjével, Kamp Salamon karnaggyal az élen. Zenekari és kantátaesttel kezdődött a Bach-hét. Gáncs Péter elnökpüspök köszöntőjében a fényről beszélt. A Szentháromság fénye ragyogja be a zeneóriás műveit. A forrás ott van a Teremtőnél; ez nem kemény, üres, hanem a gyógyítás áradó fénye. A zsúfolt templomban a hagyomány szerint a zeneszámok között rövid igehirdetés hangzott el. A muzsika hatalmát és erejét az első nap megtapasztalhatták az egybegyűltek: az Ich hatte viel Bekümmernis (Megtelt szívem aggodalommal) az énekkar és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar előadásában feledhetetlen volt. Ki kell emelni Szentes Anna, Gémes Katalin, Megy esi Zoltán, Jekl László énekesek teljesítményét, Dobozy Borbála finom csembalójátékát. Ittzés Tamás és Papp Rita kamaraestje követte a weimari kantátákat. A két alkalommal előadott hat szonáta ritkán szólal meg így együtt. A hegedű egyenrangú a csembalóval... A két csellószvitnél a hangszeres szóló volt előtérben. A fiatal, tehetséges Rohmann Dittának 2013- ban jelent meg Bach-lemeze. Ella István legjobb orgonistáink közé tartozik. A mester utolsó, befejezetlenül maradt ciklusát, A fúga művészetét játszotta. Amint Göncz Zoltán találóan megfogalmazta: „Miniatűr hanguniverzumokból áll ez a hatalmas kompozíció. Az életmű betetőzése, összefoglalja mindazt, amit élete során megvalósított.” Alfóldy-Boruss Csilla orgonaestjén a prelúdiumokból és fúgákból válogatott. Nagy várakozás előzte meg a záróestet. A Christum wir sollen loben schon (Dicsérjük hát Krisztust) kantátát nagy tudással és hittel bontotta ki Kamp Salamon karnagy. A Lutheránia énekkar, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok és az énekesek diadalra vitték a szép-fájó istendicséretet. Bach hite, küzdelmes élete, teremtő képzelete összeforrt a zenével, talán ezért tudott ilyen hatalmas életművet létrehozni. Az udvari muzsikus hétköznapjait a 18. század elején a kiszolgáltatottság kísérte végig, nem véletlenül kapott többször is „lakáj- és kántorszerepet”. A lipcsei Tamás-templom karnagya bizonyára mosolygott ezen, és fáradhatatlanul dolgozott. Tudta, szerteágazó életműve Istennek tetsző, és minden időben megajándékozza az embereket. ■ Fenyvesi Félix Lajos A lovas ember „Látod, vannak még rendes emberek”- vetette oda borízű hangon hajléktalan ismerősömnek alkalmi társa. S mintha megörült volna az új téma lehetőségének, akadozó nyelvvel taglalni kezdte, hogy - meglátása szerint- az emberek mindössze két csoportra oszthatók: a szemetekre és a rendesekre. Kész, ennyi, nincs több, ilyen ez a világ. Az igazat megvallva, szívesen végighallgattam volna - ha nem is örömmel - a korszakalkotó eszmefuttatást, amikor szokásom szerint egy hajnali órán elvittem az üres üvegeket a szelektív gyűjtőhöz. Ennek az ismétlődő feladatnak megközelítőleg mindig azonos a rituáléja. Hajnalonként, munkába menet szoktam megszabadulni a kiürült üvegektől; a környezettudatosság jegyében egy közeli hulladékszigetre viszem őket. Azért pont oda - ahol az idézett párbeszéd elhangzott -, mert ott tanyázik hajléktalan ismerősöm, aki örömmel veszi, ha átadom neki a család kiürültüveg-készletét. Van közöttük szörpös-, boros- és sikertelen piaci savanyúságbeszerzésekről tanúskodó savanyú uborkás is, meg minden más, ami egy háztartásban általában adódik. „Hagyja csak, főnök, majd én kiválogatom" - szokta mondani, s valóban, zokszó és finnyáskodás nélkül pakolja át a palackokat a minden vagyonát befogadó, egyszerre szállítójárművé, raktárrá és egyben egyetlen bútorává avanzsált - ki tudja már, honnan és mikor elkötött - bevásárlókocsiba. Jól fizető szörpöst, filléres borost és értéktelen göngyölegeket egyaránt. Már régebb óta ismerjük egymást. Egyik tagja ő a hulladéksziget mellett lakó közösségnek, amely az általunk termelt hulladék befogadására is ítéltetett, s furcsa módon - másoktól eltérően - télen-nyáron már hajnalban ott sertepertél a néptelen parkoló szélén, amikor társai még dideregve alszanak valahol. Ez némileg érthető: „Tudja, én lovas ember vagyok” - mondta tömör, de tartalmas beszélgetéseink egyikén. Vagyis megszokta, hogy korán kel fel a jószághoz. Amint megtudtam tőle, nemcsak végzettsége, de kellő szaktudása is van e téren, s ami még fontosabb, szereti is a szakmáját, mind a mai napig rajong a lovakért. „Nem értem - mondtam neki akkor. - Miért nem megy vissza a szakmájába? A lovas turizmus fellendülésével és a kedvtelésből tartott állatok mellett komoly hiány van jó szakemberekből. Bizonyára számtalan helyre elmehetne, ami sokkal jobb, mint így az utcán élni, nem?” Látszott rajta, hogy érti, amit mondok. „Nem olyan egyszerű ez, főnök - válaszolta. - Tudja, így nem vesznek fel - mutatott végig magán, topis külsején -, rendbe hozni pedig nem tudom magam.” Majd egy kicsit halkabban hozzátette: „Meg aztán már meg is szoktam ezt az életet.” Akkor és ott abbamaradt a beszélgetés, ám azóta, ha lehetőség adódik rá, nem szoktam kihagyni, hogy ne érdeklődjem tőle: nem vállal-e el legalább nyáron lovas túravezetést, lóápolást, esetleg oktatást a Budapestet övező gyűrűben hemzsegő lovastanyák valamelyikén? Ilyenkor általában elneveti magát, bozontos, ápolatlan szakálla közül kivillan hiányos fogsora, és azt válaszolja: „Még meglehet! Ha ennyit mondja, főnök, meglátja, egyik reggel nem fog itt találni.” Azon a reggelen, amikor nem volt egyedül, társa megjegyzésére nem reagált semmit. Mint ahogy én sem. De mit is mondhattunk volna? Hiszen igaz, valóban viszek nekik egy kis bevételt jelentő visszaváltható üvegalamizsnát, de ez a jövedelem oly csekély, hogy talán még az ő nyomorúságos életükben sem játszik komolyabb szerepet. Miért lennék tehát ezért én jó ember? Másrészt valójában - a látszat ellenére - inkább ők segítenek nekem azzal, hogy nem kell sorban állnom a koszos, szeles visszaváltónál s időt töltenem a procedúrával, a néhány tíz, esetleg egy-kétszáz forintért, amelynek - az Úrnak hála - családunk költségvetésében nincs meghatározó jelentősége, nekik ellenben mégiscsak jól jön. (Nekem pedig jó érzés, hogy segíthettem.) De hogyan járhatna ezért köszönet, amikor még csak nem is adomány, hiszen amit kapnak, az nem az enyémből származik, hanem csak a felesleg egy kicsiny morzsáját adom oda. A jó szó pedig a bonusz, az igazán nem kerül semmibe... Ám ha utánagondolok, a megjegyzés mégis igaz. Bár erősen leegyszerűsít és általánosít, de egyetemlegesen bölcs megállapítás. Vannak még rendes emberek! Bizonyára vannak! Vannak, akiknek olyan lovas emberük van, akit szívből és érdemben tudnak támogatni. S talán egyre többen lesznek, akik keresik, mert meg akarják találni a saját lovas emberüket. Akik, ha rá fognak akadni „az én” lovas emberemre - és megtehetik -, elviszik onnan. Hiszen - összes sorstársával együtt - megérdemelnék, hogy az Úr teremtményéhez méltóbb, emberibb körülmények között élhessék életüket. ■ Gyarmati Gábor HIRDETÉS Felhívás álláshelyek betöltésére Az Evangélikus Pedagógiai Intézet pedagógiai előadó, pedagógiai szakértő munkakörökbe (elsősorban teljes munkaidőben) várja azoknak a leendő munkatársaknak a jelentkezését, akik legalább tízéves, kiemelkedő, eredményes szakmai munkával, kifejezetten jó együttműködési és kommunikációs készséggel, szociális kompetenciákkal rendelkeznek. A pedagógus-szakvizsga előfeltétele az alkalmazásnak. Kiemelt területek: óvodapedagógia, általános iskola. Előnyt jelent evangélikus köznevelési vagy szakmai szolgáltató intézményben szerzett tapasztalat. A jelentkezés határideje: július 10., 16 óra. Jelentkezni lehet Majorosné Lasányi Ágnes igazgatónál önéletrajz és motivációs levél elektronikus úton történő megküldésével. Levelezési cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. E-mail cím: agnes.lasanyi@lutheran.hu. „Isten legyen Önnel.. A napokban rekkenő, kora nyári melegben autóztunk hazafelé Szegedről, egy irodalomtörténész-konferenciáról. A várost a Rókus kerület irányában hagytuk el, amikor egyszerre egy kicsit már halványuló, háromnyelvű felirat ötlött a szemembe. A sebesség miatt csak kettőt tudtam végigböngészni és sebtében leírni, de az angol nyelvű is nyilván ugyanezt a nagyon szép üzenetet hordozta: „Isten legyen Önnel” „Gott begleite Sie” - hirdették a tábla magyar és német szövegei. A kettő csak eszmeiségében azonos, szövegében nem, hiszen a német textus pontos fordítása annyit tesz: „Isten kísérje Önt.” Ezt a mondatot olvasva egy tizennyolc éves korombeli emlék ötlött az eszembe: 1969 nyara, amikor érettségi után egy hónapig finn barátainknál vakációzhattam édesanyámmal, Lahtitól Tamperéig. Ott vasárnaponként evangélikus istentiszteletekre jártunk, s többször is hallottam orgonakísérettel, nagyon igényes előadásban Armas Maasalo, a neves finn zeneszerző (1885-1960) szép dalát, a Velem vándorol utamon Jézust (EÉ 459), amely napjainkban Magyarországon könnyűzenei hangszerelésben a Szélrózsától a Csillagpontig számos evangélikus és református ifjúsági találkozó közkedvelt nótája. Az énekvers szövegét Túrmezei Erzsébet ültette át magyarra, gördülékeny és jól énekelhető formában. Különösen a harmadik versszak adhat erőt és biztatást minden útra kelőnek, szép, régies módon kifejezve: útra válónak. Igen, az útra válók útravalója ez a dal, ez a strófa: „Velem vándorol utamon Jézus, / Bár az út néha oly sötét, / Soha nincs okom félni a bajtól, / Amíg irgalmas karja véd, /Amíg irgalmas karja véd.” Sokak szívét nyugtathatja meg, sokak úti aggodalmát csitíthatja ez az ének 2015 nyarán is, éppen úgy, mint a Szeged határában felénk integető, számomra Maasalo művét felidéző jókívánságtábla. Bár több helyütt ötlenének a szemünkbe állandó környezetünkben és kimozdulásaink során hasonló, erőt adó üzenetek! Ha annak idején a néhai Csehszlovákiában folyton-folyvást akkori politikai aktualitásokat harsogó táblákba botlottunk az országon belül autózva vagy akár csak bandukolva, ugyan miért ne lehetne most nálunk országszerte keresztyéni tartalmú üzenetekkel képviselni a mi több mint ideológiánkat? Misszió volna ez is, állandó, nem hervadó és nem halványuló, út menti Szélrózsa és Csillagpont a javából! ■ Petrőczi Éva HETI ÚTRAVALÓ Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úristen hív szent igéje s elhívott szolgái által. Ne vessétek meg azt, aki szól! Isten szeretete és jósága körülöleli életünket. Vezérigénkben az Úr Jézus hív magához, beteljesítve Atyja ígéretét (lásd Jer 31,25). Az Úristen „beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12; LK). „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) A nagy vacsora példázatában is Jézus hív: „Jöjjetek, mert már minden készen van!” S a hívás máig hangzik: „még van hely”. Isten országa megtelik hívását elfogadó emberekkel, s az örök élet ünnepi vacsorájáról mi ne kérjük „kimentésünket” mert „boldogaz, aki Isten országának vendége”. (Lk 14,17.22.15) Pál ezt hirdeti: Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét. „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. ...a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus..!’ (Ef 2,19-20) A bölcsesség s a balgaság hívogatása máig azonosan kezdődik: „Aki tapasztalatlan, térjen be ide!" Ámde mi a mennyei bölcsességet válasszuk: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet’.’ (Péld 9,4.10) Mózes agyonütött egy egyiptomit, s ezért elmenekült a fáraó elől. Midján papja „ezt mondta a leányainak: (...) Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2MÓZ 2,20) Silóban az Úr templomában a gyermektelen Anna könyörgött, és fogadalmat tett: „Seregek Ura!Ha... fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom..!’ (íSám 1,11) A Messiás az ő népének orvosa és táplálója. A hegyre „nagy sokaság ment hozzá..., és sok beteget vittek magukkal... ő pedig meggyógyította őket!’ A pusztában négyezer férfit és hozzátartozóit vendégelte meg hét kenyérből és egy kevés halból. „Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele...” (Mt 15,30.31.37) A két megfeszített gonosztevő szavai a bűnös ember kétféle véleményét tükrözik Jézusról, de mi ezzel azonosuljunk: minket jogosan ítéltek halálra, és „tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor... Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban’.’ (Lk 23,41-43) Örök életünket e földön nyerhetjük el ingyen kegyelemből, hit által! Luther tanácsolja: „A lator közülünk való, s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi is Krisztushoz! Akkor majd nekünk is azt mondja, amit őneki: Legyen néked a te hited szerint!” „Halljátok az Úr igéjét, ti, népek, hirdessétek...: megváltotta az Úr Jákobot... Megjönnek majd, és ujjonganak..., élvezik az Úrtól kapott javakat. ...örömet szerzek nekik...” {Jer 31,10-13) Zengd: „Eljő, mint ígérte, / Örök menyegzője, / Hol mindenkit készen vár asztala. / Ott nagy örömben csendül majd az ének: / Jer, adjunk hálát néki!” (EÉ 310,6) ■ Garai András
