Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-19 / 16. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. április 19. » 9 „AZ ÚR ELŐTT EGY NAP ANNYI, MINT EZER ESZTENDŐ” (2PT 3,8A) Ötszáz éves modernitás Időutazás az országos felügyelővel Nyíregyházán ► A kétszázhatvankét éves nyíregyházi gyülekezet elnökségének meghívására április 11-én egész napos látogatásra érkezett Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője. Erről az egyházközség életében kiemelkedő jelentőségű eseményről három „felvonásban” adunk hírt: találkozások, előadás és fórum az evangélikus hitükért tűrő, szenvedő, gyülekezet- és templomépítő tirpák ősök mai utódaival. A gyülekezettörténet-kutatás, a családtörténet-kutatás során alapvető kiindulópontként használjuk az anyakönyveket, amelyekből sok esetben jól követhető egy-egy közösség család útja, költözése. Különösen érdekes, ha a gyülekezetek kapcsolatrendszerét akarjuk megismerni. Van azonban egy másik értékes forrástípus is, amely egész közösségek, falvak származási helyét, eredetét segít feltárni, seza telepeslista. Rovatunk különböző, a kutatás szempontjából érdekes forrástípusok közül most erre hívja fel a figyelmet. A telepeslista vizsgálata nem csupán egy kisebb közösség sorsának, hanem nagyobb összefüggéseknek a feltárására is alkalmas. II. József-kori telepeslisták (1784-1787) Találkozások Nyíregyházi látogatása kezdetén az országos felügyelő interjút adott a városi televíziónak, majd az i%-os köszönetkampány részeként az Oltalom Szeretetszolgálat nappali centrumában tevékenyen részt vett az ételosztásban; ennek keretében ellátogatott Benkőbokorba és Kovácsbokorba is, ahol helyi lakosokkal volt alkalma beszélgetni a bokortanyákban élés szépségeiről és nehézségeiről. Ezt követően dr. Bálint Zoltán összgyülekezeti felügyelő kíséretében Prőhle Gergely ebéddel egybekötött megbeszélést folytatott a Nyíregyházán szolgáló lelkészekkel a Luther Márton Kollégium éttermében. Itt. hangsúlyosan került szóba a hitoktatás és az iskolalelkészek szolgálatának fontossága. Az épület megtekintése után kötetlen, de nagyon informatív beszélgetés zajlott a kollégium könyvtárában a helyi evangélikus oktatási intézmények vezetőségeivel. Áttekintették az intézmények helyzetét, kapcsolatait; számos kérdés terítékre került, tekintetbe véve az óvodától a gimnáziumig és roma szakkollégiumig terjedő széles spektrumot. Végül a jelenlévők Prőhle Gergelytől - úgy is mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkárától - hasznos információkat kaptak a jövő várható változásairól. Az országos felügyelő rövid látogatást tett az új evangélikus óvodában, s ott - a tőle megszokott, mindenre kiterjedő érdeklődéssel - még a padlást is szemügyre vette (ahol az óvoda tervei szerint újabb fejlesztés várható). Megtekintette a közelmúltban felújított Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot is. Városi körútját Prőhle Gergely a Jósa András Múzeum meglátogatásával zárta, ahol dr. Béne János múzeumigazgató felüdítő tolmácsolásában betekintést nyert Nyíregyháza történetébe a bronzkori leletektől kezdve napjainkig. Előadás Délután a Túróczy Zoltán Evangélikus Általános Iskola dísztermében került sor a gyülekezeti tagokkal való találkozásra. Az alkalom dr. Kovács László Attila igazgató lelkész rövid nyitóáhítatával kezdődött, amelyet az aznapra kisorsolt Útmutató-beli ige - Péld 16,7 - alapján tartott: az istenfélő ember az ige szerint él. Isten akkor kedveli életutunkat, ha Krisztus hű követői maradunk a szeretetben, az alázatban, az engedelmességben s a békességre törekvésben, az Atya akaratára való odafigyelésben. Bálint Zoltán felügyelő ezekkel a szavakkal vezette be az előadást: „Nagy időutazáson vettünk részt: térben Benkőbokortól a Kossuthgimnáziumig; időben a bronzkori leletektől a múzeumban a jövőbeli tervekig az oktatási megbeszélésen; eseményekben az ételosztástól a szeretetvendégségig tartott ez a kalandos időutazás, amelyből csak a reformáció kora maradt ki. Ezt a témát meghagytuk az országos felügyelő úrnak. Előadásának tárgya egy kérdés: Hogyan tovább, magyarországi és nyíregyházi evangélikusok a közel ötszáz éves reformáció tükrében?” Bevezetőjében az országos felügyelő köszönetét mondott az eddigi, valóban kalandos programokért, és visszaemlékezett egyik ősére: Prőhle Vilmosra, aki itt, a Kossuthgimnáziumban tanított húsz éven át. Innen került egyenesen egyetemi katedrára, ahol az orientalisztika professzora lett. Prőhle Gergely emlékeztetett, hogy mint cseppben a tenger, a nyíregyházi evangélikusságban is megtalálhatók a hazánkra jellemző, különböző lelkiségi irányok és az az óriási intézményi gazdagság is, amely szintén sajátja országos egyházunknak. Mindezért Istennek adhatunk hálát, aki a rendszerváltás után megadta számunkra ezt a lehetőséget is. A fő kérdés csak az, hogy ezzel milyen viszonyban vannak a mi belső egyházi lehetőségeink, adottságaink. Természetesen az isteni kegyelemben bízva tekintünk feladatainkra, de keresnünk is kell azokat a lehetőségeket, amelyekkel élve tehetünk is valamit azért, hogy Isten ügye előbbre jusson e világban! - zárta bevezetőjét Prőhle Gergely. Saját felügyelői szolgálatával kapcsolatosan elmondta, hogy világi tapasztalatait igyekszik egyházi körben is hasznossá tenni; másrészt az itt szerzett megtapasztalásait, hitét szeretné világi munkájában is láthatóvá tenni és érvényesíteni. „Számunkra itt és most az a kérdés - fűzte tovább szavait az országos felügyelő -, hogy saját evangélikus hitünket, hagyományainkat, intézményrendszerünket milyen módon tudjuk fenntartani.” Németországi tapasztalatai alapján állítja, hogy Kelet- és Nyugat-Európában ugyanolyan mértékben került sor a hívek elvilágiasodására az elmúlt évtizedekben. Ott az egyháztagok fogyásának megállítását tűzték ki célul, nálunk a missziói parancs teljesítése - mint fő cél - elvész a szemünk elől a részletkérdések közepette. Ezért napról napra fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy tetteink milyen viszonyban vannak a fő cél, a missziói parancs érvényesülésével.-A reformáció kezdetének közelgő évfordulója óriási lehetőség véleménye szerint küldetésünk teljesítésére, de azt tudomásul kell venni, hogy az egyháznak is a „hiúság vásárán” kell árulnia portékáját e világban. Például: a római hadi utakat nemcsak a római légiók használták, hanem Pál apostol is ezeken járt missziói útjain. A reformáció ma is folyamatosan tartó lehetőség, s ezt kell bemutatni a világnak. A gazdaság erkölcsi oldalára a reformátoroknak nagyon világos iránymutatásaik voltak, például a banki hitelezésre vonatkoztatva. S a nagy protestáns felekezetekkel rendelkező országok ma is jobb gazdasági állapotban vannak az európai átlagnál... - hangzott az előadásban. „Az egyházi lét és a modernitás kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással - ez egy nagy tévtanítás, amellyel folyamatosan szembesülünk - folytatta mondandóját Prőhle Gergely. - Ám mi a modern világ részei vagyunk; sőt tudományos kutatások igazolják, hogy a hívő közösségekhez tartozó emberek sokkal hasznosabb tagjai a társadalomnak nem hívő embertársaiknál. Az evangélikus oktatás évszázadok óta magas szakmai színvonalú.” Zárszóként az országos felügyelő kérte, hogy szembesüljünk feladatainkkal és felelősségünkkel, de lehetőségeinkkel is - hogy komolyan tudjuk venni fél évezredes reformációi örökségünket és Urunk kétezer éves missziói parancsát is. Fórum A gyülekezeti énekkar húsvéti énekszáma után kötetlen fórumbeszélgetésre nyílt lehetőség a vendéggel. Itt csak néhány, közérdeklődésre is számot tartó témát említünk meg. A keresztyén nevelés fontossága a családban; a felszólaló Luther nyomán említette, hogy a családfő legyen a kis közösség lelki vezetője. „Az ifjúság számára az evangélium vonzóvá tétele megvalósulhat akár egy biciklitúra keretében is, ahol életre szóló fordulat történhet egy fiatal életében” - hangzott egy bizonyságtételben. Az előadó megerősítette: a lutheri tanítás az igehirdetést tette központi eseménnyé. S szerinte oktatási intézményeink szakmai színvonalának növelése sem pénzkérdés, de szükség van központi módszertani segítségre. Végül Prőhle Gergely bátorította a gyülekezetét, éljen majd a megnyíló pályázati lehetőségekkel, amelyek az ötszáz éves jubileum kapcsán válnak elérhetővé országos szinten. E rendkívüli időutazáson részt vevő nyíregyházi lutheránusok szívéből kicsordult a hála a történelem Urának e fél évezreden átívelő megőrző szeretetéért; ő a jövőben is a nevükben hordozott küldetést szánja evangélikus népének: az örömhír továbbadásának misszionáriusai lehetnek a tirpákok földjén. ■ Garai András A török hódoltság után a Habsburgudvar korán felismerte, hogy a terület népességnövekedését nem lehet a természetes szaporodással vagy spontán vándormozgalmakkal elérni, ezért az uralkodó a demográfiai folyamatokba tudatos - gazdasági és politikai szempontokat is figyelembe vevő - telepítéssel avatkozott be. AII. József-féle telepítési akció során a bevándorlók vallási megoszlása eltér a korábbi - III. Károly- és Mária Terézia-féle - telepítésekétől, mivel a korábban megfogalmazott elvektől eltérően az uralkodó rendeleté értelmében protestáns vallásúak is jelentkezhettek a költözködők listájára. A jozefinista telepeslisták teljes körű feldolgozását mind ez ideig még senki nem végezte el. Protestáns németek korábban is érkeztek hazánkba, de csak városokba költözhettek; ekkor viszont egész falvak népesedtek be református vagy evangélikus németekkel. II. József telepítési pátensének (1782) hatására az éppen alakuló tíz magyarországi közigazgatási kerületből kilencbe 1784 és 1787 között főként német tartományokból 7600 család, 34 ezer fős népesség érkezett. A Magyar Országos Levéltárban őrzött 18. századi központi kormányszervek iratai rendkívül gazdagok a kutatás szempontjából. Az állami telepítéseket a Magyar Királyi Kamara finanszírozta, irányította, illetve a lebonyolítást ellenőrizte, összefoglaló jelentéseket készített. A királyi kancellária anyagában pedig fellelhetők a telepeslisták, amelyek a 7600 család közül 5057-nek a teljes adatsorát magukban foglalják. Az összeírás dátumán túl a családfő nevét, származási helyét (település és tartomány), korát, vallását (ebből tudjuk, hogy a telepesek több mint 30%-a protestáns volt; 24,4%-a -1234 család - evangélikus), foglalkozását, családi állapotát, fiú-, illetve leánygyermekeinek számát, esetleg a családfőhöz csatlakozott további rokonok megnevezését, gazdasági erejét (substantia), azaz a magával hozott pénz mennyiségét (ezt a rovatot 1784. június 9-étől kiegészítették az otthon maradt, várható pénz mennyiségével), az útlevél kiállításának helyét és idejét, az egy családfőhöz tartozó személyek összes számát THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra (a családfővel együtt) és a kapott, fejenként kétforintnyi útiköltség (Reisegeld) összegét is feltüntették. Az adatsorok alapján végzett statisztikai számítások a teljes, 7600 családot jelentő állományra érvényesek, s a népesség adatainak feldolgozása alapján a német telepescsaládok demográfiájára számos új következtetés vonható le. A telepítési biztosok az egyes falvakba úgy osztották el a telepeseket, hogy az azonos vallásúak lehetőség szerint egy helyre kerüljenek, azért, hogy az új községek lakói egy egyházközséghez tartozzanak. A telepesek igyekeztek minél előbb templomot építeni és megalapítani az egyházközségüket. Az egyházközség alapítására az evangélikus falvak esetében igen hamar sor került. A betelepülő családok vallási megoszlását a származási hely szerint vizsgálva feltérképezhetjük a német tartományok vallási megoszlását is. A hagyományosan protestáns vidékekről toborozták az evangélikus és református lakosokat. Legnagyobb arányban érkeztek evangélikusok Ulmból (82,5%), Szászországból (81%), Poroszországból (70,8%), Nassauból (69%) és Württembergből (52,2%). A betelepülők családszerkezetével, a családfők korával, származási helyével, szakképzettségével és anyagi helyzetével kapcsolatos következtetések jól hasznosíthatók a mikroközösségek kutatásaiban is, ugyanakkor tanulságos annak vizsgálata is, hogy a 20. század folyamán milyen sorsra jutottak az egykori telepesek leszármazottai... ■ Dr. Kollega Tarsoly István, a Pető András Főiskola könyvtárának vezetője, a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület elnöke A jozefinista telepeslisták feldolgozásáról hamarosan könyv lát napvilágot a szerző tollából. lü|Btüí "ajitk líúi tüt AUp-Hétn .fejű). ifarUrf. )cr. • 4P fim fii ifj jityjíjf. fim . íVf ,. tlfrríi** w(itV w •ÖfttíOIB) tt!Á ifá $>•* j ~-----------r—^ JltwiuvUut^Ub^ 1 BT fAm. ítilülM .... ^Mcfix ** **V*“ •■ $/'• 'áu.: AÁ tooi •*«* rm. 9» c. n ' > At> r. £ (Ntpdm ivA heärr* / -bcrcf 9S0j »fit 71. nn 9* 8. tó f X ‘fa Jj •7 SftJ£ V-'-U ÚJ— — — — & LA— rm r 1. 1 fi. f. Ormit , y. ^ § Ji Af. £ iUJU. A WO. HÍuk(. ír. n.'tin Au 7. )a ' p b íft'Jrhtr l.V’x.Up OS. ■W &■ Ü.t.d .J 7>. t sec. A— 'fi'”. W’d* M" ■fMítt.pU s- 4*f.TM 7 fA f i, umfol .l_ ,fg ■‘>4/ ib 1, 2. .Cet, > 6 k f,uj U*-. Haiti* ■I—~ 2t> £• Ki » ’h <~r 8■ A EüsÜíSüI it-------‘
