Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-19 / 16. szám
6 « 2015. április 19. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A KÖLTÉSZET NAPJÁT ÜNNEPELTÜK „ínségben együtt van velünk...” Száztíz esztendeje született József Attila Al iskolákban József Attiláról tanulva mindig szomorúan gondoltam a költőre. Bele-beleképzeltem magamat a sorsába, abba, hogy mennyi, de mennyi bánat, nyomorúság jutott ki neki. Munkanélküliség, betegség, örökös szeretethiány... Sokat szenvedett szegény. Elmentem a pesti, Gát utcai emlékhelyre is, látni szerettem volna, hogy honnan indult. Irodalmi estekre is eljártam, s szerveztem is emlékére. Nem tudom megmondani, hányszor hallgattam meg verseit Latinovits Zoltán, Galkó Balázs és Sebő Ferencék tolmácsolásában. Mindig felfedeztem újabb és újabb töredékeket magamnak, s egyre inkább be tudtam fogadni szívembe. Szegény, szeretni akaró költőm! Az 1905. április 11-én Budapesten született József Attila szerencsétlenül hányt-vetett lénye, öngyilkosságig eljutó személyisége, illetve költészete, szellemi öröksége bizony nagy kihívás minden irodalomszeretőnek. Talán ezért nem ismerik igazán, vagy nem tudják kiismerni igazán. Az iskolákban tanított költeményeken kívül még sok verset lehetne - kellene - megismertetni tőle. Csupán csak az ismertebbeket, „divatosabbakat” szavalják ünnepségeken. Kevés szó esik istenkereséséről, melyről oly sokszor és sokféle formában szólt. Ötvennél több versben foglalkozott Istennel; Isten léténeknemlétének kérdése egész életében gyötörte, egyszerűen nem tudott ettől szabadulni. Pedig vallásos egyáltalán nem volt. Nagyszámú istenes verse - Le vagyok győzve..., Könnyű, fehér ruhában, Az Isten itt állt a hátam mögött..., Bukj föl az árból, Tudod, hogy nincs bocsánat!, Kirakják a fát - elgondolkodtató, épülésre szolgáló, szeretetre világító ma is. S főként szeretetre figyelmeztető! Nemhiába írta Kun József irodalomtörténész egyik tanulmányában: „...nincs még egy olyan költőnk, aki annyiszor hangoztatta volna a szeretet fontosságát, mint ő, ami azzal magyarázható, hogy egész életében nélkülözte a szeretetet. A »szeretet« szót és alakváltozatait 117 esetben találtam meg »Összes versei« kötetében. Ő a krisztusi tanítások egyik legnagyobb propagálója irodalmunkban. (...) Nincs olyan költője a világnak, aki több szeretetre vágyott volna, mert egész életében nélkülözte a szeretetet (s ugyanakkor korlátlanul osztogatta), ezzel magyarázható, hogy Isten valóságos lényét ilyen alapon is neki sikerült a legszebben meghatároznia (...). József Attila istenes versei a legszebb bizonyítékai annak, hogy mi gyermeki-atyai viszonyban vagyunk Istennel, hiszen Ő teremtő és gondviselő Atyánk, mi pedig mindenkor és húndenképpen az Ő gyermekei vagyunk. Ezért a legszebben ilyen függőségben tudjuk érzékelni Őt, és nem a felnőttpartnerségben.” József Attilával kapcsolatban kevéssé ismert az a - talán istenkeresése egyik fontos momentumának is tekinthető - tény, hogy 1934- ben egy Hódmezővásárhelyről írt levelében jelezte Radvánszky Albertnek, az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjének: szeretne részt venni azon a pályázaton, melyet Luther Márton Eine feste Burg ist unser Gott kezdetű zsoltárparafrázisának fordítására írtak ki. A József Attila fordította szöveget Evangélikus énekeskönyvünk 256. énekeként énekelhetjük. ■ Kerecsényi Zoltán Egy újrafelfedezésre váró költő Budapesti emléktáblát kapott Kozma Andor ► Emléktáblát állított az újbudai önkormányzat és a család április 10- én - a költészet napjához, 11-éhez időzítve - Kozma Andor (1861-1933) tiszteletére a Szent Gellért tér 3. számú lakóház falán. A költő itt lakott 1903 és 1928 között. Az ünnepélyes avatáson a nagyszámú egyenes és oldalági leszármazott mellett ott voltak a XI. kerületi önkormányzat, Kozma Andor szülővárosa, a Somogy megyei Marcali, életének egyik színtere, Miskolc, valamint egykori iskolájának utóda, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája, a Pápai Jókai Kör Egyesület, a kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság (a városban töltötte gyermekkorát), a Magyar írószövetség és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői is. Kozma Andor, akit mára szinte elfeledtek, életében országosan ismert és ünnepelt alkotó volt. A nemes levelűi Kozma család sarja, amely több kiváló személyiséggel büszkélkedhet. Édesapja, Kozma Sándor a kiegyezés utáni első királyi főügyész, a magyar ügyészi szervezet megteremtője. Nagybátyja, Kozma Ferenc a magyar lótenyésztés újjászervezője, testvérbátyja, Kozma Ferenc Bárd Miklós néven korában megbecsült költő, unokaöccse, Kozma Miklós a két világháború között a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, belügyminiszter, a Életrajzírója, Merényi Oszkár erről ezeket írja: „1872-ben lépett az iskola tanulói közé. (...) Már harmadikos korában feltűnt szép magyardolgozataival. Egyik tanára, Jónás János már akkor megjósolta, hogy író lesz belőle. Emlékezés című későbbi tárcájában különösen nagy hálával emlékezik meg Batizfalvy Istvánról, történelemtanáráról, aki a történelmet erős nemzeti szellemben tanította. (...) Megható szavakkal emlékezik meg Böhm Károlyról, a nagy filozófusról is. (...) Legnagyobb hatással azonban Lehr Albert volt rá. Lehr elhívta lakására is, és vele együtt olvasy jo • y. EBBEN A HÁZBAN ÉLT f 903 — 1928 KÖZÖTT V KOZMA ANDOR J861 - 1933 KÖLTŐ. ÍRÓ. ÚJSÁGÍRÓ. MŰFORDÍTÓ. PARLAMENTI KÉPVISELŐ. AKADÉMIKUS. A MAGYAR NYELV ÉS VERSELÉS MESTERE _ NAGY HIT TEHET CSAK NAGY CSODÁT. AZ ŐRZI A FÖLDÖK AZ ÉG JOGÁT. " ( TllRÁN ) ÁLLÍTTATTA ÚJBUDA ÖNKORMÁNYZATA ÉS A CSALÁD 2015 visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosa. A református Kozma Andor a Pápai Református Kollégiumban, a felsőlövői (ma Oberschützen, Ausztria) német gimnáziumban, a leghosszabb ideig (1872-1878) azonban a pesti evangélikus gimnáziumban tanult. ta Arany Jánosnak akkor még kéziratban lévő »kapcsoskönyvbe« írt remekeit. Ő tüntette ki az önképzőkörben a Döbrentei-arannyal, ő tette az önképzőkör elnökévé, s ő fedezte fel és dicsérte meg nagy stilisztikai érzékét. Később mint az akadémiai pályadíjat nyert, A magyar paraszt c. vers (1890) egyik bírálója, nagy benső örömmel ismerhette fel a mű titkos szerzőjében egyik diákját, Kozma Andort.” (Merényi Oszkár: Kozma Andor, Kaposvár, 1941) A budapesti tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Gyermekkorától verselt, és már tizenhét évesen szívesen közölték költeményeit a kor újságjai, a Nemzet, a Vasárnapi Újság A Hét, a Fővárosi Lapok, a Borsszem Jankó és mások. Kozma Andor rendkívül termékeny költő, a magyar nyelv és verselés kiemelkedő mestere volt. „Tündöklőbb, változatosabb rímelőnk alig van nála” - írta róla Kosztolányi Dezső. Ő alkotta a rikkancs szót. Polgári foglalkozása: az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője, később főtitkára. 1889- ben jelent meg első verseskötete A tegnap és a ma címmel. Sikere rendkívüli volt, a kritika nagy elismeréssel fogadta. Arany János utódát látták benne. Koboz írói néven aktuális politikai és közéleti témákról írott, a Pesti Hírlapban közölt heti verses krónikái népszerűek voltak, akárcsak Andronicus néven közreadott szellemes, szatirikus tárcái. Az irodalomnak szinte minden műfajában alkotott, sorra jelentek meg költői, prózai művei, drámái. 1896-ban a Vígszínházát Prolog című darabjával nyitották meg. Több bűbájos verses gyerekkönyvet is írt. Európai utazásait Hetedhét országból című prózakötetében örökítette meg. Csudadolgok című novelláskötetében több meghökkentő történet szerepel, amelyekben felfedezhetők a tudományos-fantasztikus irodalom csírái. Tudományos értekezéseket is írt, mások között Aranyról, Gyulai Pálról, Eötvös Józsefről. A Kisfaludy Társaság főtitkárává, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteletbeli tagjává választotta. Legszebb verseskötete 1909-ben jelent meg Magyar symphoniák címen. 1910-1918 között Tisza Istvánpárti parlamenti képviselőként közéleti szerepet is betöltött. A szlovák népességű Árva vármegye képviselőjeként szlovákul is megtanult, szlovák népdalokat is fordított. A szlovákokat a magyarság testvérnépének tekintette, és Trianon után sem volt hajlandó soha egyetlen rossz szót mondani róluk, ahogy a többi volt magyarországi nemzetiségről sem - emelte ki az emléktábla-avatáson elhangzott beszédében Szörényi László irodalomtörténész-professzor. A történelmi Magyarország összeomlását Kozma mély fájdalommal élte meg, a forradalmat elítélte (Haláltánc). De reménye nem hagyta el: „Mert igazság, ész, erő s a rend / Nagy Magyarországot teremt” - írta Hunyadi Mátyásról szóló epigrammájában. Műfordítói munkássága is jelentős: sok más között Goethe Faustjának mindkét részét - ezt a Nemzeti Színház színre is vitte -, La Fontaine meséit, Lenau Faustját fordította. Irodalomszervezőként nagy szerepe volt abban, hogy Ady Endre elnyerte a főváros irodalmi díját, és egyengette Móricz Zsigmond írói pályáját is. Barátja volt Gyulai Pálnak, Mikszáth Kálmánnak, a kor számos kiválóságának. A Fiumei úti nemzeti sírkertben temették el, a főváros által adományozott díszsírhelyen. Marcali szülőházát emléktáblával jelölték meg, és utcát neveztek el róla, a csurgói református gimnázium kertjében szobrot állítottak emlékének, Miskolcon szintén utca viseli nevét, Pápán édesapjával közös emléktáblája van. Az 1948 utáni kommunista kultúrpolitika világnézeti, politikai okokból tiltólistára tette, az iskolai tananyagból kikerült, de antológiákban továbbra is jelentek meg versei. A rendszerváltozás óta kiadták Életem című önéletírását, amely a Magyar Rádió műsorán is szerepelt. Legutóbb egy erdélyi kiadó jelentette meg Honfoglalás című eposzát. Kozma Andort az irodalomtörténet az Arany János-i hagyományokat folytató népnemzeti iskola utolsó képviselői közé sorolja, holott ennél jóval több volt: a magyar városi középosztály életérzésének megszólaltatója, markáns, egyéni hangú költő, aki sok szép verset írt Budapestről is. Számos szép vallásos költeménye is van, 1902-ben Vallásos költemények címmel külön kötetet is kiadott ezekből. Tiszta hazaszeretete, gazdag, színes költői nyelve, más vallások iránt befogadó, fénylő református hite, ebből fakadó töretlen reménye, derűje ma is példa lehet. Kozma Andor legismertebb verse, versnovellája A karthágói harangok, amely allegorikus formában állít emléket az elbukott szabadságharcnak. Amint Goór Judit, a Pápai Református Kollégium magyartanára, az avatóünnepség egyik szónoka elmondta, a kollégiumról nagyon sok vers született, de egyik se fejezi ki, ragadja meg olyan mélyen az iskola szellemiségét, mint éppen ez a vers. Czigány György költő, volt rádióriporter, az ünnepség másik emlékezője (képünkön) pedig arról szólva, hogy irodalmi közéletünk eltávolodott tőle, Kozma Andor egy mondatát idézte, amelyet Marcaliból Kaposvárra utazva jegyzett fel: „Ráeszméltem, hogy a távolodás nem kifelé visz a világból, hanem befelé.” Kozma Andornak ez az első emléktáblája Budapesten, nyolcvankét évvel halála után, miközben apjának és nagybátyjának, Kozma Sándornak és Kozma Ferencnek emléktáblája, mindkettőjüknek utcája, Kozma Ferencnek szobra is van Budapesten. Személyisége, művészete ma újrafelfedezésre vár, emberi példája, időtálló versei és más művei feltétlenül érdemessé teszik erre. ■ T. Kovács Péter
