Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-07 / 23. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. június 7. »► 3 Evangélikus Élet Ml ÜLÉSEZETT A ZSINAT Napirenden a Kornéliusz program ► Idén második alkalommal gyülekeztek össze a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának tagjai a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A múlt hét péntekén megtartott tanácskozás napirendjén szereplő sok megvitatandó téma nagyon fegyelmezett munkát és együttműködést követelt meg a küldöttektől és az üléseket levezető elnököktől egyaránt. Az ülésszak nyitóáhítatát Rostáné Piri Magda, a Vasi Egyházmegye esperese, a zsinat lelkészi alelnöke tartotta. Az első ülésen a napirend és jegyzőkönyv elfogadása után esküt tett Karíné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lelkész, a zsinat új tagja, majd dr. Hafenscher Károly lelkészi elnök a bajor, míg dr. LacknerPál, a püspöki tanács titkára az olasz evangélikus zsinat üléséről adott tájékoztatást. Ezt a Magyarországi Evangélikus Egyház 2014. évi zárszámadásának általános és részletes vitája követte. Csorba Gábor, egyházunk országos irodája gazdasági osztályának vezetője előterjesztésében elmondta, hogy tavaly pozitív eredménnyel zárt az evangélikus egyház. A zárszámadással kapcsolatos független könyvvizsgálói jelentés pedig azt állapította meg, hogy az egyszerűsített éves beszámoló megbízható és valós képet ad az egyház december 31-én fennálló vagyoni és pénzügyi helyzetéről. A grémium végül valamivel több mint 24 milliárd forintos mérlegfőösszeggel és 763 milliós nyereséggel elfogadta a zárszámadást. Ezután a küldöttek előkészítő, elvi vitát folytattak arról, hogy egyházunkban mely szervezeti egységek kapják meg a jövőben a „jogi személy” státusát. A kérdést már több egyházi fórum napirendjére vette, mert e területen meglehetős zavar uralkodik, és a jelenlegi gyakorlattal sok esetben az állam sem tud mit kezdeni. Az előterjesztők két megoldási javaslatot vázoltak fel. Az A változat szerint csak az egyházközség, illetve társult egyházközség lenne a jogi személy, míg a B változat kicsit megengedőbb: az előbbiek mellett a társegyház is jogi személy lehet. A zsinat az A változatot preferálta, de a kérdést nem tekintette lezártnak, hanem további tárgyalásokat, egyeztetéseket tartott szükségesnek, mielőtt elkötelezné magát valamelyik megoldás mellett. A következőkben dr. Fábri György északi egyházkerületi felügyelő mutatta be azt az evangélikus egyház által kezdeményezett, országos reprezentatív felmérést, amely a magyar lakosságra jellemző egyháziasságot, a hitoktatásról és egyházi oktatási intézményekről való véleményét, az erkölcsi értékek és az egyházak megítélését volt hivatott megvizsgálni az empirikus szociológia eszközeivel. A konklúzió elég elkeserítő. Az evangélikus egyház népessége folyamatosan fogy. Szinte minden téren negatív a tendencia. A megkereszteltek számához képest a konfirmációban részesülő fiatalok száma megfeleződik. Egyre kevesebben veszik igénybe egyházunk kazuális szolgálatait. A fiatal generáció 42%-a nem tartja magát vallásosnak. A magyar felnőtt lakosság háromnegyede egyáltalán nem találkozik a Bibliával. Örvendetes viszont, hogy a hitoktatáson részt vett fiatalok véleménye pozitív a hittanról. Ez azt mutatja, hogy ezen a téren egyházunk jó úton halad. Újabb elvi, előkészítő vita következett ezek után, mégpedig az oktatási intézmények missziós lehetőségeivel kapcsolatosan. Tölli Balázs, a zsinat nem lelkészi alelnöke - a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium igazgatója - előterjesztésében többek között hangsúlyozta, hogy mindenképpen kívánatos volna a jelenleg rendelkezésre álló humán erő feltérképezése. A kérdéskör megvitatása fontos, hiszen oktatásiintézmény-rendszerünkön keresztül közel annyi embert ér el az evangélikus egyház, mint a gyülekezeti alkalmakkal. A tervezet konkrét teendőket is megfogalmazott. A zsinat úgy döntött, felkéri az országos presbitériumot, hogy júniusi ülésén fogadjon el egy 2015. november 30-ával záródó feladattervet az oktatás területén meglévő kapacitás felméréséről. Eddig a határidőig pedig ne kezdődjön tárgyalás oktatási intézmények átvételéről. A grémium a zsinat teológiai bizottságának feladatköréről határozott ezután, majd egy újabb előkészítő vita következett a választásokról és szavazásokról szóló törvény módosításáról. Érintették a küldöttek a mandátumok ügyét, a választhatóság feltételeit, a gyülekezeti lelkész és a zsinati intézményi küldöttek választását, valamint a választások megszervezésének kérdését. A törvénymódosítás kidolgozásával kapcsolatosan döntöttek egy munkacsoport felállításáról is, amelynek vezetője Laborczi Géza, a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze lett. Egyházunk jövőjével kapcsolatos lényeges kérdés került ezek után elő: a misszió ügye. A missziói munka átszervezését célzó terv a Kornéliusz program nevet kapta, és a családot helyezte a missziói koncepció fókuszába. Az anyag, amelyet az országos iroda gyülekezeti és missziói osztálya készített, illeszkedik a már korábban tárgyalt Láthatóan evangélikus stratégiához, annak gyakorlatba történő átültetéseként is felfogható. Az országos evangélizációs és missziói bizottság viszont nem tudta elfogadni a koncepciót a Magyarországi Evangélikus Egyház országos stratégiájaként. A programot több szempontból is vitathatónak ítélte, és további teológiai tisztázást tartott szükségesnek. Hosszú vita végén a zsinat azt a határozatot hozta, hogy nem hoz határozatot, hanem a kérdés megtárgyalására felkéri a teológiai bizottságot. Egyházunk zsinata - két országos rendelettel egyetemben - 2013. november 29-én fogadta el a Zelenka Pál Evangélikus Szolidaritási Alap működését. A nyugdíjtörvény előző évi működéséről Muntag András, az alap vezetője adott tájékoztatást. Megállapította: az eddigi tapasztalatok fényében látható, hogy nem választottak rosszul, amikor e szabályozás mellett döntöttek. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a lényeges kérdések majd 2017-2018 folyamán fognak eldőlni, amikor a támogatási rendszer változásai életbe lépnek, és az anyagi terhek növekedni fognak. Az ülésszak végén még két munkabizottság felállításáról döntött a zsinat. Az egyik bizottság feladata a készülő egyházi alkotmány preambulumát és végső szerkezetének felépítését készíti elő, a másik az egyház törvényes rendjének és békéjének megőrzéséről szóló törvény módosításának előkészítését végzi el. Előbbi vezetője dr. Solt- Száraz Csenge, utóbbié Abaffy Zoltán lett. Mindkét munkabizottság a következő, novemberi zsinati ülésszakra készíti el javaslatát. A zsinat Hafenscher Károly lelkészi elnök zárszavával fejezte be munkáját. ■ K. M. Eredeti állapotában a bakonyszentlászlói templom A Veszprémi Egyházmegye területéhez tartozó Bakonyszentlászlón található az egyik legrégebbi evangélikus templomunk. A mintegy nyolcszáz éves épület a most befejeződött felújításnak köszönhetően nyerhette vissza eredeti formáját. Ezért adott hálát a gyülekezet május 30-án délután. Ünnepi istentiszteletükön Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Polgárdi Sándor esperes és Szakos Csaba helyi lelkész működött közre. A kövek beszédéről szólt Lk 19,40 alapján tartott prédikációjában Szemerei János. Elmondta, hogy az Árpád-kori eredetű templomot örökségként kaptuk, nem az evangélikusok építették. Történetén keresztül is Isten gondviseléséről tesz bizonyságot. Az alkalomhoz kapcsolódó közgyűlésen Major Gyula felügyelő köszöntötte a jelenlévőket, majd Szakos Csaba lelkész beszámolt a felújítás menetéről. Elmondása szerint a mostani felújítás közel ötvenéves folyamat lezárása, melynek során az épület eredeti nyomvonalát, külső és belső kialakítását igyekeztek helyreállítani. A forrást ehhez az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap pályázati támogatása, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyháztól kapott segítség és a gyülekezeti tagok adományai biztosították. A tájékoztató elhangzása után köszöntőt mondott dr. Hoffmann Rózsa országgyűlési képviselő, Sebestyén Vince, a település polgármestere, dr Kovács Kálmán baktalórántházi református lelkész, Polgárdi Sándor esperes, valamint Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő. Az ünnepséget követően az egybegyűlteket szeretetvendégség várta a kultúrházban. ■ AM A láthatatlan akadály Néhány éve, még a kaposvári időben a parókia étkezőjének egyik felső ablakán furcsa, fehéres, homályos foltot vettünk észre. Rejtélyes volt. Nem tudtuk, mi az, és hogyan került oda. Az alsóbb ablakokon hosszú szőrű Berta kutyánk kíváncsisága néha hagyott érdekes alakzatokat, de ez biztosan nem származhatott tőle, ez ugyanis közel négyméteres magasságban keletkezett. Úgy emlékszem, Marci fiam fejtette meg a titkot. A furcsa folt csak bizonyos fényviszonyok mellett tárta fel magát. Ez egy kiterjesztett szárnyú galamb nyoma! Elképesztő, hogy előtte hiába néztük, nem láttuk. Amikor már tudtuk, hogy mit kell nézni, akkor összeállt. Kivehető volt a feje, a begye, két kitárt szárnya, de még a farktollak nyomai is ott voltak. A becsapódásnak ugyan nem voltunk tanúi, de a nyom, a kép mindent elmondott. Gyanútlanul repült, aztán hirtelen fennakadt egy láthatatlan akadályon, az ablakunkon. Nem jutott el oda, ahová igyekezett... Valamilyen láthatatlan akadály az útját állta. Az utóbbi időben egyre többször jön elém ez a furcsa, talán prófétainak is nevezhető kép. A szabadon szárnyaló galamb sietve halad, de valamilyen láthatatlan akadályba beleütközik, és nem érhet célba. Nekünk a galamb nem csak egy madár a sok közül. Az egyházi szimbólumok között a hitet ébresztő, az erőt, vigasztalást és reménységet adó Szentlélek képe. Ezért van számtalan evangélikus szószékünk felett szépen faragott galamb, sokszor ezüstszínűre festve. Legtöbbször kiterjesztett szárnyakkal, mintha éppen leszállni készülne. A művészi ábrázolás teológiai felfogásunkat, hitbeli meggyőződésünket és várakozásunkat próbálja szavak nélkül elmondani. A hirdetett ige nem a lelkész bölcsességétől, hanem a Lélek ■ áldása által válik élővé és életeket formálóvá. Szükségünk van a Lélek érkezésére, mert nélküle prédikációnk csak üresen kongó emberi beszéd. De érkezik-e a Lélek? Nem állja-e útját valahol valami láthatatlan akadály? Bejut-e a szinte mindig zárva tartott, csak néha-néha kinyíló evangélikus templomokba? El tud-e jutni az igehirdetésére készülő lelkészig és a szószékig? A belső szobáinknak, lelkészi hivatalainknak van-e ablaka? Kinyitjuk-e néha? Aztán templomainkon belül mennyire szabad a tér - beleértve a légkört is? Biztosan nincsenek technikai és egyéb akadályok a szószék és a padok, az ige hirdetője és a gyülekezet tagjai között? Amennyiben az üzenet a fülekig rendben megérkezett, nem akadhat-e el esetleg később mégis? Talán a hallgatón belül? Teljesen kizárt dolog, hogy a fül és az agy, az agy és a szív között lenne valamilyen láthatatlan akadály? Most nem másokról beszélek. A magam tapasztalatából kiindulva bátorkodom elmondani, hogy engem bizony nemegyszer akadályozott az igére figyelésben a fáradtság, a figyelmetlenség, még előítéletek is, vagy a mindennapokban rám nehezedő gondok. A láthatatlan akadályokon a Lélek galambja is fennakadhat. A közegyházi útkeresésben évek óta próbálkozunk egy egész egyházunk számára elfogadható missziói stratégia összeállításával. Noha Jézus Krisztus missziói parancsa egyaránt vonatkozik mindannyiunkra, mint mai követőkre és tanítványokra, a hogyan kérdésében nincsen még egység sokszínű egyházunkban. A múlt héten már a második missziói stratégiai elképzelés került a zsinat elé. Sokan traumaként élték meg, hogy a missziói bizottság korábbi anyaga és az országos irodán működő gyülekezeti és missziói osztály által készített Kornéliusz program annyira eltérő szemléletű, hogy szinte nincs is közös pont bennük. Ennél sokkal izgalmasabb, hogy a két anyag összeállításában munkálkodók a legjobb meggyőződésük szerint olyan cselekvési terveket vázoltak, amelyek tapasztalatuk szerint az egyház építésének emberi feltételeit jelenthetik. Merthogy azt tapasztalták, hogy Isten ezeken az utakon (vagyis egymástól merőben eltérő utakon) jut el az emberekig. Pillanatnyilag még csak annak lehet örülni, hogy a misszió fontos ÉGTÁJOLÓ ügyéről szélesebb körű gondolkodás kezdődött. Bízom abban, hogy ebben az útkeresésben közös felismeréssé válhat Isten sokoldalúságának és gazdagságának felfedezése. Ő a mi elképzeléseinktől, koncepcióinktól és stratégiáinktól merőben eltérő utakon is elérhet az emberekhez. Sőt! Azt kell felfedeznünk, hogy egyedül ő tud újulást hozni Lelke áldásával. Szerintem a legjobb stratégia az, ha a bennünk, a közöttünk és a körülöttünk lévő láthatatlan falakat elkezdjük lebontani, a zárt ablakokat pedig kinyitni, hogy a Lélek galambja, a Szentlélek frissítő levegője, az Isten újjáteremtő hatalma eljuthasson hozzánk, és átjárhassa egyházunkat! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
