Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-15 / 7. szám
4 2015- február 15. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet OiEilBBBBBnBfflBlilOT ► Hazánkban immáron nyolcadik éve rendezik meg a házasság hete programsorozatot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire. Az idei év házaspár arca Tomkáné Zsáry Anikó építészmérnök és dr. Tomka János főiskolai tanár; az elköteleződésről, az élethosszig tartó hűség szabadságáról és az egymásra figyelés, a megbocsátás és bocsánatkérés fontosságáról beszélgettünk velük.- Az elmúlt tíz évben tavaly fordult elő először, hogy a házasságkötések száma nem csökkent. Ez remélhetőleg nem egyszeri változás lesz, azonban a korábbi adatok azt mutatják, hogy a párok mintha félnének a házasságtól. Önök szerint miért van ez így? Tomka János: Korunk emberének egyik óriási kérdése, hogy rábízhatja-e az életét a másikra. Sok szempontból bizonytalanságban élünk, ezért többen lehetőségeket keresnek, házasságon kívüli, más formát választanak, olyat, ami nem jelent akkora elköteleződést. A félelem talán abból adódik, hogy ha mernek dönteni, és mernek választani, akkor elmulasztják a többi lehetőséget. Tomkáné Zsáry Anikó: Jó lenne, ha a fiatalok tudnák, hogy a házasság biztos pont! Nekem azt jelenti, hogy a másikban tökéletesen megbízhatok. A ma felnövő generáció ezzel szemben nagyon nehezen teszi le valaki mellett a voksát, mintha úgy érezné, akkor elszalaszt valamit. Megtartó hűség Beszélgetés a házasság hete idei arcaival, a Tomka házaspárral- Mit jelent az elköteleződés? T. J.: Nem tudom, hogy pontosan mit jelent, de a kötél szó mindenesetre benne van. Úgy látom, hogy sokan ezt megkötésnek értik... Ugyanakkor az elköteleződés nagyon szép szó, hiszen valójában azt jelenti, hogy az ember döntött, mégpedig nemcsak egy időre, hanem véglegesen. Azaz elhatározta, hogy akár a jóban, akár a nehézségekben vagy félreértések között, azaz minden esetben egyértelműen a másik mellett áll. T. Zs. A.: A hűség és az elköteleződés alapvetően azt jelenti, hogy fel sem merül bennem, hogy esetleg más legyen mellettem. Mi a problémáinkat a házasság keretein belül kívánjuk megoldani. Ez egy olyan védőburkot nyújt, amelyben megszűnik az a kérdés, hogy ebből egyáltalán érdemes lenne-e kilépnem. Azt jelenti, hogy a másikkal együtt kell a nehézségeimet is megoldanom. Ez nem börtön, mint ahogy sokan gondolják, hanem éppen az a szépsége, hogy felfedezem: nem másik utat kell keresnem, hanem a házastársammal kell megtalálnom a közös választ. T. J.: Valóban, a börtöntől, a szabadság elvesztésétől félnek az emberek. Mi azt tapasztaljuk, hogy az elköteleződés nem zárja ki a szabadságot, inkább úgy erősíti meg, hogy egyben szabadságot adunk a másiknak is.- Önök hogyan kezelik a házasságon belüli nehézségeket? T. Zs. A.: Rájöttünk, nagyon fontos, hogy ne hagyjuk a konfliktust elharapózni, hanem meg kell próbáljobban igyekszünk megérteni, hogy a másiknak mi a fontos. Rá kellett jönnünk, hogy a legjobb szándék mellett is hibázunk, követünk el bűnöket. A felismerést követően ki kell w.harmot nunk minél hamarabb megbeszélni a problémáinkat. T. Zs. A.: Vannak „külső konfliktusok” mint például a betegség. A hűség a problémák között is megtartó erő, így ezek a kívülről jövő nehézségek inkább megerősítettek minket. Nehezebbek a belső feszültségek, amelyek egymás meg nem értéséből fakadnak; abból adódnak, hogy a közös elköteleződés mellett számos különbség is van közöttünk. Egyre mondani, hogy „ne haragudj” vagy „bocsáss meg” A konfliktuskezelést most is tanulgatjuk...- Magyarországon a házasságkötéseknek több mint a fele végződik válással. Önök szerint miért van ez így? T. Zs. A.: A házasságot ápolni és gondozni kell. A rohanó világban elég nehéz időt kiszakítani a házastársi életre, miközben nagyon fontos, hogy igenis szánjunk megfelelő időt rá. A kapcsolat bizonyos értelemben olyan, mint egy gyermek: ha nem nevelem, akkor a problémák, a feszültségek elharapóznak... T. J.: Minden házasságban vannak konfliktusok! Egy konfliktus megoldása időt igényel, visszavonulás kell hozzá. Mivel ez meglehetősen fáradságos folyamat, sokan úgy gondolják, hogy inkább felbontják a kapcsolatot. Abba viszont nem gondolnak bele, hogy valójában ezzel az igazi okot nem szüntették meg...- Az idei év házaspár arcaként mit kívánnak a házasságkötés előtt álló pároknak? T. J.: Érdemes várni a másikra! Akár úgy is, hogy közben az ember lemond fontosnak tűnő dolgokról. A másik, hogy soha ne a másiktól várjuk az első lépést. Legfőképpen pedig, hogy ne adják fel könnyedén a kapcsolatot, mert a szeretetkapcsolatért igenis érdemes küzdeni. T. Zs. A.: Meg kell tanulni, hogy egy kapcsolat akkor válik egésszé, ha abba mindkét fél beleteszi önmagát. Nekünk kell megadnunk a másiknak a szeretetet, hiszen úgy minket is könnyebb viszontszeretnie. Fedezzék fel, hogy a szeretet szeretetet szül... ■ Galambos Ádám A beszélgetés teljes terjedelmében az Evangélikus.hu videorovatában tekinthető meg. !► Folytatás az 1. oldalról Fabiny Tamás püspök előadását a zsidó, az újszövetségi és a reformátori hagyomány hármasságára fűzte fel. A zsidósággal kapcsolatban szólt arról, hogy a jeruzsálemi templom pusztulása után a zsidó közösség önmagát vádolta, mert nem fordítottak kellő figyelmet a felnövő nemzedékek megfelelő oktatására. Hangsúlyossá vált az a gondolat, hogy kövek helyett eszmékből kell a szentélynek felépülnie. Jézus Flegyi beszédére utalva a püspök hangsúlyozta, hogy Isten Fia miként tehet tanítvánnyá bennünket. A reformációhoz kanyarodva Fabiny Tamás kiemelte, hogy Luther és Melanchthon tradícióját követve az evangélikus egyház is tanító egyház. Luther a lelkészi, Melanchthon a tanári hivatást tartotta elsődlegesnek, így a tanárok és a lelkészek munkája ma is egyaránt fontos kell, hogy legyen. Végezetül a püspök arra kérte a jelen lévő pedagógusokat, hogy a magyar történelemben találják meg azokat az evangélikus gyökerű személyiségeket - például Kossuth Lajost vagy Damjanich Jánost -, akiket példaként fel tudnak mutatni a diákoknak. Prőhle Gergely országos felügyelő, nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes a tavalyi évhez hasonlóan az aktuálpolitikai kérdések szerepét hangsúlyozta a történelemtanításban, hiszen a történelem tantárgy kiváló eszköze a szemléletformálásnak. Az aktuális kérdések közül a párizsi terrortámadást és a bevándorlók ügyét emelte ki. Utóbbi kapcsán leszögezte, hogy Magyarország a nyugat-európai életszínvonaltól való elmaradása miatt nem célország, mégis tudnunk kell a hozzánk érkezőket a felebaráti szeretet jegyében befogadni. A helyettes államtitkár megemlítette, hogy Európa az elmúlt évtizedben jelentős változáson ment át. Néhány éve Angela Merkel német kancellár is a múl„Jóban is lehet lenni saját múltunkkal” Másodszor találkoztak az evangélikus iskolák történelemtanárai Aszódon tikulturalizmus végéről beszélt; ez a mondat a kétezres évek elején elképzelhetetlen lett volna. A német példánál maradva Prőhle Gergely szólt arról, hogy a hangsúly a bevándorlók integrálására került, s ebben az oktatásnak nagy szerepe lehet. A párizsi terrortámadásra utalva megfogalmazta azt is, hogy az ábrahámi vallások közös erkölcsi fundamentuma az egymás iránti türelem, ezt kellene a jövőben szem előtt tartani. Végezetül Sziráki György, az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet pedagó-Kádár-rendszer milyen abszurditásokat volt képes produkálni egy-egy életpálya esetében. Hiszen a ponyvaregényeivel ismertté váló bestselleríró munkáit sok esetben személyes tapasztalatai - belügyes, titkosszolgálati múltja - alapján írta meg. Mirák Katalin megemlítette azt is, hogy az evangélikus egyházban - többek között - Böröcz Sándor lelkész is szerzett személyes tapasztalatokat az 1945-től az ÁVH hadnagyaként működő Berkesi módszereiről. A legtöbb kérdést Csapodi Zoltán, a történelemérettségi tételeit készíAz ebédszünet után Dalos Tibor, a szombathelyi evangélikus iskola tanára Élő történelem című előadásában beszélt arról, hogy az élményszerű oktatás jegyében rendhagyó történelemórákat szerveznek Szombathelyen. A diákok ezeken az alkalmakon régészettel, a honfoglalás korszakával, Hunyadi Mátyás korával, a huszárság életmódjával, valamint az első világháború magyar katonai hőseivel ismerkedhetnek meg. A városi hagyományőrző egyesülettel együttműködve már az óvodásokat is megpróbálják bevonni a múlt felfedezésébe, giai szakértője ismertette azokat a programokat, amelyeket az evangélikus egyház szervez 2015-ben a Reformáció és oktatás mottó jegyében. Mirák Katalin történész, az evangélikus egyház tényfeltáró bizottságának tagja Az ÁVH-tól a Magvetőig: egy belügyes pályakép - Berkesi András címmel tartott előadást. A történelemtanárok Berkesi munkásságának főbb állomásait megismerve ízelítőt kaphattak abból, hogy az ellentmondásokkal megterhelt tő bizottság elnöke kapta előadását követően. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Trefort Ágoston Gyakorlóiskolájának igazgatója elemezte az elmúlt évek történelemérettségijeinek eredményeit. Előadásából kiderült, hogy a diákok lényegesen könnyebben birkóznak meg a tesztfeladatokkal, mint az esszékkel. A konklúziók levonása után Csapodi Zoltán kitért a várható változásokra is az érettségireform kapcsán. huszárpróbákat szervezve a háromhat éves korosztálynak. Az előadásból kiderült, hogy a felfedeztető tanulás révén alapvető erkölcsi értékek adhatók át a gyerekeknek. Fekete Bálint középiskolai tanár, az ELTE történész doktorandusza A fénykép mint történelmi forrás címmel tartott előadást. A szakirodalmi áttekintés után kitért a fényképek és a történelemérettségi kapcsolatára is. Szavaiból kiderült, hogy a történelemtanárok alapvetően azzal a tudással kerülnek ki a felsőfokú intézményekből, hogy az írott források a meghatározók, miközben ma már követelmény a fényképek, filmhíradók elemzése is. Az érettségin a fotók alapvetően illusztrálnak egy-egy eseményt, mélyebb összefüggések feltárását még nem várja el a tanterv. Hermann Róbert hadtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének vezetője, Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója, valamint Koltay Erika múzeumpedagógus 2. Mi, magyarok című kiállítást mutatták be. Hermann mint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kutatója kiemelte, hogy míg a nyugati nemzetek múltjuk bemutatásakor igyekeznek a pozitív, előremutató eseményekre koncentrálni, addig mi, magyarok sok esetben csak a sikertelenségeket hangsúlyozzuk. A Mi, magyarok alapvetően szakítani szeretne ezzel a pesszimista hozzáállással, s arra fókuszál, hogy a magyarság mit adott a nagyvilágnak az elmúlt évszázadokban. „Jóban is lehet lenni saját múltunkkal” - hangsúlyozta Hermann Róbert a pozitív példák nemzettudatot erősítő szerepére utalva. A kiállítótérbe lépőket Kosztolányi Dezső tíz legszebb magyar szava fogadja. A látogatók hét tudományterület magyar nevezetességeit ismerhetik meg a több mint ezerhétszáz négyzetméteren: növény- és állatfajokat, ásványokat, tudósportrékat, épületeket. A modern technika eszközeit is bevetették: számítógép segítségével ki lehet rakni az ország tortáját, vagy hatalmas kivetítőkön lehet belenézni olyan filmekbe, amelyek nagy magyar írók művei alapján készültek. Végezetül a résztvevők Hídvégi Andrást hallgathatták meg, aki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 20. századdal foglalkozó tárlatairól szólt, kiemelve az őszre elkészülő első világháborús kiállítást. A fő kérdés itt is ugyanaz volt, mint a nap legtöbb előadásában: hogyan lehet közelebb hozni a diákokhoz közös történelmünket. ■ P.G.
