Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. január 4. *■ 13 VÍZKERESZT A KÜLMISSZÓ ÜNNEPE „Karba tett kézzel ajándékot sem adni, sem fogadni nem lehet” (Kelet-afrikai mondás) Indiáról - szabadon A legnagyobb ajándék az övék is ► Még 2014 tavaszán járt hazánkban Christian Samraj indiai evangélikus lelkipásztor és családja. Látogatásuknak egyetlen célja volt: szerették volna megismerni egy volt kommunista országnak a lakóit, akikért a hetvenes, nyolcvanas években napi rendszerességgel imádkoztak. Az Evangélikus Élet húsvéti számában akkor beszámoltunk erről, és közöltünk egy Samraj lelkésszel készített interjút. A feleségével, Estherrel folytatott beszélgetés közlését azonban a külmisszió ünnepére tartogattuk, hiszen ő - számtalan szolgálata mellett - azokon igyekszik segíteni, akiket „ötforintos akciójával” az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) is támogat. Gyermeklányokról kérdeztük, akiket családjuk gyakran kitaszít, halálra ítél.- Tudom, hogy a nyugati világ szemében mérhetetlen kegyetlenségnek tűnik az, ami országomban napi valóság. Természetesen a gyilkosság bűn, ám ha valaki Indiában él, s látja azt a mérheteüen nyomort, amelyben élnek az emberek, fel nem mentheti, de meg tudja érteni sok nincstelen szülő elkeseredett döntését. A lánygyermekeknek azért nincs igazi becsületük a szegény családokban, mert - ahogyan ők mondják - csak viszik a pénzt. Etetni kell őket, ruházni, s aztán, amikor eladósorba kerülnek, újabb költségként hozományt kell adni velük. Meg van szabva, hogy mennyi állatot, vagyont kell odaadni a vőlegény családjának, ami aztán nem térül meg.- Döbbenetes híreket hallunk ezeknek a kislányoknak a sorsáról. Például hogy szeméttelepre viszik és sorsukra hagyják őket, mint a kóbor kutyákat...- Sajnos az ilyen történetek mind igazak. Több keresztény szervezet munkatársai próbálják felkutatni és megmenteni ezeket a kivetett gyermekeket. A mi gyülekezetünkben is, amelyet még egy német misszionárius alapított, árvaházat hoztunk létre az ilyen kislányoknak. Ám a csecsemők többnyire meg sem születnek, mert az édesanyák művi abortuszra jelentkeznek a kórházban, vagy más „természetes” módszerrel szabadulnak meg a nemkívánatos babáktól. A kormány ezért olyan határozatot hozott, hogy tilos elárulni a születendő gyermek nemét a szülőknek. A mi tartományunkban, Tamil Naduban - úgy tűnik - ezt szigorúan be is tartják az orvosok. A nem kívánt csecsemők megmentésére is akciót szerveztek. Tamil Nadu elmaradottabb vidékén kijelöltek olyan helyeket, ahová éjszakánként lepedőket feszítenek ki a fák közé. Az édesanyák éjfél és hajnali két óra között, amikor a legsötétebb van, ide helyezhetik be csecsemőiket. Bizonyára nem lepi meg az olvasókat, ha elárulom, hogy a pici babák több mint kilencven százalékban kislányok.- Eddigi beszélgetésünknek micsoda kontrasztot ad az a tény, hogy Önöknek is épp kislányuk van. Susanna az egyetlen gyermekük, aki nagy örömmel fedeztefel magának Budapestet.- Susanna az Úristen ajándéka. Tizennégy évet kellett várnunk az érkezésére. Én a doktori disszertációmat a Biblia nőalakjainak és az indiai asszonyok sorsának összehasonlításából készítettem. Mindig úgy éreztem, hogy különösen is közel áll hozzám Sára, Anna vagy éppen Erzsébet személye. Gyötrődésüket én is átéltem oly sokszor. Ők is vágyódtak a gyermek után, mégis úgy tűnt, hiába. S aztán bekövetkezett a csoda, állapotosak lettek, életet hozhattak világra. Ráadásul nem is akárkiket! Valamennyi megszületett gyermekben Isten egy-egy ígérete teljesedett be. Hogy a mi Susannánk élete milyen ívet ír majd le, nem tudjuk. Azt azonban naponta tapasztaljuk, hogy sugárzó lénye nagy ajándék, sőt áldás életünkön, szolgálatunkon.- Úgy tűnik, Isten - a sok öröm mellett - sok terhet is helyezett Önökre. A napokban emlékeztünk meg a 2004-es cunamipusztításáról. Férjével együtt Ön is átélte a katasztrófát.- A házunk magasabb dombra épült. így otthonunkban nem tehetett kárt a pusztító ár. Am azt az árvaházat, amelyben a gyermekek közt szolgáltam magam is, földig rombolta a víz. Nagy nehézségek árán tudtuk csak újraépíteni. Hálásak vagyunk az amerikai és európai keresztény gyülekezetek pénzadományaiért. S azért, hogy már nemcsak gyermekeket karolhatunk fel, hanem az „érinthetetlenek” kasztjához tartozó özvegyasszonyokon is segíthetünk. Azokon, akiket családjuk közösít ki, mert úgy vélik, miattuk halt meg a férjük. Értéktelennek, bűnösnek tartják őket, és sokszor ők is saját magukat... Mi pedig szakmát tanítunk nekik, megélhetést adunk a kezükbe, bátorítjuk őket, hogy legyenek büszkék önmagukra. Mert Isten sem tart senkit értéktelennek, hasznaveheteüennek. Sőt az Ige azért lett testté, Krisztus azért adta életét értünk, hogy megváltson vétkeinkből, a bűn és a halál fogságából. Ez az a csodálatos örömhír, amelyet kivétel nélkül megoszthatunk mindenkivel még egy évig itt, Európában is, ahol vendégmisszionáriusként szolgálunk, majd hazatérve ismét Indiában.- Tényleg olyan szabadon lehet hirdetni az evangéliumot az Önök hazájában?- Tudom, mire vonatkozik a kérdése. Indiában vannak olyan régiók, ahol életveszélynek teszi ki magát az, aki nyilvánosan prédikál. A férjemet is számtalanszor dobálták már meg kövekkel egy-egy missziói szolgálata során. Ám az evangélium a szabadság üzenete. A Szentlélek megadhatja, hogy a hallgatók - miközben figyelnek a prédikációra - feloldódjanak bűneik rabláncából, az ige hirdetőjének pedig azt, hogy félelmek nélkül tegyen bizonyságot meggyőződéséről. A nehezebb körülmények között így a szolgálatunk naponta megmérettetik: hisszük-e, hogy akiről szólunk, tényleg a szabadító Isten? ■ B. Pintér Márta Még az ünnepek előtt hallottam a rádióban, hogy sok ember annyira agyonhajtja magát a karácsonyi készülődésben, hogy mire elérkezik a szenteste, teljesen kimerül, és gyakran veszekedés tör ki a fáradt családtagok között. Ezekben az otthonokban bizonyosan pazar vacsora kerül az asztalra, káprázatos karácsonyfa áll a szobában, gazdag - talán erőn felül vásárolt - ajándékok sorakoznak a fa alatt, és a ház is makulátlanul tiszta. És vajon a szívek? Felkészültek az Úr Jézus születésének ünneplésére? A karácsony előtti vásárlási lázról szóló híreket hallgatva gondolataim messze szállnak, messze, hatezer kilométer távolságra, Kenyába. Épp ma van az árvák karácsonyi ünnepsége. Az első, amelyen nem vagyunk ott. Minden úgy zajlik, ahogy az évek folyamán bevezettük, megszoktuk: sok vidám ének, a karácsonyi történet, játék és finom ebéd. Valószínűleg az egyetlen az ünnepek alatt. Ajándék? Az bizony nincs. Nem is lesz. A családoknak veszünk kukoricalisztet, cukrot, teát. Boldogan cipelik haza kincsüket; így most már lesz mit tenni karácsonykor az asztalra. Elmondjuk nekik, hogy azért a legfőbb ajándéknak ők is részesei: az Úr Jézus értük is a földre jött, emberré lett, őket is szereti és megváltotta; mindez nem csak a pazar külsőségek között ünneplő fehér ember kiváltsága. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) 2014- ben is folytatta az immár nyolc éve zajló szolgálatot a kenyai árvák és özvegyek között: az étkezési programot, amelyben negyven gyermek kap mindennap egy tányér ételt; és a pártfogói programot, melynek keretében másik negyven árvának tesszük lehetővé, hogy iskolába járhasson, legyen ruhája, és némi élelem jusson neki. Hálásak vagyunk Istennek, hogy hazatérésünk után is ad felelős, áldozatkész kinti munkatársakat, akik hűségesen gondját viselik a nélkülöző gyermekeknek, és rendszeresen tájékoztatnak minket életük alakulásáról, hogylétükről. A támogatottak között többen vannak, akiknek életét évek óta kísérjük, a szemünk előtt nőttek pici, sovány, elhagyatott kisgyerekből értelmes nagyfiúvá, nagylánnyá. Ezért a pártfogói rendszert is állandóan alakítanunk kell, hiszen egy kisiskolás tandíja lényegesen kevesebb, mint egy gimnazistáé. Ilyen esetekben több pártfogót jelölünk ki egy gyerek támogatására. Érettségi után komoly kérdés, hogy mit tudunk nyújtani a gyerekeknek. Mert a többség szeretne tovább tanulni, a felsőfokú tanfolyamok díja azonban rendkívül magas. Csak a legjobb tanulóknak tudjuk biztosítani a támogatást. Mára elmondhatjuk, hogy Isten segítségével az EKME szolgálata nyomán egy új generáció tagjai kerülnek ki a támogatottak soraiból. Kérjük Urunkat, hogy továbbra is áldja meg azok életét, akik annak köszönhetően végezhették el tanulmányaikat, hogy egy-egy magyar család vagy közösség támogatja őket. Többek között ilyenek: Doris, aki fodrász lett; Sámuel, aki mozgássérült létére nagy kitartással tanulta meg a cipészmesterséget; Verah, aki azért választotta az ápolónőszakmát, hogy másokon segíthessen; vagy Mambo, aki toprongyos utcagyerekből lett informatikus. Örömmel tapasztaltuk ebben az évben, hogy nagy érdeklődés kíséri az EKME kenyai szolgálatát. Férjemmel, Zoltánnal harmincöt helyen számolhattunk be a kinti munkáról az ország különféle pontjain, főleg evangélikus gyülekezetekben és iskolákban, konferenciákon és családoshétvégéken, de meghívtak református, katolikus alkalmakra vagy éppen keresztyén értelmiségi klubba is. Jelentősen növekedett a pártfogók és az ebédprogramot támogatók száma. Ezúton is szeretnénk megköszönni az áldozatos szeretetet és az imádságokat úgy a sok éve kitartóan szolgálatunk mellett álló, mint a közelmúltban csatlakozott testvéreknek. Visszatérve a magyar ünnepi készülődésre, szeretném megosztani egy friss élményemet, mely örömöt szerzett, és erőt, lendületet adott. Pár nappal ezelőtt telefonon keresett egy férfi - egy tizenhárom és egy tizennégy éves kislány édesapja -, mondván, hallottak a Kenyában zajló szolgálatról, és családja is szeretne csatlakozni. Két, lányaihoz hasonló korú kenyai kislányt pártfogásukba vesznek, amíg helyzetük ezt lehetővé teszi. Eddig nincs sok különleges a történetben. „Jó lenne, ha még karácsony előtt el tudná küldeni az árvák bemutatását és fényképét - folytatta a férfi -, hogy kinyomtassam, és a fa alá tegyem. Meglepetés lesz ez a két lányunknak, karácsonyi ajándék.” Csodálatosnak találom, hogy vannak, akik tudnak gyermekeiknek azzal örömöt szerezni, hogy könnyítenek egy nyomorúságban élő kis afrikai árva sorsán - így bizonyságot téve nekik Istenünk szeretetéről. ■ Bálintné Kis Beáta Megújult honlapunkon - www.kulmisszio.hu vagy www. ekme.lutheran.hu - sok aktuális információ található az EKME keretében zajló szolgálatokról. Ma mindenkinek jut a finom ételből Urunk, magasztaljuk a te nevedet, dicsérünk, teremtő Isten. Köszönjük szeretetedet, hogy Fiadat áldoztad értünk. Köszönjük, hogy kegyelmeddel és határtalan szereteteddel magadhoz vonzod az egész emberiséget. Köszönjük, hogy bennünket is használni szeretnél, és méltatlanságunk ellenére munkatársként tekintesz ránk. Bocsásd meg, hogy mi sokszor inkább a saját elképzeléseink alapján szeretnénk országodat építeni, és a nem te akaratodat keressük. Bocsásd meg, hogy gyakran inkább a sürgős dolgokat intézzük ahelyett, hogy az igazán fontossal foglalkoznánk. Bocsásd meg, ha olykor szeretetlenségünkkel másokat megbotránkoztatunk. Kérünk, növeld mustármagnyi hitünket, és formálj bennünket, hogy a te fényedet tükrözhessük. Könyörgünk evangélikus gyülekezeteinkért és lelkészeinkért. Add, hogy őrizzék meg elhívásukat, és a sok e világi tennivaló mellett ne aprózódjanak el. Segítsd őket, hogy Lelked erejével valódi feladatukat neked tetsző módon tudják végezni. Legyen áldásod gyülekezeteinken, hogy vonzó EKME-ima és megtartó közösségek lehessenek a keresők számára. Add nekünk a szolgálat lelkét, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy elfogadjuk az ajándékokat, hanem áldozatkészen időt, energiát, anyagiakat nyújtsunk a rászorulóknak, s rólad bátran bizonyságot tegyünk. Imádkozunk a világ más részén élő testvérekért is, különösen az üldözött keresztyénekért. Add, hogy hitük a szenvedések ellenére ne rendüljön meg. Őrizd őket a reménytelenségtől és minden kísértéstől. Vigasztaló Isten, éreztesd jelenlétedet velük! Uram, a világ várja a te üzenetedet. Add, hogy tisztán lássuk, mily nagy az elvégzendő feladat, és terheld azt a mi szívünkre! Ébreszd fel, akik alszanak, vagy kifogásokat keresve talentumaikat rejtegetik. Hívj és indíts, hogy többen szolgálhassanak neked. Könyörgünk külmissziói egyesületünk szolgálatáért a kenyai árvák, az özvegyek, a kongói gyerekek között. Őrizd meg a nairobi lányokat családjukban, tanulmányaikban. Fiatal életük hadd lehessen gyümölcsöző, gyönyörű énekük kedves illat oltárodon és bizonyságtétel másoknak. Őrizd meg a Szigeti családot Indiában, a Kodaikanal Nemzetközi Iskolában. Áldd meg a bibliafordítás, az egészségügy, oktatás és az élet más területein szolgáló misszionáriusok munkáját. Adj nekik biztos támogatói hátteret. Uram, te kezedben tartod a világot, és győzelmes úr vagy. Neked szenteljük magunkat, hogy eljusson szabadításod a föld határáig. Ámen.
