Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. január 4. » 11 —BIBI1 li ■ |||| II ! Ilii Ilii llilllWni'iillil III I Ilii' m il'l 1 IIBIWBWnBiaHBrTPM^ ..in............ mm VÍZKERESZT ÜNNEPE - ÉZS 60,1-6 „Kelj föl, tündökölj!” Vízkereszt ünnepének különös, titokzatos karakterei a napkeleti bölcsek. A szűkszavú újszövetségi történet a századok során alaposan kiszíneződött; a mágusok királyi rangra emelkedtek, és végül nevük is lett: Gáspár, Menyhért, Boldizsár (aki szerecsen király). Máté evangélista napkeleti bölcsei- kincsekkel megrakott karavánjukkal - eredetileg Ézsaiás 60. fejezetéből léptek ki és indultak el, hogy végül rátaláljanak „a népek világosságára”. A csillagfény érdekes módon végül mégsem Jeruzsálembe, a Sionra, hanem egy vidéki kisvárosba vezette őket: az efrátai Betlehembe. A centrum helyett a periféria világában találták magukat. Csupán tizennégy kilométer a távolság a két település között; mégis: minden ezen a néhány kilométeren múlt... Az evangélista szerint a napkeleti bölcsek a jelek alapján meggyőződtek arról, hogy napnyugaton, a béke városában új királyt találnak majd, akinek fényes birodalmába megannyi nép hordja kincsét, gazdagságát. Ők is csatlakozni kívántak az aranyat, tömjént hozó zarándokok seregéhez. Vállalták a hosszú utat, rászánták idejüket és erejüket, és végül bekopogtattak a jeruzsálemi királyi palotába, hogy útbaigazítást kérjenek Heródes királytól, aki igencsak gyanakodva fogadta őket. Lelke mélyén érezte: a megjövendölt új csecsemő király komoly fenyegetést jelent a régi uralkodó és a régi rend számára. Nem csoda, hogy pánikba esett, és vele együtt- azt olvassuk - egész Jeruzsálem is. De vajon mi oka lehetett egy ilyen nagyszerű fővárosnak az aggodalomra? Jeruzsálem Ézsaiás könyvének végén, a névtelen próféta üzenetében az ókori Kelet gazdasági centrumává válik: valóságos „World Trade Centerként” vonzza magához népek gazdagságát, tevék sokaságát, tengerek kincseit. „Sión leánya” immár teljes pompájában tündököl: világossága úgy ragyog, mint a modern metropolisok fényei. Hozzá zarándokolnak a távoli vidékekről nemcsak az idegenek, hanem egykori lakói: fiai és leányai is. A távoliak mind közelivé lesznek, a diaszpórában élők, gyökértelenek igazi otthonra találnak, a sötétségben járók fölött felragyog a fény. Az eddig fogságban sínylődök már úton vannak a szabadság világa felé. A prófétai költemény gyönyörűen felépített rendjében először a fény érkezik (1-3. v.), majd utána ebbe a AZ ÜNNEP IGÉJE fénybe érkeznek meg a népek és Sion hazatérő gyermekei - csillogó kincseikkel, fénylő örömükkel (4-9. v.). Jeruzsálem minden korábbinál nagyobb méltósága Isten különös, váratlan ajándéka. Csupa erősítő, gyógyító mondat ez a prófécia: bizonyára nagy szükség is van minderre, hiszen a hazaköltözött száműzöttek számára emberpróbáló a helyreállítás feladata, a munkával csak lassan haladnak. A város fölé és az utcáin gondterhelten járók feje fölé sűrű homály ereszkedik. Nincsenek teremtő gondolatok, kreatív ötletek, lelkesítő civil kezdeményezések. Mit lehet itt tenni? Mit lehet remélni még? A próféta átérzi honfitársai kedvetlenségét és kétségbeesését. Mégsem akar egy újabb hang lenni a siránkozók táborában. Fölnéz a hegyre, a templomromokra. És hirtelen minden megelevenedik: fényességet lát, amely körülöleli az elhagyatott várost, és különös szavak törnek föl a leikéből. „Keljföl, tündökölj!” - szólítja Jeruzsálemet. Szava csupa dinamizmus, lelkesítő üzenet. Talán maga sem érti igazán, mit is prédikál... Egészen költőivé válik, aki ajándék szavakkal sáfárkodik, és csak hagyja, hogy rajta keresztül áradjon a remény. Őt is magával ragadja Isten váratlan ígérete a megújulásról. Ez az üzenet évszázadokon át erősítette Izráel fiait és leányait. Segített reményt látni, értelmet találni a hétköznapokban. Segített föltekinteni, észrevenni Isten dicsőségének ragyogását és rejtett, csendes jelenlétét. A „Jeruzsálem-álom” megmaradt: tovább élt a vágyakozás a békesség, a biztonság és a jólét iránt. Jó volt szépnek, győztesnek, öntudatosnak és előkelőnek álmodni ezt a várost és lakóit. De egyszer csak túl sok lett mindez... Mintha Jeruzsálem visszfénye elhalványította volna a valódi fényforrást. Mintha a nagy nyüzsgés s a gazdagság áradásának képe eltakarta volna az egyetlen, valóságos Ajándékozót. Évszázadok teltek el, míg egyszer egy napkeleti országból bölcsek indultak el a csillagjel nyomában. Királyi kincseket vittek egy születendő királynak. Zarándokokként érkeztek úti céljukhoz, tanúiként és megvalósítóiként annak, amit a próféta hirdetett: „Félni fogják az Úr nevét napnyugaton és dicsőségét napkeleten...” (Ézs 59,19) Fogadtatásuk meglehetősen furcsára sikerült. Érkezésük zavart és pánikot keltett. Heródes azonnal kérette teológiai szakértőit, és tudományos konzultációt hívott össze. Az írástudók megállapították, hogy nem a fővárosban, hanem végül vidéken kell megszületnie az új uralkodónak. A régi prófétai szöveget: Mikeás üzenetét (Mik 5,1), amelyet e témával kapcsolatban találtak, igaz, kissé át kellett alakítani. Az eredeti megfogalmazásban Betlehem a legkisebb Júda nemzetségei között; az írástudók szerint viszont az ő korukban Dávid városa már semmiképpen sem lehetett az. Ez azonban a bölcsek szempontjából részletkérdés volt. De vajon mi lett volna, ha a keleti bölcsek mégis Jeruzsálemben maradnak? Ha végül nem igazítják útba őket a nyugati bölcsek: Izráel írástudói? Mire mentek volna intellektusukkal, csillagászati számításaikkal, ha nem kapnak az írásból útmutatást? És mi lett volna, ha néhány írástudó emlékeiben nem sejlik föl a régi mikeási ígéret? A bölcsek továbbindultak Jeruzsálemből. A nagyváros csillogása helyett a vidék pislákoló fényei várták őket. Maguk mögött hagyták az öntudatban és földi javakban gazdag centrumot, és a periféria szegénysége, kiszolgáltatottsága felé tartottak tevéikkel. Azt, hogy mit találtak Betlehem pusztájában, már ismerjük történetükből. Azt, hogy milyen lélekkel indultak hazafelé, szintén elárulja az evangélista: „nagy volt az örömük”. Megtalálták, akit kerestek. Mindez valójában tizennégy kilométeren múlt. A periféria alternatívája: az a csillag és a csecsemő király - Isten valódi dicsősége egy emberarcon - végül erősebbnek bizonyult. Nem is tértek vissza már a centrumba. Nem volt több dolguk ott. Elképzelem, amint a bölcsek hazafelé menet valahol félúton megállnak. Épp éjszaka van, pislákolnak a csillagok. Egy közülük, ha már kicsit halványabban is, de ott pulzál a nyugati horizonton. Úgy tűnik, mintha rájuk kacsintana. ■ Dr. Varga Gyöngyi Imádkozzunk! Életünk Istene, kérünk, segíts, hogy ne vakítsanak el bennünket csalóka fények, hanem egyedül a te világosságod töltse be szívünket. Ámen. Befogadás az evangéliumokban Minden hónapra egy igevers a revideált újfordítás szerint A 2015. esztendő: „Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” (Róm 15,7) Január: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az aztfogadja be, aki elküldött engem.” (Mt 10,40) Február: „Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.” (Mt 10,41) Március: „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be." (Mt 18,5) Április: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok..” (Mt 25,35) Május: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk 9,37) Június: „Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt.” (Lk 8,40) Július: „...majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, aztfogadja be, aki engem küldött.” (Lk 9,48a) Augusztus: „Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek!" (Lk 10,8) Szeptember: „Ekkor (Zákeus) sietve lejött, és örömmel befogadta (Jézust).” (Lk 19,6) Október: „Akik pedig befogadták (Jézust), azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében...” (Jn 1,12) November: „Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.” (Jn 4,45) December: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.” (Jn 13,20) * * * „Úgyfogadd be a testvért, / Mint Krisztus tégedet! (...) // Testvér, mint Krisztus téged, / Te úgy fogadd be őt!” (EÉ 474) ■ Összeállította: G. A. A hónap igéje „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (íMóz 8,22) Sokak szerint a rengeteg természeti és egyéb katasztrófa a világ létének utolsó idejét vetíti előre. Ahogy Jézus Krisztus is mondta, ezek a jelei a világ vége közeledtének. Januári igénk mégis arról szól, hogy van remény. Az Úr Noénak és családjának megígérte, hogy amíg létezik a föld, addig ő gondot visel teremtett világáról, és nem engedi káoszba süllyedni. Nem szűnik meg a vetés és az aratás... nem borul föl alapjaiban az élet rendje. A Megváltóban hívő embernek nem kell félnie, mert ugyanúgy velünk lesz az Úr, ahogy több ezer éve gondoskodik a világról. Számunkra az új év a lehetséges földi katasztrófák ellenére sem kell, hogy a katasztrófák éve legyen. Nem a világ végétől, nem a költségeink, az árak emelkedésétől, nem az energiahordozók kifogyásától kell félnünk. És nem egy atomháború vet véget a világ életének, hanem Jézus visszajövetele. Ezért annak, aki bűnbocsánatot és új életet nyert, nem kell félnie a végidők közeledtétől sem. Mert nem az ellensége, hanem szerető Ura, barátja jön vissza. Az új évet kezdd ennek bizonyosságával: a katasztrófa nem személyes életünkben jelentkezik, mert a nehéz helyzetekben is velünk lesz az Úr. Folyamatos lesz a vetés és az aratás. Lesz eledelünk ebben az évben is. Az Úr megtartja szavát, ahogy a 37. zsoltár 25. versében olvassuk: „Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz..” (Újonnan revideált Károli-fordítás) A munka nem áll meg, és meglesz elégséges gyümölcse is. A hideg és meleg, nyár és tél meg nem szűnik. Isten pontosan „kézben tartja” bolygónk pályáját. Régebben szépen sorjáztak egymás után az évszakok, de ma is van változás a felborulni kezdő időjárás ellenére is. Te élvezed-e az évszakok egymásutánját, vagy panaszkodsz a melegre, a lúdegre, az esőre, a szárazságra stb.? Vagy örömmel állapítod meg, hogy szerető Istenünk minden ilyen jellegű baj ellenére gondoskodik rólunk? A nappal és az éjszaka is váltakozik. Az Úr „segít beosztani” a napjainkat. Figyelmeztet az éjszaka beálltával, hogy térjünk nyugovóra, és figyelmeztet a hajnalhasadással, hogy egy szorgos nap áll előttünk, készüljünk a feladatainkra. A hat plusz egy nap alatti teremtés pedig megadja nekünk a hét ritmusát, életbeosztásunk rendjét. Életemben akkor hallottam először a katasztrofális szót, amikor kiskoromban egy tanár azt mondta a szüleimnek: „Katasztrofális ez a gyerek.” Egyből tudtam a jelentését. Igyekeztem is változtatni a dolgokon, mert éreztem, hogy ez súlyos szó. De Isten a világra mondja, hogy katasztrofális. Ezért jött az özönvíz, amely elpusztította az egész földet. De amikor Nóé és családja, mind, akik megmaradtak a bárkában, kijöttek, azonnal hálaáldozatot mutattak be az Úrnak. A bűneit beismerő és Istennek hálás ember számára hangzik az új kezdet, új élet napján: „Nem átkozom meg többé a földet..” (21. v.), nem pusztítom el, és nem engedem meg a teljes katasztrófát. Mert jó tervem van Jézusért a világgal és a benne lakó emberrel. Csak figyeld a jeleket, és engedj az Úrnak! ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14) Az esztendő első s egyben vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és heti kiírt igéi (ez évtől a RÚF 2014 = revideált új fordítás szerint!) Jézus dicsőségének e világban történt megjelenéséről adnak hírt. A szemtanú János azért írta evangéliumát s levelét nekünk, „akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (íjn 5,13; lásd Jn 3,36). És „aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül” (Róm 10,13; LK). „Menedékem vagy és váram, én Istenem, benned bízom.” (GyLK 729) S mi is alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére; ő igéje és Lelke által tanácsolja gyermekeit. A tizenkét éves gyermek Jézust szülei kétségbeesetten keresték Jeruzsálemben, és csak három nap múlva találtak rá a templomban, hol mennyei Atyja dolgaival foglalkozott. „Miért kerestetek engem?Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,49) Az özönvíz után az Úristen ezt mondta Noénak és fiainak: „...szivárványívemet helyezem a felhőkre (..) Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem’.’ (íMóz -9,13.17) S az idők teljében „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba” (Jn 1,9; LK). Az Úr megjelenése - epiphania Domini - hármas üzenetet hordoz. „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: e napon a csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; e napon a víz borrá változék a menyegzőben; e napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, hogy minket üdvözítsen...” (GyLk 722) A napkeleti bölcsek „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát’.’ (Mt 2,11) Krisztus megjelenésével „múlik a sötétség és márfénylik az igazi világosság”(íjn 2,8). Ez a Krisztus Pálnak kinyilatkoztatott titka:,,...« pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is...” (Ef 3,6) Ezért vízkereszt a misszió ünnepe is. Luther ezt így érti: „A bölcsekkel együtt tegyünk hitet Jézusról a világ előtt, s szívből keresve Megváltóként imádjuk. Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal azon legyünk: országa terjedjen és gyarapodjék.” Jézus Krisztus: a világ Világossága. „... ő azért jelent meg hogy elvegye a bűnöket... Aki őbenne marad, az nem vétkezik...” (íjn 3,5-6; lásd Gál 2,20) És a szeretet apostola Isten gyermekeinek írja: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. (...) Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés..’.’ (íjn 2,15.16; lásd íMóz 3,6) S a pogányok apostola ezt tanítja: „...nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek (...); vessétek le a régi élet szerint való óembert”, engedjétek magatokat megújítani, „öltsétekfel az új embert”. (Ef 4,17.22.24) János írja: „Isten világosság (...) Ha... a világosságban járunk..., akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, aző Fiának vére megtisztít minket minden bűntől’.’ (íjn 1,5.7) Kérjük tőle: „Jézus, mennynek ragyogása... / Gyógyítsd konok pogányságunk.” (EÉ 400,1.4) ■ Garai András
