Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-25 / 4. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2015. január 25. *• 9 asüsüsü ► Jubileum. A kilencvenedik születésnapját ünneplő Udvaros Béla színházi rendezőt köszöntötték január 15-én a budapesti Duna Palota színháztermében. Az evangélikus ünnepelt a rendszerváltás után közvetlenül alapította meg a református, az evangélikus egyház és az unitárius egyház által támogatott Evangélium Színházat, amelynek húsz éven át igazgatója is volt. A társulat két évtizedes működése során harminc darabot vitt színre félezernél is több előadásban szerte a Kárpát-medencében.- Az emberi élet értelmét nem az évek száma, hanem a véghezvitt tettek és cselekedetek határozzák meg - osztotta meg az ókori római bölcselő, Seneca gondolatát az ünneplésére összegyűlt több mint kétszáz fővel Udvaros Béla. - Kreatúraként jövünk a világra - mondta de akkor lesz teljes életünk, ha nem kreatúraként, hanem Reménységgel tölteni be a világot Udvaros Béla színházi rendezőt köszöntötték kilencvenedik születésnapján kreátorként, alkotó-teremtő emberként éljük az életünket, mert nekünk is hozzá kell adnunk valamit a Teremtő rendjéhez. A református egyház nevében Tarr Zoltán zsinati tanácsos köszöntötte az ünnepeltet, áld által Isten a református közösségeket is csodálatos előadásokkal ajándékozta meg szerte a Kárpát-medencében. A lelkipásztor hangsúlyozta: a református egyházban sok ezren nagy-nagy szeretettel gondolnak most Udvaros Bélára. A személyes beszélgetések élményét idézte fel köszöntőjében Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár. Hangsúlyozta: ezekből is megannyi inspirációt merít jelenlegi munkájához, melynek célja „a kulturális alapellátás” megteremetése, az értékes kultúra eljuttatása mindenkihez. A politikus megköszönte Udvaros Béla bátorságát, amellyel a rendszerváltás után a magyar irodalomnak a korábban csak „íz-Hoppál Péter, Albert Gábor és Udvaros Béla lelgetett nagyságait” - Tamási Áront, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Nyirő Józsefet - vitte színre. Az Evangélium Színház első előadása az 1990-es taxisblokád idejére esett - emlékeztetett beszédében Albert Gábor író. Udvaros Béla és társulata a káosszal és a gyűlölettel szemben a rend, a művészet és a szeretet programját hirdette meg azokban a napokban, és ezt képviselte a következő két évtizedben is. Az író szerint az Evangélium Színház a nemzet egyesítésének és az örömhír hirdetésének a színháza is volt, hiszen nemcsak Budapesten, hanem vidéken és a határon túl is játszott, illetve legfőbb célja az volt, hogy „bétöltse reménységgel a világot” (Tamási Áron). Az esten bemutatták Udvaros Béla legújabb könyvét is. Az Egy kis nemzeti színház című munka az Evangélium Színház húszéves történetének lenyomata. Az ünnepségen az egykor színre vitt darabok egy-egy részletének megszólaltatásával közreműködtek az Evangélium Színház társulatának tagjai is. ■ Kiss Sándor Születésnapi köszöntő A nagy sietések és rohanások közepette néha nagyon jó egy pillanatra megállni. Egyházi életünkre is igaz ez. Nem attól gazdagodunk, fejlődünk vagy gyarapodunk, ha sajátos kényszer hatására mindig csak tovább és feljebb törekszünk, vagy az erősebb és a látványosabb felé igyekszünk minden erőnkkel és akaratunkkal. Istentől kapott képességünk az is, hogy néha - egymás életére gondolva - jobban odafigyeljünk valakire. Legyen időnk ezt el is mondani egymásnak. Ehhez szükséges egy pici lassítás az életünkben. Ilyenkor általában ünnep is születik. Pár perc nyugalom jót tesz. Néhány perc megállás felüdít. Egy hirtelen átélt, előre el sem tervezett találkozás hihetetlen erőt ad. Nem a külső koreográfia és a fényerő teszi igazán maradandóvá az ünnepet, hanem a belső üzenete és tartalma. így van ez a személyekhez, a társainkhoz kötődő ünnepekkel is. Egy születésnap is a maga egyszerűségével, természetességével és legfőképpen az ünnepelttől eddig megkapott ajándékok számbavételével lesz igazán kedvessé és széppé. Különösen akkor, ha ez éppen a nyolcvanötödik. Mennyire jó tudni, hogy amit ő jelent számunkra, azt nem is olyan nehéz összefoglalni, átgondolni. Nem kell nagyon törni a fejünket és sokáig töprengeni. Hiszen bennünk és nálunk van az, amit már megkaptunk, ami nagyon meggazdagított minket. És még mindig kaphatunk a folytatásban is. Különösen sokat jelent mindez, ha tudást, gondolkodásmódot, életfelfogást és -értelmezést tanított nekünk valaki. Még többet jelent, ha kérdezni és kritikus merészséget tanúsítani indított el minket. Belénk plántálta a „minél több ismeret befogadásának” vágyát és technikáját is előadásaiban és megszólalásaiban. Szinte sejtjeinkbe építette azt, hogy a hithez és a Krisztushoz való ragaszkodáshoz elemi szükséglet az olvasás, a tanulás és az állandó ismeretbővítés. A Szentírás csak akkor marad meg bennünk, ha tanuljuk is. Jézus tanítását sem lehet kortörténeti és teológiatörténeti tudás nélkül igazán elfogadni és követni. A teológiát hivatásként művelni akarók számára pedig a kíváncsiság és a legmodernebb kutatási eredmények megismerése jelenti a hivatás igazi betöltését. Mindegy, hány éves valaki ebben a magatartásban. Nem az életkor, hanem a sugárzó, derűs és kutató hozzáállás a döntő. Mindig lehet vitatkozni és ütközni az eltérő nézetekkel, csak összeveszni és haragot tartani nem szabad sohasem. Az egymástól tanulás nélkülözhetetlen a teológiában is. Csak akkor újulunk meg, ha őszintén érdekel minket az utánunk jövő generációk gondolkodása, ismerete. Az igazán jó lelkész és teológus inspirálja, motiválja és lelkesíti a tanítványait. Gyülekezetben és egyetemi előadóteremben, ifjúsági konferencián vagy az újraindult fasori gimnáziumi hittanórán egyaránt. Nem tudom, hogyan sikerült neki, de mindig érdekesen, lenyűgözően teszi ezt. Idősödő korában is valóság a fiatalos felfogás és megközelítés. Talán ezért lehetséges, hogy ha valaki számára az ordináció ötven év felett, az egyetemi katedra hatvan évnél nyílt meg, mégis évtizedek tanítványai hálásak azért, amit hallottak, láttak és megtapasztaltak. Boldogok azok a fiatalok, akiket húszéves korukban akár nyolcvanévesen lelkesített egy konferencián. "Újszerű volt levelező vagy nappalis hitoktatóknak egy hang, egy magatartás, amely mindig felhívta a figyelmet arra, hogy a közvetítő teológiának mekkora jelentősége és küldetése van. Nem magunknak szól az, amit kapunk. Akár az új ismeretet, akár a legkedvesebb regény élményét is gyorsan tovább kell sugároznunk. Nem magunknak kell féltékenyen kisajátítani az Istentől kapott ajándékokat, az Istenről szóló tudást pedig különösen nem! Ezek akkor vannak a helyükön, ha sokak számára elérhetők és megtanulhatók a legmodernebb társadalomban és a „legkeményebb környezetben” is. A teológia feladata sem más, mint hogy igazzá válhasson Pál apostol mondata: „. ..hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, fedd), ints, biztass teljes türelemmel és tanítással’.’(2Tim 4,2) Ez pedig csak akkor teljesül, ha a felkészülés minőségi, a tudás megosztása pedig önzetlen. Lelkésztársak, teológushallgatók, hitoktató- és hittanárképzésben részt vevők, egykori ifjúságis vagy gyülekezeti tagok nevében köszönjük a naprakész tanításokat és beszélgetéseket. Kívánunk és kérünk áldást és még sok örömöt D. Takácsné Kovácsházi Zelmának nyolcvanötödik születésnapján! ■ Szabó Lajos rektor (EHE) Tanári jegyzet egy szalagavatóról Mit csinálok egy szalagavatón? Dohogok - főleg előtte. Még egy összpróba, éppen az angolórámon; utolsó felvételek az osztályvideóhoz, amelyhez mindenki kell, persze éppen a beígért feleléskor. Izgulok - főleg alatta. Működik-e majd a technika? Nem esik-e el valaki? Elég lesz-e a büfé? A sok gomb, fűző, abroncs, mellény, hajpánt - mind a helyén marad-e végig? Várok - hogy elsötétüljön, hogy elkezdődjön, hogy átöltözzenek, hogy elkészüljön a fotó, hogy megérkezzen mindenki. Tapsolok - sokat, nagyon sokat, hogy belesajdul a tenyerem. Mosolygok - végig, végig, már fáj az arcom, de mi mást tehetnék. Ámulok - hogy milyen gyönyörűek a tizenkettedikes lányok, hisz ezt eddig észre sem vettem! Már nem is tizenkettedikes diákok keringenek a vakító fehérben, hanem felnőtt hölgyek, akik elindulnak, és itthagynak minket. Nem hiszek a szememnek - hogy milyen fessek a tizenkettedikes fiúk, hisz ezt eddig észre sem vettem! Már nem is tizenkettedikes fiúk ropják a charlestont, pörgetik a párjukat, hanem felnőtt urak. Terveket szőnek, lépnek előre, hátra sem néznek. És sírok, egyre csak sírok - Réka kerekes székes táncán, Lilla ritkán látott mosolyán, Gabi hullámzó haján, Noel elegáns mellényén, Viktor koncentráló arcán. De leginkább Réka kerekes székes táncán. Viszem magammal haza mosolygó arcát, elteszem magamnak a következő hétre, hónapra, érettségire, évzáróra, évekre, egy életre. Köszönöm nektek, fasori tizenkettedik cések! ■ Ittzés Szilvia (Fasori evangélikus gimnázium) HIRDETÉS Meghívó EvÉlet-tárlatra Az Evangélikus Élet szerkesztősége szeretettel hív és vár minden érdeklődőt 2015. január 30-án, pénteken 17 órára a pesterzsébeti művelődési központ (Csili) B épületének Muszély Ágoston termébe (Budapest XX., Baross u. 55.) Budai Tibor grafikusművész a kerecsensólyomtól a hiúzig című kiállításának megnyitójára. Az EvÉlet gyermekoldalán Schmidt Egon ornitológus, Kossuthdíjas író Mesélnek az állatok című rovatát illusztráló grafikákból válogatott tárlatot Novotny Zoltán újságíró, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke nyitja meg. A megnyitón a szerzőpáros dedikál, és köteteik meg is vásárolhatók. A kiállítás február 18-ig tekinthető meg. Nyitva hétfőtől péntekig 10-18, szombaton és vasárnap 14-18 óra között.
