Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-04 / 1. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. január 4. *■ 5 Szomorú budavári évfordulók A budavári evangélikus templomot ért bom­batámadás hetvenedik évfordulójának emléké­re istentiszteletet tartottak a templomban, és felavatták az áldozatok emléktábláját. 1944 szilveszterének napján érte az első bombatalálat a templomot, majd 1945. január 16- án is belövést kapott az épület és az iskola. Csak a romos torony keresztje maradt épségben. Prédikációjában dr. Fabiny Tamás püspök Róm 8,35-39 alapján rámutatott, hogy a hábo­rú nem lehet Isten akarata. Nagy bűn terheli azo­kat, akik csatlakoztak Hitler háborújához, de a szovjet katonákat és parancsnokaikat is - hang­súlyozta. A püspök részleteket olvasott fel Bagár Iván segédlelkész naplójából, amelyben leírja a gyülekezet szenvedéseit és a barlangpin­cében töltött hosszú heteket. Az ostrom során a gyülekezet több tagja életét vesztette, április 23-án belehalt sebesülésébe a napló írója is. Az istentisztelet után a templom mellett, az egykori iskola helyén a hetven elmúlt eszten­dőre emlékezve hetven gyertyát gyújtottak és hetven könyörgést mondtak el a résztvevők, akik megtekinthették az ostrom pusztításait fel­idéző fényképkiállítást is. A tablókat Samu Pi­roska, Fábián László és Horváth Teréz állítot­ta össze. ■ W. Gy. Az előrehozott lapzártánk napján tartott meg­emlékezésről részletesebben lapunk következő számában tervezünk beszámolni. Helyreállítás az egyik utolsó szemtanú segítségével Hetven éve bombázták le az óbudai evangélikus templomot mmm JÉZUS jus elején jöttünk vissza Óbudára, tíz­napos utazás után. Első dolgunk volt, hogy a templomot megnéz­zük. Ekkor én tizenhat éves voltam. Édesapámmal és ötéves húgommal mentünk. Elborzadva néztük a romo­kat. Két kép maradt csak meg az ak­kori állapotról, de ezeken is tökéle­tesen látszik, hogy mi lett a szép templomunkból.- Felvetődött-e, hogy a család Sop­ronból ne Óbudára jöjjön vissza, ha­nem nyugatra menjen?- Miután a front márciusban elvo­nult, választ kellett adnunk, hogy ma­radunk-e vagy megyünk. Még lehe­tett nyugatra menni, nyitva volt a ha­tár. Apám egy éjszaka nem aludt, majd reggel azt mondta: „Fiam, mi ► Hasonlóan a budavári hajlékot ért csapáshoz, 1944 szilveszterén egy kerülettel odébb is majdhogynem végzetes bombatalálat érte az evangélikus templomot. Az óbudai gyülekezetben Pohorely Béla az egyetlen élő szemtanú, aki - noha csak mintegy négy hónappal később szembesült vele - az akkori pusztítás szinte minden részletére emlék­szik. A nagy múltú egyházközség tiszteletbeli presbiterét karácsony előtt kérdeztük a templom kálváriájáról. Pohorely Béla gyermekkora óta az óbudai gyülekezet tagja, 1955-től presbiter, majd jegyző, a műszaki bi­zottság vezetője, az egykori 315. szá­mú Luther Márton cserkészcsapat ve­zetője, 1991-től 2006-ig pedig fel­ügyelője is volt az Óbudai Evangéli­kus Egyházközségnek.- Mikor érte el a frontvonal a templom környékét, milyen körül­mények voltak akkor Óbudán?- 1944 szilveszterén már három hete dúltak a harcok. A templom két tűz közé, a frontvonalra került, isten­tiszteleteket akkor már nem tartottak. Az első találatokat december 30-án, egy tüzérségi támadásban kapta a templom épülete. Kisebb tüzeket már ez után is oltani kellett. A másnapi bombatalá­lat után azonban ez már reménytelen volt. A romok között tudniillik tartá­lyokat találtak, az okozott pusztítás mértéke alapján benzin lehetett ben­nük. Teljes bizonyossággal nem lehet tudni, hogy a bombatámadás következ­tében vagy tüzérségi lövedék miatt lob­­bantak-e lángra a tartályok.- A források gyújtóbombát említe­nek...- Igen, gyújtóbombáról beszél­nek. Ismert módszer, hogy amikor re­pülőről meg akarnak gyújtani egy te­rületet, benzines hordókat vagy tar­tályokat dobnak le, és azokat gyújtják meg. Nem tudható biztosan, hogy az óbudai templom tragédiájának mi volt a közveden oka. Mindenesetre fe­lülről érkezhetett a támadás. A temp­lom hátsó traktusának falán, a csip­kés részen van egy kakas, erre akadt rá egy ejtőernyő, amelyen egy tartály függött. Feltehetőleg ilyen tartálytól égett ki teljesen a templom.- A parókia épülete nem sérült meg?- Hála Istennek, az 1936-ban épült lelkészlak csak minimális sérüléseket szenvedett. A lelkész ott tartotta meg a szilveszteri istentiszteletet. Családi körben, mert arra senki nem ment, nem mehetett el a front miatt. De ezt én csak Mohr Henrik lelkész úr elmondásából tudtam meg később.- A bombatámadás idején Ön nem tartózkodott Óbudán. Mikor szembesült a pusztítással?- Édesapám a Pénzügyminisztéri­um köztisztviselője volt akkor, a mi­nisztériumot pedig a front elől már korábban kitelepítették Sopronba. így az ott dolgozókat is, családjukkal együtt. Csak 1945. április végén, má­I— LU > LL. O N cc LU N 1n <- Mikorra tudták a templomteret használható állapotba hozni?- A takarítás és a tereprendezés nagyon nehezen haladt, hiszen a templomnak nem volt teteje sem. 1946 végén került tető az épületre, er­re még állami támogatást is kaptunk. Azonban csak 1947-re tudtuk annyi­ra megtisztítani a belsejét, hogy isten­tiszteletet lehessen benne tartani. Zichy utcai imaházunkból hozott kép szolgált oltárképként. Szintén on­nan hoztunk egy szószékállványt, onnan prédikált a lelkész.- A képen csak az oltár márvány­­tömbje ismerhetőfel. A rajta lévőfa­kereszt odaveszett a tűzben?- Igen. A képen nem látszik a ko­romtól, de a keresztből kiolvadt gyanta beleégett a márványba. A fe­kete csíkokat később sem lehetett ki­csiszolni, mint memento a mai napig is láthatók az oltár felületén. Az ol­tár alsó része is megsérült, a sarkai le­töredeztek - ám ha nem márványból készül, menthetetlen lett volna. Azt a fakeresztet, amely most is az oltár felett látható, egy asztalos hívünk ajándékozta közvetlenül a háború után. Nem teljesen ugyanolyan, mint a régi, a felső szára hosszabb az ere­detiénél.- A templom kazettás mennyeze­te viszont nem menekülhetett meg...- Nem, hiszen fából készült, aho­gyan a tetőszerkezet is. Újjáépítettük, de nem az eredeti díszítéssel. Erede­tileg csak a kereszt felett volt a Szent­lélek galambábrázolása, a többi ka­Az oltártér a bombatámadás előtt... magyarok vagyunk, mi nem me­gyünk sehova.” így hát hazajöttünk, és jól is tettük. Mivel apám 1938-tól presbiter volt, tevékenyen részt vett az újjáépítésben, ahogy a gyülekezet ifjúsága is. Az ifjúsági lelkész akkor Bottá István volt, kiváló ember, min­denre odafigyelt. Az alagsori gyülekezeti teremből hordtuk fel a székeket, mert noha az alagsor nem égett ki, eredeti funkci­óját már nem tudta betölteni. Egy év­be tellett, mire ki tudtuk takarítani az alagsort, s akkorra már éledezett a gyülekezet. Építettünk egy dobogót, arra került egy asztal oltárként, és a zettában csak egyenlő szárú keresz­tek voltak. Eleinte csak a fakazettá­kat pótoltuk, majd Görög Tibor lel­készsége idején kerültek rájuk a ma látható szimbólumok.-A templom tornyát elkerülték a decemberi bombázások, vagy az is leégett?- Január végén ugyancsak érte egy benzintartályos bombázás a templomot, ekkor leégett a torony­sisak. Magát a süveget is faszerkezet tartotta, így az sem menekült meg. Csak 1959-ben építettük vissza. Én akkor egy mérnöki irodában dolgoz­tam, a kollégákkal együtt terveztük meg a sisak szerkezetét, de ezúttal acélból. Addig csak egy kis lapos fe­dő volt rajta, így viszont visszanyer­te eredeti alakját.- A templom orgonája milyen ál­lapotban volt a támadás után?- Csak az oltár felőli oldalt láttuk, amikor beléptünk a koromfekete fa­lak közé. Hátrafordulva szembesül­tünk azzal, hogy a gyönyörű orgoná­ból romhalmaz lett. Masszává égett, és lefolyt a falakon. Látványnak is borzasztó volt. Sajnos csak négy évig működött az az orgona, ezt a veszteséget a mai napig fájlaljuk. Még a Rieger cég készítette, akkori­ban Közép-Európa egyik legjobb or­gonájának számított, a rádió folyama­tosan közvetítette templomunkból a komolyzenei alkalmakat. Hosszú évekig harmonium kísér­te énekeinket, míg 1966-ban meg nem vásároltuk a most is használat­ban lévő orgonát. A bányászat miatt lebontott tatabányai evangélikus templomból került hozzánk, miként a padjaink is.- Maradt-e valami a templombel­ső eredeti berendezéséből?- Egy pad maradt csak meg, a lel­kész padja és a szélfogó egyik része, de mivel minden fából készült, a többi elégett. Az összes ablak szét­robbant. Egyedül én emlékeztem arra, milyenek voltak azelőtt. Meg­adtam a rajzaikat, és pályázatot ír­tunk ki az ablakok tervezésére és el­készítésére. Kovács Keve János üveg­művész nyerte el a megbízást. Az ab­lakok közepe olyan, mint régen, a fel­ső és az alsó mező különbözik. Ez volt az utolsó, nagy befektetés a templom helyreállításának folyama­tában.- Miként lapunk is tudósított róla, nemrég szentelték fel a majdnem há­romszáznegyven négyzetméter összte­rületű alagsori gyülekezeti termeket. Az alagsor felújításával a háborús ká­rok helyreállításának hosszú folyama­ta zárulhatott le.- Igen, nagyszerű érzés volt újra bejárni az ismerős tereket. Húgom­mal felidéztük, hol volt az ifjúsági színpad, a nőegylet helye, a cserkész­­csapat raktára... Hála Istennek, most jutottunk el oda, hogy elmondhatjuk: óbudai templomunk nagymérték­ben hasonlít a Friedrich Lóránt ter­vezte, 1935-ben felszentelt régihez. Ha nem is minden ugyanolyan, kilenc­ven százalékban már az eredeti álla­potot tükrözi. ■ Walkó Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom