Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-28 / 26. szám
2 «i 2015. június 28. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Hűséges Istenünk! Szeretnénk most eléd lépni ebben a csöndben és megszólítani téged hálaadásunkkal, kéréseinkkel. Figyelj szavunkra, kérünk. Megköszönjük neked az értünk és nekünk hangzott igét, a közösség örömét, amelyet a veled és az egymással való találkozásban élhettünk át. Légy áldott azért, hogy erőforrás vagy mindennapi küzdelmeinkben, vigasztalónk lélekpróbáló időkben, és jelenléted derűje, békéje betölti szívünket. Köszönjük hűségedet, amellyel vigyázod a földet. Köszönjük a természet szépségét, kincseit: teremtő szereteted sok-sok ajándékát. Segíts, hogy felelősen éljünk velük, és közönyünkkel, gondatlanságunkkal ne okozzunk kárt. Hálát adunk gondviselő hűségedért, amely átélhető valóság a mi életünkben is. Szeretnénk belekapaszkodni hűséges szeretetedbe, mert olyan könnyen elfelejtjük, hogy tőled van minden jó; és minden jó, amit te adsz nekünk. Istenünk, hűséges vagy hozzánk, mert elhívtál minket a szent Fiaddal, Jézussal való közösségre. Ő a legnagyobbat tette értünk: a hűséges szeretet áldozatát vállalta a kereszten. Áldunk téged, mert a kereszt jelében mindannyiunkat magadhoz kapcsolsz. Segíts minket, Istenünk, hogy felismerjük hozzánk való hűségedet, és erősödjön szívünkben irántad való bizalmunk és szeretetünk. Segíts, kérünk, hogy hűség ébredjen a szívünkben az embertársak felé is, akiket ránk bízol, és akikkel hosszabb-rövidebb időre összekapcsolódik az életünk. Segíts napról napra szeretetben hordozni családtagjainkat, rokonainkat, barátainkat és az ismeretleneket is, akik körülöttünk élnek. Add, kérünk, hogy hűséggel végezzük minden munkánkat, kitartóak legyünk hivatásunk gyakorlásában, feladataink teljesítésében. Ne engedd, hogy önérdekből, számításból tegyük dolgunkat, jutalmat, elismerést várva. Add, hogy megbecsüljük a keveset is, észrevegyük és értékelni tudjuk az egyszerű örömöket, amelyek napról napra várnak minket. Imádkozunk hozzád a testileg-lelkileg fáradtakért, akik az életet üresnek, céltalannak látják. Könyörgünk a szenvedélyek rabságában lévőkért, a hontalanokért, a megvetettekért, a sikert, boldogságot hajszolokért. Kérjük, légy jelenléted gyógyító erejével a betegek, szenvedők, elesettek mellett, és küldj minket is vigasztalni, erősíteni, rólad tanúskodni. Imádkozunk hozzád vezetőinkért: tanítsd őket arra, hogy hatalmukkal ne éljenek vissza, hanem megbízatásukat felelősen teljesítsék. Add, kérünk, hogy rend és békesség uralkodjon házunk falán belül, városunk/falunk lakói között, hazánkban és az egész világban. Segíts minket, hogy hűek legyünk hozzád mindhalálig, aki ígéreted szerint az örök élet koronáját készítetted el számunkra. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen. HIRDETÉS Palyazat óvodapedagógusi állásra A Kisdeák Evangélikus Óvoda (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4.) pályázatot hirdet óvodapedagógusi állás betöltésére. Pedagógus I. vagy ennél magasabb besorolású óvónők jelentkezését várjuk. A pályázathoz kérjük lelkészi ajánlás csatolását. Jelentkezési határidő: 2015. július 31. Az állással kapcsolatban részletes tájékoztatást nyújt az óvodavezető, FodornéPecznyik Zsuzsa (20/824-2121). SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP - 1MÓZ 50,15-21 Isten mindig ott volt velünk Ötven év után találkoztak egymással Édestestvérként nőttek fel egymás mellett a szülői házban a múlt század harmincas-negyvenes éveiben. A szüleik szerették őket, próbáltak a körülményekhez képest barátságos, biztonságos szigetet teremteni a fiúknak. Aztán a húszas éveik elején elmondták nekik, hogy minden eshetőségre felkészülve elkészítették a végrendeletüket. Az egyik fiúban jobban bíztak, mint a másikban, többet hagytak rá. Ezek után a fiúk ötven évig nem találkoztak egymással. * * * Megelevenedik a történet. Mai igénk szerint József testvérei ismét nagyon megijednek. Aggodalmukban szinte megjelenik az egész József-történet. Jákob kedves feleségétől, Ráheltől kapta Isten ajándékaként Józsefet és Benjámint. Megkülönböztetett figyelemmel fordult a két fiú felé. József ezt a státust, úgy tűnik, ki is használta. Minél inkább kitűnt a testvérbátyjai közül az atyai szeretet támogatásával, annál inkább egyedül maradt. Testvérei egy idő után már nehezen fogadták el, meggyűlölték. Egy alkalommal csak az egyik testvér jóindulatán múlt az élete. Leszaggatták róla a Jákobtól kapott tarka ruhát, és egy kútba dobták. Arra gondoltak, eladják egy közeledő izmaelita karaván tagjainak, de midjáni kereskedők megelőzték őket, a karaván pedig Józsefet Egyiptomba vitte, ahol nagy emberré vált. A fáraó az egész nép felügyelőjévé tette. Ahogy József később elmondta, úgy látta az egész életét, hogy Isten megdöbbentő módon, megdöbbentő eseményeken keresztül vezette. Az emberi szemmel elfogadhatatlan gyűlölet áldozatát a nép megmentőjévé tette. A vigasztalás szavai. Rúben - az a testvér, aki igyekezett megmenteni József életét -, amikor meglátta, hogy a kút üres, nagyon elkeseredett. Azt gondolta, hiába ment szembe a testvéreivel, mégsem tudta megmenteni. A szép tarka ruhát megszaggatták, kecskevérbe mártották, és elküldték Jákobnak, bizonyítékul arra, hogy valószínűleg vadállat áldozata lett a szeretett fiú. Jákob gyásza mérhetetlen volt, se fiai, se leányai nem tudták megvigasztalni. Nem lehet rendezetlen helyzetben vigasztalni. A vigasztaló szó csak akkor lehet hiteles, ha a szavak valódi együttérzésből támadnak. Mennyi irigység, harag, gyűlölet, mulasztás, emberi bűn áll a fiúk mögött! Ki tudja, ezek közül mennyi származott abból a sokéves félelemből, hogy elveszítik az apai szeretetet, hiszen Józsefet és Benjámint láthatóan jobban szerette Jákob, mint őket. * cfr * Mindenki magából indul ki. Mikor Jákob meghalt, a fiúkon megint a Józseftől, a fáraó első emberétől való félelem vett erőt. Arra gondoltak, eddig biztosan azért „felejtette el” a gonoszságokat, amelyeket ők vele tettek, mert nem akart az apjuknak fájdalmat okozni, de most ebben az új helyzetben akár bosszút is állhat rajtuk. Küldöncöt menesztettek Józsefhez, és azt üzenték: „Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!” Van egy magyar mondás, a gyerekek között az iskolában annyiszor hallottam annak idején: mindenki magából indul ki. Ugye ismerős ez minden kedves olvasómnak? Azt jelenti, mindenki azt feltételezi a másikról, amit ő maga tenne az adott helyzetben. Persze tudjuk, hogy ez így sohasem igaz. Minden ember más információk, tapasztalatok, tudás alapján, más- • ként hozza meg a döntéseit. Mégis ad egyfajta biztonságot, hogy tudom, miként kellene döntenie, élnie a másiknak. így születnek az elvárások. Ennél már csak az a nehezebb, ha elképzelt elvárásaim alapján viszonyulok valakihez. Tehát ő még semmit nem tett, de én már az általam elképzeltek szerint viselkedem vele. Mennyi-mennyi család, házasság, baráti kapcsolat szenved ettől, és fut zátonyra! Mégis mindenki magából indul ki, csakhogy fontos lenne a másikat partnerként kezelni. Mennyire fontos az igazság elmondása, a bocsánatkérés és a bocsánat elfogadása! A testvérek alapállása a „szemet szemért” elv, a bosszúállás joga az elszenvedett sérelmek miatt. Józsefet Isten a maga iskolájában másként tanította, így válhatott tanítóvá akkor és ma is, a mi számunkra is. * * # Isten iskolájában. József hitte, hogy nem véletlenül él a földön, hanem Istennek terve van az életével. Nem találunk arra utalást, hogy József a nehézségek között úgy látta volna, hogy az Úr viszi őt a próbatételek közé. Látjuk a megkülönböztető apai szeretet „ragyogása” után a gyűlölködő testvérek között, aztán egyedül a kútban. Az őt magukkal hurcoló rabszolga-kereskedők szomorú menetében, a bosszúszomjas Potifárné ármánykodása közben és a börtönben. Látjuk a fáraó főembereként, akinek a szavát egy birodalom teljesíti. Éli a vele történő eseményeket, és egyszer csak történik vele valami. A VASÁRNAP IGÉJE A látszólag kusza történések között megcsillan számára az isteni jelenlét világossága, Istené, aki nem hagyta elveszni, hanem készítette - emberi módon elképzelhetetlen utakon át - a későbbi feladatára, amelyre az Úr kiválasztotta, amely a tőle kapott küldetése volt: megmenteni a családját, a népét. Megdöbbentő volt számára a tapasztalat, ahogy az egész élete, mindennel együtt, Isten ajándékaként bontakozott ki a szeme előtt. Egyedül ez a megtapasztalt isteni irgalom mondathatta vele a testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.. ’.’ Ez az ő alapállása, így tekint a testvéreire is. Irgalomból élve, megbocsátva nekik. Velünk is annyi minden történt az életünkben, gondoljunk imádságban, Isten előtt ezekre az eseményekre, bízva abban, hogy számunkra is megcsillan Urunk szerető jelenléte, kísérése és vezetése! Ezen a kegyelmi úton válhatunk áldássá mások számára, amire küldetésünk, hivatásunk szól. ük # * Az ötven év után találkozó két testvér bizony sírva borult egymás vállára. Elmondták egymásnak a velük történteket. Aki többet kapott, egész életében arra törekedett, hogy adjon, mert úgy érezte, azért kapta a nagyobb részt, hogy használjon vele, használjon az életével másoknak. Aki kevesebbet kapott, mindig arra törekedett, hogy megerősödjön, hogy békességet árasszon maga körül. Megvallották egymásnak életük legnagyobb fájdalmát is: hogy elváltak egymástól, de elfelejteni sosem tudták a másikat. Kaptak még néhány szép, napfényes, közös évet. ■ Johann Gyula „Az Úr lelke nyugszik rajta” ► Június végén Illés próféta története is a befejezéséhez közeledik: mai írásunkból Felix Mendelssohn Bartholdy Elias oratóriuma második részének második felét ismerhetjük meg. Az előző rész végén a próféta egy rekettyebokor alatt aludt a pusztában, és az Úr angyalai őrizték álmát. Az oratórium zárószakasza más jellegű, mint az eddigi cselekmény. Nem annyira az emberek közötti akciók jellemzik, hanem inkább Illés belső vívódásai és az Úrral való kapcsolata. Recitativóban angyal szól: „Kelj föl, Illés, mert nagy út áll előtted! Negyven nap és negyven éjjel kell menned az Isten hegyéig, a Hórebig.” (íKir 19,7-8 nyomán) Illés erre keserűen kifakad: „O, Uram, hasztalan fáradozom, semmiért, hiába pazarolom erőmet. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! Hogy ellenségeid reszkessenek tőled az általad tett csodák miatt. Miért engeded, Uram, hogy letévedjenek utaidról, és szívük kemény legyen, és ne féljen téged?" (Ézs 49,4; 63,19; 64,1- 2; 63,17 nyomán) „Bárcsak magadhoz vennéd lelkemet!” (íKir 19,4 nyomán) A következő altária és kórus gyönyörű vigasztalás a gyötrődő ember számára - gondolatilag és zenei megvalósításában egyaránt. Az angyal újbóli megszólalása bizonyítja, hogy a Zsoltárok könyve minden élethelyzetre választ ad. „Légy csendben, és várj az Úrra! ...megadja szíved kéréseit. Hagyd az Úrra utadat, és bízzál benne. .. Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést. Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7.4.5.8) A korálszerű kórustétel egyetlen evangéliumi igét szólaltat meg: „. ..aki mindvégig kitart, az üdvözöl’.’ (Mt 10,22) A naivan egyszerű motívum (dó, ré, mi, szó, fá, mi) mantraszerű ismételgetése olyan, mintha egy anya simogatná ki gyermekéből a zaklatottságot. Az Elias oratórium első részében a Karmel-hegyi istenítéletkor és az esőért való imádkozás alkalmával jött létre leglátványosabban a közvetlen kapcsolat Illés és az Úr között. De az igazi, felkavaró és meghökkentő istenélmény csak most következik! És micsoda tettek fakadnak belőle: ezt jeleníti meg a következő hat tétel (recitativók és kórusok) nagy egysége. „Uram, éjszaka lett körülöttem, ne légy tőlem távol! Ne rejtsd el előlem orcádat! Utánad szomjazik lelkem, mint a kopár föld.” (Zsolt 22,12.20; 27,9; 63,2 nyomán) Illés fohászára újra az angyaltól halljuk az útmutatást: „Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé, mert rád ragyog az Úr dicsősége; takard el arcodat, mert az Úr közelít!” (íKir 19,11.13; Ézs 60,1 nyomán) Az Úr érkezését bemutató kórustétel a négy elem - föld, víz, tűz, levegő - ábrázolása mellett újra kiemeli a hármas szám dramaturgiáját is. „Az Úr elvonult, és erős szél - amely szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat - ment az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. Az Úr elvonult, és a föld rengett, és a tenger felzúgott; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott; és a lágy susogásban közelített az Úr.” (íKir 19,11-12 nyomán) „Szeráfok álltak mellette, és így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent az Isten, a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6,2-3 nyomán) Illés megkapja a feladatát - és az erőt is hozzá -: útra kell kelnie, mert még maradt Izráelben hétezer ember, aki nem hajolt meg Baal előtt. (íKir 19,15.18 nyomán) „Fölkelek az Úr erejében, mert te vagy az Úr, akiért nekem szenvednem kell.” (Zsolt 71,16; Fii 1,29 nyomán) „Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van’.’ (Zsolt 16,9) Ariosója hitvallás az Úrnak: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzám való hűséged nem szűnik meg, és békességed szövetsége nem inog meg.” (Ézs 54.10 nyomán) „És Illés próféta úgy tört előre, mint a tűz, és szava úgy égett, mint a fáklya. Büszke királyokat döntött le. És mivel az Úr a mennybe akarta hozni, hirtelen egy tüzes kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és fölvitte forgószélen az égbe.” (2Kir 2,11 nyomán) A mű befejező tételei már a jövőről szólnak. A következő két igevers nem is lehet más, csakis egy tenorária szövege: „Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap’.’ (Mt 13.43) „Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.” (Ézs 35,10 nyomán) CANTATE rúgj/ SÍ Eged lilén diczerünc. A szoprán recitativója Illés küldetését foglalja össze az Ószövetség utolsó mondatai alapján: „Azért küldetett Illés próféta, hogy mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja, az atyák szívét a gyermekekhez térítse, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy amikor az Úr eljön, pusztulással ne sújtsa a földet.” (Mai 3,23-24 nyomán) A zárókép - ismét Ézsaiással - túllép az Ószövetségen: „Az, aki éjfél előtt fölkelt, és jön, ahonnan a nap felkel, az fogja hirdetni az Úr nevét, és legyőzi a hatalmasokat. Ez az ő szolgája, választottja, akiben lelke gyönyörűséget talál.” (Ézs 41,25; 42,1 nyomán) „Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke’.’ (Ézs 11,2) „Ti szomjazok mind, jöjjetek vízért, jöjjetek hozzá!” (Ézs 55,1 nyomán) A konklúzió pedig a Teremtő és az ember psalmusa: „Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, és az égben neked adnak hálát!” (Zsolt 8,2 nyomán) Mendelssohn oratóriumának második felét - a múltkori felvételt folytatva Wolfgang Sawallischsal és Theo Adammal - itt találjuk: https:// www.youtube. com/watch ?v=Nqfeb ojWPkA. Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak lelki és szellemi feltöltekezést! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
