Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. június 21. » 15 Rövid és szöveges E sorok írójának családjában van egy szabály: ha tíz hónapos kislányunk elalszik, miközben valamelyik szülő házon kívül van, akkor a másik fél rövid szöveges üzenetben tájékoztatja erről a tényről, hogy a hazaérkezés minél csendesebb legyen. Ilyenkor az érkező a kapukulcsot használja, nem a négyjegyű kódot, az ugyanis bent is hangot ad, és ebben az esetben a szokásos „Sziasztok, megjöttem!” kiáltás sem hangzik el. Régebben ez a fajta álomóvás nem jelentett volna döntéshelyzetet: az ember fogta a kis telefonját, és írt egy SMS-t a másiknak. Manapság azonban az okostelefonok világát éljük, a legújabb statisztikák szerint a magyarok csaknem negyven százaléka már ilyen készüléket használ. Ezek pedig nem csak egyetlen szövegesüzenet-küldési lehetőséggel kapcsolódnak össze. Aki a Gmailt használja, annak nem ismeretlen a levelező beépített chat-, azaz csevegőszolgáltatása, a Hangouts sem. De a Facebook Messenger nevű alkalmazása is megtalálható a legtöbb facebookozó eszközén, és még lehetne sorolni hosszasan. így persze már nem is egyértelmű, hogy melyik kis ikonra kattintson az ember, ha gyorsan akar üzenetet küldeni. Főleg, hogy az alkalmazások egy részének van asztali gépen futó változata is, így ha éppen az a gyorsabb és egyszerűbb, akkor a böngészőben is meg lehet írni az üzenetet. Az SMS hosszú időn keresztül jó szolgálatot tett. Talán nem mindenki tudja, hogy a Google Calendar nevű naptárszolgáltatás egyik legjobb EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence funkciója volt, hogy az egyes eseményekről lehetett szöveges üzenet kérni, így nem is kellett gyakran a digitális naptárra nézni, elég volt csak a telefonra érkező SMS-t elolvasni, hogy tudjuk, merre is kell lennünk egy vagy két óra múlva. A Calendar programozói felületén pedig tetszőlegesen lehetett eseményeket létrehozni, így sok fejlesztő használta arra, hogy személyre szabott riasztórendszert alakítson ki magának. Például ha egy rendszergazdának az automata kis figyelőprogramja észlelte, hogy a szerverrel valami gond van, akkor az e-mailben történő riasztáson túl beállíthatott egy eseményt egy perctel későbbre, amelyről azonnal ment is ki az értesítő SMS. Az emberi találékonyság megtalálta a módját, hogy olyan célra használjon egy eszközt, amelyre tervezői nem gondoltak. Mindezt teljesen ingyen. Az egész történet azért kap most aktualitást, mert a Google nemrég bejelentette, hogy megszünteti a naptár SMS-küldési lehetőségét. Közleményében arra hivatkozott, hogy az okostelefonokon már sokkal jobb jelzési lehetőségek és csatornák vannak, így felesleges egy ilyen régimódi funkciót fenntartani. A „push notification”, azaz kicsit szabadon fordítva „a felhasználóhoz tolt értesítés” lehet a közeljövő elsődleges platformja. Egyre inkább az jellemzi ugyanis a felhasználókat, hogy a telefon nyitóképernyőjén megjelenő üzenetek az interakcióba lépés elsődleges felületei. A fejlesztések is leginkább ebbe az irányba mutatnak: ha üzenetet kapunk, akkor ott helyben tudunk rá válaszolni, nem is kell az adott alkalmazást megnyitni hozzá. Ezzel pedig az alkalmazások egyedisége is lassan kezd szétfoszlani, miközben egyre kevésbé jellemző, hogy a felhasználó akkor fogyasztja az információt, és lép kapcsolatba valakivel, amikor ő akar. Úgy tűnik, hogy a „puli” azaz a „lehúzó” technológia egyre inkább háttérbe szorul. Egyre kevesebb új oldal kínál RSS-csatornát, azaz olyan felületet, amelyen keresztül a saját gépünk vagy egy internetes szolgáltatás alkalmazása olvassa be („húzza le”) egy adott oldal tartalmát, hogy végül a különböző helyekről származó híreket, cikkeket vagy blogbejegyzéseket egy közös felületen gyűjtse össze. Helyettük inkább a hírlevelekre történő feliratkozás jött divatba, azaz az oldal szerkesztői tolják elénk a tartalmat. Hasonlóan az SMS-re épülő saját vészjelző rendszerhez, az internet lelkes fejlesztői is megtalálják a módját, hogy ne a tartalomszolgáltatók uralják az idejüket — de a kérdés leginkább az, hogy kiben mennyi erő és elszántság van, hogy merjen kimaradni a világ gyors folyásából. ■ N.B. Evangélikus lelkészgyűlés Kalocsán A Bács-Kiskunban élő evangélikusoknak hagyományosan jó a kapcsolatuk a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érsekeivel. Volt idő, hogy a korábbi érsekek - Paskai László és Dankó László - évről évre örömmel szolgáltak az ökumenikus imahéten a csengődi evangélikus templomban. A Biblia éve (2008) alkalmával a megyebéli evangélikus lelkészek ugyancsak Kalocsán, Katona István jezsuita történetíró egykori lakóházában tarthatták meg havonta esedékes gyűlésüket, miután megtekintették az érseki könyvtár nagyszerű bibliakiállítását. Az evangélikus lelkészek júniusi lelkészi munkaközösségi találkozójának 10-én, szerdán újra Kalocsa volt a helyszíne. Ugyanis dr. Bábel Balázs érsek meghívására lehetőség nyílt a 2009 óta régészeti feltárási és építési-felújítási munkálatok miatt zárva tartott főszékesegyház belső megtekintésére. A katedrális főbejárata előtt az érsek, Vörös Márta egyházmegyei főépítész, valamint Vincze Attila hajósi plébános, az Incrementum Érseki Vagyonkezelő Központ igazgatóhelyettese fogadta a vendégeket. S ezzel megkezdődött utazásunk ezer esztendő magyar és katolikus történelmében. Szó szerint alámerültünk a történelemben, hiszen a templom falain belül mintegy kétméteres mélységben alaposan föltártak mindent, s létrán kellett alászállnunk a múlt mélységeibe. A kutatók megtalálták az összes e helyen álló korábbi templom falmaradványait, de sok-sok régi pénzérme és egy elásott harang is előkerült a mintegy háromszáz csontváz mellett. Megtalálták az első kalocsai érsek, Asztrik maradványait is (a már többszörösen elvégzett szénizotópos vizsgálatok ezt a vélekedést erősítik meg). Asztrik hozta el Rómából Szent István királyunk koronáját. Idegenvezetőink lelkesen magyarázták és mutogatták a régmúlt emlékeit. A templom déli falánál feltárták a gótikus templom bélletes kapulábazatát is, amely feltűnően hasonlít a jáki templom ma is látható kapujához. Újra megbizonyosodhattunk arról, hogy az alföldi tájakon is ugyanaz az építészeti-kulturális örökség volt jellemző, mint hazánk nyugati végein. Csak itt „eredményesebben” pusztított tatár, török, majd a hajdúk, no meg egy tűzvész. Ugyanazon a helyen, az ősi romokra épült négy templom; a negyedik a ma is látható barokk székesegyház. A múlt emlékei közül feljőve az érseki kincstárnak, valamint a paprikamúzeumnak is helyet adó Katona István Házban úrvacsorás istentiszteletet követően vitattuk meg ügyesbajos dolgainkat. Búcsúszóra újra közénk ült Bábel Balázs. Ezúton is köszönjük munkatársainak és személyesen neki is a szíves, testvéri vendéglátást. A székesegyházban a munkálatok reménység szerint ez év végére befejeződnek, s hamarosan újra élni fog a templom - a feltárt alsó szint pedig látogatható lesz a történelmi emlékeink iránt érdeklődők számára. ■ Lupták György esperes Keresztény kávézó a belvárosban Az egyház küldetése, hogy szent pimaszsággal, kéretlenül beleszóljon mások életébe - érzékeltette a misszió különleges lehetőségét az etióp kincstárnok történetén keresztül (ApCsel 8,26) a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, dr. Szabó István püspök június 12-én a budapesti Adna Café megnyitóján. A Török Pál utca 6. alatt működő kávézóval a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió kilépett a szociális ellátás falai közül, és józan bulikkal, értékteremtő közösségi programokkal kívánja megszólítani a fiatalokat - részletezte a prevenciós ellátás új formáját Victorné Erdős Eszter lelkipásztor, a református drogmisszió vezetője. Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára köszöntőjében azt hangsúlyozta, van reménység a gyógyulásra, ennek szimbóluma a keresztény kávézó. ■ Walkó Ádám felvétele EVÉL&LEVÉL&LEVÉL&LEVÉL Búcsú a nyugalomba vonult Halász Sándor tisztelendő úrtól Az iharosberényi evangélikus gyülekezet az újságon keresztül is szeretne elköszönni lelkész úrtól. Megköszönjük munkáját, fáradozását, hűségét és barátságát. Köszönjük, hogy tizennyolc éve gyülekezetünket választotta, nehéz helyzetünkben segítő kezet nyújtott. Tizennyolc év nem kevés idő, sok nehézség, sok munka, emberi meg nem értés, de ugyanakkor sok érzelem és öröm szegélyezte tisztelendő úr útját; ő ezt az utat keményen végigjárta. Mindenki tudja, hogy ismeretlen környezetbe, idegen emberek közé beilleszkedni nem könnyű. Idővel megismertük egymást, és megtörtént egymás elfogadása. Együtt sírtunk, bánkódtunk, ha valaki a gyülekezetből megtért Urához (tizennyolc év alatt sajnos sok társunktól el kellett búcsúzni). Születésekkor, keresztelőkön, esküvőkön együtt örültünk, ez jóval kevesebbszer történt meg. Akik ott voltunk a lelkész úr által szervezett kirándulásokon, szép élményekkel gazdagodtunk; jó visszaemlékezni ezekre az eseményekre, szeretetvendégségekre, egyházi borversenyekre, bibliaórákra. Tisztelettel köszönjük tisztelendő úrnak és kedves feleségének, Annamáriának az elmúlt tizennyolc évet. Kívánjuk, hogy nyugdíjas éveiket jó erőben, egészségben, aktívan és boldogan töltsék. Azzal a reménnyel zárjuk búcsúnkat, hogy a jó kapcsolat megmarad, mindig szeretettel várjuk a gyülekezetben. Isten áldja, lelkész úr! Iharosberényi evangélikus gyülekezet Kántorért szólt a harang „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” (Lk 24,29) - ez az ige hangzott el a közelmúltban a Kemenesalján fekvő Külsővat ravatalozójában, a Marcalgergelyi-Szergényi Társult Evangélikus Egyházközség külsővati gyülekezete kántorának, egykori gondnokának, harangozójának, Vízi Kálmánnak a temetésén. Isten nyolcvannyolc éves földi vándorúttal ajándékozta meg, és ebből hatvan évet szolgált hűséggel az orgona mellett. Kálmán bácsi nemcsak szülőfalujában volt hűséges a szolgálathoz, éveken keresztül a szomszédos merseváti templomban is kísérte az ottani gyülekezet éneklését. Fiatalon, 1952-ben vehetett részt kántorképző tanfolyamon, Foton, ahová egy gyermektelen szomszédja, Rózika néni küldte el. Ő már akkor meglátta testvérünkben a tehetséget: segítette, hogy kifejlődhessen benne mindaz, amit Istentől kapott. Talán nem véletlen, hogy éppen az éneklés, Cantate vasárnapján hívta vissza Isten testvérünket. Azon a héten teste már napról napra gyengült, de - a pápai kórházi ágyon készülve az örök hazába - látogatóival szívesen imádkozott, hallgatta Isten üzenetét. Kálmán bácsi egykor sokat aggódott, ki lesz a faluban a harangozó, mígnem teljes anyagi segítséget nyújtott gyülekezetének a harangok villamosításához. „Már csak egy gombot kell megnyomni!” - híresztelte, amikor elkészült. Május 9-én érte szóltak ezek a harangok! Sokat aggódott azért is, ki ül az ő padjára az orgona mellé. Hiszen alig van a faluban gyermek. Ez a probléma úgy oldódott meg, hogy október óta a gyülekezetben - dr. Wagner Szilárd személyében - orgonaművész-lelkész szolgál. (Átmenetileg szintetizátor kíséri az énekeket, mert az orgona felújításra szorul.) „Nagyon ért hozzá, meg fogja javítani, szívén viseli!" - állapította meg az új lelkésszel való első találkozáskor Kálmán bácsi. Mikor a rokon lelkek először találkoztak, még senki sem gondolta, hogy az új lelkész a külsővati temetőben elsőként éppen kántorát fogja elbúcsúztatni földi útja végén. ■ Kiss Judit (Celldömölk) Lapunk május 31-i számában tudósítást közöltünk Ószintén a migrációról címmel - az Evangélikus.hu portálon megjelent szöveg alapján - a Theologiai Szemle által e témában rendezett konferenciáról. A tanácskozás egyik előadója, dr. Szép Árpád, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Igazgatóságának igazgatója az anyag megjelenése után hibaigazítást kért a portál szerkesztőségétől. Levele alább olvasható. Május 22-én a Theologiai Szemle fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett konferencián volt szerencsém előadást tartani. (...) A konferenciával kapcsolatban azonban az Önök honlapján megjelent összefoglaló, illetve hír olyan kijelentéseket tulajdonít nekem, amilyeneket én nem tettem. Az előadásom épp a fogalmi pontosság szükségességéről szólt, ehhez képest az én „számba adott” mondatok pont hogy összekeverik a szakkifejezéseket, valamint az általam elmondott adatokat is pontatlanul jelenítik meg. Tehát: „2014-ben csaknem 43 ezer menedékkérő érkezett az országba” (nem 45 ezer és nem menekült), és idén a számuk már meghaladta az 50 ezret (nem a 30-at). Ehhez hasonlóan olyan kijelentést sem tettem, hogy „a migráció fogalmát mind a média, mind a politika nagyon félreérthetően vagy manipulatívan használja”. Ez már csak azért sem lehet igaz, mert több médiaorgánum és egyes politikai szereplők is a hivatal segítségét kérik a helyes fogalomhasználat kapcsán, ezért téves lenne általános kijelentésként megfogalmazni a fentieket. Épp ezért nem is tettem ilyet. Amit mondtam (tartalmi, nem szó szerinti idézetként): „A migrációhoz tartozó szakkifejezéseket a média és a politika is jellemzően köznyelvi értelemben használja, nem szükségszerűen a jogi pontosság jegyében. Ennek eredményeként egyes esetekben nagyon félreérhetően, esetleg kifejezetten manipulativ módon történik a téma kommunikációja, ami rendkívüli mértékben megnehezítheti a probléma kezelését.” Kérem a honlapon közzétett szövegrészek fentieknek megfelelő korrigálását. (...) Köszönettel: Dr. Szép Árpád
