Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
6 41 2Q15. május 31., KERESZTUTAK, Evangélikus Élet Hetven esztendeje búcsúztatta a nemzet Bajcsy-Zsilinszky Endrét ► Kopott kis bélyeg akadt nemrég a kezembe, rajta egy határozott tekintetű férfiarc, mögötte nyílvesszővel megsebesített sasmadár képe. Hetven esztendővel ezelőtt, 1945. május 27-én bocsátotta ki a Magyar Posta. Az allegorikus bélyegkép szemléletesen fejezi ki azt, ami ezt a határozott tekintetű, rendíthetetlen magyar embert a mártíromságig elvezette: hazánkban tőle kapta az első döfést az embertelen náci fenevad - a bélyegrajzon a birodalmi sas -, és cselekedete bátorítást jelentett az akkor még csak búvópatakként csörgedező hazai ellenállásnak. 1944. március 19-én budai lakásán fegyverrel szállt szembe a reá törő Gestapóval, egyedüliként, a nemzet lelkiismereteként: Bajcsy-Zsilinszky Endre. ;.\.|rs Y-Z.SI l.l NSZK 'l KNDIiK: ,K(ÍV EX A \! AGYA lí V .JÖVŐBEN (iEIfIM'ES! Zsilinszky Endre külpolitikája című kö„Benne van nemzeti történelmünkben, de - mindnyájan érezzük - még nem a helyén. (...) Olyan pályavég, mint az övé, sugarat vet a pályakezdésre is. Egy tisztaságra szánt jellem küzdi a tökély felé magát, még a rossz súrolásával is, egy szennyező társadalomban. Kiáltóan egyéniség, de fő jellemzője mégis az, ami benne közösségi. Amivel képvisel, és parancsot hajt végre. Egy hite szerint való nemzet képviseletében, igen, egy szellemsereg parancsát. Volt pillanat, nem is egy, amikor a magányos Zsilinszky volt maga a magyarság; úgy jelképileg, hogy mégis valóságosan” - írta róla Illyés Gyula. A hitlerizmussal szembeforduló Bajcsy-Zsilinszky Endre hét évtized távolából - Illyéshez kapcsolódva - sajnos még ma sem foglalja el igazán méltó helyét a magyar nemzeti tudatban. Pedig ez a szüntelenül igazságkereső, „tisztaságra szánt jellemű” ember - még ha sok vargabetűt volt is kénytelen leírni egy álnagyságokkal, áligazságokkal teli, furcsa korszakban - joggal lehetne ma is sokak előtt példa. A Horthy-idők legjelentősebb polgári politikusaként a legnagyobb utat tette meg az antifasiszta ellenállás vezetésének vállalásáig s végül a mártíriumig. Kivégzését minden törvényes alap nélküli, közönséges gyilkosságnak minősítette egykori politikustársa, a későbbi pápai polgármester és miniszterelnök-esélyes, Sulyok Dezső. Választási csalás, képviselőházból való kiszorítás, megszólalási lehetőségeinek csorbítása, anyagi ellehetetlenítés szegélyezték küzdelmes útját. Nemcsak a hatalom nyomásával, a legelemibb anyagi gondokkal is meg kellett küzdenie. Ha szegényen is, de hallatlanul nagy erőfeszítéssel, bátorsággal végezte tevékenységét az egyre fenyegetőbb szélsőjobboldali erőkkel szemben. Szinte valamennyi ellenzéki szervezettel kapcsolatot tartott, sok helyen megfordult, előadott, cikkezett, levelezett - hirdetve a demokratikus politika és társadalmi kibontakozás eszményeit. Korán hallatta hangját, szerkesztette Szabadság cimű, nemzetiszocializmus-ellenes hetilapját. Egy képviselőházi beszédében - 1931 augusztusában - pedig már ki merte jelenteni: „.. .annyira elvékonyodott és megkopott a magyar parlamentarizmus, annyira hitelét vesztette lassanként a magyar közvéleményben ez a parlamentarizmus, ez az álparlamentarizmus és burkolt diktatúra, hogy igazán nincs szükség arra, hogy a burkolt diktatúrából most már nyílt és intézményes diktatúrára térjünk át.” * £ * Mélyen hívő ember volt, de hamar kiábrándult a „nemzeti-keresztény” jelszavak mögé búvó hatalmasságokból. S társai között nem egy keresztény lelkületű politikusember akadt, aki hasonlóképpen gondolkodott, aki inkább a kereszténység tanításait vallotta és remélte egy jövendő demokrácia világnézeti alapjának: „...a kereszténység nem üzleti cégér és nem bunkó, hogy azzal embertársunkat fejbe verjük...” (Sulyok Dezső) „Nemcsak keresztényellenes, hanem emberellenes is minden olyan társadalmi, állami berendezés, melyben elvész, elolvad az emberi egyéniség szabadsága és önállósága” - szögezte le Bajcsy-Zsilinszky. Egy szabadabb és szociálisabb világ volt az eszménye, ezért aztán hevesen szembeszállt minden érzéketlenséggel. Különösen érzékenyen érintette a falun élők szociális helyzete, kiszolgáltatottsága, jogfosztott volta. Képes volt gyalog bejárni a Tisza vidékét s felkeresni az ott tengődő szegény embereket. Vesszőparipája lett az 1920-as, ’30- as években az ország valódi szociális arculatának megmutatása. Könyvet írt Egyetlen út: a magyar paraszt címmel; parasztpolitikájának summája a földreform szükségessége. Sokan csatlakoztak gondolataihoz, sokan váltak társaivá: írók, újságírók, tudósok, művészek, de olyan agrárszakemberek is, mint a szegedi szegény kisbérlők bátor védője, Kerék Mihály, A magyarföldkérdés című, jelentős agrárirodalmi alapmű szerzője. Külpolitikai téren akceptálta a páneurópai gondolatot, történeti, emlékezetpolitikai kérdésekben pedig Széchenyi helyett Kossuthot és Adyt helyezte előtérbe. A Népszava híres, 1941. karácsonyi számában hirdette meg a nemzeti ellenállás gondolatát Kossuth és a magyar külpolitika című írásában. Ott volt minden demonstráción, sőt egyik szervezője volt a háborúellenes béketüntetésnek 1942. március idusán. A világégés ideje alatt a kisgazdák legtekintélyesebb személyiségének, vezérszónokának bizonyult, pedig közössége nem igazán állt ki mellette. De nem hátrált meg, pedig elég fenyegetést kapott a szélsőjobbról. Nem jó szemmel nézték aktivitását, ellenzéki barátságait, felhánytorgatták neki múltját is „Valamikor valóban lelkesedtem a fajvédelem gondolatáért. De csak addig, míg észre nem vettem, mi mindent nem dugdosnak e szó szárnyai alá, s micsoda égbekiáltó ostobaságok és gazságok, undok teheteüenségek és jogosulatlan ambíciók menhelyévé válik ez a jobb sorsra érdemes eszme. Igaz, hogy a gyakorlat vizsgáján maga a fajvédelem szó is megbukott, mert túlságosan bizonytalan, túlságosan sokértelmű, túlságosan megfoghatatlan. .. Könnyű kimutatni, hogy magyar faj embertani értelemben nincsen, mert a magyarság többféle rasszhoz tartozik...” (Idézi Vigh Károly a Bajcsytetében; Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002,114. o.) Amikor pedig a Jud Süss című antiszemita filmet először levetítették Budapesten, azonnal s szinte egyedüliként tiltakozott: „...emberi mivoltomban és magyarságomban egyszerre éreztem magamat megsértve azért, hogy ezt a gyalázatos propagandafilmet egyáltalában játszani lehet Budapesten. Mélyen csodálkozom a filmcenzúrán, de a hatóságok nemtörődömségén is..." * * # Bajcsy-Zsilinszky az üldözöttek érdekében is cselekedett. Különösen sokat fáradozott a szadista parancsnokok túlkapásait elszenvedő zsidó munkaszolgálatosok védelmében, összedolgozott zsidóügyekben a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájával, illetve segítette a Magyarországra menekült lengyeleket is. A lengyel emigráció vezetőivel kapcsolatban állva pálkövei birtokáról számtalanszor átvitorlázott a túlsó partra, hogy találkozzon a Varga Béla plébános által gondozott balatonboglári lengyelekkel, közbenjárjon több menekült érdekében. „Fogyhatatlan megértő jóság lélegzett belőle. Nem csupán a jó ügyért tudott síkraszállni, hanem minden elnyomott, félrelökött értékért és emberségében megbántott honfitársáért is” - írta róla Féja Géza. Életnagyságú, negatív formába öntött kőtömbalakja a budapesti Deák téren figyelmeztető. D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök írta: „A szobor találó technikája jól állítja elénk az 1886. június 6- án Szarvason gazdag hagyományokkal rendelkező családban született írót, publicistát, jogászt és politikust, akit 1944. december 24-én a sopronkőhidai börtönben ítélt halálra és végzett ki a náci önkény. Alakja negatív vonásai, azaz ifjúkori tevékenysége a szélsőjobboldali szervezetekben később pozitív képpé változik, amikor csatlakozik a magyar baloldal különböző pártjaihoz, és bátran kiáll a német expanzió és háborús őrület ellen írásban, parlamenti képviselőként és szervezőként; aki revolverrel fogadta hazánk német megszállásakor az őt letartóztatni akarókat... Protestáns, evangélikus ősei ellenzéki konok magatartásával hitte, hogy küldetése van, feladata, amit csak ő tud elvégezni hazájáért, amint arról kivégzése előtt a siralomházban lelkészének vallott...” * % * Bárdosi Jenő sopronkőhidai evangélikus börtönlelkész, Bajcsy-Zsilinszky élete utolsó perceinek tanúja így emlékezett: „A zárkában nem volt más, csak egy asztal és egy támla nélküli faszék, kis asztalon gyertya között feszület. Ő akkor úrvacsorát vett... Úgy körülbelül reggel fél nyolc tájban egy magyar honvéd jött érte, a szeme könnyes volt - mint később megtudtam, ő is tarpai volt, így jól ismerte Bajcsy-Zsilinszkyt -, megállt az ajtóban, először rám nézett. Bajcsy-Zsilinszky törte meg a csendet a katonához szólva: »Na, fiam, nekünk menni kell?« - a katona válasz helyett elsírta magát. Ő kezet nyújtott neki. A katona lehajtotta a fejét, s a búcsú jeléül megcsókolta Bajcsy-Zsilinszky kezét... Egy pillanatig szó nélkül álltunk egymás mellett, akkor átölelt, jobbról-balról megcsókolt, és azt mondta: »Az egyik búcsúcsók szeretett egyházam részére, a másik az utolsó pillanatokban velem levő lelkészem számára.« Aztán elindult. Balján mentem vele, s a sírással küszködtem. Szótlanul mentünk, s az udvarra vezető ajtónál váltunk el, mert a rendelkezések értelmében én tovább nem mehettem. Itt megálltam. Ezután drámai gyorsasággal történtek az események. Fölemelt fővel, bátran ment a katonák között. A kivégzés színhelyére érve a hadbíróság elnöke felolvasta az ítéletet. Kötél általi halálra ítélték. Bajcsy-Zsilinszky nyugodtan végighallgatta, majd odafordult a hadbíróság felé, és csak ennyit mondott: »Uraim, a történelem engem fog igazolni. Isten mindent lát, és jó ügyért halok meg. Éljen Magyarország!«” Sopronkőhidai exhumálását követően, 1945. május 26-án a Parlament előcsarnokában ravatalozták fel. Május 27-én, vasárnap délelőtt a Kossuth Lajos téren búcsúzhatott tőle az ország és Budapest lakossága. Gyászpompát öltött a főváros - írja az egyik korabeli újság -, gyászlobogók és nemzetiszínű zászlók lengtek a házakon, zúgtak a harangok, a főútvonalakon pedig felvirágzott ablakokból intettek búcsút a nemzet halottjának. ■ Kerecsényi Zoltán A Luther Kiadó a 86. ünnepi könyvhéten Sapka Gézának az 1927-ben Miskolcon, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete nagygyűlésén megfogalmazott eredeti javaslata szellemében a jogutód Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1929 óta szervezi meg az ünnepi könyvhetet. Az idei, 86. ünnepi könyvhét és a hozzá kapcsolódó 14. gyermekkönyvnapok időpontja június 4-8., a központi helyszín idén is a budapesti Vörösmarty tér. A Luther Kiadó a Kálvin Kiadóval és a Magyar Bibliatársulattal közös 85-ös pavilonban várja majd az érdeklődőket. A budapesti hivatalos központi rendezvény megnyitóját június 4-én 16 órakor tartják a Vörösmarty téren Sárközi Mátyás József Attila-díjas író ünnepi beszédével. A szervezők idén is megszólították az ország tízezer lakosnál nagyobb településeinek polgármestereit, s örömmel jelentik: a fővárosi rendezvénnyel egy időben az ország szinte minden számottevő városában zajlanak majd könyvheti árusítások és programok, s ezeket a rendezvényeket helybéli írók, esetenként maguk a polgármesterek nyitják meg. Negyedszázad elteltével idén már harmadszor lesz országos, vidéki megnyitó: Győrött június 4-én délelőtt 11 órakor. A győri rendezvényt Dragomán György József Attila-díjas író nyitja meg. Ez évben is szervez könyvhetet a Romániai Magyar Könyves Céh Kolozsvárott. Az összes magyarországi és a kolozsvári könyvhét programjai olvashatók a www.unnepikonyvhet.hu és a www.unnepikonyvhet.ro honlapon. Az elmúlt években nagy sikert aratott könyvek éjszakáján idén is részt vesz kiadónk: a Luther Kiadó szombaton várhatóan éjfélig várja vásárlóit. FOTÓK: MTI
