Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-18 / 3. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2015. január 18. «► 5 mám 1 i * 1 „Itt az egyháznak küldetése van Újra napirenden az evangélikus kórház ügye Dr. Cserháti Pétert kérdeztük Folytatás az 1. oldalról Ez tehát az a hely, amely már 2006- ban is felmerült az evangélikus kór­ház helyeként, s talán 2016 januárjá­tól valóban helyet adhat az új intéz­ménynek. Elöljáróban érdemes el­mondani: nem poliklinikát, hanem speciális funkciókat ellátó intéz­ményt terveznek működtetni az OO­­RI-val együttműködésben. A részletekért az intézet főigazga­tójához fordultunk. Dr. Cserháti Péter főorvos több szálon is régóta szorosan kötődik egyházunkhoz: volt az Északi Egyházkerület másod­felügyelője, elnökségi tagként dolgo­zott a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetségben, alapítója a Bárka szakcsoportnak. Felesége, dr. Cser­hátiné Szabó Izabella a fóti gyüle­kezet lelkésze. * * * Először sétára invitálom az olvasót a főigazgató kalauzolásával. Azokra az osztályokra megyünk, amelyek a leendő evangélikus kórházhoz is kö­tődhetnek majd. Az út először szív­­szorítóan nehéz terepre: az épület alagsorába visz.- Az éberkómások osztályán va­gyunk. Erről az állapotról a Kóma cí­mű filmből és Michael Schuma­cher volt autóversenyző balesetével kapcsolatban értesülhettek az olva­sók - mondja Cserháti doktor. - Ilyen súlyos állapotba korábban el­sősorban baleset, az utóbbi időben gyakran szívmegállást követő újra­élesztés után kerülnek a sérültek. Tíz-húsz perces agyi oxigénhiány következtében hónapokon át amné­ziában vannak, nem képesek kom­munikálni. A cél a lélegeztetés, táp­lálás, a szövődmények elkerülése. Fi­zikai állapotukat fenn kell tartani, s ebből az esetek egy részében el tud­nak indulni „kifelé”. Ez az osztály ezt az esélyt igyekszik megadni, jelen­leg nyolc ágyon. Az éberkómából „ébredők” az alagsorból az emeleti, nyílt osztályra kerülnek át. Monitorok, csövekhez kötött, ágy­ban fekvő betegek, gépek pittyegése, ápolók sürgölődése, gyógytornásznő szakszerű mozdulatai. Nehéz meg­szólalni. Van, aki tolószékben néz maga elé, más az ágyban ül, kis mo­sollyal az arcán. Valahol máshol jár­nak. Egy fiatal beteg ágya mellett a szülők. Az új év első munkanapját mutatja a naptár. Itt azonban más­hogy méretik az idő. Itt a siker az, amikor valaki új életet kezdhet a trauma után. Cserháti Péter el­mondja: ez gyakran meg is történik, így kulcsfontosságú a test biológiai készenlétben tartása (a fertőzés, fel­fekvés, a szövődmények elkerülése). A főnővér itt férfi; a személyzet - gyógytornász, masszőr, pszicholó­gus - szakszerűsége megérint.- 2013 óta működik az osztály. Az igényekhez képest kicsi a kapacitása: sokan szeretnék évek óta agyhalott hozzátartozójukat is itt tudni. Húsz évvel ezelőtt ezek a betegek gyakran meghaltak szövődményekben már az intenzív osztályon. Itt időt nyerünk, de közben az is eldől, hogy lesz-e esély a rehabilitációra. A legnehezebb erre a nemet kimondani és a család­dal ezt elfogadtatni. Ezért kell egy to­vábbi, magas szintű ápolást biztosí­tó, úgynevezett „puffer” osztály is. * * * A másik osztály, ahová most átme­gyünk, a magas nyaki gerincvelő-sé­rülést elszenvedett, lélegeztetést is tartósan igénylő betegeket ápolja tíz ágyon. Ez az alagsori kórházi terem is - Cserháti Péter szavaival élve - „nehéz helynek" mondható.., A sérül­tek például magasból való lezuhanás következtében váltak úgynevezett ha­­rántbénultakká. Nyaktól lefelé nem mozognak, nem éreznek, vegetatív funkcióik nem működnek. Van, akiket már karácsonyra hazavihettek - őket éppen most fogadják vissza az osztály­ra. A látvány, az érzés hasonló, mint az előző osztályon - gépek, speciális ágyak, csövek, monitorok,pittyegés...- A nulláról kezdtük ezt el, nálunk nincs hagyománya ennek a terület­nek sem. Az igény ugyanakkor itt is növekvő - annál is inkább, mert egyre gyakoribb a nem traumás, ha­nem például a fejlett onkológiai ke­zeléssel túlélő, gerincdaganatos áttét miatti harántbénultak száma. Ezek a betegek viszont inkább speciális ápo­lást, mint rehabilitációt igényelnek. Dráma ez is: az onkológiai osztályok szerte az országból küldenék a súlyos eseteket. De a rehabilitációs ágyak­ra elsősorban a fiatal, balesetes bénul­­taknak lenne szükségük. Nagyon komoly lelki erőt igénylő munka mindkét terület, a krónikus agysérültek és a bénult, tumoros betegek ápolása... Megfelelő ellátá­suk, családjaik támogatása érdekében indokolt tizenöt ágy speciális króni­kuskapacitás kialakítása, emellett az egyházi háttérrel összefüggésben ti­zenöt ágyas hospice-fekvőbeteg­­részleg létesítése. Emberileg szakmailag pénzügyi­leg komoly dráma mindez - ismétli Cserháti Péter, miközben felsétálunk a világosabb, napfényben fürdőföld­szintre. Szavai mögött több évtizedes orvosi tapasztalat áll - az Országos Baleseti Intézetből, illetve innen, az OORI-ból -, és miniszteri biztos­ként, korábbi egészségügyi helyettes államtitkárként a döntéshozók dilem­máira is rálát.- Ezért is merült fel - magyaráz­za -, hogy az OORI-hoz kötődően, bár nem feltétlenül rehabilitációs feladatról van szó, éppen ezt kell vál­lalni, mert ha nem, akkor nagyon sok embernek nem tudnánk a szemébe nézni. Most is éppen egy tizennyolc éves, húsz hónappal ezelőtt autóbal­esetet szenvedett, fiatal éberkómás fi­únak keresünk helyet... * * $ Sétálunk az épületben. A főigazgató főorvos kalauzol a modern, praktikus elrendezésű, tágas és barátságos rész­legek között, ahol speciális terápiás te­vékenységeket látnak el. A leendő evangélikus kórház betegei is igénybe vehetik majd az intézet szolgáltatá­sait, a két intézménynek célszerű maximálisan kooperálnia. Benézünk az ajtókon: mindenütt munka folyik. Tankonyha, tanlakás - a speciálisan átalakított környezet­be családostul jönnek tanulni a be­tegek. Szemben, a hidroterápiás egy­ségben, azaz egy hatalmas medencé­ben a már stabil állapotú betegek kapják meg a javulás esélyét. A föl­dig érő üvegablakokon át a januárban is szépséges táj, a nagy kert szinte „be­kéredzkedik” az uszodába. A másik, kisebb medencébe a súlyos, fektetett, gerincvelősérült betegekkel együtt megy be a gyógytornász. Cserháti doktor éppen az új, csúszásmentes szőnyeget nézi. Adományként érkezett: egy ismert család jóvoltából vásárol­ták a kék, esztétikus járófelületet. A következő helyiség ahová utunk vezet, szintén egyedülálló az ország­ban: tornaterem a rehabilitációra szoruló betegek számára készült sporteszközökkel. A mozgás gyógyító hatása, a fizikai és mentális állapot javításában játszott szerepe nem szo­rul magyarázatra. A kondíció felépí­tése mellett a parasport olyan kitöré­si pont - mondja Cserháti Péter -, amelyet az OORI mint az egészségügy és a társadalom közötti hídintéz­­mény támogat.- Ennek a kórháznak a nívója meghaladja a magyar átlagot - azt kell mondanunk: sajnos -, és sok­szor a luxus érzetét kelti a betegek­ben. Tudomásom szerint nincs is más akadálymentesített sportcsar­nok az országban, amely ilyen spe­ciális lehetőségeket kínál. De gon­doljunk csak bele: a mi betegeink nem tíz napot, hanem gyakran tíz hónapot töltenek itt! - folytatja Cserháti doktor. - És az akadályo­zott emberek nemcsak a vegetatív problémáikat szeretnék uralni, ha­nem élni is szeretnének: sikereket el­érni, utazni, sportolni. Szerződést is kötöttünk a paralim­­piai bizottsággal. Decemberben itt ját­szották az ülőröplabda-Európa-baj­­nokság egyik fordulóját a Deák Téri Evangélikus Gimnázium önkéntesei segítségével. Amputált lábú hölgyek játszottak, kicsit féltem is, hogyan fog­ják a látványt viselni a diákok - hát azt a kitörő örömöt és lelkesedést, amellyel a Deák téri gimnazisták biz­tatták a magyar csapatot, nehéz sza­vakkal leírni! A magyarok győztek, ta­lán ki fognak jutni a riói olimpiára. A végén a sportolók a mi diákjaink­hoz is odamentek köszönetét monda­ni. Annyira megható pillanat volt, hogy majdnem elsírtam magam. Életeket kell itt újra felépíteni. Nemegyszer azzal szembesülni, hogy elég egy önfeledt ugrás a Balatonba ahhoz, hogy nyaktól lefelé megbénul­jon egy addig egészséges, tizen- vagy huszonéves fiatal, aki azután ötven­­hatvan-hetven évig is élhet a rehabi­litációnak köszönhetően...- Mindezeket azért meséltem el - mondja a főigazgató -, mert ha egy­házunk feladatot vállal ebben a kö­zegben, akkor itt valóban lelki erőtér­ben fog tevékenykedni. Itt minden­nap kell a „mindennapos dolgokon túli” dolgokkal foglalkozni. Ezért is gondoltuk már évekkel ezelőtt, hogy itt az egyháznak küldetése van. Az evangélikus kórház egyházi háttere többlet, amely kifejezetten hasznosítható a gyógyításban. Ez a te­vékenység az egyház számára erköl­csi tőkét jelent, méltó az egyházhoz, ugyanakkor a feladat igényli is ezt a többletet. Fontos érv az is, hogy hi­ányterületeket látna el az egyház, ha tevékenyen belépne. Miként a ma működő egyházi kórházak egyi­ke sem poliklinika, hanem szakkór­ház, konkrét speciális profiljuk van. Az idők múlása ebben az esetben meghozta azt a kedvező fordulatot, amely közelebb vihet a cél eléréséhez. Az OORI telkén lévő két pavilon, amely különböző ellátási feladatok átcsoportosítása, illetve a főépület tel­jes átadása után 2014-re kiürült, európai uniós forrásból energetikai korszerűsítésen esik át, belső felújítá­sára pedig további jelentős forrást adott a kormány. Az anyagiak, a kormány szándéka és az egyház vál­lalása: a szándék és a lehetőség most úgy tűnik, mind együtt lehet. A két épület harminc-harminc ággyal mű­ködne majd, s a tervek szerint bizo­nyos mozgásszervi rehabilitáció is itt, az egyházi kórházban történne. Ugyanakkor kiemelten fontos a járóbeteg-ellátás lehetősége is. Az egyházunkhoz tartozók, koruktólfüg­getlenül, az ország bármely részéről evangélikus hátterű szakrendeléshez fordulhatnának majd. A jogszabály által előírt szolgáltatások szakmai hátterét, például a diagnosztikához szükséges berendezéseket, a labort pe­dig az OORI adná. Ehhez minden rendelkezésre áll. Sikeres működés esetén a biza­lom Nyíregyházától Szombathelyig ide irányíthat majd sokakat. Cserhá­ti Péterfőorvos erre fel van készülve. Derűsen jegyzi meg: a „kapcsolati evangélikus kórház” már régóta léte­zik, most végre talán a gyakorlatban is megvalósul. ■ Stifner-Kőháti Dorottya A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) évtizedek óta törekszik arra, hogy - a többi történelmi felekezet­ihez hasonlóan - az egészségügy területén is intézménye­sen vehessen részt a rászorultak ellátásában. Az egyhá­zunk bázisán működő Fébé Evangélikus Diakonisszaegye­sület már az 1940-es években tervezte - a református Be­­thesda Kórházhoz hasonló - egyházi gyógyító intézmény létrehozását. Ezt azonban az 1950. évi államosítás és a di­akonisszaegyesületek feloszlatása megakadályozta. A rendszerváltozás után, 2002-ben lett ismét aktuális a terv; a kórház lehetséges helyeként szóba került a Sport­kórház területe is. 2006 májusában tárgyalás folyt a kor­mányzattal arról, hogy az Országos Orvosi Rehabilitáci­ós Intézet egyes pavilonjaiban kaphatna helyet a kórház. A történelem kereke ismét fordult. Az MEE elnök­sége 2014. október 31-én vetette fel ismét az intézmény­­alapítás kérdését, amikor az új soltvadkerti egyházi óvo­da átadása alkalmával megbeszélést folytatott a minisz­terelnökkel. A történelmi felekezetek vezetőinek Ba­log Zoltán emberierőforrás-miniszterrel november 20-án tartott egyeztetése nyomán született meg a dön­tés, hogy a kérdésben a tárgyalás kereteit megszabó kor­mányhatározat kiadása indokolt. A kórházban zajló munkának - amelyre napjaink­ban igen nagy szükség mutatkozik - pozitív üzene­te lenne a világ felé. Az egyház országos jelenléte pe­dig segíthetné az utógondozás megnyugtató meg­oldását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom