Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-24 / 21. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. május 24. » 3 Régi fényében tündököl Isten háza Tényőn ► A Győr-Mosoni Egyházmegye egyik kicsiny gyülekezetének, a mindössze hetven főt számláló tényőinek olyan terve vált valóra, amelyet álmodni is csak félve mertek. Pályázati pénzeknek, saját adományoknak és sok társadalmi munkának köszönhetően megújulhatott az 1800-as évek végén épült templom, valamint az egykori tanítólakásból kialakított gyülekezeti ház. A hálaadó istentiszteletre múlt vasárnap került sor. Az igehirdetés szolgálatát Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte, a liturgiában Kiss Miklós esperes és Karsay Lajos helyi lelkész vett részt. A kicsiny leánygyülekezet az utóbbi időben egyre nagyobb gonddal szembesült. Temploma beázott, a falak repedeztek, a tető meggyengült. Világos volt, hogy a baj annál nagyobb, mint hogy kalákában, jó szándékú hívek kétkezi munkájával ki lehetne javítani a hibákat. Komolyabb felújításra volt szükség, amelyhez mindenképpen külső forrást kellett találni. Már 2012-ben tervezők, statikusok vizsgálták az épületet, hogy a felújítási pályázat kellőképpen megalapozott legyen. Az előkészítő munkát jól végezték el, mert a gyülekezet huszonkétmillió forintos támogatást nyert el a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól. A szükséges önrészt adományokból, Győrújbarát és Győrszemere társult egyházközségektől, a helyi önkormányzattól és a katolikus testvérektől tudta összegyűjteni a gyülekezet. Szemerei János a hálaadó eseményre invitáló meghívón szereplő igéről prédikált: „Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba!’ (Jón 2,8) A püspök az ünnepi esemény kapcsán három olyan dologra hívta fel a figyelmet, amelyért hálásnak kell lenni Istennek. A megújított templomért, amely mögött Isten gondviselését láthatjuk, aki a templom felújításával új lehetőséget adott a tényői híveknek hitük gyakorlásához. Örökségünkért, hogy Isten még a legreménytelenebb, legnehezebb történelmi helyzetben is mindig új és új esélyt adott; hogy az evangélikus egyházban szólhatott az evangélium. Végül Isten szeretetéért, hogy elődeinktől átvehettük a stafétabotot, és továbbadhatjuk utódainknak. Az ünnepi alkalmat színesítette a tényői hittanos gyermekekből álló kórus szolgálata. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Bóka Bernadett, a gyülekezet pénztárosa beszámolt a felújítás menetéről, valamint köszöntések hangzottak el. A hálaadó alkalom szeretetvendégséggel fejeződött be. ■ K. M. Tíz éve áll a gönyűi közös protestáns templom ► A területileg a Győri Evangélikus Egyházközséghez tartozó Gönyűn élő református és evangélikus hívek szoros összefogással 2005-ben építették fel közös templomukat. A felszentelés tizedik évfordulóját ökumenikus istentisztelettel ünnepelték meg május 17-én, vasárnap délután. Az alkalmon Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában mindkét felekezet képviselői részt vettek, így Köntös László, a református egyházkerület főjegyzője, Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegye és Tóth András, a Pápai Református Egyházmegye esperese, illetve Kovács Imola helyi református, valamint Jánosa Attila és Berényiné Mesterházy Zsuzsanna helyi evangélikus lelkész. Hogyan lehet ma is az élő Istennel találkozni? - tette fel a kérdést az etióp kincstárnok megtérésének története (Ap- Csel 8,34-35) alapján tartott prédikációjában Steinbach József. Majd a választ is megfogalmazta: ha átéljük emberlétünk törékenységét, és keressük a biztos megoldást; ha észrevesszük Isten emberi eszközeit, akiket mellénk állított; ha járatlan utakon indulunk el; és ha a Szentírásra figyelünk, így élhetjük meg Isten jelenlétét ebben a kicsiny templomban is - hangsúlyozta a református püspök. Az istentiszteleti helynek ellentétek feszültségében kell betöltenie funkcióját - mondta igehirdetésében Szemerei János. Az evangélikus püspök Zsolt 136,1 alapján arról beszélt, hogy a templom küldetése az örömhír továbbadása, és ezt a feladatot idő és időtlenség, helyhez kötöttség és végtelenség, méltatlanság és méltóság kettős dimenziójában végzi. Az istentiszteletet követő közgyűlésen jókívánságait fejezte ki többek között Major Gábor, Gönyű község polgármestere és Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület felügyelője. Lentulai Attila korábbi református esperes énekkel köszöntötte az egybegyűlteket. Az alkalom után a jelenlévőket szeretetvendégség várta a helyi Széchenyi István Általános Iskola tornacsarnokában. Ennek keretében nyitotta meg Köntös László református főjegyző a Mátyás Lajos nyugalmazott esperes akvarelljeit bemutató vándorkiállítást, amely a Dunántúlon található 351 református templomot - köztük a gönyűit - ábrázoló festményekből áll. ■ AM Pünkösdi szomjúság „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám...” Több hete fülembe cseng ez a gyönyörű pünkösdi ének, gyakran dúdolgatom kerti munka vagy vezetés közben, most, amikor keresztyének millióival várjuk és szomjazzuk a Szendéiket. Újra átéljük, milyen is volt az, amikor ő még nem jött el, és mindenki, aki csak szerette őt, hívta és kérte, jöjjön már, legyen köztünk, gyógyítsa meg a beteget, és tisztogassa meg a lelkeket. így vagyunk most magunk is: Szentlélekre várva, Szentlélekre szomjasan telik az életünk. Nélküle minden üres - még az élet örömei is csak jönnek, aztán elszállnak a semmibe. Nagy szükségünk van a Szentlélekre, Isten jelenvalóságára, aki az örök teremtő Lélek, de a Krisztus Lelke is - aki valódi és végleges létezéssel tudja megtölteni a mi nyugtalan, mindig változó emberi szívünket. Miért szomjazunk a Lélekre, miért van szükségünk a Szentlélek eljövetelére? Mindjárt megértjük, ha arra gondolunk, üzenet rejlik már abban is, hogy a pünkösd eredetileg aratási ünnep volt. A pentékoszté azt jelenti görögül, hogy ötvenedik - ebből lett a magyarban a pünkösd szó. Húsvét után ötven nappal azon a szubtrópusi éghajlaton már beérett a gabona, és lehetett aratni. És éppen az aratási ünnep lett annak a napja, amikor háromezer ember megtért Péter igehirdetésére, mert eljött a Szentlélek, és megalakult a keresztyén egyház. „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel...” (ApCsel 2,4) A Bibliában semmi sem véletlen, és a pünkösdi Lélek eljötté is valóban valaminek a beérése, valaminek a termése és aratása volt. A húsvét óta félénk tanítványok rádöbbentek arra, hogy ezentúl nem a saját fejük után, hanem Jézus követésében akarnak élni. Ezt az ő elszánásukat, életük újraalapozását koronázta meg Isten azzal, hogy eljött közéjük, és még inkább átalakította és megszentelte életüket. Jó ennek a fényében feltenni a kérdést: merre is tartunk, mi az életünk tendenciája, hová is igyekszünk? Milyen vetés az, amely előbbutóbb beérik majd életünkben, és aratás lesz belőle? Gondoljuk meg, hogy egyetlen búzamagból száz szem búza lehet a magvető jézusi példázata szerint. Egyetlen magból száz másik! Hatalmas ígéret. Mert ahol megvan a készség egyetlen lépést tenni Jézus felé, ott a következőt már a Szentlélek erősíti. Pünkösd talán a legszemélyesebb ünnepünk, mert ilyenkor mi is újjászületünk, hátunk mögött hagyva a hétköznapok zűrzavarát, és csendes imádságunkban kitárjuk szívünket az Úrnak. Ha a Szentlélek szól, megérzi és megérti mindenki az Úr szeretetét és üzenetét. Amikor betölti lelkünket, és jó lélekkel újul az életünk, a kiegyensúlyozott, örömteli, boldog élet titkát élhetjük át. „...amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj’.’ (Lk 6,45) Nagy erejű igazság ez, mert szavaink és tetteink mögött gondolataink állnak. Ahogyan bűnbánó imánkban is elmondjuk - „vétkeztem ellened gondolattal, szóval, és cselekedettel...” -, a gondolataink határozzák meg a szavainkat, és a szavaink formálják cselekedeteinket. Amikor a Szentlélekkel való kapcsolatra törekszünk, az a feladatunk, hogy vigyázzunk gondolataink tisztaságára, így szavaink és cselekedeteink is tiszták lesznek. így válunk Isten szeretetének hordozóivá. Pünkösdhöz közeledve egyre gyakrabban gondolok gyermekkori élményeimre is, amikor népi hagyományokkal tarkítva éltük meg az ünnepet. Ezekben a népszokásokban keverednek a keresztyén és az ősi pogány elemek, amelyekben a termékenység, a nász és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. Az ünneplésben fontos szerepet játszanak a virágok, főleg a pünkösdi rózsa. A pünkösdi királyné fejére általában rózsakoszorút tettek. A királynéjáráshoz énekes, táncos gyermekjátékok is kapcsolódnak: „Elhozta az Isten piros pünkösd napját, / Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, / Nem anyától lettem, rózsafán termettem, / Piros pünkösd napján hajnalban születtem.” A pünkösdi királyt ügyességi versenyek, próbák keretében választották ki (lovaglás, birkózás, futás stb.). A királyság múló voltára utaló szólás is fennmaradt: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” A pünkösdölés ÉGTÁJOLÓ énekes, táncos adománygyűjtés jellegű népszokás. Szövegelemei nagyon változatosak: népdal, gyermekjátékok, gyermekdalok kapcsolódnak egymáshoz. „Mi van ma, mi van ma? / Piros pünkösd napja. / Holnap lesz, holnap lesz / a második napja.” Erre az időszakra jellemző a zöld ágak használata is. Az ablakokra, ajtók fölé frissen vágott zöld ágakat tűznek, ezek védelmet jelentenek a rontás és boszorkányság ellen. Különböző rítusok, hiedelmek is kapcsolódnak az ünnephez: a teheneket nyírfaággal veregetik, hogy jól tejeljenek; kenyérhéjat égetnek, és a gabonaföldre szórják a hamuját, hogy jó termés, gazdag aratás legyen; van, ahol úgy tartják, hogy aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz; ha szép idő van pünkösdkor, sok bor lesz; a pünkösdi eső ritkán jó; a pünkösdi harmatnak egészség-, főleg szépségvarázsló erőt tulajdonítanak; ilyenkor nem szabad mezőgazdasági munkát végezni és kenyeret sütni. Fontosnak tartom megemlíteni a székelység nagy ünnepét, a csíksomlyói búcsút, amelyet hagyományosan pünkösd szombatján tartanak, és amely huszonöt éve a magyar nemzet legnagyobb zarándokhelye is. Messzi földről érkeznek zarándokok a kegytemplomhoz Máriát dicsőíteni. Székelyek, csángók és magyarországi magyarok közösen imádkoznak. Az együtt imádkozás olyan a Szentlélek számára, mint egy nyitott ajtó. Az ilyen szívbe, az ilyen lélekbe betér. Isten soha nem hatalommal, nem erőszakkal, nem kényszerrel, hanem egy láthatatlan szállal, Szentlelke erejével kapcsol össze bennünket, és így vezet minket. Felemel, erőt ad, vigasztal, megőriz, átformál, és megteremti az új kezdet lehetőségét. Isten Lelke megújít. Megérinti lelkünket, és hitet ad, hogy találkozzon az élet az Élettel, a lélek a Lélekkel, ember az Istennel. Pünkösd közel hozza Jézust, megváltómat, szabadítómat. Jelenléte maga a felemelő, magához ölelő, bátorító erő. Közelségéből én is erőt meríthetek. Elsősorban lelki erőt. Szentlelke újra itt van velem, körülöttem, átjárja szívem és szám. Ezt kívánom mindenkinek. Zelenák József püspökhelyettes Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház FOTÓK: ADÁMI MÁRIA
