Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-10 / 19. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. május 10. *• 5 Az ember nem egyenlő a bűnével Interjú Roszík Gáborral, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökével A Biblia mindenkié! Pünkösdi bibliaolvasás ► A Magyar Testvéri Börtöntársaság immár huszonharmadik alkalommal kapcsolódott be április 19-26. között a nemzetközi börtönmissziós ima­hétbe. Idén a „Szeresd a kegyelmet!” (Mik 6,8) alapige határozta meg az imahét tematikáját. A börtönmisszió céljairól és nemzetközi program­jairól beszélgettünk a börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyaror­szági Szervezetének elnökével, Roszík Gábor evangélikus lelkésszel, szót ejtve két európai uniós pályázatról is.- A börtönmissziós tevékenység na­gyon széles körű és termékeny evan­­gélizáció. Rengeteg megtérést és tanú­ságtételt eredményezett már világszer­te, a legismertebb példa talán az amerikai countryénekes, Johnny Cash. Miért találhat az ige a börtö­nökben ekkora visszhangra?- A börtönben nagyon kiszolgál­tatott az ember, elzárva a külvilágtól és a szeretteitől. Éppen ez a legna­gyobb büntetés: hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben találkozhat az elítélt a sze­retteivel. Amikor a missziósok be­mennek a börtönbe, szeretettel, nyi­tott szívvel közelítenek az elítéltek­hez, megadják nekik azt, amire annyira ki vannak éhezve: a jó szót, a kedvességet, a beszélgetést. Magyarországon minden börtön­ben van börtönlelkész - közöttük négy evangélikus -, a Magyar Test­véri Börtöntársaságnak pedig há­romszáz missziós munkatársa van, ám gyakran még ez is kevésnek bizo­nyul az igényekhez képest. A misszi­ós foglalkozások nagyon „népszerű­nek” mondhatók, sok esetben sokkal többen jelentkeznek az alkalmakra, mint ahány embert fogadni tudunk.- Sokat lehetett mostanában olvas­ni arról, hogy túlzsúfoltak a börtönök, jelentkezőből biztosan nincs hiány...- Valóban, Magyarországon jelen­leg tizennyolcezer-ötszáz fogvatar­­tottat tartanak nyilván. Tudni kell azonban, hogy a börtöntársaság is „versenyhelyzetbe” került. Amikor huszonhárom éve megalakultunk, rajtunk kívül egyetlen társadalmi szervezet vagy alapítvány sem foly­tatott börtönmissziós tevékenysé­get. Azóta viszont a börtönök is szé­lesre tárták a kapuikat a segítők HIRDETÉS előtt, rengeteg más humanitárius és civil szervezet, színjátszó csoport - és még sorolhatnám, ki még - jár be a börtönökbe. Szinte „harcolnunk” kell az időpontokért. A fogvatartot­­tak most már elég széles körből tud­nak választani, tehát ha nem érzik eléggé jól magukat az alkalmain­kon, máshova mennek. Arról nem is beszélve, hogy számos egyéb egyház is működtet már börtönmissziót, a Jehova Tanúitól kezdve a muzul­mán közösségekig.- Az istentiszteleteken kívül milyen missziós alkalmakat tartanak?- Istentiszteleteket minden hé­ten, szombaton vagy vasárnap tarta­nak a börtönlelkészek, hét közben pe­dig missziós foglalkozások vannak. Ezek kiscsoportos beszélgetések, imaközösségek, amelyeken rendsze­rint ugyanaz a tíz-tizenkét fogvatar­­tott vesz részt. Van lehetőség egyé­ni lelkigondozásra is. Nemzetközi mintára vannak idő­szakos programjaink is, amelyeket egy-egy börtönben szervezünk, pél­dául a Zákeus program. Nemzetközi elnevezése Sycamore Tree; a magyar fordításban fügefa - illetve a Károli­­féle Bibliában „eperfügefa" - szerepel Zákeus történetében, de Fügefának nem akartuk nevezni, így lett Zákeus. Tizenhárom éve indult, és az a lénye­ge, hogy a fogvatartottak bűncselekmé­nyek áldozataival találkoznak. Vagyis az elkövető és az áldozat közötti kiengesz­­telődést és megbékélést célozza. Hat héten keresztül tizenkét elkövető és ti­zenkét áldozat közös foglalkozáson vesz részt a börtönben - hetente két órában, önkéntes alapon -, amelyen nagy hangsúllyal szerepel a jóvátétel kérdése és a lelki egyensúly, a békes­ség helyreállítása.- Szembesítés is ez egyúttal?- Igen, ezáltal az elítélt ténylege­sen szembesülhet a bűnelkövetés következményével, azzal, hogy mit okozott az áldozatnak. Sokszor az utólagos lelki traumát, fájdalmat ne­hezebb feldolgozni, mint magát a bűncselekményt.- Hogyan tudják az áldozatokat rávenni az együttműködésre? Nem biztos, hogy sokan viszont akarnák látni azt, aki például kirabolta őket.- A bűnelkövető nem feltétlenül a saját áldozatával találkozik, bár rit­kán ilyen is előfordul. Nagyon haté­kony a program, mert a hatodik hét végére általában megtörténik a kien­­gesztelődés, a bocsánatkérés és a megbocsátás, és ez az áldozat számá­ra is megkönnyíti az őt ért trauma fel­dolgozását.- A megbocsátás aktusával a bör­tönmisszió elérheti a fő célját: hogy az elítélt a szabadulása után ne köves­sen el újra bűncselekményt - ahogyan az igében is szerepel: „...menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”- Pontosan, a célunk minden eset­ben az, hogy az elítéltek megváltoz­zanak, hagyjanak fel a bűnöző élet­móddal. Ha valaki úgy szabadul a börtönből, hogy közelről megismer­te, mit jelent áldozatnak lenni, akkor az újabb bűncselekmény elkövetésé­től ez is visszatarthatja.-A nemzetközi börtönmissziós imahét is állandó, évente megrende­zett programjuk.- Idén huszonharmadik alkalom­mal kapcsolódtunk be a Nemzetkö­zi Testvéri Börtöntársaság - Prison Fellowship International - által mint­egy száz országban megszervezett imahétbe. Az imaheti felhívást min­den évben háromezer egyházközség­nek, gyülekezetnek küldjük meg, kérvén a lelkészeket, papokat, hogy imádkozzanak a börtönmisszióért, az elítéltekért, a szabadultakért, család­jaikért, illetve minden napnak meg­van a maga témája, vezérgondolata. Ezt nemzetközi szervezetünk köz­pontja dolgozza ki, aztán lefordítják Zárka a mélykúti női APAC-körletben a tagországok nyelveire. Idén a „Sze­resd a kegyelmet!” (Mik 6,8) volt az alapige.- Milyen nemzetközi programban vesz még részt a Magyar Testvéri Bör­töntársaság?- Tavaly nyertünk az Európai Unió két pályázatán; több országgal együtt, konzorciumi partnerként pályázott a börtöntársaság. Az egyik program a Building Bridges - Hídépítő - nevet vi­seli. Két éven át zajlik, célja a helyre­állító párbeszéd elkövetők és sértettek között. Az olasz, a német, a portugál, a spanyol, a cseh és a holland testvéri börtöntársaságnak és egy angol egye­tem, a University of Hull Helyreállító Igazságszolgáltatás Tanszéke két pro­fesszorának közreműködésével való­sul meg. Projektmenedzsere egy vilá­gi osztrák cég, a MAKAM. A pályázat keretében minden részt vevő országban megszervezik a már említett Zákeus programot, csak ez esetben a Building Bridges nevet vi­seli. Mi a baracskai börtönt választot­tuk helyszínül, ahol hamarosan elin­dul a hathetes program. A részt ve­vő elkövetőket és sértetteket már ki­választottuk, most az egyéni felkészí­tésük zajlik. A pályázó konzorciumi tagok ezen­kívül összeállítanak egy hatvan-het­­ven oldalas kézikönyvet a program előkészítéséről és lebonyolításáról. Ezt majd megküldik - az Európai Unió és az Európai Tanács ajánlásá­val - minden uniós tagország illeté­kes minisztériumának, büntetés­végrehajtási intézményeinek, segít­ve az ilyen programok megszervezé­sét. Nagy szakmai munkáról és kihí­vásról van tehát szó.- A magyarfél melyikfejezetet írja?- A Building Bridgesben, amely, mint mondtam, tulajdonképpen a Zákeus program, mi két fejezetet dolgoztunk ki. Az egyik arról szól, hogyan kell a résztvevőket - a fogva­­tartottat, az áldozatot, a facilitátort - megtalálni, felkészíteni és biztosí­tani a részvételüket a projektben, a másik az öt-hat hetes kurzus felépí­tését tárgyalja. A másik program is kétéves lefu­tású, és ebben is több börtöntársaság vesz részt: a magyar mellett a német, a lett, a bolgár, valamint konzorciu­mi tag a német Kékkereszt Egyesü­let és a Cambridge-i Egyetem egyik jogi fakultása. Az úgynevezett Európai Helyreál­lító Közösség - European Commu­nity of Restoration, ECOR - kereté­ben zajlik a munka. A pályázatban minden ország egy új APAC-körlet megnyitását vállalta valamelyik bör­tönében. Az APAC angol betűszó je­lentése: Szövetség az Elítéltek Védel­mére és Támogatására - Association for the Protection and Assistance of the Condemned -, és keresztény vi­lágnézeten alapuló rendszert takar. Ennek középpontjában a közösség, kitüntetetten a család áll, illetve az az egyik alaptétele, hogy az ember nem egyenlő a bűnével. E rendszerben az elítélteket, a családot és a civil segítőket is bevon­ják a reszocializációt támogató folya­mat tervezésébe, irányításába. Az APAC-körletekben tizenöt-húsz el­ítélt élhet testvéri közösségben, és ve­het részt mindennap valamilyen ke­resztény programban. A körletekről a pályázó tagok ugyancsak kézi­könyvet állítanak össze, és uniós ajánlással eljuttatják az összes uniós tagországnak. E könyvnek azt a feje­zetét írtuk, amely arról szól, hogy mi­lyen lépések, előkészületek szüksége­sek egy APAC/ECOR-körlet létreho­zásához, s melyek a megvalósítás d fázisai. > Abban a szerencsés helyzetben ^ voltunk, hogy egy helyett két körle- 2 tét nyithattunk: idén márciusban g Mélykúton, amely az első női APAC­­! körlet Európában, illetve április 29- ; én a Tiszalöki Országos Büntetés- 0 végrehajtási Intézetben. ■ WalkóÁdám Roszík Gábor az első európai női APAC-körlet átadásán a pálhalmai bün­tetés-végrehajtási intézet mélykúti alegységében Budapest, Kálvin tér, a református templom lépcsője 2015. május 25., 14.00-17.30 A programot 17.30-tól orgonakoncert, 18.00 órától ökumenikus istentisztelet zárja. Szervezők: Magyar Bíbliatársulat • Református Közéleti és Kulturális Központ • Kálvin Kiadó • Luther Kiadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom