Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-03 / 18. szám
4 * 2015. május 3. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Lebontani a falakat - a fejekben Tanácskozás a cigánymisszióról ► Ismerjük el azt a tényt, hogy a cigánymisszióban megvan a lehetőség a felekezetek közötti rivalizálásra. Ám a versengés nemcsak hogy távol áll a Szentírás szellemétől, de egyben a cigánymisszió végét is jelentené - emelte ki a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziói referense, Bakay Péter azon a konferencián, amelyet a Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon című könyv megjelenésének apropóján rendeztek. Az április 23-i tanácskozásnak a jezsuita rend által fenntartott fővárosi Párbeszéd Háza adott otthont. Az evangélikus lelkészek figyelmét igyekszik felhívni arra - mondta el továbbá Bakay Péter -, hogy a cigánymisszióval nemcsak abban az esetben kell foglalkozniuk, ha gyülekezetük érintett, mert vagy a tagok közt, vagy a településen, ahol élnek, vannak romák is. Ez az ügy önmagában is alapvető és lényeges. A felekezetek közötti együttműködésről pedig megállapította: azt az egymásrautaltság tartja fenn, és a közös cél érdekében félre lehet és félre is kell tenni mindent, ami elválaszt. Az egész napos szakmai konferencián mindez kézzelfogható valósággá lett. A témát plenáris ülésen, illetve szekcióüléseken járták körül a résztvevők. Terítékre került a cigánymisszió társadalmi felelősségének kérdése, és egyeztethettek az egyházak cigánymisszióinak együttműködéséről, a közös munka szükségességéről és jövőbeli lehetőségeiről is. Az egész napos alkalmon neves világi szociológus, szociálpolitikus szakemberek és egyházi missziói szervezetek, intézmények vezetői is jelen voltak. A rendezvényt a Magyar Pünkösdi Egyház (MPE) Országos Cigánymissziója által létrehozott Cigány Módszertani és Kutatóközpont (Cimok) szervezte. A program nyitányaként a központ igazgatója, H. Kovács Judit, majd Pataky Albert, az MPE elnöke üdvözölte a hallgatóságot, és kérte Isten áldását a konferenciára. A védnöki köszöntők hangzottak el ezután - szóban tolmácsolva, illetve felolvasva az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség elnöke, Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész és dr. Szatayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes (Alapvető Jogok Biztosának Hivatala) nem tudott személyesen jelen lenni. A nagy ívű előadások részletezésére e helyütt nincs mód, a tudósító legfeljebb szemezgethet az elhangzottakból. Az elsőként felszólaló Langerné Victor Katalin például arról beszélt, hogy az állam milyen projektekkel igyekszik elérni, felzárkóztatni a hazai cigányságot. A szemléletformálás fontos, a felelősségünk közös. „Nemzetünk felemelkedésének záloga a cigányság felemelkedése; sorsuk jobbítása az egész ország feladata ugyan, de a belső változást leginkább az egyházak tudják elérni” - húzta alá az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára. A gettó a fejekben van; mind a cigányság, mind a többségi társadalom építi a falakat, amelyeket ideje lenne lebontani. Nem segélyekben kell gondolkodni, mert az függővé tesz - mondotta Durkó Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház 1996-ban alakult Országos Cigánymissziójának vezetője, hozzátéve, hogy Isten munkálkodása jelének tartja, hogy egyházában már százhúsz cigány gyülekezet van több mint hatezer bemerített taggal. A növekedést nem lehet megállítani, sőt az a jövőben egyenesen gyorsulni fog, és a katalizátorok főként a karizmatikus hátterű gyülekezetek. A megtérés, az Istenbe vetett hit hatalmas változást visz végbe a cigány emberek életében. Sokan közülük rendszeresen olvassák az igét, és sokszor bizony ezáltal tanulnak meg egyáltalán olvasni. Változik a gondolkodásuk, az életük. Egy cigánytelepen például be kellett zárni a kocsmát, mert a hitre jutott férfiak már nem akartak italozni, és megszűntek a lopások is. Jelentős átalakulások történtek tehát. A jövőre nézve mégis az a legnagyobb kérdés, hogy a többségi társadalom hogyan fogadja, elfogadja-e egyáltalán a cigányságban végbemenő gyökeres változásokat - hangsúlyozta Gyetvai Gellért, aki dr. Rajki Zoltán mellett társszerzője a konferencián bemutatott, Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon című kötetnek. GYETVAI GELLERT - RAJKI ZOLTÁN cigAnymissziós mozgalmak HATASA MAGYARORSZÁGON A tudományos munka a 2012 és 2015 közt folytatott kutatások eredményeit közli, és bizonyos szempontból az első lépés megtételét jelenti, de - amint több előadó is hangsúlyozta - a következő lépés nemcsak szükséges, hanem várják is. A vizsgálat messzemenőkig viszszaigazolta azt a kutatói feltételezést (amely egyébként a cigánymisszióban szolgálók mindennapi tapasztalata), hogy a megtért cigányok társadalomba való beilleszkedése minden vizsgált területen kimutatható. Ez a tény igazolja a keresztény cigánymisszió létjogosultságát, fontosságát. Talán a folytatás jelének is tekinthető, hogy a rendezvényen bejelentették: Cimok-ösztöndíjat hoztak létre fiatal kutatók számára. Május 6-án pedig az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában tartanak konferenciát, hogy ismertessék a szakemberekkel és az érdeklődőkkel annak a tavaly útjára indított kezdeményezésnek az eredményeit, amelynek keretében egyházi szervezeteknél végeztek nemzetiségekre vonatkozó kérdőíves kutatást. ■ Gazdag Zsuzsanna Mit adott nekem az ERSZK? ► A leghátrányosabb helyzetű, elsősorban roma fiatalok felsőfokú tanulmányainak támogatását tűzte célul Nyíregyházán az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK). A szabolcsi megyeszékhely két intézményében - a Nyíregyházi Főiskolán és a Debreceni Egyetem itt működő Egészségügyi Karán - tanuló huszonöt hallgató komplex segítséget kap az értelmiségivé váláshoz. Az Európai Unió közel kétszázmillió forintos támogatásával megvalósult projekt harminc hónapja alatt negyvenhárom fiatal volt részese hosszabb-rövidebb ideig a képzési programnak. Az április 24-én megtartott tudományos konferencián számos olyan megállapítást vettek számba a szakemberek, melyek a legfiatalabb evangélikus intézménytípus sikerességét és eredményességét dokumentálják. A nyíregyházi projektzárón részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, Seszták Oszkár, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat elnöke és dr. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora; Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke pedig levélben fejezte ki elismerését a roma szakkollégium eddigi munkájáért. A konferencia résztvevőit Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára köszöntötte. Az egész napos programban sorjázó előadók között több szakkollégista is a projekt során megvalósult saját kutatásainak eredményeiről számolt be. Akadtak azonban olyan előadók is, akik meg sem próbálták a tudomány objektivitásának látszatát kelteni. Orgován Lilla és Djogni Joel Ségnon - Mit adott nekem az Evangélikus Roma Szakkollégium? címmel elhangzott - önvallomása (képünkön) nem is lehetett más, mint vállaltan szubjektív... Orgován Lilla, a Nyíregyházi Főiskola harmadéves tanító szakos hallgatója és Djogni Joel Ségnon, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának szociális munkás szakos hallgatója először is arról vall, milyen nehezen jött össze az előadást megalapozó közös munka. Lilla már sokadszorra áll katedrán a gyakorlóiskolában. Minden tanítására nagy igényességgel készül, ez olykor éjszakába nyúló feladatot ad számára. A ragyogó szemű, klasszikus szépségű cigány lány Tisztaberekről érkezett, s mintha burokban élt volna korábban: nem tapasztalt előítéletből fakadó hántást, kiközösítést.- Úgy látszik, nekem óriási szerencsém volt a falubeli iskolámban és a fehérgyarmati gimnáziumban is. Csak itt, a főiskolán tapasztaltam némileg, de leginkább tanulmányaimból meg a szakkolis barátaim megélt fájdalmából van fogalmam a rasszizmusról, a „cigánykérdésről” - meséli a kétgyermekes, ép és erős kötelékekkel működő családból érkezett leendő tanítónő, aki leginkább azért Joel elfoglaltságának rója fel, hogy késedelmet szenvedett a közös munka. A magyar anya és benini apa gyermeke nem mindig Magyarországon élt. Jól beszél franciául, fiatal kora ellenére ad a formaságokra, és jelentős energiát hozott a szakkollégium diákönkormányzatába. Talán mert Joel a Verzár Frigyes Szakkollégiumban is aktív az egészségügyi karon, az ott szerzett tudása adja az impulzust az itteni önszerveződés dinamizmusához. Lillával csipkelődve egyszer csak nagyon komolyat és fontosat mond: tem az első tréningre, vajon megszeretnek, befogadnak-e. Fölöslegesen aggódtam; ma már tudom, remek közösségbe kerültem. A tréningekről jut eszébe Joelnek megemlíteni, milyen sokféle program, konferenciák, tanulmányutak, előadások, kerekasztal-beszélgetések fejlesztik a szakkollégistákat. Nagyra értékelik a nyelvtanulás lehetőségét, az ösztöndíjról nem is beszélve. D ezt már Lilla teszi hozzá:- Sok olyan főiskolásról tudunk, akinek nagyon nehéz az élete, mert diákmunkát, gyakran éjszakai műszakot kell vállalnia, hogy fenn tudja magát tartani, az otthoniaktól ugyanis nem várhat anyagi segítséget. El lehet képzelni, milyen éjszakai munka után előadásra, szakmai gyakorlatra menni! Szóval nekünk az hatalmas- Erős gátlásossággal, félelemmel, kishitűséggel, önbizalomhiánnyal küzdöttem, hogy valóban képes vagyok-e arra a feladatra, amelyre az egyetem készít, és tudom-e azt a színvonalat nyújtani, mint a többségi társadalom tagjai. Mindig volt egyfajta megfelelési kényszerem, hogy nekem mindig minden körülmények között jobban, többet kell dolgoznom azért, mert más vagyok, mint a többiek. Ami egy bizonyos szintig normális, ám sokszor úgy éreztem, hogy erőn felül, energiáimat felhasználva kergetek egy olyan álmot, amely lehet, hogy csak a fejemben létezik. Eközben elfeledkeztem arról, hogy amíg nem fogadom el magamat, nem várhatom, hogy mások is elfogadjanak. Ha valaki azt mondta volna nekem a szakkollégiumot megelőző időszak előtt, hogy önmagam másságának elfogadását egy evangélikus roma szakkollégiumban fogom megtapasztalni, hát én biztosan hülyének néztem volna az illetőt - villantja meg ragyogó fogsorát a különleges fiatalember, aki ma már teljes magabiztossággal szervezi és irányítja önkormányzati vezetőként a szakkollégisták életét. Lillának erről a főiskolai első félév magányossága jut eszébe:- Otthon szerető család és sok barát vett körül. Szörnyen egyedül éreztem magam, mikor bekerültem a főiskolára. A szökőkútnál szomorkodtam, amikor egy lány beszélt nekem arról, hogy jelentkezhetnék ide. Miután felvettek, szorongva készülsegítség, hogy ösztöndíjat kapunk, s nyilván a családunknak is, hisz számukra is egy gonddal kevesebb. A jó földbe esett mag - ezt a címet adták a konferenciának, említi a leendő szociális munkás:- Hogy mivé sarjad, az majd később jobban látszik, de mi már most is érezzük, milyen sok előnyt jelent nekünk a szakkollégium. Nem csak a nyolcvan-kilencven órányi pluszfoglalkoztatást, -képzést! Magas hivatalban lévő kormányzati, állami, egyházi, felsőoktatási vezetőkkel találkozunk, kezet fogunk, névjegyet kapunk! Joel szavai közben Lilla somolygása vonja magára a figyelmet; visszaemlékszik ugyanis arra, milyen jót táncolt egy konferencia alkalmával magas rangú kormányzati tisztviselőkkel. Jól tudja, hogy ezt azért kevés vele egykorú fiatal mondhatja el magáról.- Én biztosra veszem, ha majd végzek, és szükségem lesz segítségre, akkor is nyugodtan fordulhatok a szakkollégiumi vezetőkhöz, akár Laborczi Gézához, Molnár Erzsébethez vagy Deme Dórához, hisz már most vannak olyan szociális szakon tanuló társaink, akiknek munkát biztosítanak a nyíregyházi evangélikus diakóniai intézményekben, és ez nagyon nagy dolog! De egymásnak is fontos kapcsolatai leszünk majd évek, évtizedek múlva. Biztosra veszem, hogy a szakkollégisták mindig számíthatnak egymásra. ■ - vési -Nyíregyházi evangélikus intézmények és közösségek voltak hivatalosak arra az együtdétre, melyet a kertvárosi gyülekezet Bolyai téri központjának udvarán rendeztek meg szombaton. Szép, napsütéses időben tartották meg a nyíregyházi evangélikus intézmények első főzőversenyét, Laborczi Géza lelkész kezdeményezésére. Sokféle étel készült: a Luther Márton Kollégium „Káposztalesők” csapata hihetetlenül apró és gusztusos töltött káposztát főzött a bográcsban. Az Oltalom Szeretetszolgálat anyaóvójában dolgozók „2 x 2 néha 5” alkalmi néven futó csapata halászlét és lapcsánkát készített, az éjjeli menedék „Aludj nálunk!” együttese csülökpörkölttel hódított, míg a Joób Olivér-szeretetintézmény „Ham-mer Marha-jóó” csapata marhapörkölttel rukkolt elő. A kertvárosi gyülekezet gulyáslevest főzött, a gyülekezeti számvevőszék maroknyi, „Számszaki” nevet választott csapata lángost és fánkot állított elő bográcsban. A most alapított vándorserleget azonban az Oltalom Szeretetszolgálat nappali melegedőjének „Ebéd-elek” csapata nyerte a hagyományos tirpák étellel, a sztrapacskával. A verseny közös tortázással zárult. ■ Veszprémi Erzsébet felvétele
