Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-03 / 18. szám

4 * 2015. május 3. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Lebontani a falakat - a fejekben Tanácskozás a cigánymisszióról ► Ismerjük el azt a tényt, hogy a ci­gánymisszióban megvan a le­hetőség a felekezetek közötti rivalizálásra. Ám a versengés nemcsak hogy távol áll a Szent­írás szellemétől, de egyben a ci­gánymisszió végét is jelentené - emelte ki a Magyarországi Evan­gélikus Egyház cigánymissziói referense, Bakay Péter azon a konferencián, amelyet a Cigány­missziós mozgalmak hatása Ma­gyarországon című könyv meg­jelenésének apropóján rendez­tek. Az április 23-i tanácsko­zásnak a jezsuita rend által fenn­tartott fővárosi Párbeszéd Háza adott otthont. Az evangélikus lelkészek figyelmét igyekszik felhívni arra - mondta el továbbá Bakay Péter -, hogy a ci­gánymisszióval nemcsak abban az esetben kell foglalkozniuk, ha gyüle­kezetük érintett, mert vagy a tagok közt, vagy a településen, ahol élnek, vannak romák is. Ez az ügy önmagá­ban is alapvető és lényeges. A feleke­zetek közötti együttműködésről pe­dig megállapította: azt az egymásra­utaltság tartja fenn, és a közös cél ér­dekében félre lehet és félre is kell ten­ni mindent, ami elválaszt. Az egész napos szakmai konfe­rencián mindez kézzelfogható va­lósággá lett. A témát plenáris ülé­sen, illetve szekcióüléseken járták körül a résztvevők. Terítékre került a cigánymisszió társadalmi fele­lősségének kérdése, és egyeztet­hettek az egyházak cigánymisszió­inak együttműködéséről, a közös munka szükségességéről és jövőbeli lehetőségeiről is. Az egész napos alkalmon neves vi­lági szociológus, szociálpolitikus szakemberek és egyházi missziói szervezetek, intézmények vezetői is jelen voltak. A rendezvényt a Magyar Pünkösdi Egyház (MPE) Országos Cigánymissziója által létrehozott Ci­gány Módszertani és Kutatóközpont (Cimok) szervezte. A program nyitányaként a központ igazgatója, H. Kovács Judit, majd Pataky Albert, az MPE elnöke üdvö­zölte a hallgatóságot, és kérte Isten áldását a konferenciára. A védnöki köszöntők hangzottak el ezután - szóban tolmácsolva, illetve felolvas­va az Aliansz Magyar Evangéliu­mi Szövetség elnöke, Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész és dr. Szatayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nem­zetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes (Alapvető Jogok Biz­tosának Hivatala) nem tudott szemé­lyesen jelen lenni. A nagy ívű előadások részletezé­sére e helyütt nincs mód, a tudósító legfeljebb szemezgethet az elhangzot­takból. Az elsőként felszólaló Langerné Victor Katalin például arról beszélt, hogy az állam milyen projektekkel igyekszik elérni, felzárkóztatni a ha­zai cigányságot. A szemléletformálás fontos, a felelősségünk közös. „Nem­zetünk felemelkedésének záloga a ci­gányság felemelkedése; sorsuk jobbí­tása az egész ország feladata ugyan, de a belső változást leginkább az egy­házak tudják elérni” - húzta alá az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársá­gának helyettes államtitkára. A gettó a fejekben van; mind a ci­gányság, mind a többségi társadalom építi a falakat, amelyeket ideje len­ne lebontani. Nem segélyekben kell gondolkodni, mert az függővé tesz - mondotta Durkó Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház 1996-ban alakult Országos Cigánymissziójának veze­tője, hozzátéve, hogy Isten munkál­kodása jelének tartja, hogy egyházá­ban már százhúsz cigány gyülekezet van több mint hatezer bemerített taggal. A növekedést nem lehet megállí­tani, sőt az a jövőben egyenesen gyorsulni fog, és a katalizátorok fő­ként a karizmatikus hátterű gyüle­kezetek. A megtérés, az Istenbe ve­tett hit hatalmas változást visz vég­be a cigány emberek életében. Sokan közülük rendszeresen olvassák az igét, és sokszor bizony ezáltal tanul­nak meg egyáltalán olvasni. Válto­zik a gondolkodásuk, az életük. Egy cigánytelepen például be kellett zárni a kocsmát, mert a hitre jutott férfiak már nem akartak italozni, és megszűntek a lopások is. Jelentős át­alakulások történtek tehát. A jövő­re nézve mégis az a legnagyobb kérdés, hogy a többségi társada­lom hogyan fogadja, elfogadja-e egyáltalán a cigányságban végbeme­nő gyökeres változásokat - hangsú­lyozta Gyetvai Gellért, aki dr. Rajki Zoltán mellett társszerzője a konfe­rencián bemutatott, Cigánymisszi­ós mozgalmak hatása Magyaror­szágon című kötetnek. GYETVAI GELLERT - RAJKI ZOLTÁN cigAnymissziós mozgalmak HATASA MAGYARORSZÁGON A tudományos munka a 2012 és 2015 közt folytatott kutatások ered­ményeit közli, és bizonyos szem­pontból az első lépés megtételét je­lenti, de - amint több előadó is hang­súlyozta - a következő lépés nemcsak szükséges, hanem várják is. A vizsgálat messzemenőkig visz­­szaigazolta azt a kutatói feltételezést (amely egyébként a cigánymisszió­ban szolgálók mindennapi tapasz­talata), hogy a megtért cigányok tár­sadalomba való beilleszkedése min­den vizsgált területen kimutatható. Ez a tény igazolja a keresztény ci­gánymisszió létjogosultságát, fon­tosságát. Talán a folytatás jelének is tekint­hető, hogy a rendezvényen beje­lentették: Cimok-ösztöndíjat hoztak létre fiatal kutatók számára. Május 6-án pedig az Alapvető Jogok Bizto­sának Hivatalában tartanak konfe­renciát, hogy ismertessék a szakem­berekkel és az érdeklődőkkel annak a tavaly útjára indított kezdeménye­zésnek az eredményeit, amelynek keretében egyházi szervezeteknél végeztek nemzetiségekre vonatkozó kérdőíves kutatást. ■ Gazdag Zsuzsanna Mit adott nekem az ERSZK? ► A leghátrányosabb helyzetű, elsősorban roma fiatalok felsőfokú ta­nulmányainak támogatását tűzte célul Nyíregyházán az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK). A szabolcsi megyeszékhely két intéz­ményében - a Nyíregyházi Főiskolán és a Debreceni Egyetem itt mű­ködő Egészségügyi Karán - tanuló huszonöt hallgató komplex segít­séget kap az értelmiségivé váláshoz. Az Európai Unió közel kétszáz­­millió forintos támogatásával megvalósult projekt harminc hónapja alatt negyvenhárom fiatal volt részese hosszabb-rövidebb ideig a kép­zési programnak. Az április 24-én megtartott tudományos konferen­cián számos olyan megállapítást vettek számba a szakemberek, me­lyek a legfiatalabb evangélikus intézménytípus sikerességét és ered­ményességét dokumentálják. A nyíregyházi projektzárón részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus metro­­polita, Seszták Oszkár, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Önkormány­zat elnöke és dr. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora; Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyház­­kerület püspöke pedig levélben fejez­te ki elismerését a roma szakkollégi­um eddigi munkájáért. A konferen­cia résztvevőit Langerné Victor Kata­lin, az Emberi Erőforrások Miniszté­riumának szociális ügyekért és társa­dalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára köszöntötte. Az egész napos programban sor­jázó előadók között több szakkollé­gista is a projekt során megvalósult saját kutatásainak eredményeiről számolt be. Akadtak azonban olyan előadók is, akik meg sem próbálták a tudomány objektivitásának látsza­tát kelteni. Orgován Lilla és Djogni Jo­el Ségnon - Mit adott nekem az Evangélikus Roma Szakkollégium? címmel elhangzott - önvallomása (képünkön) nem is lehetett más, mint vállaltan szubjektív... Orgován Lilla, a Nyíregyházi Fő­iskola harmadéves tanító szakos hallgatója és Djogni Joel Ségnon, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának szociális munkás szakos hallgatója először is arról vall, milyen nehezen jött össze az előadást meg­alapozó közös munka. Lilla már so­­kadszorra áll katedrán a gyakorlóis­kolában. Minden tanítására nagy igényességgel készül, ez olykor éjsza­kába nyúló feladatot ad számára. A ragyogó szemű, klasszikus szépsé­gű cigány lány Tisztaberekről érke­zett, s mintha burokban élt volna ko­rábban: nem tapasztalt előítéletből fa­kadó hántást, kiközösítést.- Úgy látszik, nekem óriási szeren­csém volt a falubeli iskolámban és a fehérgyarmati gimnáziumban is. Csak itt, a főiskolán tapasztaltam né­mileg, de leginkább tanulmányaim­ból meg a szakkolis barátaim megélt fájdalmából van fogalmam a rassziz­musról, a „cigánykérdésről” - meséli a kétgyermekes, ép és erős kötelékek­kel működő családból érkezett leen­dő tanítónő, aki leginkább azért Jo­el elfoglaltságának rója fel, hogy ké­sedelmet szenvedett a közös munka. A magyar anya és benini apa gyer­meke nem mindig Magyarországon élt. Jól beszél franciául, fiatal kora el­lenére ad a formaságokra, és jelentős energiát hozott a szakkollégium diák­önkormányzatába. Talán mert Joel a Verzár Frigyes Szakkollégiumban is aktív az egészségügyi karon, az ott szerzett tudása adja az impulzust az itteni önszerveződés dinamizmusá­hoz. Lillával csipkelődve egyszer csak nagyon komolyat és fontosat mond: tem az első tréningre, vajon megsze­retnek, befogadnak-e. Fölöslegesen aggódtam; ma már tudom, remek kö­zösségbe kerültem. A tréningekről jut eszébe Joelnek megemlíteni, milyen sokféle prog­ram, konferenciák, tanulmányutak, előadások, kerekasztal-beszélgeté­­sek fejlesztik a szakkollégistákat. Nagyra értékelik a nyelvtanulás lehe­tőségét, az ösztöndíjról nem is beszél­ve. D ezt már Lilla teszi hozzá:- Sok olyan főiskolásról tudunk, akinek nagyon nehéz az élete, mert diákmunkát, gyakran éjszakai műsza­kot kell vállalnia, hogy fenn tudja ma­gát tartani, az otthoniaktól ugyanis nem várhat anyagi segítséget. El le­het képzelni, milyen éjszakai munka után előadásra, szakmai gyakorlatra menni! Szóval nekünk az hatalmas- Erős gátlásossággal, félelemmel, kishitűséggel, önbizalomhiánnyal küzdöttem, hogy valóban képes va­gyok-e arra a feladatra, amelyre az egyetem készít, és tudom-e azt a szín­vonalat nyújtani, mint a többségi társadalom tagjai. Mindig volt egy­fajta megfelelési kényszerem, hogy nekem mindig minden körülmé­nyek között jobban, többet kell dol­goznom azért, mert más vagyok, mint a többiek. Ami egy bizonyos szintig normális, ám sokszor úgy éreztem, hogy erőn felül, energiáimat felhasználva kergetek egy olyan ál­mot, amely lehet, hogy csak a fejem­ben létezik. Eközben elfeledkeztem arról, hogy amíg nem fogadom el ma­gamat, nem várhatom, hogy mások is elfogadjanak. Ha valaki azt mond­ta volna nekem a szakkollégiumot megelőző időszak előtt, hogy önma­gam másságának elfogadását egy evangélikus roma szakkollégium­ban fogom megtapasztalni, hát én biztosan hülyének néztem volna az illetőt - villantja meg ragyogó fogso­rát a különleges fiatalember, aki ma már teljes magabiztossággal szerve­zi és irányítja önkormányzati vezető­ként a szakkollégisták életét. Lillának erről a főiskolai első fél­év magányossága jut eszébe:- Otthon szerető család és sok ba­rát vett körül. Szörnyen egyedül éreztem magam, mikor bekerültem a főiskolára. A szökőkútnál szomor­­kodtam, amikor egy lány beszélt ne­kem arról, hogy jelentkezhetnék ide. Miután felvettek, szorongva készül­segítség, hogy ösztöndíjat kapunk, s nyilván a családunknak is, hisz szá­mukra is egy gonddal kevesebb. A jó földbe esett mag - ezt a címet adták a konferenciának, említi a le­endő szociális munkás:- Hogy mivé sarjad, az majd ké­sőbb jobban látszik, de mi már most is érezzük, milyen sok előnyt jelent nekünk a szakkollégium. Nem csak a nyolcvan-kilencven órányi plusz­foglalkoztatást, -képzést! Magas hi­vatalban lévő kormányzati, állami, egyházi, felsőoktatási vezetőkkel ta­lálkozunk, kezet fogunk, névjegyet kapunk! Joel szavai közben Lilla somolygá­­sa vonja magára a figyelmet; vissza­emlékszik ugyanis arra, milyen jót táncolt egy konferencia alkalmával magas rangú kormányzati tisztvi­selőkkel. Jól tudja, hogy ezt azért ke­vés vele egykorú fiatal mondhatja el magáról.- Én biztosra veszem, ha majd végzek, és szükségem lesz segítség­re, akkor is nyugodtan fordulhatok a szakkollégiumi vezetőkhöz, akár La­­borczi Gézához, Molnár Erzsébethez vagy Deme Dórához, hisz már most vannak olyan szociális szakon tanu­ló társaink, akiknek munkát biztosí­tanak a nyíregyházi evangélikus dia­­kóniai intézményekben, és ez nagyon nagy dolog! De egymásnak is fontos kapcsolatai leszünk majd évek, évti­zedek múlva. Biztosra veszem, hogy a szakkollégisták mindig számíthat­nak egymásra. ■ - vési -Nyíregyházi evangélikus intézmények és közösségek voltak hivatalosak arra az együtdétre, melyet a kertvárosi gyü­lekezet Bolyai téri központjának udva­rán rendeztek meg szombaton. Szép, napsütéses időben tartották meg a nyíregyházi evangélikus intézmények első főzőversenyét, Laborczi Géza lel­kész kezdeményezésére. Sokféle étel készült: a Luther Márton Kollégium „Káposztalesők” csapata hihetetlenül apró és gusztusos töltött káposztát fő­zött a bográcsban. Az Oltalom Szere­tetszolgálat anyaóvójában dolgozók „2 x 2 néha 5” alkalmi néven futó csa­pata halászlét és lapcsánkát készített, az éjjeli menedék „Aludj nálunk!” együttese csülökpörkölttel hódított, míg a Joób Olivér-szeretetintézmény „Ham-mer Marha-jóó” csapata mar­hapörkölttel rukkolt elő. A kertvárosi gyülekezet gulyáslevest főzött, a gyü­lekezeti számvevőszék maroknyi, „Számszaki” nevet választott csapata lángost és fánkot állított elő bogrács­ban. A most alapított vándorserleget azonban az Oltalom Szeretetszolgá­lat nappali melegedőjének „Ebéd-elek” csapata nyerte a hagyományos tirpák étellel, a sztrapacskával. A verseny közös tortázással zárult. ■ Veszprémi Erzsébet felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom