Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-26 / 17. szám

ÉLŐ VÍZ Evangélikus Élet 2015. április 26. *■ 11 A keresztség ünnepe, avagy Isten Szentlelke által megáldott indulás a „nulla kilométerkőtől” Interjú Gáncs Péter elnök-püspökkel ► „A keresztség által az ember Krisztus egyházának, a benne hívők kö­zösségének tagjává lesz, és újjászületik örök életre. A keresztények ezt így vallják: »Életem Jézusé. Nincs rajtam hatalma a rossznak. Isten ked­ves gyermeke vagyok.«” Aki információkat keresve az interneten bön­gészik, ezeket a könnyen befogadható gondolatokat találja a kereszt­­ségről egyházunk megfogalmazásában az evangélikus On-line hittan weboldalon. De nem ilyen „egyszerű” a dolog, hiszen abban minden teológus egyetért - s a hívek is -, hogy a keresztség misztérium. Is­ten titka, csodája, ajándéka. Gáncs Péter elnök-püspököt a nemrégiben megjelent kötet, a dr. Szabó Lajos szerkesztette A keresztség ünnepe apropóján kérdeztem.- Kinek, minek az ünnepe a keresztség kinek és miért fontos, hogy a hitünk sze­rinti két szentség egyikével éljünk?- Mint gyakorló lelkész évtizedekig szenvedtem attól, hogy úgy éreztem: a gyülekezet számára nem mindig ünnep az, ami a család életében ünnep. Sokszor tapasztaltam nagyvárosi gyü­lekezetekben, hogy ha keresztelő van, néhányan grimaszolnak: „Hosszabb lesz az istentisztelet, később érünk ha­za.” Lenne mit tennünk azért, hogy a keresztség valóban az egész gyüleke­zet ünnepe legyen. Mindenki újra meg újra átélje: ő is megkapta ezt az ajándékot Istentől. Próbáljunk meg együtt örülni annak, hogy - miként a kötet egyik szellemes írásában olvasom- Isten „rákacsint” a kisgyermekre, megérinti, magához öleli. Ha gyüleke­zeteink családnak tekinthetők, akkor ez valóban egy család ünnepe lesz. Lehet tenni azért is, hogy sokkal sze­mélyesebb legyen a keresztelés, hogy mindenki lássa, „ki van ott elöl” Nagyon tetszik nekem az néhány helyen már gyakorolt szokás, hogy felmutatják a kisgyermeket: ő az, hadd lássa az is, áld hátul ül. Kedvesek ezek az emberi gesztusok. A saját kisunokámat a fasori gyülekezetben keresztelték, őt is így mutatták be. Emberközelibbé tehető a keresztség, hiszen ez nem egy elvont, titokzatos ceremónia elöl, az oltártér­ben, amely néhány ember magán­ügye... Szép szokás a Deák téren, hogy a gyermek-bibliakörösök kö­szöntik szép énekkel az új jövevényt. Hiszen „a mi családunk” gyarapodik a megkeresztelt gyermekkel.- Milyen missziói jelentősége van ma egyházunkban a keresztelésnek? Hiszen a keresztséghez két keresztszü­lő is tartozik, és ideális esetben egy templomi gyülekezet is együtt örül, együtt imádkozik a frissen egyházunk tagjai közé érkezett gyermek vagy felnőtt jövevénnyel. Máté evangéliu­mának legvégén (Mt 28,19), a misszi­ói parancsban maga Jézus rendeli el a keresztséget, az egyik legismertebb szentírási ige ez - de megérteni és megélni jól tudjuk-e?- Fontos ez a teológiai alap. A ke­resztség, a tanítás és a missziói pa­rancs összekapcsolódik. A szülők, a keresztszülők, de az egyház is elkö­telezi magát, hogy segít a gyermek hí­vő kereszténnyé növekedésében. Van, ahol a kérdést a lelkész a gyüle­kezetnek is felteszi a liturgia adott pontján, vagy ennél is továbbmennek: konkrét segítőt is felajánlanak, aki számon tartja a fontos évfordulókat. A keresztséggel egy folyamat indul el, amelyben az Isten szeretete embere­ken keresztül segíti a kis életet a hit­beli növekedésben, a szeretetben, az Isten ismeretében.- S akkor bizonyosan megmarad az élő kapcsolata a konfirmációig és utá­na is benne marad a megkeresztelt eb­ben a gyülekezet alkotta családban...- Ezekben a hetekben vannak a konfirmációk országszerte. Ez öröm és bűnbánati idő is egyben: észre kell vennünk, hogy a megkeresztelt gyer­mekeknek mintegy a fele eltűnik a ti­zenkét év alatt! Figyelünk rájuk elég­gé? Kísérjük a családot? Óriási vesz­teség egyházunknak az, ha a ke­resztség és a konfirmáció között nem történik szinte semmi.- Luther Mártonról tudjuk, a leg­nagyobb kísértések - ma úgy monda­nánk, krízisek - idején felírta maga elé az asztalára, hogy mindig szem előtt legyen számára: „Meg vagyok ke­resztelve’.’ Miért ez a tény volt a ka­paszkodója?- A keresztség Isten döntése. Olyan biztos pont, amely nem em­beri döntésen nyugszik. A gyer­­mekkeresztségben éppen ez fejező­dik ki nagyon szépen: az a kis csecse­mő semmi nem tud tenni - legfel-A keresztség ünnepe jebb sír, amikor leöntik a keresztvíz­zel —, de nem az ő döntése, pláne nem az ő érdeme. Istennek az élénk­be jövő kegyelme, megelőlegezett bi­zalma a keresztség. Ebbe lehet ka­paszkodni, amikor csalódunk ma­gunkban, a világban: Isten engem személyesen magához ölel. Ahogy a keresztelési emléklapon olvassuk: „Megváltottalak, neveden szólította­lak, enyém vagy.”- Mindhárom püspökünk írt aján­lást a kötethez. Ön a Forrásközeiben címet adta sorainak - szándéka sze­rint kinek a kezébe adná a könyvet?- Sok tekintetben különleges ez a kiadvány. Nem csupán a felkészülést segíti, és nem azért készült, hogy le­gyen mit ajándékba adni a keresztség alkalmával. Ennél tágabb ölelésű. Amint a címe is utal rá: a keresztség ünnep, egész életünkre kihat, jó új­ra és újra visszagondolni rá - akkor is, ha éppen most nem vagyunk érintettek. Bármelyik korosztály haszonnal forgathatja a könyvet, értékes imád­ságai, meditációi, szép fotói segítenek ezt az ajándékot - a keresztséget - új­ra élővé, elevenné tenni.- Bár egyházunkban a gyermekke­­resztség az általános gyakorlat, a felnőtt is bizalommal kérheti megke­­resztelését lelkészeinktől, akik előtte felkészítik a szentség vételére.- Figyelve a népmozgalmi adato­kat, azt látom, hogy van, ahol ugyan­annyi a felnőtt-, mint a gyermekke­­resztség. Ez nem baj, sőt! Nagyszerű, ha felnőtt emberek rádöbbennek ar­ra, hogy ez az alap hiányzik az életük­ből. Ezt sohasem késő bepótolni! Utaltam a gyermekkeresztség előnye­ire, de számomra ugyanilyen csoda, amikor egy felnőtt ember tesz bi­zonyságot hitéről keresztelése után a templomban. Isten senkiről nem mond le. Felénk kinyújtott kezébe bármikor belekapaszkodhatunk.- Nagytarcsai lelkészi szolgálata alatt milyen élmény volt egy-egy ke­resztelés?- Mi már régóta gyakoroltuk ott, hogy a megkeresztelt gyermek család­jának egy égő gyertyát adunk át. Ez ökumenikus szimbólum. Az oltárról vett láng, a krisztusi világosság tovább­vihető a családi otthonokba. Szokás volt, hogy énekkel köszöntöttük a gyermeket: nem légüres térbe érkezik, hanem egy közösség magába öleli őt. Átéltem Nagytarcsán a liturgikus re­formot, és helyeslem, hogy a keresz­­teíés átkerült az istentisztelet elejére - korábban a prédikáció után történt, amikor már lankadt a gyülekezet fi­gyelme, még egy igehirdetést nem biz­tos, hogy követni tudott. A kisgyer­meknek is jobb így. A bevezető oltá­­ri szolgálatba beépülve így lesz a ke­resztség a „kezdet szentsége” az egész keresztény élet belépője.- Három gyermek és három uno­ka keresztelését élte át, nem „csupán” lelkészként, hanem apaként, nagy­apaként is...- Érdekes, hogy ugyanaz a „logi­ka” működött: az első két gyermeke­met a mindkét oldali lelkész nagy­apák keresztelték, a harmadik gyer­mekemet, Tündét kereszteltem én. Ugyanígy az unokáknál is az elsőt lel­kész fiam, az ő gyermekét az eskető lelkésze keresztelte, s a harmadik unoka „jutott nekem” így átélhettem, hogy milyen az, amikor „csak” csa­ládtagként vagyok jelen - a gyerme­keim tudatosan mondták is, hogy nem baj, apa, ha most csak örülsz és figyelsz, semmi mást nem kell csinál­nod, csak nagyapának lenni. De mondanom sem kell, határtalan él­mény, ha az ember a saját gyermekét, unokáját kereszteli. ■ Stifner-Kőháti Dorottya SEMPER REFORMANDA „Sokféle szomorúság van a világon. De az igazi és legfőbb szomorúság az, mikor a szív elveszti Krisztust. Mikor többé nem látjuk, s vigaszta­lását sem remélhetjük. Ilyenkor vé­ge az örömnek, és nem segít rajtunk sem ég, sem föld, még az Isten ma­ga sem. De a világ annál jobban örül. Pedig Krisztus részelteti ilyen örömben a világot s ilyen szomorú­ságban övéit. S ez az ördögfattya vi­lág semminek sem örül úgy, mint ha a Krisztust hanyatlani, övéit pedig szégyenletesen kárhozatba veszni látja. Krisztus előre megmondja: ilyen öröm éri a világot, s ilyen szo­morúság titeket. Számítsatok rá, hogy ha majd belekerültök, türelem­mel lehessetek, s még az ilyen szen­vedésben is megtalálhassátok az igazi vigasztalást. Azért kell benne­teket így megkísértenem s megkós­toltatnom: mit is jelent engem elve­szíteni, hogy egy kicsit megértsétek e mélységes titkot. Egészen úgysem tudtok engem kitanulni. Megért­hetetlenül magas az néktek, hogy Is­ten Fia az Atyához megy, meghal és feltámad - üdvösségtekért.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) HETI ÚTRAVALÓ IX0YC „Ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre!’ (2l<or 5,17) Húsvét ünnepe után a 3. héten az Út­mutató reggeli és heti igéiben az ------------------------------------------------­élő Úr Krisztus részesíti győzelmében gyülekezetét: Ujjongjatok! Jubilate! - „Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) Jézus feltámadásával örökké­való örömöt szerzett népének. „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! / Szolgáljatok az Úrnak örvende­zéssel! / Vigadozva járuljatok színe elé!” (GyLK 739,1) Luther Márton szerint: „Az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztal­ván magát Krisztus Urunk drága ígéretével, hogy ő az Atyával együtt velünk marad, és megoltalmaz; hogy semmi baj ne ártson, az ördög és a világ sem­mi hatalma el ne tiporjon, se tőle el ne szakítson.” Krisztus-követésünk ér­telme a sok és jó gyümölcs termése, és ennek előfeltétele az igazi szőlőtő sze­rint (hatszor kéri!): „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesz­tek’.’ (Lásd Jn 15,1-8) És az élő húsvéti hit: az emberré lett Isten Fia megval­­lása: „Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk’.’ (íjn 5,4) Az Úr Isten „kinyilatkoztatja a ma­ga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitet­lensége és gonoszsága ellen. ..Az ilyenek... a teremtményt imádták és szolgál­ták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké!’ (Róm 1,18.25) Krisztus szoron­gató szeretete pedig arra indítja követőit, hogy „többé ne önmaguknak élje­nek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. És aki heti igénk szerint újjászületett Istentől, arra ő rábízza,,« békéltetés szolgálatát”. (2Kor 5,15.18) Jézus a benne hívőknek jelenti ki: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok... Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szaba­dok lesztek’.’ (Jn 8,31.36) Pál örömhírt mond: aki Krisztushoz tartozik, abban Isten Lelke lakozik; és: „aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által”. (Róm 8,11) Pi­látus semmi bűnt nem talált a zsidók bíborruhás, töviskoronás királyában, s szólt: „íme, az ember!” Ennek ellenére engedett kiáltozásuknak: „Feszítsd meg feszítsd meg!” „...a törvény szerint (lásd 3MÓZ 24,16) megkell halnia, mert Isten Fiává tette magát!’(jn 19,5.6.7) János apostolnak megmutatta az angyal a mennyei Jeruzsálemet, ahol Krisztus megváltottainak szabad menetelük lesz Isten és a Bárány trónusához: „...szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon’.’ S örök örömben lesz részük, „mert az Úristen fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké”. (Jel 22,3-4.5) Már most: Jubilate Deo! - Ujjongj Istennek! És hittel zengd szent neve dicsére­tét: „A mennyekben, a mennyekben / Vár öröm, végtelen... / Zeng, ujjong szüntelen. / Ott színről színre lát a szem, / És ékességben látja fenn / Ég és föld Istenét.” (EÉ 527,1) ■ Garai András Szlovéniába látogatott a Nyugati Egyházkerület elnöksége t A szomszéd országban élő evangélikusokkal való kapcsolatépítés érdekében Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke és Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő április 13-14-én Szlovéniában járt. Hétfőn ljubljanai székhelyén látogatták meg Géza Filo püspököt, aki megismertet­te vendégeit egyháza történetével és aktuális helyzetével. Kedden Muraszom­batban Leon Novak helyi lelkésszel, valamint Andrejek-Györfi Judittal talál­koztak, és szót váltottak a testvéri együttműködés további lehetőségeiről. ■ Adámi Mária felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom