Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-26 / 17. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. április 26. !► 9 Értekezések az értékről Dies Academicus az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Folytatás az 1. oldalról A nap első előadását dr. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának professor emeritusa tartotta Értékeink Szentíráshoz kötöttsége és társadalmi nyilvánossága címmel. Az emberi élet mint végtelen érték Az értékválság a 19. századtól a mai napig is tart, a hagyományos emberi, erkölcsi és kulturális értékekkel szemben a materiális és gazdasági hasznosságot állítva előtérbe, az értéket piaci áruvá degradálva - jelentette ki dr. Szűcs Ferenc. Az ár és az érték összekapcsolása viszonylagossá teszi az értékelést, mindent az eladhatóság piaci szabályainak szolgáltat ki. Oswald Spengler pesszimista világnézete szerint a kultúra civilizációvá alakulása a vég, s a változás a történelem logikus következménye, eleve cáfolva, hogy lennének örök értékek. Azonban a fejlődésbe és szüntelen haladásba vetett hit mellett nem egyértelmű, hogy merre is haladunk valójában. Spenglerrel szemben említette meg a professzor Böhm Károly kolozsvári evangélikus filozófust, aki hierarchikus értékelméletet dolgozott ki, arra a végkövetkeztetésre jutva, hogy az értékek nem önmagukban, hanem az értékelő szubjektumban rejlenek. Böhm és a kolozsvári iskola pedig hatással volt Ravasz László református teológusra, püspökre, aki az igehirdetést nevezi elsődleges értékközvetítőnek, amely a Szentírás értékeit a hallgatókhoz juttatja el. Ha feltesszük a kérdést, hogy milyen örök értéket lehet felfedezni a Szentírásban, a válasz az inkarnációban és a keresztben rejlik. Isten valóságos emberré lett, és szemében az emberi élet végtelen érték - ez a megállapítás ma olyan orvosi etikai kérdésekben lehet aktuális, mint a genetikai beavatkozások, az abortusz és az eutanázia. Az emberi természet különös értékét hangsúlyozza Krisztus feltámadása és mennybemenetele, amely mindegyikünk külön élettörténetét magába foglalja, s nem engedi leértékelni földi létünket. A kereszt pedig úgy értelmezhető, mint Isten igazságának és kegyelmének kinyilatkoztatása és az ember felértékelése - fejtette ki Szűcs Ferenc Végezetül az előadó Dietrich Bonhoeffert idézte. A mártír német evangélikus lelkész, teológus „óv attól, hogy a keresztyén üzenetet a társadalmi nyilvánosság olyan piaci árujának tekintsük, amely alku tárgya lehet” Isten országának nyilvánossági igénye mindig jelen volt, a keresztyénség pedig mindig nyilvános hitvallásra törekedett, noha az egyház és a világ kapcsolata sosem volt problémamentes. Ehhez kapcsolódóan idézte fel a professzor az akol és az ajtó képét, a „bent” és a „kint” szimbólumát: ami bent történik, nem tartozik a nyilvánosságra; az ajtó Krisztusban viszont azt jelzi, hogy az alapvető értékek kiáramlanak a világba, a szabadság, igazságosság, egyenlőség, szolidaritás is innen eredeztethető. „Az egyháznak pedig kötelessége ezt a forrást védeni és a jövőben is nyitva tartani ezt az ajtót a társadalmi nyilvánosság számára” - zárta előadását Szűcs Ferenc. Erkölcs, igazság, lelkiismeret és hit „Az érték szó korunk egyik közkedvelt szavává lett, gyakran kiszorítva az erkölcs, az igazság, a lelkiismeret és a hit szempontjait is. Pedig értékről csupán e négyes valóság koordinátái között lehet szólni” - kezdte Érték-igazság-traditio egysége Joseph Ratzinger teológiájában című előadását dr. Lukács László, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa. Három pontban tekintette át Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) megfontolásait az erkölcs, igazság, lelkiismeret és hit viszonylatában. Elsőként a modern demokrácia és a kereszténység kapcsolatát vizsgálva az előadó elmondta, a demokratikus jogállamhoz nélkülözhetetlen a jog érintetlensége, nem funkcionálhat értékmentesen, bizonyos alapértékeket mindenkinek el kell ismernie. De mi hozhat létre egyetértést? Ratzinger gondolatmenete szerint az állam nem abszolút, a jogra az erőszak ellenpólusaként van szükség, a jogrendnek pedig az igazságosságra kell épülnie. Ugyanakkor olyan jognak is lennie kell, amely önmagán kívülről meríti az igaznak és jónak a kritériumait. A jog csak az erkölcsre alapozva biztosíthatja a demokratikus állam rendjét, az erkölcsről pedig nem lehet lemondani sem a technika, sem a profitszerzés javára. Ratzinger szerint a konszenzust megelőző és lehetővé tevő igazságnak is lennie kell. Az értelemnek szüksége van a kinyilatkoztatásra, a transzcendenciát pedig csak a kereszténység tudja felkínálni a legszélesebb ökumenikus alapon. Második pontként a hit és értelem kapcsolatát említette Lukács László. Ratzinger létfontosságúnak tartja a kereszténység és a görög filozófia találkozását: a kereszténység Krisztusban ismerte fel a Logoszt, a hitet összekapcsolta az értelemmel. Az értelemnek és a vallásnak nyitottnak kell lennie egymásra, mert egymástól függetlenül mindkettő patologikus formában jelenhet meg. Az újkori válság oka az ész egyeduralkodóvá tétele, a hasznosság igazság fölé helyezése; a kereszténység mai válságának oka pedig a hit és értelem elidegenedése, melynek megszüntetéséhez a kettő új szintézisére van szükség. Utolsóként a lelkiismeret szavára tért ki az előadó; Ratzinger szerint ez a legfontosabb az igazság megtalálásához. Korunk értékválságának fő oka, hogy a lelkiismeret nem nyitott az igazságra, a lét őseredeti igazságának helyébe a haszon, a változó értékek világa lépett. A Biblia a lelkiismeretet Istenhez köti, az emberi lét Isten szavára adott válasz, az igazság és a szeretet egysége pedig a világ egyetlen üdvözítőjében, Krisztusban válik teljessé. Összetett világ „A valóságot fogom elmondani” - kezdte előadását dr. Nógrádi György, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. Béketeremtés mint egyetemes érték címmel a mai világpolitikai helyzetet vázolta fel, kijelentve, hogy a második világháború óta a földön egyetlen békés nap sem volt, és nem is lesz: noha a hidegháború világháború nélkül ért véget, ma is zajlanak kisebb háborúk a világ különböző pontjain. Hozzátette: olyan politikai szakértők, mint Henry Kissinger vagy Paul Kennedy, jóslatai sem váltak be. Jelenleg a politikai gyakorlat megelőzi a politikai elméletet, ami „életveszélyes dolog” Európa már nem világhatalom, aminek rengeteg az előnye és a hátránya is - jelentette ki Nógrádi György. A földön jelenleg három erőközpont van. Az egyik az Egyesült Államok, amelynek a helye és a szerepe csökken, ,de erőfölénye továbbra is hatalmas a haditechnikai fejlesztések és a hírszerzés terén. A második Oroszország, amelynek a megítélésében a világ megosztott, és ez játékteret nyújt számára, bár hadseregét még fejlesztenie kell. A harmadik pedig Kína, amely nagymértékben fegyverkezik, mert szárazföldi határait elismeri, de a tengerit nem, és már csak néhány évig van szüksége békére. Az előadó kifejtette: rendkívül összetett világban élünk, amelyben nehéz okosnak lenni. Európában problémát jelent a migráció kérdése is, a migránsok integrációját megoldani szinte lehetetlen. Ilyen helyzetben pedig létfontosságú, hogy az egyházak mit lépnek, mert a mai világban a morál „rendkívül hiányzó tényező” Teológia és oktatás A szünet után az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2015-ös, Teológia és oktatás címmel megjelent oktatói tanulmánykötetét mutatta be dr. Fábri György északi egyházkerületi felügyelő. Kifejtette: az egyház azért tartja fenn az egyetemet, mert a képzésekkel kapcsolatban elvárása, hogy elsődleges letéteményese legyen a tanítás tisztaságának, és hogy aktuális, sürgető kérdésekben fogódzókat nyújtson. Az ilyen kiadványokra szükség van azért is, mert bizonyítékul szolgálnak arra a magas színvonalú tudományos munkára, amelyet egy ilyen felsőoktatási intézménytől elvárnak. Fábri György fontosnak tartja, hogy az egyház egészét foglalkoztató kérdéseket járnak körbe a tanulmányok - mint például a hittanoktatás problémája. Hozzátette: külön örül az egyházzenei kérdéskör hangsúlyosságának és annak, hogy több olyan tanulmány is született, amely a hitbéli tudás közvetítésével foglalkozik. „Nem kerülhetünk értékmegőrzőbe” Az egyetem énekkarának szolgálata után Varga Márta, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája Nevelési és Oktatási Osztályának vezetője gyakorlati szemszögből, az intézményfenntartás oldaláról közelítette meg a témát Evangélikus iskola - Értékmegőrzés, értékátadás, érzékennyé tétel című előadásában. Ki-ki maga dönti el, melyik úton indul el, de a gyerekek esetében ez a felelősség a szülőké is - indította referátumát. Az egyházi közvéleményt nagyon foglalkoztatja az MEE köznevelési rendszere, melynek legproblematikusabb kérdése, hogy bővüljön-e az intézményrendszer, és ha igen, hogyan. 1989 óta óriási növekedés tapasztalható: az akkori egy helyett ma már hetvenkét intézményről beszélünk. Az intézményrendszer folyamatosan bővül, sokféle intézménytípust fed le, területileg széttagolt, és az állami rendszer része. Az intézményeknek meg kell felelniük az állami szabályozóknak és az egyháznak is, ehhez szükséges a szakmai háttér kiépülése. Varga Márta elmondta: az állami és az egyházi fenntartású iskolák között alapvető különbség, hogy míg az állami iskolákat erős központi irányítás, központi gazdálkodás, korlátozott intézményvezetői hatáskör és felelősség, garantált világnézeti semlegesség, illetve az értékek sokszínűsége jellemzi, addig az egyházi intézmények esetében intézményi autonómiáról, önálló gazdálkodásról, az intézményvezető egyszemélyi felelősségéről, világnézeti elkötelezettségről és az értékek deklarálásáról beszélhetünk. A kincseket meg kell mutatni, nem kerülhetünk értékmegőrzőbe - jelentette ki a nevelési és oktatási osztály vezetője, felsorolva, milyen kívülről is látható előnyökről lehet szó: tradicionálisan szilárd értékrendszerről, biztonságos környezetről, nagyobb mértékű toleranciáról - amelyből jobb teljesítmény következik -, illetve több hozzáadott értékről. Zárszóként kijelentette, hogy mindannyian függünk egymástól, és csak együtt lehet a kérdést végiggondolni, a szükséges változtatásokat megtenni. Az élet tiszteletének etikája A nap utolsó előadásában dr. Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense a száznegyven éve született és ötven éve elhunyt Albert Schweitzerről emlékezett meg, az egykori polihisztor sokszínű munkásságából a missziói gondolkodásra tett hatására koncentrálva. Albert Schweitzer fontos szerepet játszott az újszövetségi teológia kutatásában, de ezzel párhuzamosan zenetudósként, orgonaművészként és /. S. Bach életművének interpretálójaként is megjelent, valamint az orgonaépítési, orgonamegújítási mozgalomnak is jelentős alakja volt. Orvos azért akart lenni, hogy „szavak nélkül dolgozhasson”, és hogy „gyakorolja a szeretet vallását” Missziói tevékenységét a mai Gabon területén orgonakoncertjeinek és Bachról szóló könyvének jövedelméből finanszírozta, és ott kezdett el foglalkozni az élet tiszteletének etikájával, azzal a kérdéskörrel, amelyre későbbi gondolkodását építette. Schweitzer tevékenysége egybeesett a keresztény misszió krízisével: a második világháború után a misszió problematikus kérdéssé vált, az egyház elvesztette a hitelességét, kérdés volt, van-e még létjogosultsága a keresztény missziónak. 1952-ben Schweitzer Nobel-békedíjat kapott, és ez ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, hogy csak az egyház saját körén belül kell-e keresni Isten missziójának jeleit a világban. Schweitzer tézise szerint bár az egyház Isten missziójának elsődleges eszköze, jeleit az egyház keretein kívül mindenhol fel lehet fedezni, ahol az élet szolgálatát láthatjuk. Amint Gonda László rámutatott, a mai misszióteológiai gondolkodásban is lehet látni Albert Schweitzer munkásságának gyümölcseit: műveinek szemlélete előkészítette azt a fordulatot, amely az ökumenikus mozgalomban a keresztyén misszióról való gondolkodás terén mára meghatározóvá vált, és amely nem választja el egymástól Isten országa evangéliumának meghirdetését és megélését. Schweitzer munkásságának ismerete előkészítette a fogadókészséget a magyar protestantizmusban is a holisztikus missziói szemlélet számára - zárta előadását a református egyetemi docens. * & £ Lukács László előadása után vehette át docensi kinevezését dr. Kőszeghy Miklós, aki április í-jétől lett főállású oktató az ószövetségi tanszéken. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docenseként egy évtizede jó kapcsolatban áll hittudományi egyetemünkkel, és mint beszédében elmondta, munkájával arra fog törekedni, hogy a két intézmény között egyfajta hidat építsen ki. Az előadásokkal párhuzamosan fotópályázat is zajlott a hallgatói önkormányzat szervezésében Hétköznapi értékeink címmel. A beérkezett ötven pályamunka közül kiállított legjobb tizenhatból a konferencia vendégei szavazhatták meg a nyerteseket. A szavazatok alapján a legtöbb pontot Heisz Flóra, Rosta Izabella és Réth Katalin hallgatók munkái kapták. A konferenciát Szemerei János szavai zárták. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke elmondta: azt, ami egyik helyen érték, lehet, hogy máshol nem látják, emiatt folyamatos magyarázkodásra szorulunk. Ezzel a kettősséggel hitünkkel kapcsolatban is sokszor találkozhatunk. Olyan világban élünk - fogalmazott az egyházi vezető -, ahol értékeinket nem mindenki ismeri el. Azonban Isten szeret minket, és ez a tudat hihetetlen energiákat mozgósíthat életünkben, ennek segítségével találhatunk távlatokat, és járhatunk az úton - „széllel szemben” is. ■ Sebestény Judit
