Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-26 / 17. szám

4 ■* 2015. április 26.

KERESZTUTAK

Evangélikus Élet

A hit csak segítheti a gyógyulást

Egri László kézsebészfőorvos előadása a budavári evangélikus szabadegyetemen

► Van-e, lehet-e szerepe a korszerű orvoslásban a holisztikus szemléletnek? Erre a kérdésre kereste és adta meg a választ a budavári evangélikus szabadegyetemen (BESZ) április 13-án elhangzott előadásában dr. Egri László főorvos, kézsebész, traumatológus szakorvos. A téma meglehetősen érzékeny, hiszen a mindenkor a természet és az ember racionális vizsgálatára építő, 21. századi tudomány első pillantásra nehezen egyeztethető össze a betegség, sőt inkább a gyógyulás és a hit összefüggéseit kutató szándékkal. A BESZ előadója bizonyította, hogy bár a kölcsönhatás nem feltétlenül igazolható, a korszerű orvoslás és a gyógyítás holisztikus megközelítése között ellentmondás bizonyosan nincsen.

Az alkalmat megnyitó áhítatában Balicza Iván lelkész Ambrus püspök gyógyulást kérő imádságából kiindulva a kezekről szólt. Arról beszélt, hogy Isten kezet adott az embernek arra, hogy építsen, de az ember megtanult rombolni; kezet adott a simogatásra, de az ember megtanult a kezével ütni; kezet adott az Úr arra, hogy adjunk vele, de mi lopni is megtanultunk; kezet adott, hogy hívjunk vele, de mi néha elutasítunk; kezet adott arra, hogy ujjainkat összekulcsolva imádkozzunk, de mi átkozni is megtanultunk.

De adott az Úr valakit, akinek a keze csak építeni, simogatni, bátorítani és hívni tud - ő Jézus. Gonosz kezek szögekkel verték át az ő kezét, ezért a mi kezünk lehet Krisztus keze, s a mi felelősségünk, hogy két kezünket a megváltó szándékainak megfelelően használjuk.

Az ember a legkülönösebb lény, mert elválaszthatatlanul összefonódik benne az anyag és a szellem - kezdte előadását Egri László. Az anyag természete az élettan vagy éppen a biokémia tudományának eszközeivel és szabályrendszerének megfelelően leírható. A pszichológia tudománya már egy kicsit ellép az anyagtól a lélek felé, az ember vizsgálatának holisztikus megközelítése pedig már átvezet az anyag feletti, spirituális világba. A származását tekintve svájci reformált egyházban gyökerező, az analitikus pszichológia alapjait megteremtő Carl Gustav Jung azt mondta: a pszichológia eljut addig a pontig, ahol a teológia kezdődik. A betegség az orvos számára az emberi test egy gyógyítandó állapota, a pszichológus számára krízishelyzet, a teológus számára pedig spirituális esemény - mondta Egri László.

Vagyis a betegséget - az előadó szerint - holisztikus megközelítéssel úgy is lehet értelmezni, mint egy hitet apasztó, illetve elmélyítő állapotot. Sok emberben felvetődik a kérdés: miért mérte rám ezt a bajt az Úr? Mivel érdemeltem én ezt meg? A betegséggel szembesülve olyan alapvető kérdésekre is kereshetjük a választ, mint a szenvedés értelme vagy éppen a földi életet szükségképpen lezáró halál - jegyezte meg az előadó.

Mindenkiben él a személyes vágy a transzcendens iránt - állítja Egri László. Ezt erősítendő a főorvos elmesélt egy esetet a saját praxisából. Egy hosszan kezelt, súlyosan szenvedő páciense, aki betegsége alatt lényegében nem mutatott érdeklődést a transzcendens világ iránt, egy napon otthonában váratlanul arra kérte szeretteit, hogy mosdassák le őt. Tiszta hálóinget kért, befeküdt az ágyába, és rövidesen meghalt. Egri doktor szerint nyilvánvaló, hogy az anyagi világon túli dimenziók iránt látszólag közömbös emberben tudat alatt feltámadt annak a vágya, hogy megtisztulva lépjen ki az árnyékvilágból.

A közösségben megélt vallási rítusok gyakorlása és a belső spiritualitás egyensúlya hozzásegíti az embert ahhoz, hogy egészségesebben éljen - állítja Egri László. A megélt hit nyomán keletkező belső harmónia fontosságára utal az, hogy az evangéliumokban említett gyógyításai közben Jézus sem csupán a betegségre, hanem mindenkor az egész, csak a test és a lélek egységében értelmezhető emberre koncentrált. Lázár feltámadásáról szólva azt mondja Jézus a tanítványainak, hogy Lázár csak elaludt, mert a halál maga a kárhozat, ami azt jelenti, hogy az ember örökre ki van zárva az Atya szeretetéből - tette hozzá az előadó.

Kutatások bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban élő, a dohányzást, az alkoholfogyasztást tiltó és szigorúan monogám házasságban élő mormon közösség körében - az amerikai népesség többi részéhez képest - alacsonyabb á rákos megbetegedések aránya. Ez nyilván összefügg az egészségesebb életmóddal - jelentette ki Egri László -, de az is tény, hogy az egészségesebb élet mint eredmény ebben az esetben nem választható el a hitre alapuló közösségi léttől.

Amerikai tudósok évtizedeken keresztül vizsgáltak és hasonlítottak össze olyan konkrét, korszerű tudományos eredményekre alapozva kezelt orvosi eseteket, melyekben a gyógyítás során szerepet játszott a folyamat holisztikus megközelítése, illetve olyanokat, melyekben nem. A kutatások egyértelműen azt az eredményt hozták, hogy a vallásosság és a spiritualitás eredményezte mentális egyensúly statisztikailag kimutathatóan javítja a betegek gyógyulásának esélyét. A hitét valóban, őszintén megélő ember számára könnyebben elérhető a boldogság áhított állapota, számára nyilvánvalóbb a remény és az a minden ember számára egyformán fontos tudat, hogy van értelme az életének.

Amerikai kutatók egyes betegségekre lebontva is vizsgálták a hit és

a kór kialakulásának, illetve a gyógyulásnak a viszonyát. Megállapították, hogy például a posztmodern kor egyik népbetegségének számító depresszió kialakulásának esélyét jelentősen csökkenti az egyén spirituális kötődése. De kimutatható az is, hogy a szívkoszorúér-megbetegedésben szenvedő embereknek nagyobb esélyük van a gyógyulásra, ha önnön megélt hitükre alapozva küzdenek meg betegségükkel, s az is bebizonyosodott a kutatás során, hogy a magányos - vallásos vagy általános emberi közösségen kívül élő - embernek tizennégyszer nagyobb esélye van arra, hogy belehal a szív ereinek elváltozásából fakadó betegségbe, mint azoknak, akiket gyülekezet vesz körül.

Az ugyancsak népbetegségnek számító magas vérnyomás esetében 3963 beteg hosszan tartó megfigyelésén alapuló vizsgálat során kiderült, hogy a nem hitben élőknek 40 százalékkal nagyobb esélyük van arra, hogy hipertóniával kelljen megküzdeniük. A rákos betegek 97 százaléka számára egyedül a hit kínálhatja annak a gyógyulás szempontjából is rendkívül fontos tudatát, hogy van még értelme az életüknek. A hitüket vallásos közösségben megélők pedig könnyebben birkóznak meg a stressz okozta problémákkal - jelentette ki Egri László orvos.

Persze szép számmal akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik ezeket az összefüggéseket - jegyezte meg az előadó. Ha részben mérhetők is ezek a tények, de vajon valóban van jelentősége a gyógyításban annak, hogy a beteg hisz-e Istenben, vagy sem? És van ennek a kérdésnek egy tisztán teológiai megközelítése is: akiért imádkoznak, az bizonyosan meggyógyul?

Egri László mindkét kérdésre egyértelmű választ adott. A betegség, a gyógyítás holisztikus megközelítése biztosan nem káros, és ez akkor is igaz, ha a hit pozitív hatása az adott eset gyógyítására vonatkoztatva nem bizonyítható. Azt pedig senki sem gondolhatja - tette hozzá -, hogy mindenki meggyógyul, akiért imádkoznak. A Jézustól

tanult imádságunkban a „legyen meg a te akaratod” kitétel egyértelműen kimondja, hogy a végső döntés a végtelen bölcsességgel bíró Úr kezében van, s ehhez mi legfeljebb imáinkat tehetjük hozzá - mondta az előadó.

A hit és az orvoslás a kezdeti időszakban kéz a kézben járt, hiszen a népi, törzsi gyógyítók a gyakorlati tapasztalatok mellett feltétlenül számítottak a transzcendens erők közbenjárására is. A felvilágosodás során vált el a rohamos fejlődésnek indult gyógyítástól az egyház közreműködése; az utóbbi szerepe ekkor már csupán az utolsó kenet feladására korlátozódott.

Az Egyesült Államokban az 1930- as években - jórészt protestáns törekvések nyomán - kezdtek el újra foglalkozni a spiritualitás és a gyógyítás összefüggéseivel. Később Németországban végzett felmérések is egyértelműen igazolták, hogy a betegek körében lenne igény a gyógyítás lelki oldalának megélésére is. Egy kutatásban orvosokat és betegeket kérdeztek meg arról, hogy szerintük igényelné-e a beteg, hogy a gyógyító együtt imádkozzon páciensével. Kiderült, hogy a megkérdezett orvosok szinte kivétel nélkül elutasították ennek lehetőségét, ugyanakkor a betegek 51 százaléka nagyon igényelné, 45 százaléka igényelné, illetve nem utasítaná el, és csupán 5 százalékuk mondta azt, hogy nem élne ezzel a lehetőséggel.

Akinek a leikével törődnek, az elégedettebb lesz, értelmét látja a küzdelemnek, az életnek, reményt kap, és hittel megközelítve a betegséget a végső órában könnyebb is elengedni az embert - jelentette ki az előadó. A vallás nem óv meg a betegségtől - tette hozzá Egri László -, de ha beteg és orvos a hit dolgában közös nevezőn van, akkor az orvos alkalmazhatja a gyógyító tevékenység holisztikus megközelítését, mert ezzel csak használhat. A legeredményesebb pedig talán az volna - zárta előadását Egri László kézsebész főorvos -, ha sikerülne megvalósítani a high tech orvoslás és a holisztikus szemlélet egyensúlyát.

■ Illisz L. László

Visszapillantás hálaadással - előretekintés reménységgel

Nyugdíjas papnék és papnők csendesnapja

► A tavalyi esztendőhöz hasonlóan idén is a virágvasárnapot megelőző szombaton került sor a nyugdíjas papnék és papnők csendesnapjára. Csaknem egy hónap telt el a március 28-i alkalom óta, ám mielőtt az olvasók úgy gondolnák, kései már tudósítani róla, hadd nyugtassak meg mindenkit: e napról szólni most is aktuális. A közel ötven résztvevő - papnők, papnék s néhányukat elkísérő lelkész férjek - ugyanis ismét arról tett tanúbizonyságot, hogy az ünnep előtt is húsvéti hitben él, vagyis a feltámadott Úrba vetett reménységgel néz a holnap elé. Az öröklétbe vetett bizonyossággal emlékeztek meg a budapesti Deák téri gyülekezet nagytermében tartott alkalom elején azokról a papnékról, akiket az élet és halál Ura a közelmúltban szólított el.

Visszapillantás előretekintéssel - így hangzott a nap témacíme, amelynek mögöttes tartalmát segített megérteni az a kép, amely az éneklapok borítójára került. A fotó azt mutatja be, ami az autós szemébe ötlik, ha az előtte fekvő utat figyeli. Miközben előrenéz, a visszapillantó tükörben megláthatja mindazt, ami már mögötte van.

Bevezető áhítatában Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész a szervezők által megadott textus, Kor 3,10-16 alapján szólt arról, hogy még egy papné esetében sem mindegy, mire épül az élete. Szellemesen, érzékletes szavakkal fejezte ki, hogyan szégyenül majd meg az ember Krisztus ítélőszéke előtt, ha hit helyett önhittségre, időtálló értékek teremtése helyett szalmalángéletű ötletekre alapozta szolgálatát. Jaj, ha faarccal nézte mások szenvedését, igazi feladatát fel nem ismerve csak „szalmát csépelt”, s az utolsó napon derül ki, hogy „rosszul áll a szénája”. Az igehirdető azonban az ige biztatását is hangsúlyozta, mely szerint Isten úgy „világít át”, hogy Jézusért felmentésben, kegyelemben részesít.

A csendesnapon elhangzott előadások ugyanakkor nem csupán önvizsgálatra késztették a hallgatóságot, hanem arra hívták fel a figyelmet, hogy számtalan dologért lehet hálát adni Istennek. Sárkány Tiborné nyugalmazott lelkésznő nem véletlenül kezdte ezzel a gondolattal az alkalom témájának felvázolását: „Mennyi mindent kaptunk!” S meg is nevezte ezeknek az örömöknek a forrását az Istentől induló „szeretetlavinától” kezdve a családi, gyülekezeti közösségek megtartó erejéig.

Missura Tiborné, Mária volt kelenföldi papné és Szolga-Tőkés Judit is egészen személyes bizonyságtételével támasztotta alá a bevezető előadás igazságtartalmát. Mária gyermekkorának betegségéből szabadulva élte át Urunk gondviselését és szeretetét, míg Judit lelkész férje szenvedésein keresztül jutott el a Megváltóhoz.

Megrendítő volt hallgatni mindkét vallomást arról, Isten hogyan használja fel irgalmassága eszközeiként a

hívő testvéreket. Missuráné ki is emelte az egymásért mondott könyörgések fontosságát. „A közösség meg- és összetartó ereje az imádság”- zárta rövid vallomását.

A gyülekezeteknek nagy feladatuk van abban, hogy a különböző generációk képviselőit befogadják, számukra - Isten igéjének hirdetésén túl- szükségleteiknek megfelelő programokat nyújtsanak. Ezeket a gondolatokat már Beate Peschke asszony mondta el, aki a bajorországi papnészövetséget képviselte a csendesnapon. Noha már sokadszor jött Magyarországra, ez volt az első alkalom, hogy megszokott köszöntő szavai helyett a nap témájához is hozzászólhatott. Rövid előadását az év igéjének magyarázatával fejezte be, amelynek illusztrálásához Stefanie Bahlinger grafikusnő alkotását hozta magával képeslapokon. A művésznő egy foltvarrással készült terítő különböző színű és anyagú textildarabkáinak összedolgozásával érzékeltette, mit jelent egymás befogadása a különféle közösségekben.

Az ebédszünet után dr. Bodrogné Ugrin Aranka irodalomtörténész mutatta be Áprily Lajos és fia, Jékely Zoltán életét és költészetét rendkívül élvezetes módon. Beszámolójából érzékelhetővé vált, hogy a próbák mellett is Isten áldása kíséri azon családok életét, amelyek megtartják igéjét, s akarata szerint igyekszenek élni.

A napzáró áhítat, amelyet e sorok írója mint az alkalmat segítő női misszió lelkésze tartott, ismét „előretekintés” volt, és ismét arra irányította a figyelmet, hogy életünkről a végső napon számot kell adnunk. A házasságtörésen ért asszony történetéről szóló, János evangéliuma

8. fejezetében olvasható szakasz felidézésével Jézus szánó magatartását állította a középpontba. Az Úr nem úgy ítéli meg cselekedeteinket, hogy vádolna, követ ragadna, hanem felkínálja a megtérést, az új életet, akár az utolsó percben is. „...menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11)

■ B. Pintér Márta