Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-12 / 15. szám

Evangélikus Élet élő víz 2015. április 12. »- 11 A négy fő tesztkérdés Évekkel ezelőtt a helyi Rotary Club tagja voltam, mely egy nemzetközi szolgáló szervezet üzletemberek és szakemberek számára. A társaság az évek során rengeteg embernek nyújtott segítséget karitatív prog­ramjaival. Azonban idővel elfelejtet­tem az alapfilozófiát, mely minden klubtagnak irányt mutat. Nemrégiben, egy üzleti út során jó emlékeztetőt kaptam róla, amikor egy barátom meghívott a klub egyik ülésére. A megnyitón a tagok együtt mondták el a nemzetközi Rotary Club úgynevezett négy fő tesztkérdé­sét, amelyeket jól látható transzpa­rensek is hirdettek minden összejö­vetelen. Ha valaki nem ismerné, íme, a négy fő tesztkérdés: 1. Ez az igazság? 2. Minden érintettel szemben igaz­ságos? 3. A jóakaratot és a barátságok épülését szolgálja? 4. Minden érintett számára elő­nyös? Mi lenne, ha nemcsak a klub tag­jai, hanem mindenki komolyan ven­né ezeket az irányelveket a kapcso­lataiban és a kommunikációban? Vajon mennyiben változnának a dol­gok? Képzeljük csak el, mi lenne, ha minden ember és minden vállalat - beleértve a sajátodat is - folyamato­san szem előtt tartaná ezt a négy egy­szerű kérdést! Először is módosításra szorulná­nak megválasztott képviselőink, hi­vatalnokaink beszédei - és sok min­denért, amit mondtak, elnézést kel­lene kérniük. Ha elég alázatosak len­nének, bocsánatot kérnének. Mikor elferdítik a tényeket, és az ellenzéket nem képviselik megfelelően a politi­kai előnyszerzés érdekében, a teszt­nek mind a négy pontján elbuknak. Számos bejegyzést nem kellene ki­­posztolni a közösségi oldalakon, mert a szavakat sok esetben rombo­ló fegyverként használják, nem pedig az építés eszközeként. A tévékommentátoroknak, mű­sorvezetőknek is meg kellene fontol­niuk a mondást, mely szerint hall­gatni arany. Vagy legalább a ténye­ket ne manipulativ módon közölnék, saját ideológiai elfogultságuk tá­mogatására, a hallgatók és nézők be­csapásával... A házasságok is megváltozhatná­nak, ha férj és feleség beszélgetéseit és kapcsolatuk alakulását a tapintat és a figyelmes megfontolás vezetné, nem pedig az érzelmi impulzusok. És a munkahelyen is - legyen szó akár egy előadás megtartásáról, a be­osztottakkal, ügyfelekkel, kollégákkal való kapcsolattartásról vagy egy új üzlet megkötéséről - e négy kérdés mentén kellene alakítanunk kommu­nikációnkat. Ha mindnyájan aktívan és lelkesen ragaszkodnánk a klub négy fő teszt­kérdéséhez, meg tudnánk élni Pál ta­nácsát: „Semmiféle bomlasztó be­széd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szük­séges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják’.’ (Ef 4,29) El tudod képzelni, micsoda hatá­sa lenne annak, ha a világon minden­ki így tenne? ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna „Indulj az úton, előre nézz!” Az elmúlt hetekben sokszor meg­fogalmazódott bennem: hálás va­gyok, mert tenyerén hordoz az Is­ten! Éreztem ezt annak ellenére, hogy életem egyik legnehezebb időszakát éltem át: meghalt a nagy­mamám. Szívemhez ő állt a legközelebb. S én is az övéhez. Nem is csoda, hi­szen kicsi gyerekkoromtól kezdve vele töltöttem a legtöbb időt. A közös hit és az együtt megharcolt, átimádkozott élethelyzetek mind­kettőnket erősítettek. Gazdagított minket a sok-sok lelki élmény: kö­zös igeolvasások, a lelkesen látoga­tott bibliaórák és istentiszteletek, a meghallgatott rádiós félórák, a sze­mélyessé váló cikkek és elszavalt Túrmezei-versek s az éjszaka csend­jét gyakorta megtörő, Istent dicső­ítő éneklések... „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36) - az utóbbi években többször kaptam Istentől ezt a bátorítást, ha a nagy­szüleimért imádkoztam. Legutóbb december 14-én a hittanosaim nyúj­tották át egy igéslapon - két nappal a mama orvosi segítséget is igény­lő rosszulléte után. A karácsony másnapi istentiszte­leti szolgálat után siettem haza. Mamával együtt imameghallgatás­ként éltem meg azt az erőt, amelyet kapott, hogy a délutánt családi kör­ben együtt tölthessük. S az éjszakát is, hosszú ideig a sötétben beszélget­ve, imádkozva, énekelve. Úgy, mint régen, éveken át, sokszor. Január 28-án - presbiteri gyűlés­re készülve - a másnapi igét keres­tem az Útmutatóban. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem fé­lek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt 23,4) Tudtam, mit je­lent ez. Telefonáltam a családomnak - és igen, már hívták az orvost. „In­dulok azonnal!” - mondtam. „De ne haza, hanem a kiskunhalasi kór­házba, mert jön érte a mentő” - fe­lelték. Néhány perccel előtte értem oda. Nagy fájdalmai között is látszott, mennyire sokat jelentett neki, hogy ott vártam. Kegyelem, hogy foghat­tam a kezét, és beszélhettem vele a vizsgálatok közt. Kegyelem, hogy végig tudatánál volt, pedig ez a délutáni órákban már ritkán volt így. Kegyelem, hogy a műtő ajtajá­ban az utolsó mondatom ez lehe­tett: „Kint maradok végig, de az Úr Jézus bent lesz veled a műtőben is.” És kegyelem, hogy a szívében lako­zó békességet ez a hit táplálta. A műtét után már nem tért ma­gához. Másnap pedig valóra vált az ige: a halál árnyéka völgyében járt. Tudtam, mi az, amit még tehetek ér­te: elmegyek, és elmondom, amit Is­ten a szívemre helyezett. Egy órán keresztül beszéltem hoz­zá. Imádkoztam azokat az imákat, amelyeket minden este imádkozott. Idéztem igéket és az istentiszteleti li­turgia jól ismert mondatait. Felol­doztam bűnei alól, ahogy úrvacsora­vételkor mindig hallani szokta az is­tentiszteleten is. S persze idéztem az énekeket, amelyeknek szövege - most döbbentem rá igazán - micso­da mély lelki tartalmat rejt! „Ha majd porrá válik testem egy­koron, / Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron!” (EÉ 451) „Tartsd oda hunyó két szemem elé / Szent ke­resztfádat! Mutass ég felé!” (EÉ 121) „Indulj az úton, előre nézz (...) Mert az út végén Jézus fog várni.” (EÉ 560) „Halld meg a hívást, Jézu­sodét...” (Hallelujah-ének) Elmondtam neki: „Sok mindenért vagyok hálás, de leginkább azért, hogy az Úr Jézushoz vezettél. Ha ő hív téged, akkor menj el békesség­gel. Nagyon fogsz hiányozni, de el­engedünk hittel és reménységgel.” Csak feküdt mozdulatlanul, a gé­pek monoton zaja nem utalt arra, hogy bármi is eljutott hozzá, de én tudom, hogy hallotta. Mert nem sokkal ezután - ahogy a doktornő mondta - „egyszerűen leállt a szí­ve”. Azon a péntek esti órán a ma­ma elment békességben, hitben, mert az Úr Jézus hívta... • ■ Hulej Enikő Nagypénteken nyílt meg Krisztus arca címmel Hajóson egy rendkívüli kiállítás. A jelenleg múzeumként működő érseki kastélyban összeál­lított tárlat jól illeszkedik a már meglévő állandó kiállításhoz, mely a helyi svábok vallási szokásait mu­tatja be. A Krisztus-arcokat több művész alkotta az évtizedek során. Akad köztük a régi sváb hálószobák elengedhetetlen részeként szolgáló Krisztus-kép, a népi vallásosság búcsúemléke és a legmodernebb Jézus-ábrázolás egyaránt. A kiállí­tás célja a (nagypénteki) elmélkedés. Miként a kisváros nyugalmazott református lelkésze fogalmazott a megnyitón: „Ha művész vagyok, ak­kor Isten adományával rendelke­zem. Ha pedig alkotok, a Megváltót dicsőítem vele.” Göncző Sándor utalt arra is, hogy a régi idők Krisztus-ar­cai az ősök vallásosságát mutatják nekünk. Ahogy eltűntek a szobák fa­láról, úgy tűntek el a lelkekből és a mindennapjainkból is... Itt az idő megválaszolnunk a kérdést: miként lehetne ismét visszahozni Krisztust az életünkbe? Az ünnepi gondolatokhoz a Bács- Kiskun megyei közgyűlés nyugal­mazott alelnöke, Alföldi Albert is hozzájárult. Ő a sündisznók példá­ját említette: ha nagyon összebúj­nak, szúrják egymást tüskéikkel; ha nagyon eltávolodnak, akkor pe­dig nem melegítik egymást. „Vala­hogy így vagyunk mi is egymással, földi halandók: meg kell találnunk a megfelelő távolságot!” - fogalma­zott a Hajóson évtizedeken át nép­művelőként tevékenykedő Alföldi Albert. A kiállítás a tavaszi hónapokban tekinthető meg a hajósi érseki kas­télyban, ahová mindenképpen érde­mes ellátogatni! ■ Ifj. Káposzta Lajos Krisztus arca SEMPER REFORMANDA „Újjászületésünk az ige (íPt 1,3) sze­rint Jézus Krisztus feltámadásából ered. Isten szül minket újjá, nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, igazság igéjével, amely Isten ereje. Ez szül újjá, elevenít meg és üd­vözít mindeneket, kik benne hisznek. Melyik ez az ige? Éppen az, amelyik közietek s néktek szól Krisztusról, aki bűneitekért meghalt, és harmadna­pon feltámadt, hogy feltámadásával megigazulást, életet és üdvösséget hozzon. Aki hiszi ezt az igét, hogy Krisztus az ő javára halt meg s táma­dott fel, azon Krisztus feltámadása megmutatja erejét. Újjászületik tő­le, azaz Isten képmása szerinti új te­remtmény lesz belőle. Szentleiket vesz; megismeri Isten kegyelmes akaratát, s tudja, amit a képmutató cselekedet-szent nem tudhat, hogy az ember nem a törvény cselekede­téből, még kevésbé a maga igazságá­ért, hanem egyedül Krisztus szenve­déséért és feltámadásából igazul meg s üdvözül. íme, ez az igazi apostoli igehirdetés!” N Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Is­tene és Atyja, aki nagy irgalmából új­jászült minket Jézus Krisztusnak a ha­lottak közül való feltámadása által élő reménységre’.’ (íPt 1,3) IX0YC Húsvét ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a feltámadás örömhírét zengik: az új élet teremtője, Krisztus feltámadott megigazulásun­­kért, és legyőzi hitetlenségünket! „Ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17; LK) „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és szabadításom.” (GyLK 678) Luther tanítja: „Aki hiszi ezt az igét, hogy Krisztus az ő javára halt meg s támadott fel (...), új­jászületik tőle, azaz Isten képmása szerinti új teremtmény lesz belőle. Szent­leiket vesz; megismeri Isten kegyelmes akaratát...” Quasi modo geniti - „mint újszülött csecsemők” (íPt 2,2). Az ősegyházban a húsvétkor megkereszteltek az akkor kapott fehér ruhát egy hétig, fehérvasárnapig viselték, és ekkor ré­szesültek először az úrvacsora szentségében. Feltámadása után Jézus így kö­szöntötte félelmükben bezárkózott tanítványait: „Békesség nektek!” Nyolc nap múlva megjelent Tamás miatt, hogy legyőzze hitetlenségét, és szólt: „...nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hí­vő! (...) Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,19.27.29) A szemtanú Péter minket bátorít: „Őt szeretitek, pedig nem lát­tátok, őbenne hisztek..., és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét’.’ (íPt 1,8-9) Az Ószövetség evangélistája Isten magasztalására hív: „Énekeljetek az Úrnak új éneket (...) Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét.." (Ézs 42,10.12) Jób, az Úr szolgája helyesen beszélt Istenről. „Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, ami­je vo/í.”(Jób 42,10) Péter apostol üzeni a húsvét után élő gyülekezetnek: „...egy­mást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által!’ (íPt 1,22-23) Az Úr Jézus a tanítványaiért könyörög főpapi imádságában: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által (...) őrizd meg őket a gonosztól. (...) Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság!’(jn 17,11.15.17) Lukács az Úr nagypéntek kora esti eltemetésére emlékeztet: arimátiai József „elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és el­helyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.” (Lk 23,52-53) Ámde Jézus feltámadt, ma is él, és le akarja győzni a mi hitet­lenségünket is; ezért hangos szóval ezt mondja: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem... Én pedig tudom, hogy az ő (az Atya) parancsolata örök élet!’ (Jn 12,44.50) Mi pedig a szeretett ta­nítványtól tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,20). Ezért reformátorunkkal együtt zenghetjük: „Jézus Krisztus, Üdvözí­tőnk, / Haláltól megmentünk, / Életre támadt: // Száll örömének: / Miénk az örök élet!” (EÉ 214) Halleluja! ■ Garai András Taizé-ima és énekegyüttlét A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hő­sök tere 10-11.) minden hónap második keddjén, legközelebb április 14-én, 19 órától Taizé-ima és énekegyüttlét. Minden alkalommal van igehirdetés is. Információ: gyertyafeny.lutheran.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom