Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-05 / 14. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. április 5. » 3 Kezek keresztútja ► A nagypéntek eseményeit a szereplők kezének megjelenítésén keresz­tül ábrázoló domborműsorozatot áldottak meg március 29-én, virágva­sárnap délelőtt a győr-ménfőcsanaki gyülekezetben. Az ünnepi úrva­­csorás istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyház­­kerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Kiss Miklós győr­­mosoni esperes, valamint Percze Sándor helyi lelkész működött közre. A Jézus szenvedéstörténetét bemuta­tó alkotások abban segítenek, hogy a dolgok mögé tekintsünk - fogalma­zott Fii 2,5-11 alapján tartott prédiká­ciójában Szemerei János püspök. Majd hozzátette: „Jézus nem forgatja föl a világot, de meg akarja változtatni a lel­künket, a gondolkodásunkat. Virág­vasárnap ünnepe erre hív: fedezzük fel, hogy Jézus valójában miért érkezik.” Az alkalmat követően a résztvevők átvonultak a gyülekezeti házba, ahol a domborműsorozat elnyerte végle­ges helyét. Percze Sándor elmondta, hogy az alkotások adományok, vala­mint minisztériumi és egyházkerü­leti támogatás révén, illetve a német­­országi Luther Márton Szövetség (Martin-Luther-Bund) és a Lutherá­nus Világszövetség segítségével kerül­hettek az egyházközség tulajdonába. „Miért lehet helye egy Jézus kereszt­­útját megjelenítő képsorozatnak egy evangélikus közösségi helyiségben?- tette fel a kérdést a győr-ménfőcsa­naki lelkész. - Mert nagypéntek ese­ményeit láttatja, érzékelteti, amely a hitünk szíve közepe. Nem lehet mel­lette elmenni, személyes belső vi­szonyra hív.” A tizennégy képből álló sorozat al­kotója, Miletics Katalin Janka szob­rászművész, bencés obláta (Istennek felajánlott világi hívő - A szerk.) ar­ról beszélt, mennyire örül, hogy dom­borművei értő környezetre találtak. Simon Róbert Balázs, Győr váro­sának alpolgármestere, országgyű­lési képviselő is köszöntötte a meg­jelenteket. Zárásként Szemerei János püs­pök áldást mondott, majd imádság­ban kérte, hogy Isten használja fel a műveket a megszemlélőik életében. ■ AM A GIMNÁZIUM ÚJRAINDÍTÁSÁNAK 25 A/ fl’UITT ATADASANAK 110 f VFORDULOJA AlKAI MABOl NEVFs l-ASORI DIAKOK EMlfKlZETíRl KA LOCH f LMON KITM.IL TKOK »* tTtKim BOGNÁR JÁNOS SOG SC H ARPAIY SOYTHA GYÖRGY BÖZSI .MIHÁLY <nmriM k*i*no* m/u awazo BRODY ANDRÁS (. SASA LÁSZLÓ HZJKJM CSÁSZÁR Hl MIR CSHOm LÁSZLÓ M*?Y>***í*K«>V CZOBOtY FR MO­DORAI! ANTAL MKMtATtK f ACSINAY LÁSZLÓ < toitm u s FALUOY GYÖRGY író kohó EARKASDY ZOLTÁN ) rí r IS2MJ UNOK FIUNK! ROBI Rí IRINYO VILMOS CADÓ PAl fl/IKUS GÁNCS ALADÁR V fri*: ívé GY APAV GABOR H Af f N SCH IR ICÁRÓL V HARGITAI LASZlO HARMATI »H A HARSÁNY» LÁSZLÓ H ICÁIN AST GUSZTÁV HORN ARTUR HOJTOYY TIBOR IRÁNY! BÉLA IANOSSY GYÖRGY tmOZMÍRMOK JESZENSZKY ZOLTÁN M« ZOCaZO KE PB GYÖRGY H S.TÓ ' KIRÁLY LÁSZLÓ KOVÁCS ISTVÁN KOSZIGÍAIVI GYÖRGY KRIMMER TIBOR KiiOMAMKtss KRLMPLLS IIBOR VIZtTH O MtKNÓK KUCSMÁN ÁRPÁD IINDENMAYIR ARISZTID MARTIN GYÖRGY íWtmVtVÍ'tAK' MARK TIVADAR (itMrzrrwiJó MLDVICZKY ADAM KAKAM-S W.® moravcsik gyula MORITZ PÉTER NEUMANN JANOS MATiÉMAriKl-’S PALL AI »VAN TARKAI ISTVÁN AAR'S AS PÁSZTOR GYÖRGY ttVÖCWifWYl It CKO*«.WöÖSO Pt SKO GYÖRGY ÓftUONAMtMS? PCSKO ZOLTÁN áarmI'Iír PITRI GABOR PIGII R ANDOR 1'R.IDMÍRSZKY TIBOR SCHOLZ LÁSZLÓ msisf Sl BÖK IÁMAS SZEGŐ MIKLÓS SZINTHF JANOS SZÍ PIAI LISI ISTVÁN ititnt SZOllAS LÁSZLÓ .wv.u MOKOftt v.H\ X/D V I {AóKAfVóK SZTANKAY ISTVÁN YZTEHLO GABOR TAMÁS FERENC TÁTRAI VILMOS MKTIH5VIMSÍ TOMI SANYI PAl TRAJTLER GABOR U**i U OKUON AMin t v; VAJDA FERENC <I/!kVS tCUtUAlO VAN KO RICHARD ClPtS/MfSsOK VITÁLIS GYÖRGY C.fOiÖGtjS Wl ILMÁNN LMRÍ WIGNfR UNO ZASZKALICZKY PAl IUK152 ZASZKALICZKY PETER A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium újraindításának huszonötödik év­fordulója és az alma mater épületének száztíz éves jubileuma alkalmából az in­tézmény március 27-én márvány emléktáblát avatott. A táblán nyolcvankét olyan volt fasori diák neve szerepel, akik közül sokan a magyar tudomány, közélet, művészet jeles képviselőiként nevet szereztek. Az erhléktábla fölállítását a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a fasori Volt Növendékék Egyesülete támogatta. Az MTA képviseletében ün­nepi köszöntőt mondott dr. Kroó Norbert akadémikus, ezután Hajdó Ákos igaz­gató és dr. Raisz Dávid, a Volt Növendékek Egyesületének elnöke beszélt a kez­deményezés jelentőségéről, valamint az intézmény életében betöltött szerepé­ről. Az emléktáblát dr. Csepregi András iskolalelkész áldotta meg. Talán még emlékszünk arra, hogy jó negyven nappal ezelőtt, Invocavit vasárnapján a bűneset történetével indultunk a böjti útra. Az édenkert gazdája, ha úgy tetszik, „Főkertésze” alkonyi sétáján hiába kereste a képé­re és hasonlatosságára, azaz vele va­ló közösségre alkotott emberpárt, mert félelmükben elrejtőzködtek Te­remtőjük elől... Húsvét vasárnapja is kerti sétára hív, de nem a lebukó nap alkonyi fé­nyében, hanem a kelő nap feltáma­dásának hajnali ragyogásában. Já­nos evangélistától tudjuk, hogy eb­ből a hajnali világosságból lépett be Mária Magdolna Jézus nyitott sírjá­nak sötétjébe. A gyászoló asszony nem fogta fel, hogy mi történt. A sziklabarlang homályában nem láthatta tisztán, hogy két angyal ül Jé­zus holttestének a helyén, és ők kér­dezik: „Asszony, miért sírsz?” Válasza egyszerre szívbe markoló és már-már tragikomikus is: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették” (Jn 20,13) Ebben a pillanatban következik be az a fordulat, amely mindannyiunk életének legfontosabb fordulata lehet. Ez a pillanat, Patrick Roth német író kifejezésével élve, az úgynevezett „Magdalenen-Sekunde”, azaz „Mag­­dolna-pillanat”. Ez a sordöntő pilla­nat mindent megváltoztat az asszony életében, és mindent megváltoztat­hat a mi életünkben is. Mária Mag­dolna megérzi, hogy valaki áll mögöt­te; hirtelen hátrafordul, de nem isme­ri fel, hogy kinek az alakja magaso­dik a sír előtt. Érdekes párhuzamot fedezhetünk fel, ha arra gondolunk, hogy ugyan­ennek a napnak az alkonyán sokáig az emmausi tanítványok sem ismer­ték fel különös útitársukat. Jézus ott is belemegy a „játékba”, és szellemes derűvel faggatja ki Kleopásékat saját kivégzésének történetéről... Ez a derű felfedezhető ebben a haj­nali találkozásban is. Ahogy János A „Magdolna-pillanat” feljegyezte, Mária Magdolna meglehe­tősen lassan kapcsok Először kertész­nek nézi a feltámadott Jézust, akit szin­te sírrablással gyanúsít meg ‘.„Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, ho­va tetted, és én elhozom”(20,15) Okos szakértők próbálják megma­gyarázni ezt a derűs félreértést. Em­lékeztetnek arra, hogy keleti szokás szerint a sírokat napkelet felé tájol­ták. így a felkelő nap ragyogó suga­rai minden bizonnyal elvakították az asszony szemét, és csak egy sötét fér­fialak sziluettjét láthatta. Nem vitatom ezt az érvelést, de megkockáztatom, hogy mindenek­előtt a hitetlenség hályoga korlátoz­ta a tanítványok látását. Valójában egyikük sem számolt azzal, amit pe­dig a Mester háromszor is a szívük­re helyezett: „íme, felmegyünk Jeru­zsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, ha­lálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbá­csolják és megölik, de három nap múlva feltámad” (Mk 10,33-34) Jézus tanítványai mindezt elfe­ledve, akárcsak az első emberpár a bűnesetet követően, elrejtőznek fé­lelmükben és szégyenükben Meste­rük halála után. Csak az Úr néhány bátor, női követője - élükön Mária Magdolnával - vállalja fel, hogy megadja a végtisztességet szeretett halottjának. Milyen bizarr kontraszt feszül az édenkerti és a sírkerti jelenet között. Az édeni alkonyban az élő Isten ke­resi bukott, halálra ítélt teremtmé­nyét. A sírkerti hajnalban a hitetlen­ség lelki vakságában vergődő Mária Magdolna keresi a halottnak hitt Is­tenfiát, aki feltámadott Úrként őt ne­vén szólítva köszön rá: „Mária!” Nem tudom, Mária ismerte-e Isten egyik legszebb szerelmi vallomását, amely így hangzik: „Ne félj, mert meg­váltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) Mindeneset­re, meglepő módon, János feljegyzé­se szerint Mária újra megfordul, majd ezt követően immár Rabbuninak, az­az Mesternek szólítja a „kertészt”. Ezzel a második megfordulással kapcsolatban érdekes teológiai értel­mezési lehetőséget találtam Werner Tiki Küstenmacher Jesus Luxus című könyvében. A bajor evangélikus teo­lógus, újságíró és karikaturista meg­lepő látása szerint amikor Mária meghallja a saját nevét az ismerős hangon, rádöbben: nem a kertésszel, hanem a feltámadott Úrral, magával az élő Istennel néz szembe. Most már nem a felkelő nap fénye vakítja el, ha­nem Isten dicsősége. Mária azért for­dul meg újra, mert nem mer a „Nap­ba” nézni, nem akar megvakulni.' Ebben az összefüggésben érdemes felidéznünk János evangéliumának előszavát: „Istent soha senki sem lát­ta: az egyszülött Isten, aki az Atya ke­belén van, az jelentette ki őt’.’ (1,18) S mintha Jézus is hangsúlyozni, ér­zékeltetni akarná azt a más, azt az új minőséget, amelyet a feltámadás je­lent, figyelmezteti a megdöbbent asszonyt: „Ne érints engem, mert mégnem mentem fel az Atyához. .’.’Ez az újabb meglepő fordulat kérdések sorát veti fel. Vajon miért ez a hűvös­nek látszó, szinte elutasító mondat? Mit akart ezzel Jézus elérni? A ridegen induló mondat folytatá­sából világos választ kaphatunk. Most nincs idő a hosszan tartó örvendezés-ÉGTÁJOLÓ ____________________________ re, minden perc drága. Jézus felsza­badító missziói paranccsal mozgósít­ja Mária Magdolnát:„...hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez’.’ (Jn 20,17) Jézus nem azért tér vissza a halál­ból, hogy ünnepeltesse magát. Győz­tesen sem akar bosszút állni gyilko­sain. Nem akarja megszégyeníteni gyáva tanítványait sem. Ellenkezőleg! Visszatérésének egyetlen célja, hogy fedezékbe vonult tanítványait előhív­ja rejtekhelyükből, feltámassza őket a lelki halálból. Ezért szólítja meg Máriát a kertben, hogy valóban „az apostolok apostola” legyen, ahogyan a szent hagyomány elnevezte őt. Ezért lép az emmausi országút csüg­gedt vándorai mellé. Ezért szólítja meg a „szökésben lévő" Simon Pétert a tóparton és a kétségeivel küszködő Tamást a tanítványok körében... Jó pásztorként ezzel a türelmes, ta­lálékony szeretettel keres minket is 2015 húsvétján, hogy mi is átélhessük a csodát, amelyről Scholz László így énekel: „...a Győző életet kínál / Győzelméből ma néked.” (EÉ 225,1) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület HAJDÓ ÁKOS FELVÉTELE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom