Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-08 / 10. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. március 8. » 9 MEGiNT tombolt az életöröm Kibírta az új színpad a kétszáz fellépőt ► Számos újdonsággal bővült a Magyarországi Evangélikus Gimnáziumok Népművészeti Találkozója, amely február 28-án immár hatodik alkalommal gyűjtötte össze „csak tiszta forrásból” a népművészet iránt elkötelezett fiatalokat a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. A fellépők között - hét evangélikus oktatási intézmény mellett - idén első alkalommal egy római katolikus, illetve egy református középiskola is képviseltette magát. A másik nagy előrelépés, hogy a néptáncosok, zenészek léptei immár nem csúszkálnak a díszterem parkettáján - az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő pályázatának köszönhetően valódi színpadon csattoghat a legényes, a botos vagy a karikázós. A díszterem hátsó fertálya pedig egy hónapra cifra szobává válik: a Martin György Kulturális Egyesület és a győri Cifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesület néprajzi kiállítást rendezett, amely március végéig látogatható. A Magyarországi Evangélikus Gimnáziumok Népművészeti Találkozója - a MEGiNT - nemcsak a szombati, február 28-ai főnapon fonódott össze a Szélrózsa-utótalálkozóval: péntek este az ifjúsági fesztivál bevezető vetélkedője és áhítata után a népművészeti fesztivál táncházában rophatták a fiatalok. A talpalávalót a budakeszi Rojtos zenekar húzta, no nem kifulladásig - erejüket a másnapi néptáncgálára is tartogatniuk kellett. A rendezvény fővédnöke, Radosné Lengyel Anna, a Magyarországi Evangélikus Egyház országosfelügyelő-helyettese és a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője megnyitójában felidézte a MEGiNT indulását 2009-ben, amelyről akkor ő - szerkesztő-riporterként - a Kossuth rádióban tudósított. A fővédnöki feladatról és felelősségről szólva a pénzügyi háttér biztosítását emelte ki, továbbá méltatta az ötletgazda-főszer— A VI. MEGiNT fellépői Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, Budapest Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium Budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium (r. k.) Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, Sopron Bihari János Táncegyüttes Kisbihari csoportja, Budapest Luther Márton Kollégium, Nyíregyháza Nyugat-Magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium, Sopron IPéterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Győr Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, Orosháza vező, Barcsay Zsombor egykori fasori diák munkáját és kitartását. Köszöntőjében a hagyományról és közösségről beszélt Beke Márton, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közművelődési Főosztályának vezetője, majd dr. Érfalvy Lívia, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatóhelyettese üdvözölte a rendezvény résztvevőit és vendégeit. A MEGiNT értelmi szerzője és a gyakorlati megvalósítás összefogója, Barcsay Zsombor a szervezőcsapat munkáját emelte ki. Nekik köszönhetően már kétszáznál is több résztvevővel büszkélkedhet a találkozó, míg az első - akkor még Folk Fest a Fasorban című - fesztiválon mindössze harmincöt-negyven fellépő volt. Meleg szavakkal emlékezett meg a főszervező a tavaly elhunyt Nits Mártáról, akinek Barcsay Zsombor általános iskolai ének-zene tanáraként oroszlánrésze volt a népművészeti találkozó létrehozásában. A Bárczy István-díjas tanárnő nemcsak Zsombor életére volt döntő befolyással: kisiskolások generációival szerettette meg a magyar népzenét és népművészetet. A népművészeti fesztiválon most először nyílt néprajzi kiállítás. A fasori gimnázium egykori diákjának tiszteletére 2014-ben alapított és róla elnevezett Martin György Kulturális Egyesület a győri Cifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesülettel közösen Cifra szoba Mórából címmel mutatja be egy kalotaszegi faluból származó cifra szoba teljes bútorzatát és szőttesgyűjteményét. A kiállítást Varga János, a Cifra műhely elnökségi tagja ismertette és nyitotta meg. A mérai cifra szobát már számos helyen - például Erdélyben, a Felvidéken és a Római Magyar Akadémián is - megcsodálhatta a közönség. A MEGiNT idei fővendégében dr. Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató professzort, volt művelődési és közoktatási minisztert tisztelhette a közönség, aki Martin György és a tánc címmel tartott előadást. A „tánc” szó etimológiájáról elmondta, hogy e német jövevényszavunk azt sejteti, mintha azelőtt nem táncoltak volna a magyarok. Márpedig amikor ma kitomboljuk magunkat, „tombolunk”, az eredeti értelem szerint éppen a tánc megújító katarzisán esünk át. A tánc eleinte csak a páros táncot jelentette. Házra, ruházatra, bútorokra mindig szükség volt. Ámde ugyanilyen szükséglet az emberek közötti kapcsolat, a szeretet, amely nélkül betegek vagyunk. A magyar társadalom betegsége emberi kapcsolataink gyengesége. A tánc megvalósítja az együttlét örömét, az egyének és a közösség összetartozását, erősíti a kapcsolatokat. A játékban és a táncban mutatkozik meg a szeretet, és magunkat is meg tudjuk mutatni bennük. A görög körtáncokban is az összetartozás, a közösség iránti vágy jut érvényre, ezt tartja életben a hagyomány. A tradíció iránti szeretetnek köszönhető a néprajz szak első évfolyamán a későbbi két nagy néprajztudós barátsága. Andrásfalvy Bertalan és Martin György együtt kutatták, gyűjtötték a nép kincseit, hogy visszahozzák az emberi kapcsolatok erejét. Martin György is hitte, hogy ha hagyományaink alapján újra egyesíteni tudjuk a kultúránkat, a nép is jobban szembe tud szállni a történelem viharaival, a nemzet megmarad. A Népművészeti Intézetben végzett kutatásaik, valamint utazásaik célja is a nép művészetének minél szélesebb körű megismertetése volt. Az embereket összefogó, szeretetet közvetítő tánc az ember személyiségét is megmutatja. Martin György egy filmből megtanult legényesében Kalotaszegen a helyi zenekar hegedűse a már halott apja egyedi táncát ismerte fel. Martin a kalotaszegi Mátyás István „Mundruc” negyvenkét legényes változatát és mintegy háromszáz motívumát monográfiában örökítette meg. A hétszáz oldalas könyv máig egyedülálló teljesítmény, de a jelenség is. Az egyéni tánc, amelyben kitáncoljuk örömünket, bánatunkat, indulatainkat, a „művelt Nyugaton” már nem létezik. „A néptánckutatásnak világviszonylatban is az egyik legnagyobb képviselője volt Martin György - jelentette ki Andrásfalvy professzor -, aki azt a gazdag hagyományt kutatta, amely össze akar minket fogni, ha hagyjuk, és ha akarjuk.” Az Eszterlánc zenekar elsősorban mezőségi népzenét játszik; a MEGiNT-en tartott koncerten kiegészültek Szilágyi Anna melegföldvári adatközlővel és fellépéseik rendszeres vendégével, Dresch Mihály dzsesszzenésszel. Anni néni a szünetben fonóról és a falubéli szokásokról mesélt a közönségnek, és á zenekar eljátszott egy melegföldvári halottkísérőt Nits Márta emlékére. Délután újabb koszorú került Martin György Erkel-díjas tánctörténész, néprajztudós két éve felavatott fa domborműve alá. A megemlékezésen jelen volt Erdélyi Tibor fafaragó mester, a dombormű alkotója, és tiszteletét tette egy másik kutatótársbarát, Pesovár Ernő özvegye is. A népművészeti fesztivál további részét a néptáncgálaműsor tette ki. Az ország minden tájáról érkezett középiskolás táncosok - egyebek mellett - bukovinai, Galga menti, moldvai, üveges, botos táncokat és egy igazi rábaközi pünkösdölést adtak elő. Az énekes-táncos produkciók elkápráztatták a közönséget, szinte minden fellépést vastapssal díjaztak. A jutalom viszont nem maradt csak képletes: a találkozó minden együttese emléklappal távozhatott, de a szervezőcsapat minden tagjának is jutott az elismerésből. A gála legszebb és legszínpompásabb eleme a záró „örömtánc” volt, amelyben az összes fellépő a közönséggel együtt és nem csak a színpadon adta át magát a sugárzó életörömnek. ■ Walkó Ádám Dr. Andrásfalvy Bertalan, Barcsay Zsombor és Gáncs Péter elnök-püspök Villáminterjú dr. Andrásfalvy Bertalannal- Martin György személyén túl miniszter úr kötődik-e valamilyen módon az evangélikussághoz?- Magam római katolikus vagyok, de a feleségem evangélikus. Ökumenében élünk, minden zavar nélkül. Sopronban viszont nagyon sok barátom volt az evangélikus líceumból. Az egyik sógorom is evangélikus. Régi kedves emlékem, hogy gyerekkori szomszédunk, Podmaniczky Pál vasárnaponként csembalón játszott, és zsoltárokat énekelt. A zsoltáréneklés élményét később a feleségem családjában is tapasztaltam; náluk gyakran elővettük a zsoltároskönyvet, és énekeltünk. Ez a szokás a mi családunkban evangélikus hagyomány.-A meghasonlás és elidegenedés a magyar társadalomban, amelyet előadásában említett, összefügg-e táncaink ismeretének hiányával?- Kiátkoztuk a hagyományt, lenéztük a paraszti kultúrát. Más nemzeteknél a népviseletből nemzeti viselet lett, több helyen a népi táncok társasági tánccá váltak. Vissza kell helyeznünk a nemzet egészébe azt a népi kultúrát, amely bennünket magyarnak megőrzött.-A nyolcvanas években indulta táncházmozgalom. Lehet-e ez egy reménysugár a nemzet egyesítésére?- Ugyanúgy, ahogy Kodály mozgalma, az Éneklő ifjúság is. Ma is nagyon sok helyen fellelhetünk ilyen spontán összejövő közösségeket. A gyermekjátékok nagyon népszerűek, a gyermekek ráéreznek, hogy erre szükségük van. Ma a játék versengést jelent, győztessel és legyőzöttel - a népi játékoknál ez ki van zárva. Itt tanulhatja meg a gyermek, hogy a közösség élmény, nem ellenfél.- A MEGiNT nagyon jó táptalaja lehet a gyermekek, fiatalok számára a hagyomány ápolásának, művelésének. Lehetünk-e optimisták, hogy hasonló kezdeményezések megőrzik a népi kultúrát?- Természetesen, azért is jöttem el előadást tartani, ebben reménykedünk. Ez nem pesszimizmus kérdése, akarni kell. De a lehetetlen akarása a legméltóbb az emberhez. ■ W. Á.
