Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-08 / 10. szám
8 ■m 2015. március 8. PANORÁMA Evangélikus Élet Szárnyaló, hídverő Szélrózsa-utótalálkozó a Fasorban ► Nagykorú lett tavaly az 1996-ban Váralján indult Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó: Soltvadkerten a tizedik összejövetelre került sor, tekintettel azonban arra, hogy a fesztivált kétévente rendezik meg, 2014-ben töltötte be a tizennyolcadik „életévét” Akkor a „Szárnyalj!” mottóval fogalmazták meg a szervezők az aktuális tematikát. Ennek megfelelően a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba február 28-ára összehívott utótalálkozó is vidám együttlétre és meghitt áhítatra vágyó fiatalok lelkét repítette fel - „Szelek szárnyán” jelmondatával is. Számos műhely, koncert, valamint dr. Csermely Péter biokémikus és hálózatkutató professzor előadása várta a mintegy kétszáz, a szélrózsa minden irányából - Kőszegről, Bükkről, Szegedről, Orosházáról, Mezőberényből és sorolhatnánk - érkező fesztiválozót. A múlt szombatra meghirdetett Szélrózsa-utótalálkozó tulajdonképpen már előző este, február 27-én elkezdődött a Rózsák terén: az „elő-utótalálkozón” az Evangélikus Középiskolai Kollégiumban vetélkedő játékban mérhették össze a már pénteken megérkezett fiatalok a korábbi tíz Szélrózsával kapcsolatos tudásukat. A „Retró sátor” csapata által összeállított kvízt követően a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának vezetője, Németh Zoltán tartott áhítatot: Jézus jeruzsálemi Tamás-miséknek otthont adó Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkésze, valamint Pelikán András, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség másodlelkésze vezette. A két fiatal lelkipásztor felváltva, a karzatról és a szószékből „reptette” a résztvevőket. A „szárnyalást” az 57. zsoltár sorainak felhajtóereje táplálta. (Dialógusprédikációjukat lapunk 12. - ifjúsági - oldalán olvashatják. - A szerk.) Mesterházy Balázs „Szélrózsaatya” köszöntötte a fesztiválozókat, és ismertette az utótalálkozó menetnen jelentkezni is lehetett a jelenlegi és jövőbeli projektekre. A bibliai fogalmakat kapcsolta össze egy-egy ízzel dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense és Bonnyai Anna teológushallgató „Az élet ízei” nevű műhelyben. Itt egy fiktív tudományág, a gasztroteológia keretében az ételek és italok teológiai, etikai, esztétikai és szociális jelentőségét vizsgálták; a docens a Szentírás harminckét igehelyében bukkant az ízlelés átvitt vagy szoros értelmére. bevonulásának Máté evangéliumából vett igéjével hangolódhatott az ifjúság a másnapi viszontlátásra. A fasori evangélikus templomban énektanítással és a Lift! együttes szolgálatával egybekötött áhítattal vette ténylegesen kezdetét az egész napos programsorozat. A budapesti Tamás-misék házi zenekara spanyol, palesztin, kameruni és ruandai egyházi énekekkel ismertette meg a már reggel is szép számban összegyűlteket. Az ökumenikus együttes frontembere, Bence Áron a dalokhoz nyelvi-kiejtési gyorstalpalót is rögtönzött. Bizony nehezen ment volna a közös éneklés e segítség nélkül, mert bár a kivetítőn követni lehetett a szövegeket, a ruandai kiejtéssel aligha birkózott volna meg a lelkes közönség. A nyitóáhítatot Simon Attila, a rendjét. A nap egészén végighúzódó műhelymunkák a gimnázium földszinti helyiségeiben zajlottak. A központi helyszín, a „nagyszínpad” a tornateremben lett kialakítva. Állandó programként a „Retró sátor” várta a fiatalokat kreatív játékokkal, vetélkedőkkel, a nyereményeket a korábbi Szélrózsa találkozók relikviái - pólók, plakátok és Mesterházy Balázs könyve, a Nyisszantások - képezték. A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért, vagyis a KOSZI külön standdal, a Lehetőségek piacával mutatta be céljait és az önkéntes munkák választékát. Délelőtt három workshop közül lehetett válogatni. Az Ökumenikus Segélyszervezet interaktív játékokkal és előadással mutatta be önkéntesei munkáját és programjait. A helyszíA spirituális-kulináris kaland ízmeditációval zárult. A szárnyalásról és a vitorlázórepülésről tartott előadást a témában igazán illetékes Győry Vilmos cserkészcsapat a Rába-parti városból. Magyarország egyetlen repülőcserkész-alakulatát a Győri Evangélikus Egyházközség helyettes lelkésze, Szabó János vezette. (Műhelymunka során repülőmodellt is reptethettek az érdeklődők.) A zsivalytól és a folytonos ide-oda ingázástól hangos folyosók kiürültek és elcsendesültek, ahogy Csermely Péter biokémikus és hálózatkutató, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének egyetemi tanára megkezdte előadását a „nagyszínpadon”. A hosszadalmas cím -Villáminterjú dr. Csermely Péterrel- Milyen érzéssel érkezett a fasori gimnáziumba előadást tartani?- Nagy öröm számomra, hogy újra itt lehetek, a szabad, kötetlen és mégis egységes légkör magával ragadó. A Föld napján már szerepeltem vendég előadóként, szintén a tornateremben.- Elterjedt nézet, hogy a magyar társadalom tagjai magába forduló, magányos emberek. Mi lehet az oka, hogy az egyén nem akar vagy nem tud betagozódni a társadalmi hálózatokba?- Az értékek hiánya, zavara erőteljesen jelen van, az igaz, de nekünk éppen az ilyen találkozókkal kell kitartanunk a szeretet és az építkezés mellett, hogy az értékek kerüljenek többségbe, ne pedig a hanyatlás. Lehetnek nagyon személyes okai annak, hogy valaki nem lesz tagja egy hálózatnak, például valamilyen őt ért tragédia miatt bezárul a pszichéje. Néha pedig a hálózat löki ki magából az egyént; ez leginkább a negatív üzeneteket hordozókkal fordul elő. Az ilyen embert elkerülik, mint a bélpoklost. Ez a társadalom a pozitív üzenetekre van kiéhezve, nem lehet keserűen, negatív üzenetekkel hálózatot építeni.- Az egymástól különálló, de virágzó közösségek összekapcsolásával megfordítható az elidegenedés folyamata? Képes lehet-e erre a gyülekezetek sokasága, az evangélikus egyház?- Ez nagyon sikeres stratégia. Az evolúció során pontosan azok a fajok maradtak életben, amelyek így működtek. Első lépésben a biztonságra törekedik egy közösség, arra, hogy minden tagjával szoros kapcsolatot ápoljon. Ez egy szűk mag - ilyen például a család, a baráti kör. Ezt viszont muszáj követnie a második lépésnek, hogy ezeket a szoros kis közösségeket összekössük egymással. A mai magyar társadalomban ez a második lépés sokszor elmarad. A gyülekezet, az egyház képes erre, én ezt láttam most is, amikor beléptem a tornaterembe. Itt különböző helyekről eltérő korú, más-más tapasztalatokkal rendelkező emberek jöttek össze, attól függetlenül, hogy mindannyian hiszünk. De mindannyian hidakat építünk, és ez a legfontosabb a Szélrózsa találkozón. ■ W. Á. Hogyan használhatjuk és növeszthetjük szárnyainkat az emberi közösségek építése során? - ellenére (vagy talán éppen neki köszönhetően) sokan voltak kíváncsiak a tudós professzor gondolataira. A rengeteg színes és szellemes ábrával, képpel és montázzsal illusztrált előadásban a rövid választ is hamar megkaphatták a szárnyaikat bontogatni kívánók: szárnyalni tehetséggel lehetséges. A tehetség fő fokmérője a kreativitás, mert bár mindenki tehetséges valamiben, nem feltétlenül sikeres is benne. A kreativitás az egymástól távol lévő információk összekapcsolásában, új összefüggések megállapításában, a szerepváltás képességében és a már létező keretek szétfeszítésében, egy új „játéktér” meghatározásában rejlik. A határok feszegetésén túl azonban azt is figyelembe kell venni, mennyire hasznos és jó ez az egyénnek és a társadalomnak. Az életben az lehet sikeres, aki a legfogékonyabb a változásokra, a lehető leghatékonyabban tudja a javára fordítani az új helyzeteket. A sikeres hálózat, azaz társadalom kiépítésében kulcsfontosságú az együttműködés és a távoli csoportok, közösségek összekapcsolása. „Szárnyalni az tud, akinek van érzéke a minőséghez, van érzéke az újhoz, tudja magát szeretni, és ismeri is magát” - mondta előadása végén Csermely professzor. Zárszóképpen arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy olyanokkal beszélgessenek az utótalálkozón, akikkel még soha, hogy az újat tapasztalják meg a másikban, hidat verjenek egymás között, és leljék örömüket egymás megismerésében. Sokak oldalát fúrta a kíváncsiság, hogy hol rendezik 2016-ban a következő Szélrózsa találkozót, és amikor Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke mikrofonhoz lépett, mindenki tőle várta a „kinyilatkoztatást" A nagy hír bejelentése azonban elmaradt. Az elnökpüspök március 14-ét adta meg a helyszín közhírré tételének időpontjaként. Még több település szerepel a jelöltek listáján, és a versenyhelyzet élezése végett egyelőre kivárnak a „győztes” kihirdetésével. Mivel a helyszínek kijelölése vetésforgóban történik, annyit már most elárult a püspök, hogy jövőre július 27-étől 31-éig az Északi Egyházkerület fogadhatja majd az ifjúsági találkozót. Ebéd előtt - aperitifként - a Szélrózsa Band perdítette táncra a hálózatépítésben kimerült fiatalokat; a keresztény ifjúsági énekek lendületes könnyűzenei feldolgozásai megtették étvágygerjesztő hatásukat... A délután további műhelymunkákkal folytatódott. A Tamás-miseworkshopon a kételkedők, de nem hitedének, vagyis a keresők istentiszteletét lehetett megismerni a Lift! zenekar elmaradhatatlan zenei kíséretével és aktív közreműködésével. A német és finn hagyományú „misén” a résztvevők tevékenyen közelednek egymáshoz, valamint közösen Istenhez. A fesztiválon nagy népszerűségnek örvendő „Odú sátor” teológiai műhelyét elevenítették fel a „Best of Odú - Megtéréseink” című workshopon. A négy nyári előadó - ifi. Cserháti Sándor, a Szegedi, Ócsai Zoltán, a Pécsi, Réz-Nagy Zoltán, a Debreceni Evangélikus Egyházközség lelkésze és Novotny Dániel, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye beosztott lelkésze - személyes vallomásban tárta fel hitének, istenképének változásait. A hívő embernek is meg kell térnie, nem csak egy megtérés lehetséges az élet során. A megtérés viszont magányos „műfaj”, de nagyon fontos, hogy bekövetkeztéig érezzék az őszinte támogatást az útkeresők, ettől válik közösséggé a gyülekezet, illetve az egyház. Időközben a tornaterem színpadán a Trademark zenekarból alakult Way Beyond a megszokott hangzástól eltérően akusztikus koncerttel lepte meg rajongóit. A zárókoncertre és -áhítatra ismét a fasori evangélikus templomba tért vissza az utótalálkozó közönsége, a Közel együttes dzsesszrock fúziós ifjúsági dalokkal, a vájt fülű zenerajongókat is elragadtató műsorral készült. A koncert végén a zenekar igazi különlegessége is felcsendült: az utótalálkozó utolsó dalaként az evangélikusok himnuszának modern feldolgozását játszották el; felszabadult ujjongás és tapsvihar követte Luther szerzeményét. A búcsúzó áhítatot és úti áldást a Kőszegi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Baranyay Csaba tartotta. Az ároni áldás ritmikájához illeszkedő lírai áldás sokáig zenghet a fiatalok szívében. Legalább a következő Szélrózsa találkozóig. ■ Walkó Ádám
