Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-08 / 10. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. március 8. *• 5 Kell egy csapat! Folytatás az 1. oldalról A koncertsorozat társrendezője, a Gryllus Kiadót képviselő Gryllus Dániel arra emlékeztetett, hogy az együttműködés, az együttélés alapja a kölcsönös elfogadás kell, hogy legyen. A színpadra lépő művészek ennek ékes bizonyságát adták, hisz a Rackajam fúziós zenét játszik, amelyben a magyar népzenének kitüntetett szerep jut, a magyar költők verseiről most nem is szólva. Az este pedig úgy kezdődött, hogy a világklasszis szájharmonika-virtuóz Ferenczi előbb Pál apostolnak a keresztény szeretetről hitet tevő leveléhez fújta, Gryllus kedvenc citeráján pengetett, a folytatásban pedig jöttek a roma zenészek: Farkas Mihály, Ökrös Károly, de mindenekelőtt Roby Lakatos, a világhírű dzsesszhegedűs. De így akkor már lett a színpadon cimbalom és gitár, sőt egy diszkréten dörmögő tuba is; együtt különleges hangzást és fantasztikus hangulatot varázsoltak a Nyíregyházi Főiskola nagytermének színpadára. A csárdásjamtől elragadtatott közönség valamiféle ismerős westerndallamon át híven követte az édes-bús bluesig Ferencziéket. Roby Lakatos ujjai alatt a hegedű üveghangja a cimbalomba oldódott, a pillanatnyi csend után pedig robbant a vastaps. Humor a zenében, humor a dalszövegben: „Az én szívem képeslap, / Jaj, de hamar feladtad.” Olyan zenei világ elevenedett meg, amilyet ez a közönség még biztosan nem hallott soha (élőben), de ezt a zenét mindenki rögtön a sajátjának érzi, mert van benne valami, ami tényleg az övé. A dzsesszkoncertet moldvai táncház követte a Sugalló együttes közreműködésével. A szombati III. KRSZH-focikupa megnyitását dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke (képünkön) vállalta magára, megidézve Sándor Pál Régi idők focija című filmjének szállóigévé vált mondatát Minarik Edétől: „Kell egy csapat!” Jézus csapata sem volt valami könnyű helyzetben - folytatta a gondolatmenetet a püspök: „Péter, a kapitány még csak hagyján, de Jakab és János fiatal és tapasztalatlan, Simon olykor túlzottan is kemény játékos, no és Júdás, aki akkorát hibázott, hogy eltiltották örökre... Ennek a csapatnak is meg kellett harcolnia, hogy egyáltalán a pályán maradhasson!” De nem kell mindig győzni, illetve lehet úgy is győzni, hogy veszít az ember - fűzte hozzá Fabiny Tamás, majd Lázár Ervin novellájából idézve hökkentette meg sportos hallgatóságát: „Isten szokott focizni?” (http://www. szepi.hu/irodalom/lazar/foci.html) A Filo Sportcentrum közönségét Sztojka Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának (Emmi TFFA) főosztályvezetője is köszöntötte, de még mielőtt Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye főpásztora elvégezhette volna a kezdőrúgást -ahogyan tette ezt tavaly is, azzal a sóvárgó megjegyzéssel, hogy „ó, ha én is köztetek lehetnék!”-, az ERSZK hallgatói eltértek a forgatókönyvtől. Születésnapja alkalmából köszöntötték Molnár Erzsébetet, az Evangélikus Roma Szakkollégium intézményvezetőjét, aki dacolva az influenzától vészterhes időkkel, nagy bátorsággal viszonozta a szeretet megannyi megnyilvánulását. A torna nyitómérkőzését az Emmi TFFA játszotta az evangélikus lelkészekből és az ERSZK tanáraiból verbuválódott közös csapat ellen. Sztojka Attila együttese lendületes, jó játékkal már 3 : o-ra vezetett, amikor a meccs végéhez közeledve Vo Khanh Toan, alias Toni, az ERSZK vietnami pszichológusa kapuba sóhajtotta a hazaiak becsületgólját (3 :1). Ezt követően egymás után mérkőztek a szakkollégiumok. Jellemző a fiatalok lelkesedésére, hogy még egy gipszes kar sem tarthatta távol azt, aki részt akart vállalni: Posváncz József még gólt is rúgott. A férfiak küzdelmében jobb gólaránnyal a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium csapata győzedelmeskedett. Második lett a házigazdák együttese; a képzeletbeli dobogó harmadik fokát a Jezsuita Roma Szakkollégium érdemelte ki. A nők versenyét idén is megnyerte az evangélikus szakkollégium. Mivel röplabdában is a szegediek nyertek, ők vihették haza a most alapított vándorserleget, és övék a jövő évi torna rendezésének joga. Nyíregyháza jó hangulatú, szeretetteljes programot szervezett a roma főiskolásokat és egyetemistákat támogató szakkollégiumoknak. Különleges élmény volt látni, milyen szíwel-lélekkel küzdöttek a fiatalok saját intézményükért a torna minden egyes mérkőzésén. Amikor pedig az eredmények összesítésére vártak, újra birtokba vették a műfüves pályát. És ez már örömfoci volt: pirosban játszó görögkatolikusok, zöldben fútkározó jezsuiták, fehérbe öltözött evangélikusok keveredtek, hogy ki kivel van, csak ők tudták - de tudták! Minden gólt megtapsolt mindenki, de hogy végül is ennek a meccsnek mi lett a vége, azt senki se tudta. Hacsak nem az a felismerés, hogy együttműködés nélkül nem megy - sem a sportban, sem az életben. ■ Veszprémi Erzsébet Közös sors Beszélgetés Káli-Horváth Kálmánnal Jó, ha az ember, mielőtt meghal, elolvassa a Bibliát. Az is jó, ha hallja. Ha meghallja - ha meghallja azt, ami le van írva. Például Káli-Horváth Kálmán interpretálásában a Károli-Bibliát. Nem tagadom, a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet által a közelmúltban meghívott vendég (előadása) lenyűgözött. Szerettem volna többet tudni erről az emberről, akinek a hangját hallva azt éreztem, „úgy cseng, mint akinek hatalma van”... Ki az, akinek Isten ily sok talentumot adott? Káli-Florváth Kálmán festőművész, a free-presszionista kortárs alkotócsoport tagja, irodalmár, riporter. 1975- ben született Tiszakóródon nyolcgyermekes roma család legkisebb gyermekeként. Kétéves korától állami gondozottként nevelkedett. Hovatartozásról, identitásáról kérdezve így vall:- Istengyermek - így, egybeírva -: ebből a létállapotomból semmi sem tud kizökkenteni. Ez a főhorgony életemhez, mely nem egyfajta tagadást vagy menekülést hordoz, hiszen nem kérdés, hogy magyar cigányként vagyok az emberiség tagja. Ezek mind magától értetődő, természetes dolgok. Egymást feltételezve járulnak hozzá ahhoz, aki vagyok. Számomra azonban származásom egyértelműen a több szálon futó, de egy irányba ható szolgálatot jelenti. Cigányságomhoz elsősorban értékalapú kötődésem van. Aki emberként helytáll, az etnikai identitásában is méltónak találtatik. (A nevemben használt, cigány eredetű káli szó jelentése: fekete.) A művészet is identitásom része. A ffee-presszionisták csoportja a technikai tudás és a művészeti hagyományok tiszteletét alapul véve saját alkotói programmal dolgozik. Saját utunkat járva nem szolgálunk ki előítéleteket. De van ez a közös sorsunk, az emberi létezés igaz célja, amikor a félelemnek és a halálnak már nem lehet hatalma felettünk. A hit számomra valóság; az a feladatom, hogy esendőségem ellenére Isten akaratával megegyezően megéljem ezt a hétköznapokban. Nem valami reménykedés, mert semmi kérdőjel nincsen. Káli-Horváth Kálmán tizenhét éves volt, amikor az isteni kegyelem által valamifajta tökéletes, megvilágosodott állapotba kerülve először találkozott a bibliai üzenettel:- Jézuson keresztül mindannyian az Atya gyermekei vagyunk... Minden tudás megtörtént velem - anélkül, hogy értettem volna mibenlétét. Ettől a pillanattól kezdve komolyan vettem azt, hogy Jézus a testvérének tekint, és a megváltással befogadtak Isten családjába. Jézus Krisztus a mi közbenjárónk az Atyánál. Elpecsételődésem spirituális maghasadással ért fel. Tehetségeimet felszabadítva innentől kezdve még rejtett képességeim is sokszorosan bontakoztak ki. A Biblia tele van ígéretekkel; mernünk kell ezeket a dicsőséges szép jelzőket magunkra vállalni. Istengyermek vagyok, ez keresztény mivoltomra a hitvallás. Számomra annyit jelent, hogy a szeretet diadalmaskodik az ítéleten, ezért nem húzhatunk fel embert embertől elválasztó, keresztyénközi falakat. Miután több országos szavalóversenyt megnyert, majdnem tíz évig dolgozott a Duna Televízió bemondójaként, riporterként, majd Dániában, az International Apostolic Bible College vendégtanáraként és egyben hallgatójaként folytatta pályafutását. A sikerről mondja:- Siker az, amikor az ember a helyén van, ez hozza az eredményt - míg a hétköznapokban maga az eredmény számít sikernek. Nekem azt kell valóra váltanom, amiért itt vagyok - csak ez a dolgom, Isten majd odateszi a gyümölcsöt. Az, ami most történik velünk: fájdalmak, örömök, sikerek - ezekről mind lehetséges hálával egy jó szót kimondanunk, de kijózanító a tudás, hogy mindez múlandó. Most úgy gondolkodom, úgy élem meg a napjaimat, hogy mindenben Istennel vagyok, szakrális művészetem ebből épül. Ha valamit elkezdek, azt igyekszem be is fejezni, és nagyon örülök, ha jó születik belőle. Mégis azt vallom, a megpróbáltatásaim a legjobb barátaim. Amennyiben szükséges, a konfliktusoktól sem riadok meg. A feltöltődés időszakait is fontosnak tartom. Elerőtlenedve és fásultan nem lehetséges Isten nevére hivatkozva élni, alkotni. Az anyagi javakról ezt tartja:- Amire szükségem volt, az mindig megadatott. Ha elkezdeném a bizalmamat - az egészséges mértéket meghaladva - a pénzbe vetni, az hamis biztonságérzetet keltene. Ettől óvakodom, de Isten is megvéd tőle. Isten, haza, túlvilág?- Materiális értelemben természetesen mindaz, amit Magyarországnak vallunk, az nekem a haza. Külföldön élve is magyar maradtam, magyarországi cigány, de legfőképpen ember. Én is változom; ma már a haza leginkább azt jelenti számomra, hogy pecsétes útlevelem van Isten országába, és ebben a földi országában egy mennyei követ vagyok. Soha nem is kételkedem ebben - s éppen azért tudom ezt ilyen biztosan, mert annyira gyarló vagyok, hogy csak Isten által tudok ennek a rendeltetésemnek megfelelni. Ő még a gyengeségeimet is képes jóra fordítani. Csak azt tehetem meg, amire lehetőségem és erőm van, és nem gondolom azt, hogy számít, amit én - a saját egomra támaszkodva - akarok. Isten tudja — tud róla-, hogy mit miért enged meg, és nem lehet tőle kizsarolni a vágyainkat. Nem is lenne érdemes. És nincsen is más, csak az Isten?- Viszonyom hozzá - megfoghatatlan, definiálhatatlan, ellenkezik mindenféle végessé tétellel. Az élet egy váróterem, ahol sokfajta ember megfordul. De nem a passzivitás váróterme! Az a feladatunk, hogy vakítóan fényesen fel tudjuk mutatni, hogy minden, ami Istenen kívül van, csak illúzió és hazugság. Számomra Isten a szeretet valósága, maga az élet - bármit jelentsen is ez... Amikor Isten nélkül voltam, az nekem a halál volt. ■ Büky Anna Káli-Horváth Kálmán roma származású magyar festőművész, irodalmár, riporter. Sárosi Attila művésztanár rajzszakkörébe járt; korán megmutatkozott rajztehetsége. Tízéves korától számára a rajzolás már nem hobbi, hanem életforma. 2009-ben megalakította a Free-presszionista Kortárs Művészcsoportot Borkő Marianna, Balogh Tibor és Kiss Sándor társaságában.
