Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-01 / 9. szám
12 41 2015- március i. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Madarat tolláról, embert barátjáról Mint arról hetilapunkban többször is hírt adtunk, január 30- ától február i8-áig volt látogatható Budai Tibor grafikusművész Kerecsensólyomtól a hiúzig című kiállítása a pesterzsébeti művelődési házban, a Csiliben. Az EvÉlet gyermekoldalának Schmidt Egon ornitológus, Kossuth-díjas író Mesélnek az állatok című rovatát illusztráló grafikákból válogatott tárlaton a nézők szavazhattak is, melyik három állat tetszett nekik a legjobban. Az alábbiakban még egyszer bemutatjuk a dobogós helyezést elnyert rajzokat - a második és harmadik helyen holtverseny alakult ki illetve azt is feltüntetjük, melyik lapszám Napos oldalán lehet az adott állatról bővebben olvasni. Orrszarvú madár -1. helyezett (2014. augusztus 17.) hb? Fehér gólya - II. helyezett (2012. augusztus 19-26.) Szürke farkas - II. helyezett (2012. augusztus 5.)- Annyit elárulhatunk a gyerekeknek, hogy február 19-én, azaz Zsuzsanna napján készítjük ezt az interjút. Egy ornitológus, azaz madárszakértő biztosan számon tartja azt a népi megfigyelést, hogy ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, akkor közeledik a tavasz. Talán senki sem tudja, milyen régi ez a megfigyelés, de azt biztosan meg tudja mondani Egon bácsi, hogy milyen régóta ismerik egymást Budai Tiborral. Schmidt Egon: A Móra Kiadónál nagyon sok, gyerekeknek szóló könyvem jelent meg annak idején. 1982- ben a Bodzavendéglő című köteten dolgoztam, ennek illusztrálására pedig Tibort kérte fel a kiadó. Akkor találkoztunk először, azóta már több mint negyven közös munkánk jelent meg. A Luther Kiadó négy évvel ezelőtt adta közre az Angyalka segített című kötetünket.- Hogyan készülnek a rajzok a szövegekhez? Budai Tibor: Mürón görög szobrász Diszkoszvető szobrát azért tartjuk a mai napig olyan nagyra, mert a bonyolult mozdulatsornak azt a pillanatát tárja elénk, amely leginkább jellemző a diszkoszvetőre. Amikor a Napos oldal illusztrációi készülnek, akkor Egon bácsival mi is igyekszünk az adott állatra leginkább jellemző mozdulatot kiválasztani, hiszen másként repül egy fecske, másként egy gólya vagy egy nádirigó. De az is lehet, hogy azért ábrázolom repülés közben az adott madarat, mert úgy tudom a legjobban megmutatni tollazatának a színét.- Ez az állatvilág nagyon alapos megfigyelését igényli. Fényképezőgépet is használ, hogy otthon könnyebben fel tudja idézni a természetben látottakat? B. T.: Nem, soha. Nagyon sokat járok-kelek a szabadban, közben figyelek, és folyamatosan készítek vázlatokat. Színes ceruzáim segítségével „feljegyzem”, hogyan ült, énekelt vagy etetett például a vörösbegy vagy a búbosbanka. Vagy hogyan közlekedik egy sün-, esetleg egy cickánycsalád. Mindezt kiegészítem azzal a környezettel, amely körülveszi az adott állatot.-A vidéken élő gyerekek könnyű helyzetben vannak, ha természetes lakóhelyükön szeretnék megfigyelni az állatokat. De mit tanácsolnak azoknak, akiknek egy-egy nagyváros aszfaltrengetegében van az otthonuk? S. E.: Minden városban vannak erdők, parkok és ligetek, ahol rengeteg szépséget láthatnak. A fővárosban például a Népliget vagy a Margit-sziget nagyon sok állatnak nyújt élőhelyet, ezért számos érdekességet lehet ott megfigyelni. A parti madarak vagy vízi madarak élete nyilván halas tavaknál vagy Apajpusztán tanulmányozható. Az előttünk álló tavaszi hónapokban következik az az időszak, amikor például a cankók átvonulnak észak felé, és egy darabig elidőznek nálunk is. Ilyenkor hallhatjuk a füstös cankó rövid „csuit” hangját vagy a felrepülő réti cankó ideges „ti-ti-ti-ti” hangját; a szürke cankó meg panaszosan kiabál.- Ez izgalmasan hangzik. De mit tegyen az a felső tagozatos gyerek, aki szívesen elmenne madárnézőbe például a Budai-hegyekbe, de a madaraknak sem a kinézetét, sem a hangját nem ismeri? S. E.: Bölcs mondás, hogy minden kezdet nehéz. Azonban kitűnő állat- és növényhatározó könyveket lehet beszerezni, amelyek nagyon jól leírják, mikor hol találkozhatunk a bemutatott állatokkal, illetve hogy mi jellemző rájuk. A budapesti központú Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe is bárki beléphet. Ennek országszerte számos helyi csoportja van, nagyon sokféle programmal.- Tibornál hogy alakult ki a természetszeretete, és hogyan kezdett el állatokat festeni? B. X: Mindig is szerettem az állatokat, voltak is otthon kisállataim. Gyermekkoromban sok időt töltöttem vidéken, és ott a társaimmal sokat voltunk a szabadban. Ők pedig jól tudták, hogy hol napozik a gyík, vagy hol találunk madárfészket, amit persze soha nem bántottunk. Néha le is rajzoltam, amit láttam, de ezt akkor még nem olyan célból, mint manapság teszem. Amikor felnőttem, feleségemmel együtt mi is nagyon sokat kirándultunk a gyerekeinkkel és a barátaikkal. Ilyenkor igyekeztünk minél több dologra felhívni a figyelmüket. A Schmidt Egonnal való találkozást és barátságot olyan rendkívüli ajándéknak tekintem az életemben, amiért nem lehetek eléggé hálás a Jóistennek. Számomra ő olyan különleges ablakot nyitott a világra, amelyről korábban nem is gondoltam, hogy létezik. A vele való beszélgetések, természetjárások, megfigyelések során nagyon sokat tanultam, és tanulok ma is.- Milyen alapon dől el hogy éppen melyik állatról mesélnek egy-egy lapszámban? ► A gyermekeknek szóló Napos oldal rovatgazdájaként több mint négy évvel ezelőtt ismertem meg Schmidt Egon (képünkön jobbra) Kossuth-díjas írót, az állatok - köztük is a madarak - nagy ismerőjét és grafikusművész barátját, Budai Tibort. Az Evangélikus Életben kéthetente megjelenő írások és az azokat illusztráló grafikák is jól tükrözik a természet iránti csodálatukat és azt a gyermekszeretetet, amely oly igen jellemző a szerzőpárosra. S. E.: Több apró szempontot mérlegelek. Például hogy az újság megjelenése idején mely fajokra jellemző valamilyen különös mozgás. Gondolok itt a madárvonulásokra, fészekrakásokra vagy költésekre. Arra is igyekszem figyelni, hogy időről időre más fajokat is bemutassunk, illetve néhány különleges vagy külföldön őshonos állatról is legyen szó. Mindenképpen az a célom, hogy ha csak néhány mondatban is, de felhívjam az olvasók figyelmét, mennyire sokszínű teremtett világunk, és Isten milyen tökéletesen alkotta meg az állatvilágot is. A mi feladatunk, hogy szeressük, megismerjük és óvjuk.- Az eddig megjelent közös könyveiknek is célja volt ez. Most éppen min dolgoznak? S. E.: Ahogy a gyerekek az Evangélikus Élet január 4-ei számában is olvashatták, tavaly novemberben látott napvilágot a Séták a természetben - A tavak élővilága című könyvünk. Ez egy háromrészesre tervezett sorozat első kötete. A történet általános iskolás szereplői, a természetismeret-szakkörös gyerekek biológiatanárukkal, Feri bácsival a halastavaknál töltenek egy napot, ahol nagyon sok állatot figyelhetnek meg, és sok újat tanulnak a viselkedésükről, szokásaikról. Például arról, hogy miképpen úsznak a veresszárnyú keszegek, miért eszi meg a csuka még hal rokonait is, vagy melyik a magyar természetvédelem címermadara. A három kötet az állatok három legfontosabb élőhelyét mutatja be: a vizek és nádasok környékét, az erdőt, illetve a rétet és legelőt. A réthez és legelőhöz kapcsolódva a gyerekek bemennek majd egy tanyára, ahol megismerkednek a háziállatokkal is. A második kötetben ugyanazt az erdőt és erdei utat a szakkörösök - és velük együtt az olvasók is - mind a négy évszakban végigjárják, így ismerkednek meg a táj négy arcával. Azért szeretem Tibor rajzait, mert nagyon valósághűen mutatja meg mindazt, amiről épp szó van.-Milyen címmel jelenik meg a második kötet, mikor és hol lehet majd kapni? S. E.: Séták a természetben - Az erdők élővilága lesz a címe, és a Műszaki Kiadó gondozásában várhatóan a tavaszi könyvhétre jelenik meg. Közveüenül a kiadónál vagy az Új Ember Kiadó könyvesboltjában is beszerezhető lesz. ■ Boda Zsuzsa Süvöltő - II. helyezett (2010. december 12.) Csonttollú - III. helyezett (2013. január 20.) Jégmadár - III. helyezett (2012. október 21.) Szőlőrigó - III. helyezett (2013. november 3.)
