Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-22 / 8. szám
I 8 -m 2015. február 22. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet g—mm— ^ 1 iiifiii Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Első és utolsó fogadalom Ifis koromban minden évben összeültünk a többiekkel böjt előtt, és megbeszéltük, hogy ki milyen fogadalmat tesz az előttünk álló hat hétre. Volt, aki megfogadta, hogy kevesebb filmet néz, más az édességről mondott le, egyesek pedig a bulizást mellőzték ebben az időszakban. Bár gyülekezeti alkalomról volt szó, én meg voltam győződve róla, hogy ez az egész csak játék, és annyi haszna van csupán, mint az újévi fogadalmaknak. Semennyi. Még hogy a kevesebb csoki Istenhez vezetne?! Inkább pont hogy eltántorít tőle! Mégis félretettem a dacomat, gondoltam, játszom én is velük. Életem első böjti fogadalmának megfelelően a megadott időszakban nem sminkeltem magam. Na, ettől azért nem kell úgy megijedni, nem voltam túl up-to-date a különböző sminkirányzatokban (akkor még...); csak a szempillaspirált kellett száműznöm, és már meg is voltam az egésszel. De milyen nagy feladat ez egy tinédzsernek! Mindennap égtem a vágytól, hogy a barátaim szeressenek, hogy az épp aktuális plátói szerelmem észrevegyen, és végre kitaláljam, ki is vagyok igazából. Természetesen nem tartottam magam elég szépnek, és ezen persze az sem segített, hogy negyvenhat napig á la nature kellett az utcára lépnem. Egyszer, amikor a harmadik hét tájékán a tükörbe néztem, két dologra jöttem rá. Egyrészt hogy bár én nem látom szépnek magamat, Isten nagyon is annak tart, különben nem ilyennek teremtett volna. Ez igencsak meghozta a kedvemet a „böjtöléshez” Másrészt elrettentett, hogy miközben Krisztus meghalni készült, nekem az a legnagyobb problémám a böjti időszakban, hogy nem sminkelhetem magam... Ezért új fogadalmat tettem: nem fogadok meg többé semmit, mert ezáltal úgyis csak magamra és a hiányosságaimra koncentrálnék. Inkább megpróbálom megérteni és megérezni, hogy miről is szól a böjt valójában. Lehet, hogy ez is egy fogadalom, azért olyan nehéz betartani...? ■ Kovács Barbara PALACKPOSTA Közelebb Istenhez Szemfényvesztők Etatodik Téli berek tábor a KOSZI szervezésében ► Hatodik alkalommal rendezte meg a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért (KOSZI) csapata a Téli berek értékkereső tábort január 29. és február 1. között, ezúttal a csobánkai cserkészparkban. A tábor mottója - Szemfényvesztők - azt is takarta, hogy a fiatalok a testi, érzékszervi sérült emberek nehézségeire rávilágító érzékenyítő játékokban vehettek részt. A negyvenkét fős tábor vezetője Kiss Olivér, lelki vezetője pedig Benkóczy Péter evangélikus lelkész volt. A tábor jó alkalmat kínált az ötödik-tizedik osztályos gyermekeknek a kikapcsolódásra, feltöltődésre, Isten keresésére. A fiatalokat délelőttönként a Benkóczy Péter lelkész által vezetett, illetve előkészített áhítatok késztették értékkeresésre. A hitbeli elmélyülést segítették a közös éneklések - az Új ének és a Zarándokének című evangélikus ifjúsági énekeskönyvből - és a kiscsoportos beszélgetések. A napi témát feldolgozó „kupaktanácsokon" a táborozok mindennap egy-egy érzékszerv és a hit, a Biblia kapcsolatával ismerkedhettek meg. A délutánokat és a szabad idejüket játékos programokkal és vetélkedőkkel, hógolyózással, kirándulással és mézeskalácssütéssel tölthették. A délutáni játékok közül a televízióból jól ismert Beugrót fontos kiemelni, ahol a gyermekek improvizációs, asszociációs és együttműködési készségeiket fejleszthették, illetve az Ön dönt! című játékot, amely során számukra aktuális kérdésekben gyakorolhatták a vitatkozást, érvelést és döntéshozatalt. Az „elvarázsolt kastély” nevű játékban valódi érzékenyítő tréningen vehettek részt a táborozok. A feladatok között szerepelt a zoknipárosítás, pohárba víz töltése, bőrönd bepakolása, egymás arcának felismerése bekötött szemmel (!), valamint hangokkal, ízekkel, illatokkal kapcsolatos játékok. A záróestén farsangi vetélkedőkkel és lufis-limbós táncolással, vidáman búcsúztatták a fiatalok a Téli berek tábort. Utolsó nap a „tükörországban” pedig ők adhattak feladatokat a táborvezetőknek. Az együtt töltött pár nap közös énekléssel, áhítattal és áldással zárult. Ahogy az lenni szokott, most is az ország egész területéről érkeztek résztvevők. Idén lehetőség adódott sok olyan gyermek táboroztatására Budapest XV. kerületéből, akik nem tartoznak semmilyen felekezethez sem, így talán ebben a táborban ismerkedhettek először a Bibliával, az imádkozással és természetesen Jézus Krisztussal. Ők az Európai Unió Európai Szociális Alapja Zsókavár projektjének keretében ingyen vehettek részt a táborozásban. A Téli berekben megvalósulhatott tehát a misszió; ebben sokat segített az új táborozok és a régi, keresztény családokból érkező gyermekek nyitottsága egymás iránt. A KOSZI csapata már lelkesen készül következő rendezvényére, a 9. KOSZI Életfonal életvezetési táborra, amelyet Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban szervez hetediktizenkettedik osztályos fiataloknak Ég veled! mottóval május 7-10. között, és amelyre hamarosan jelentkezni is lehet a koszi.net oldalon. ■ Csercsa-Kincses Anita Egy héttel ezelőtt járt le a jelentkezési határidő a felsőoktatási intézményekbe. Mozgalmas, izgalmas időszakot tudhatnak maguk mögött az érettségi küszöbén álló diákok. Lehetőségek gazdag kínálata közül választhatott mindenki, aki az érettségi bizonyítvány megszerzése után a diplomát is célul tűzte maga elé. Nehéz feladat olykor önmagunk határait is átlépve kitartóan küzdeni azért, ami emberi időszámítás szerint távolinak, erőfeszítés szempontjából pedig néha elérhetetlennek tűnik. Ezért a gimnáziumi áhítatok különösen fontos pillanatai mostanában a végzősökért közösen elmondott imádságok. Az egyházi esztendő böjti szakaszához érkeztünk. Nem múlik el úgy hittanóra, hogy ne hangozna el kérdésként, miként is kell böjtölni, hiszen előírásunk sincs róla. Öröm, amikor egy fiatalban megfogalmazódik az igény, hogy többre van szüksége annál, mint amivel a mi korlátok közé szorított világunk kecsegteti őt. Aki kézbe veszi a Szentírást, megtalálja a választ arra, hogy mi lehet az igazi böjt célja és értelme. A mi mennyei Atyánk így tanít bennünket: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátód az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg a kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,6-7) A böjt elsődleges célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Jézus a Hegyi beszédben egymás után beszél imádkozásról, adakozásról és böjtről. Felkészíti rá övéit, hogyan maradhatnak talpon, hogyan élhetnek megelégedetten a földi valóságban. A Jézussal megélt szoros kapcsolat megóv a kiszolgáltatottságtól, és nem engedi, hogy a tétlenség elhatalmasodjon az életünkben. Ne tékozolj, légy jó sáfár, és adj abból, amit magad is ajándékba kaptál! Vedd észre a szükséget szenvedőt, aki kívül maradt, aki azt gondolja, hogy róla már mindenki lemondott! Ne csukd be magad után a templom súlyos ajtaját, hanem éld meg a hitedet akár az utcán vagy baráti társaságban csendes beszélgetések során. Sokan elfelejtik, hogy mindennapjaink, szomorúságunk és örömünk, párválasztásunk és hivatásunk keresése is csak a mennyei Atya kezében lehet biztonságban. Miért lehetséges mindez? Mert eljött Jézus, hogy leoldja a bűnösen fölrakott bilincset, hogy összetörjön minden jármot, és szabadsággal ajándékozza meg az elnyomottakat. Személyes, önkéntes döntés, hogy vállaljuk-e a krisztusi böjtöt csendben, az ő dicsőségét szolgálva. Az állhatatosan imádkozó tanítvány csodákat él meg: kérdéseire választ kap, a terhek könnyebbé válnak, az aggodalmak helyét betölti a reményteljes jövő ígérete. Dávid király így könyörög Urához: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12) Kívánom, hogy sokunk életének böjti imádsága lehessen az idézett zsoltárvers! ■ Bozorády Ildikó Névjegy: Bozorády Ildikó Családommal a Dunaharasztin töltött hét év után, 2007. szeptember í-je óta élünk Nyíregyházán. Férjem, András a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség lelkésze, jómagam a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium iskolalelkészeként szolgálok. Három fiúgyermeket nevelünk: András tizennégy, Péter tizenegy, Ábel pedig hatéves. + +
