Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. január 4. » 15 A gép az internet mögött NYELVELÉS Kezdjük a köszönéssel! Amikor böngészünk az interneten, akkor olyan információk után kutatunk, amelyeket mások írtak. Igen ritkán gondolunk arra, hogy a számunkra megjelenített tartalmak mögött egyre több gépi közreműködés van. A Facebook-falunkon olyan üzenetek jelennek meg, amelyeket az ismerőseink írtak vagy osztottak meg, de egy rendkívül bonyolult algoritmus által vezérelve. Ismerősnek mi jelöltünk valakit, azaz alapvetően mi kértük, hogy az általa feltöltött tartalmakat lássuk, de a Facebook rendszere - egyes hírek szerint mintegy százezer paraméter alapján - dönti el, hogy barátaink összes üzenete közül melyik is fog a szemünk elé kerülni. Nem kapjuk meg ugyanis mindet, csak azokat, amelyekről a gép azt gondolja, hogy tetszeni fognak nekünk. A legtöbb on-line újság az egyes cikkek alatt további cikkeinek linkjeit helyezi el; ezekről újabban szintén algoritmusok döntenek. Ezek a gépi kódok igyekeznek az adott cikk, illetve a mi korábbi olvasmányaink alapján kiválasztani azokat, amelyek vélhetően a leginkább érdekelni fognak minket. Nem is tűnik nagyon utópisztikusnak az a gondolat, hogy egyszer az algoritmusok jobban fognak ismerni minket, mint mi saját magunkat... Több mint nyolc éve történt, hogy az amerikai Netflix, amely akkor még elsősorban DVD-filmek kölcsönzésével foglalkozott, egymillió dolláros jutalmat ajánlott annak a csapatnak, amely tíz százalékkal megjavítja ajánlórendszerének működését. Csaknem három évbe telt, mire elvitték a díjat. Biztosak lehetünk benne, hogy a cégnek bőven megérte a ráfordítás, ugyanis igen gyümölcsöző elérni azt, hogy a vevő mindig a számára legjobban passzoló filmet tekinthesse meg. Nemrég jelentette be ugyanakkor a cég, hogy meglévő algoritmusát magasabb szintre kívánja emelni, Hazánkat - ilyen tekintetben szerencsésnek mondható fekvése miatt - elkerülik a súlyos természeti katasztrófák. Tény, volt halálos áldozatot követelő földrengés a nem túl távoli múltban (1956-ban Dunaharasztiban), minitornádó nemrégiben többször is lecsapott (2011-ben Dunakeszin, 2012- ben Nyíracsádon), de tömegesen nem forog veszélyben emberélet. A kisebb súlyú természeti katasztrófák sorába tartozik a löszfalak mozgása, omlása. Természetesen az érintett ingatlantulajdonosoknak mindez a lehető legsúlyosabb problémát jelenti - egy élet munkájával felépített EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence és mesterséges intelligenciával akarja felruházni a még jobb eredmények érdekében. Az Amazon hatalmas felhőszolgáltatását használja fel arra, hogy neurális hálót kiépítve az emberi agy működését modellezze. A feladat még bonyolultabbnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a cég sokkal komplexebb rendszerben vizsgálja a filmeket, mint az emberek nagy része. Ha valakitől megkérdezik, milyen filmeket ismer, általában gond nélkül felsorolja az alapkategóriákat, például sci-fi, kalandfilm, vígjáték, western és így tovább. A Netflix ezzel szemben 76 897 kategóriába sorolja a filmeket az „afroamerikai bűnügyi dokumentumfilmtől” a „vizuálisan lenyűgöző latin-amerikai vígjátékig”. És erre persze minden oka meg is van, hiszen ha valaki szeret egyfajta háborús filmet, még nem biztos, hogy egy másikat is szeretni fog. És akkor még ház megrongálódását, pótolhatatlan személyes tárgyak pusztulását. A löszfal ugyanakkor vonzó tájképi elem is. A Bács-Kiskun és Tolna megyét, ezáltal az Alföldet a Dunántúllal összekötő Beszédes József hídhoz érve tekintetünket két látnivaló is megragadja. Az egyik a dunaföldvári vár, mely az 1500-as évek elején, II. Lajos uralkodásának idején épült. Az oszmán hódítás nyomán török kézre került, falai között katonai helyőrség állomásozott, 1686-ban szabadult fel. Fontos katonai szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben a nem is beszéltünk a színészekről, akiket kedvelünk, vagy akiket nem szeretnénk látni a filmvásznon. Megint mások egyes rendezőkért vannak oda, vagy éppen egy-egy producer neve garantálja számukra a jó filmet. Egyre több helyen egyre több feladatra használunk algoritmusokat, amelyek bizonyos döntéseket levesznek a vállunkról. És ennek persze megvannak a maga veszélyei. Stephen Hawking brit asztrofizikus nemrég arra figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia az emberi civilizáció végét jelentheti. Fennáll a veszély, hogy a „gondolkodó” gépek megtanulják olyan összetett rendszerré fejleszteni magukat, amelyet mi, emberek már nem fogunk érteni. Szerencsére az internet jelenleg még mindig arra a legjobb eszköz, hogy emberek osszanak meg információkat más emberekkel. Hogy tanulhassunk egymástól, és ezáltal többek lehessünk. Ugyan mindenkinek jót tesz - és nem is csak az ünnepek alatt -, ha időnként feláll a számítógépe, tabletje vagy okostelefonja mellől, és kevésbé virtuális dolgokkal foglalatoskodik. Ötleteket gyűjteni viszont szabad. vár sikeres ostromával vette kezdetét a Vak Bottyán vezette dunántúli hadjárat. A szabadságharc hadászati eseményei később is gyakran érintették, hol kuruc, hol labanc kézre került. Rákóczi bukását követően, a 18-19. században börtönként használták. Napjainkban szépen felújítva, múzeumként látogatható. A másik látnivaló a Duna vonalában hosszanti irányban, azzal párhuzamosan húzódó löszfal. A geológiai képződmény alkotóeleméről a következőket írja a népszerű internetes lexikon, a Wikipédia vonatkozó szócikke: „A lösz durva kőzetlisztből álló, meszes, rétegzetíen, meredek falakban megálló, állékony, fakósárga üledék. Szemcséi 0,01-0,05 milliméter átmérőjűek. A Kárpát-medencében 4-20, esetenként 40-60 méter vastag réteget alkot. Nedvesség és terhelés hatására roskadásra hajlamos, laza, törmelékes, üledékes kőzet.” Az elhagyatott, borászati célokat szolgáló, falba vájt pincék, takaros, de pusztuló épületek mellett elhaladva az 1800-as években emelt stációk mutatják az utat - a lösz alkotta domb tetejére, Dunaföldvár legmagasabb pontjára. Kitüntetett helyét bizonyítja, hogy a település ősi, Árpád-kori várát egykoron itt emelték. A Kálváriadomb ma békés, és a város legszebb panorámát kínáló kirándulóhelye. ■ Rezsabek Nándor Gyermekkoromban mindkét oldali Szatmárban - nagyszüleiül a gránicon túl rekedtek - még arra tanítottak bennünket, hogy köszönni kell a felnőtteknek (az idegeneknek is!), mégpedig jó hangosan és előre. Általában a kezét csókolom vagy rövidebb változata, a csókolom járta, aztán kamasz-, majd ifjúkorba lépve a napszaknak megfelelő üdvözlés, például jó estét, Pista bácsi (vagy Pista bátyám). Ha nem így történt, bizony rászóltak az emberre: „Édes fiam, nem tanítottak meg köszönni?" Mikor szüléinkkel együtt mentünk valahova, s megfeledkeztünk róla, bizony megrángatták a kabátujjat, vagy apró köhintéssel figyelmeztettek kötelességünkre. Idő telve aztán rövidülni kezdtek az üdvözlések, csak egy Jó reggelt-re vagy odavetett Szevasz-ra futotta, végül „begyűrűzött" a Szia, a Helló, újabban meg a Cső (mifelénk a Csű) is. Manapság ridegülő-hidegedő világunk egyik jellemzője, hogy az emgyermekkoromban odahaza, Szatmárban a szüleim, ha valamit megelégeltek, vagy sokallták csínytevéseimet. Mostanában ezt a fránya kettőt sokallom közbeszédünkben, mert hihetetlen módon terjed, s ragad, mint a nyavalya! Már lépten-nyomon csak ezt hallom - ha kell, ha nem - a két alak helyett is. Pár elrettentő példa az utóbbi idők ilyetén élményeiből: „ A kettő helyzet hasonló” - mondja neves külpolitikai szakértőnk a rádió Európai idő című műsorában, a Krím kiválását és Koszovó elszakadását párhuzamba állítva. S hogy még fülhasogatóbb legyen, „tizenkettő órakor mondunk újra híreket” - közli a bemondó. „Kettő darab (!) gyereket kérek a színpadra!” - mondja egy vetélkedő műsorvezetője. „Krisztus harminckettő éves korában...” - kezdi igemagyarázatát lelkészünk a szószéken. A sportújságíró a kettőezer-tizenkettes olimpia vízilabda-eseményeire emlékezik a televízióban, a postáskisasszony meg kijavíttatja velem a pénzesutalványon szereplő tételt kétezertizenkettő helyett 2012, azaz kettőezerberek már faluhelyt sem köszönnek egymásnak - nemhogy az idegennek. Legutóbb, halottak napján, szatmári sírkerteket járva, a mécscsillagos éjszakában - régi időkre s alant porladókra emlékezve - jutottak eszembe e gondolatok. Másnap aztán vén fejjel népnevelésbe kezdtem. Minden szembejövőnek - legyen az idős ember vagy gyermek - előre köszöntem. A felnőttek kissé csodálkozva bár s olykor csak dünnyögve, de visszaköszöntek, a gyermekek azonban úgy bámultak rám, mint borjú az új kapura. Megismételt üdvözlésemre aztán már ráfelelt egy-egy tétova Csókolom. Kodály egyik mondása motoszkál azóta is a fejemben: „Oly kevesen vagyunk, hogy a műveleüenség luxusát egyikünk sem engedheti meg magának!” Hiszem, hogy a jelenünkre oly jellemző össznépi tahósodás folyamata még visszafordítható - kezdjük hát a köszönéssel! tizenkettő forintra, mert az így szabályos, nehogy félreérthető legyen, s hetet vagy négyet értsen-olvasson valaki helyette. (De nemcsak postamagyar van ám, hanem sajátos MÁV-magyar meg ÁNTSZ-magyar is - ezek példatárával most inkább nem terhelném az Olvasót!) Józan paraszti ésszel végiggondolva: ki az a hibbant sportrajongó, aki a négyezer-tizenkettes olimpiára asszociálna, vagy hívő keresztyén, aki Krisztus urunk harmincnégy, netán harminchét éves korára datálná valamely cselekedetét? Térjünk vissza hát a helyes és magyaros használathoz! A két hangalak összetett szavakon, szószerkezeteken belül szabályos (a két helyzet hasonló, tizenkét órakor mondunk híreket, két gyermek jöjjön a színpadra, Krisztus harminckét éves korában és a kétezer-tizenkettes olimpia vízilabda-eseményei), a kettő fjedig szószerkezetek, szóösszetételek végén használatos úgy, mint a Mátyás-mesében: „Megvan még a harminckettő? Biz’ az már csak tizenkettő!” Ne mondjam kétszer! ■ OZSVÁTH SÁNDOR HIRDETÉSEK Esterházy Péter a budavári szabadegyetemen Január 5-én, hétfőn 19 órai kezdettel tartjuk a budavári evangélikus szabadegyetem következő alkalmát a Bécsi kapu téri evangélikus templom kápolnájában (1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 28.). Fabiny Tamás püspök áhítata után Esterházy Péter író osztja meg velünk gondolatait. A beszélgetés kiindulópontja az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat című regény. A belépés ingyenes, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak! KOSZI Téli berek értékkereső tábor Csobánka, január 29. - február 1. A KÖSZI-tábor célja, hogy a szerető, sokoldalú közösséget kereső vagy akár az egymást már jól ismerő fiatalok meghitt, családias környezetben legyenek együtt, hitük pedig lelki élmények által elmélyülhessen. Idei táborunk mottója: Szemfényvesztők. Isten szemet, fület, kezeket és szívet adott nekünk azért, hogy tapasztaljunk általuk, figyeljünk hát oda jobban rájuk - hogy még inkább megtapasztaljuk, Isten tenyerén vagyunk. A tábort a KOSZI, azaz a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért szervezi, a hosszú hétvége lelki vezetője Benkóczy Péter evangélikus lelkész. Az egész országból várjuk az 5-10. osztályos gyermekek, fiatalok jelentkezését. Jelentkezés és bővebb információ: +36/70/329-1700, www.koszi.net HibaigazItás. Előző lapszámunk 3. oldalán, a farkasréti evangélikus-református templom jubileumáról szóló tudósításban sajnálatos névcsere történt. Az ökumenikus templomot református részről valójában dr. Hegedűs Lóránt püspök szentelte fel. A hibáért olvasóink elnézését kérjük. (A szerk.) KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE! Kálvária löszön A kettő meg a két „Ez már több kettőnél!” - mondták
