Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-12-21 / 51-52. szám

Evangélikus Élet élő víz 2014. december 21-28. 25 John Stott negyvenéves álma: az élő gyülekezet Az afroamerikai baptista prédikátor, Martin Luther King Van egy ál­mom... címmel elhíresült, 1963-as washingtoni beszéde ihlette meg John Robert Walmsley Stott (1921- 2011) anglikán lelkipásztort, aki 1974. november 24-én - igehirdetésének befejezéseként - saját „álmát” osztot­ta meg a londoni All Souls (Minden Lélek) gyülekezet tagjaival a templom felszentelésének százötvenedik évfor­dulóján tartott istentiszteleten. A Magyarországi Evangélikus Egyház stratégiájának zárógondolatai „Tanítvánnyá hívott el minket az Úr, s mi szolgálni igyekszünk azzal is, hogy egyházunk missziós küldetését állítjuk annak a megújulási stratégiának a kö­zéppontjába, amelyet a lutheri refor­máció közelgő ötszázadik évforduló­jára is figyelemmel készítünk. Keresz­tényi, hitbéli ügyünk olyan ajánlásokat megvalósítani gyülekezeteinkben, in­tézményeinkben, az országos egyház-Stott szerint az élő gyülekezetnek mindenkor öt jellemző tulajdonsága, „életjele” van: biblikus, Istent imádó, gondoskodó, szolgáló és várakozó. A Láthatóan evangélikus szlogent magáévá tévő Magyarországi Evangé­likus Egyház hivatalos stratégiájának is öt eleme van: önkéntesség személyes­ség hálózatosság fenntarthatóság és hi­vatásszerűség. A két „álom” egybeve­tésével több közös biblikus gondolatot, tartalmi azonosságot, elérendő célt fe­szervezetben, amelyek erősítik ke­resztény közösségünket, és segítik a tár­sadalomban, a teremtett világban vi­selt felelősségünk beteljesítését. Új kovászként, szerényen, de nem bujkál­va kell evangélikusként cselekednünk a mai magyar, európai valóságban, szolgálatunkkal és hitvallásunkkal hir­detve a krisztusi örömhírt. Önkéntes munka, az elesettek iránti szolidaritás, személyes egymáshoz fordulás, háló­zatos nyitottság és együttműködés, a fenntarthatóság életmódja, hivatás­dezhet fel a figyelmes olvasó. S mind­ezeket összehasonlítva saját gyüleke­zete jelenlegi „látleletével” kiben-kiben kirajzolódhat egy „saját álom” melynek valóra váltásához azonnal hozzákezd­het minden Krisztus-hívő keresztyén. Tudván, hogy visszajövetelekor Ura „úgy állítja maga elé az egyházat dicső­ségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen”. (Ef 5,27) ■ Ajánlja: Garai András szerű szervezet segítségével hatéko­nyabban lehetünk azok, amivé szülé­ink öröksége, gyülekezeteink megtar­tó ereje, lelkészeink igehirdetése és mindenekfelett Isten kegyelme tett minket: láthatóan evangélikusok’.’ A Láthatóan evangélikus - A Ma­gyarországi Evangélikus Egyház stra­tégiai prioritásai 2012-2017 hivatalos szövege elérhető a http://strategia. lutheran.hu/letoeltes/Lathatoan_ evangelikus.pdf/view címen. Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus: ♦ amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírás­ban adott kijelentéséhez; ♦ amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel ma­gyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani; ♦ amelynek népe szereti Isten igéjét, és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti; ♦ amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak; ♦ amelynek egész élete a biblikus egyensúly egész­ségét és szépségét tárja a világ elé. Álmom a biblikus gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent imádó: ♦ amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon, és az Urat imádja; ♦ amely tudja, Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte; ♦ amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten; ♦ amely zenei tudásával széppé teszi istentisztele­tét; ♦ amely hisz az imádságban, és Istent keresi az imád­ságban; ♦ amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi is­tentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, ha­nem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban is. Istent imádó gyülekezetről álmodom. Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó: ♦ a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és tár­sadalmi háttérből gyűlik össze; ♦ és Isten családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt; ♦ amelynek közössége meleg és befogadó, és soha­sem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg; ♦ amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egy­mást, elszenvedik egymást, megbocsátanak egy­másnak, és egymás terhét hordozzák; ♦ amely barátságot kínál a magányosnak, támogat­ja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társa­dalom lenéz és kitaszít; ♦ amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fer­tőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete. Álmom a gondoskodó gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló: • amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta el­hívását, hogy maga is legyen szolga; • amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgás­ból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta magát; ♦ amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus paran­csának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi tár­sadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága; • amelynek népe egyszerűen, természetesen és lel­kesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak; • amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándor­lókat, az időseket és a kisgyerekeket; • amely éberen figyeli a társadalom változó szükség­leteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja program­ját, hogy hasznosabban szolgáljon; • amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fi­ataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és ki­küldi népét a szolgálatba. Álmom a szolgáló gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó: ♦ amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anya­gi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok; ♦ amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli; ♦ amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban; ♦ amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégye­nében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére. Álmom a várakozó gyülekezet. így álmodom az élő gyülekezetről. Bárcsak mindnyá­junknak ez lenne az álma, amely Isten uralma alatt va­lóra válik! Forrás: John Stott: Az élő gyülekezet - Egy szolgálatban töltött élet tapasztalatai. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2009.134-136. 0. Karácsony és folytatása Karácsony: fény a sötétben. Alsza­nak már a pásztorok is. Csend van és sötét. * így kezdődött az első karácsony. A jószága karámban, lepihenhetnek őrzőik is. Sötét éjszaka volt. - De nem így van ez azóta is? Hamar sötétedik. Állítólag Goethe halála előtt kérte: „Több fényt!” Volt egy kedves testvérem, lelkész­nek készült. A műtőasztalon halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Mennyire besötétedett!” Karácsony napjaiban a „legsöté­tebb napokat” éljük. A világ a termé­szet életében - s talán a miénkben is. De karácsony nem andalító ünnep, nem egyszerűen „tiszta, szent éj”, ha­nem fény a sötétben. A betlehemi pásztorok életében is. Azóta is. „Serkenjfel, aki aluszol..., és felra­gyog néked a Krisztus!” (Ef 5,14) Ez a karácsony szíve, lényege. A sötétben fény ragyog fel. Másképpen látom őt, magamat, világomat, életutamat. És látom a célt is: Krisztus azért született meg a sötét éjszakában, hogy eljuthassak az örökfény orszá­gába. Ezért történt minden. Szép az ajándékozás, szép a szere­tet. De karácsony a fény felragyogá­sa. Az idei ünnep is ezért jön el, Isten ezt akarja elvégezni életünkben. Ka­rácsony: fény a sötétben! De ennek folytatása is van. A ka­rácsonyfát le lehet szedni, az ajándé­kokat is meg lehet szokni, a legna­gyobbakat is. De ha felragyogottfénye, akkor ennek folytatása következik. A Túrmezei Erzsébet fordította, sokak által énekelt versre kell gondolnunk: „...hadd legyen/Fényedbőlfénysugár az életem...” (EÉ 389,4) Nem leszek reflektorrá, sőt a reflek­tor nem rám irányul, hanem az előt­tem lévő útra és másokra. „Fényedből fénysugár” - ez a két szó a keresztyén élet szíve közepe és a karácsony folytatása is. Istennek leg­szebb karácsonyi ajándéka, ha vala­ki erre felfigyel, és életében vékony, de biztos krisztusi fénysugár lehet éle­tünk. Olyan sugár, amely másoknak mutatja az utat. De még mindig nincs vége a kará­csonyi ünnepnek. A Jézus, te égi szép kezdetű ének így fejeződik be: „Míg a homályon át, a lelkem otthonát, / Vi­lágosságodat elérhetem’.’Mert a ka­rácsonyi fény felragyogása után is bi­zony sokszor homályban érezzük ma­gunkat. És mégis: a karácsonyi fény előremutat, arra az országra, ahol nem lesz sötét, bűn és halál, hanem világosság lesz örökké. Ez a boldog ka­rácsonyi fény! Szépek a karácsonyi kicsiny gyertyák. Jó esténként, amikor hamar sötétedik, fényükbe tekinteni. De karácsony en­nél több: fény a sötétben, amelyből „fénysugár” lehet életünk, és a karácso­nyi fény elsegít az örök fénybe. Áldott karácsonyt! ■ Keveházi László Tízéves a Glory Hope gospelkórus 2004 karácsonyán a nagymányoki evangélikus templomban Schalter Bernadett lelkész kezdeményezésé­re fiatalokból álló csapat jött össze gospeleket és egyházi darabokat éne­kelni. A bemutatkozás jól sikerült. Ezek után a Lenczné Vrbovszki Judit vezette kórus a Glory Hope nevet kapta, melynek jelentése: „dicső re­mény” Hétről hétre próbáltak, és fel­kéréseknek is eleget tettek. Az elmúlt tíz esztendő alatt kül­földön és belföldön egyaránt szere­peltek, főként az istentiszteleteket színesítették e különleges műfajjal, a gospellel, amelynek célja a keresz­tény hit zenei kifejezése. A műfaj gyökerei az Amerika földjére hur­colt fekete rabszolgákig nyúlnak vissza. A Glory Hope kórust a Nagymá­­nyok-Váraljai Evangélikus Egyház­­község a mai napig saját „gyermeké­nek” tekinti, függetlenül attól, hogy - evangélikusok mellett - reformá­tus és katolikus tagok is alkotják. Je­lenlegi kórusvezetőjük, Gűth Tamás szíwel-lélekkel készül a próbákra, és igyekszik a kilencfős csapatot össze­hangolni. A tagok közül senkinek sincs komoly zenei múltja. A zene, az éneklés szeretete és a baráti közösség öröme tartja össze őket. ■ Pukli Eszter Betlehemijászol-kiállítás huszonegyedszer A Magyar Kézművességért Alapítvány idén hu­szonegyedik alkalommal hirdette meg Betlehe­mi jászol című nyílt pályázatát tárgyalkotó népművészek, kézműves iparművészek, hiva­tásos és műkedvelő alkotók, egyéni pályázók és közösségek számára. A pályázat kiírói termé­szetes alapanyagok felhasználásával készült tárgyakat vártak. A közel százhetven pályázó közül december 5-én Budapesten, a Néprajzi Múzeumban száz­ötvenegy alkotó, illetve alkotóközösség kétszáz­hét művét mutatták be. A legfiatalabb pályázó négy, a legidősebb pedig nyolcvanhét éves. A kiállítás középpontjában a beüehemi jele­net szereplőit - Máriát és a kisded Jézust, a szent családot, a háromkirályokat - megjelení­tő alkotások állnak, de a látogató találkozhat a betlehemezés népszokásait megörökítő pá­lyamunkákkal és az adventi-karácsonyi ünnep­kör tárgyaival is, például karácsonyfa-díszek­kel, gyertyatartókkal, öltözékkel... Az elmúlt két évtized kiállításain megismert, hagyományosnak tekinthető anyagok (fa, kő, csuhé, kerámia, textil, tűzzománc, gyöngy, mézeskalács) és technikák gazdag tárházát vonultatja fel a tárlat. A 2015. január 11-ig láto­gatható kiállítás anyagát a Magyar Kézműves­ségért Alapítvány ez alkalommal is színes fo­tóalbumban örökítette meg. ■ EvÉlet-infó

Next

/
Oldalképek
Tartalom