Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-05 / 40. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. október 5. 11 Teológiát népszerűsítő kézikönyv ► A megismert igazság címmel nagyszerű könyvet jelentetett meg ezen a nyáron a Baptista Kiadó. Bruce Milne kanadai lelkipásztor és teológus könyvének alcíme - A keresztyén hit kézikönyve - egyben arra is utal, hogy praktikusan és haszonnal forgathatja lapjait bárki, aki tájékozódni kíván a keresztyén hit dolgaiban. Bruce Milne könyve a keresztyén hit bibliai alapjait mutatja be az Ó- és az Újszövetség tanításának tükrében, rendszerezett módon, népszerű nyelvezettel, protestáns megfogalmazásban. A szerző a legfőbb igazságot, Jézus Krisztus beszédét magyarázza megfelelő alapossággal, közérthető módon. A konkrét teológiai igazságok megfogalmazásán átsüt az a mély átélés, amellyel a szerző közelít a Szentírás értelmezéséhez. Milne írása nem száraz teológiai magyarázat csupán, hanem az olvasókat a különféle teológiai fogalmakhoz fűzött lelki üzenetekkel is gazdagítja. Ez teszi személyes hangúvá a könyvet. Bruce Milne lelkipásztorként fontosnak tartja hirdetni a megtérés evangéliumát, ugyanakkor teológusként vallja, hogy a hívő embernek tovább kell lépnie a megtérés stádiumán, és meg kell ismernie az általa elfogadott Isten valóságát. Meggyőződéssel írja bevezetőjében: „A szívünkbe fogadott Jézus Krisztust lehetetlen különválasztani azoktól az igazságoktól, amelyeket a Szentírás kinyilatkoztat róla.” A megismert igazság bámulatos pályát futott be a világmisszióban. Ez idáig tizénnyolc nyelven jelent meg, a magyar kiadás a tizenkilencedik. A különböző kiadások által különféle szinteken tanuló diákok nyertek bevezetést a biblikus teológiába. Sokan gondolják úgy, hogy a keresztyén hitről való gondolkodás, a hit rendszerbe foglalása távol áll a gyakorlati keresztyén élettől. Sőt a keresztyén dogmatika komoly tanulmányozásáról sokan azt tartják, hogy az átlagkeresztyén számára nincs is jelentősége, és ha valaki túlságosan beleártja magát, annak még a lelki élete is kárát láthatja. Milne mindezeknek a gondolatoknak ellentmondva írta meg könyvét, és foglalta rendszerbe azokat az üzeneteket, amelyek nagyban segítik a Szentírás helyes értelmezését nemcsak teológusoknak, nemcsak lelkipásztoroknak, hanem minden Istent megismerni akaró embernek. A megismert igazság mindazok számára íródott, akik a gyakorlatban megélt hívő életük mellett szeretnék helyesen ismerni és fejtegetni az igazság igéjét (2Tim 2,15). A könyv magyar megjelenését másfél éves munka előzte meg, melynek során minden közreműködő tudása legjavát adta. Milne művét Fábián Sándor baptista lelkipásztor fordította angolból magyarra, munkáját a szövegformálásban Marosi Nagy La-A MEGISMERT IGAZSÁG A Keresztyén hit kézikönyve Bruce Milne jós olvasószerkesztő, a könyv menedzsere segítette. Az idézett énekszövegek költői fordítását dr. Gerzsenyi László lelkipásztor készítette. A teológiai lektorálást Paróczi Zsolt lelkipásztor, a szövegtördelés precíz munkáját Mészáros Péter végezte. A korrektori feladatokat Kolozs Nagy János újságíró látta el, a könyv borítóját és tipográfiáját Nagy Roland tervezte. A tetszetős kiadvány nyomdai kivitelezése Győri Énók vezetésével készült. A kiadói előszóban Papp János baptista egyházelnök ajánlja ezt a kiváló rendszeres teológiai és egyben lelkiségformáló művet. ■ M. N. L. Bruce Milne: A megismert igazság - A keresztyén hit kézikönyve. Baptista Kiadó, Budapest, 2014. Ár nélkül. Kapható a baptista könyvesboltban (1068 Budapest, Benczúr u. 31.). Mit tanultam Müller Györgytől? Müller György életével és árvaházaival már a felvidéki árvaházban az elmúlt század harmincas éveiben módom volt megismerkedni. Esténként Rebeka diakonissza testvér részleteket olvasott fel az élettörténetéből. Én akkor ötéves voltam, és különösen azt figyeltem meg, hogy a buzgó imádság és a rendíthetetlen hit milyen csodákra képes. Életének és munkásságának igazi mélységét tizenhat évesen ismertem meg, amikor magam is elolvastam a róla szóló, Müller György című könyvet (írta: dr. theol. Pierson T. Arthur, fordította Csia Lajos; Bethánia Irodalmi és Nyomdai Vállalat, 1940). Nagy hatással volt a lelki életemre. Müllerben Istennek mély, igaz hitű és buzgón imádkozó, átadott életű követőjét ismertem meg, aki árváival csodálatos eredményeket ért el, sokakat vezetett el az üdvösség útjára, engem is. Élete számomra azt hirdette: Isten imádságot meghallgató, szerető mennyei Atyánk. Müller György minden munkájában egyedül Istentől kért és várt válaszokat. Egészen Isten rendelkezésére bocsátotta magát, és rendíthetetlenül bízott az imádság erejében. Életének fordulópontját így határozta meg: „Örömmel szentelem egész életemet annak a célnak, hogy példámmal megmutassam, mennyit lehet imádsággal és hittel elérni.” Megismertetett az igazi hittel. Szerinte a hit titok, rejtelem, talány (íTim 3,9). Kevesen jutnak el a megfejtéséhez. Ő eljutott. Pedig fiatalkorában a lejtőre csúszott. Csalt, sikkasztott, sőt börtönbe is került. Egy bibliaórán azonban Isten megszólította, és ő átadta életét Megváltójának. Kegyelem által a hit hőse lett. Munkájában egyedül Istentől kért és várt mindent. Csodálattal olvastam, hogy bristoli (Anglia) árvaházaiban miként gondoskodott napról napra kétezer árváról anélkül, hogy egyszer is adakozásra szólított volna fel bárkit. Adósságot soha nem csinált, pénzzavarban sose volt. Isten sohasem hagyta cserben. 1836-tól 1898-ig több mint tízezer árvát nevelt fel, százötven misszionáriust tartott el, több mint kétmillió Bibliát és különféle iratot osztott szét. Hetvenéves kora után negyvenkét országot látogatott meg, és több ezer alkalommal tett bizonyságot Isten hűségéről. Általa az igazi hit és imádság titkaiba láthattam bele. A Zsid 11,1.3-ra hivatkozva írta: „A hit a reménylett dolgok valóságnak vétele, olyan tényekről megbizonyosodás, amelyeket nem látunk." Rámutatott, hogy a hitnek semmi köze sincs benyomásainkhoz, csak Isten Igéjével van dolga. A hit azzal, ami emberileg valószínű, nem tud mit kezdeni. A hit számára csak egy kérdés jöhet tekintetbe: „Mondta-e Isten ezt Igéjében? Kész vagyok-e minden áldozatra, hogy megtudjam: vajon összhangban van-e az, amit kívánok, azzal, amit Isten az Igéjében mondott?” Arra is útmutatást adott, hogyan növekszik a hit: „Amilyen szívesen imádkozom hitem megerősítéséért, olyan örömmel kell vennem Isten kezéből azokat az eszközöket, amelyek arra valók, hogy hitemet erősítsék. Meg kell engednem Istennek, hogy különféle bajok, megpróbáltatások igénybevételével neveljen. Isten végtelen gyengéd szeretetében azért engedi meg, hogy megpróbáltatások érjenek, hogy mindazt teljes kibontakozásában elém tárja, amit érdekemben tenni szándékozik. Ha szomorúság, akadályok, veszteségek, megpróbáltatások jönnek, fogadjam őket hálásan mint Isten irántam való nagy szeretetének bizonyítékait. Minden fáradozásának az a célja, hogy hitemet mind jobban megerősítse.” Megtanultam tőle, és tapasztalom is, hogy a legsötétebb pillanatokban is bátran az Úrra bízhatom magamat, hiszen tudom, milyen kegyelmes, jóságos és szeretette méltó. Müller teljesen átadta magát Istennek, hogy úgy cselekedjék vele, ahogyan jónak látja. Szaván fogta, minden kikötés nélkül rábízta magát, családját, minden kiadását, mindent, amire csak szüksége volt. A biztosítékai azok az ígéretek voltak, amelyeket Máié evangéliuma 6. fejezetében olvashatunk a 25.-től a 34. versig. Müller az Úrnak szentelte életét, hogy érte munkálkodjon. Istenre bízta magárt, és ettől kezdve semmiben sem volt hiánya. Jöttek ugyan próbák, nehézségek, nemegyszer üres volt az erszénye, de az Isten által küldött sok ezer tallér elég volt arra, hogy az a munka, amelyet az Úr rábízott, állandóan folyjék. A terhet nem ő viselte. Sok megpróbáltatáson ment át, de mindig Istenbe kapaszkodott, és Isten megtartotta. Minden terhét az Úrra vetette, és ő gondoskodott róla napról napra. Müller figyelmeztetett: nem várhatunk arra, hogy egyszerre jutunk el a hit teljes mértékére. A hitnek természetes fejlődési menete van. Az, amire eljutott, nem hullott egyszerre az ölébe. Kezdte a legelején. Lelkének horgonyát Isten Igéjébe vetette, és hite olyan mértékben növekedett, amilyen mértékben gyakorolta. Az ő hite ugyanolyan hit volt, mint amilyen Isten minden gyermekének van. Lehet, hogy az ő hite azért volt azonban erősebb, mert többet gyakorolta. Én megfogadtam Müller György tanácsait, és ezt ajánlom minden testvéremnek is, hogy erős hitű keresztyénekként szolgálhassuk az Urat. ■ Szenczi László A hónap igéje „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37-4) Ismert, sokat idézett, mégis különleges igevers áll előttünk. Először is meghökkentő, hiszen a mesékben a főhősnek lehet három kívánsága, mert - úgymond - „jó tett helyébe jót várj”. Itt viszont nem feltétel a jó cselekedet, és nincs kikötve a kívánságok mennyisége sem. Meghökkentő már az is, hogy egyáltalán lehetnek kívánságaink Isten előtt. Hiszen a Tízparancsolatban tiltja az Isten a hamis kívánságot: „Ne kívánd..’.’ Itt viszont a „szív kéréseiről” van szó, amelyeket megenged az Ige, sőt biztat ezekre. A szív kérése mélyebb és gazdagabb, mint a szemek kívánsága. A Bibliából tudjuk, hogy a szívből (az ember legbelső lényéből) fakadnak a bűnös indulatok, de a Jézus Krisztus vérével megtisztított szív már alkalmas arra, hogy kérései legyenek az Isten előtt. Már ez önmagában csoda a hívő számára, aki ráébredt bűnös és elveszett voltára, aki tudja, hogy büntetést és halált érdemelne, most mégis szívből fakadó kérései lehetnek. Hatalmas ígéret és lehetőség ez számunkra! A másik, ami meglepő, a feltétel: „gyönyörködj az Úrban”. Nagyon egyszerűnek tűnik. Nem kell itt bonyolult és nehéz gyakorlatokat vagy jó cselekedeteket végrehajtani. Nem kell az embernek aszkétaként tréningeznie magát. A böjtölés sem feltétel. Adományokat sem kell fizetni érte. A feladat mindössze annyi, hogy gyönyörködj! Ez felszabadító, ugyanakkor kizár minden lehetőséget a képmutatásra. A nehézség abban áll, hogy először meg kell érteni, hogy mit jelent az Úrban gyönyörködni. Ezt pedig csak az képes megérteni, aki valóban találkozott az élő Úrral, és személyes kapcsolatban áll vele, a hite pedig valódi. A teológián tanítják, hogy az Ige tanít, megmozgat és gyönyörködtet. Az Úrban gyönyörködni azt jelenti, hogy gyönyörködöm Igéjében, mert csodálatos és kedves számomra. Szívesen olvasom sokadjára is, hiszen az én Uramról és Megváltómról szól. Arról, hogyan vezetett embereket a múltban, és hogyan vezet engem ma, hogy milyen bölcs rendelkezései voltak a múltban, amelyek megfontolandók a számomra ma, és arról, hogy mekkora nagy szabadításokat vitt végbe a múltban, és nem lehetetlen a szabadítás számára ma sem. Gyönyörködöm benne, mert számomra érthetetlen és fölfoghatatlan szeretetéből lealacsonyodott a szintemre, és emberré lett, és meghalt értem a kereszten, csak azért, hogy el ne vesszek, és én ezért semmivel sem szolgálhatok neki. Gyönyörködöm az ő kifogyhatatlan kegyelmében, amelyben naponként részesít. Gyönyörködöm benne, mert még nyelvemen sincs a szó, ő már meghallgat, és embereket indít arra, hogy kimondjanak vagy megtegyenek dolgokat, még mielőtt én azokat említeném. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az Úr előttem jár, és nyílnak az ajtók. Amikor ezeket szavakban elmondod neki, ez a tulajdonképpeni dicsőítés. Ez a gyönyörködés arra indítja Istenedet, az Urat, hogy ő is gyönyörűségét lelje benned, és teljesítse szíved kéréseit. ■ Széll Éva Anna lelkipásztor HETI ÚTRAVALÓ „Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt’.’ (Zsolt 145.15) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi „kettős” hálaadásra hívnak: a testi kenyérért és az élet kenyeréért; mert a mi életünk el van rejtve Krisztusban. „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!” (Zsolt 118,1; LK) Hálaadó ünnepünkön istenfélelem s megelégedés tölthet el, mert „jóságod az év koronája, bőség fakad ösvényeiden” (GyLK 717). Ám Jézus így figyelmeztet: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg!’ A bolond gazdag példázatával óv a nem Isten szerint való gazadag élettől: „Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is!' (Lk 12,15.34) Pál jókedvű adakozásra s hálaadásra int, mert „Istennek... van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. (...) Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (zKor 9,8.15) S a kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban!’ (Róm 6,23) „...aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10) Pál élete is el volt rejtve Krisztusban, ezért Fülöp evangélista házában így felelt Agabosz próféciájára: „...én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért!’ (Ap- Csel 21,13) Jézus nem csak a zsidóknak jelentette ki: „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Jn 5,21; LK) Jairus leányát így támasztotta fel élő igéjével: „...megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! A leányka pedig azonnal felkelt és járt..!’ (Mk 5,41-42) Aki hiszi, hogy élete a halálban is Krisztusban van elrejtve, Pállal együtt vallhatja: „... nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!’ (Fii 1,21) Az életben maradás az eredményes munkát jelentette számára sokak hitben való növekedésére; de Krisztussal lenni örökké - ez sokkal jobb mindennél! A názáreti Jézus kétszer is megkérdezte elfogóitól: „Kit kerestek? (...) Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket (a tanítványaimat) elmenni!” (Jn 18,7.8) Az ő nevére előbb-utóbb meghajol minden térd; „...és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!’ (Fii 2,11) Az Úr Jézus megdicsőülésekor három tanítványa szemtanúja volt a hegyen isteni fenségének, és hallhatta a fenséges dicsőség szózatát (lásd 2Pt 1,16.17): „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7) Nekünk sem marad senki más, csak Jézus egyedül! „Az Atya Isten Krisztust pecsételte el Megváltóvá. Egyedül őt kell tehát hallgatnunk s befogadnunk!” - tanácsolja Luther. Kérheted őt: Uram! „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel!” (EÉ 400,1) ■ Garai András
