Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-17 / 33. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. augusztus 17. ► 11 „Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nőé. (...) A fold pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a fold erőszakossággal. És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön” - olvassuk Mózes első könyvében (íMóz 6,9.11-12). Ezért az Úr elhatározta, hogy elpusztít minden élőt. Noéval azonban Isten szövetséget kötött, és bárkát építtetett vele, hogy megmentse őt, az övéit és minden állatból kettőt-kettőt. Nóé engedelmes szívvel meg is építette a bárkát, és az Úr parancsa szerint bement háznépével együtt a nyitott bárkába. „Az Úr pedig bezárta Nóé után az ajtót. Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és azfölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott” (íMóz 7,i6b-i8) Az emberek nem vettek tudomást Isten készülő ítéletéről, ettek, ittak, házasodtak, sőt az engedelmesen építkező Nőét kicsúfolták, s nem vették észre, hogy a mentő bárka ajtaja egyszer csak becsukódott. Aztán jött az özönvíz, elpusztított mindent, s csak a bárkában levők maradtak meg... Milyen tanulságot hordoz ez a jól ismert történet a ma élő ember számára? Az egyik - ha ugyan nem a legfőbb - tanulság az, hogy a bárka ajtaja egy ideig nyitva volt: Isten megmentő kegyelme készen állt minden bűnbánattal hozzá térő számára. Ma is nyitva áll a mentő bárka ajtaja. A másik tanulság, hogy nem csupán a testünk megmentéséről van szó. Ha csak annyit jelentett volna a bárka, hogy Nóé és családja testét megmentette a pusztító áradattól, akkor nem lenne olyan nagy jelentősége az özönvíznek. Isten nem elégedett meg azzal, hogy csak a testüket A nyitott ajtó mentse meg - ő a lelkűket akarta megtartani az örök életre. Mi nagyon szeretjük a testünket, pedig az veszendő, nyomorult portéka. Mégis sokat áldozunk rá. De mit ér a testet menteni meg a kárhozatra? Miért nem törődünk inkább többet a lelkűnkkel, az üdvösségünkkel? A nyitott ajtó ma is hívogatást jelent. Azt jelenti, hogy Isten vár bennünket, várja, hogy átlépjünk rajta. Sokan csak bekukucskálnak a kegyelem ajtaján. Csak benéznek, hogy vajon mi lehet ott. Jönnek az igehirdetésre, az evangélizációra - csak hogy bekukucskálhassanak egy kicsit a lelki dolgokba, a mennyei dolgokba, s azután továbbmennek útjukon. Elfelejtik, hogy a nyitott ajtó felkínált lehetőség a számukra, a kellemetes időt, az üdvösség napját jelenti. A Jelenések könyvében ezt olvassuk a filadelfiai gyülekezetről: „íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be..!’ (Jel 3,8b) Csodálatos dolog az, amikor Isten egy gyülekezet elé nyitott ajtót ad. Itt Isten szolgái tisztán és erővel hirdetik az igét. Itt az üdvösség ajtaja nyílik meg mindenki előtt. Vannak, akik be is lépnek ezen az ajtón, és bűnbánó szívvel nyerik el Isten kegyelmét. Isten számunkra is megnyitotta az ajtót Jézus Krisztus által. Nem szabad haboznunk és tanakodnunk, mert ez az ajtó bezárulhat, s akkor hiába lesz minden. Az öt balga szűz is hiába sietett az olajával akkor, amikor már késő volt. Ne várakozzunk, mert menthetetlenül elveszünk! A nyitott ajtó Isten ígéreteinek gazdag tárháza. Aki belép rajta, részese lesz mindannak, amit Isten ígért az őt szeretőknek: az örök életnek a mennyei hazában. Ez az ajtó Jézus maga. Hisz ő jelentette ki: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. (...) Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál!’ (Jn 10,7-9) Ez az ajtó még ma is nyitva van, hogy elrejtsen, hogy megmentsen bennünket. Ne legyen kőből a szívünk, mert azt akkor Urunknak porrá kell törnie. Az ő szeretete a követ is összezúzza, a jéggé fagyott szívet is megolvasztja. Engedjünk Jézus szerető hívásának. Az ajtó nyitva van. Ne utasítsuk el ezt az áldott hívást! Az idézett igében azt is olvastuk, hogy Nóé után Isten maga zárta be az ajtót. A kegyelem ajtaját is csak Isten zárhatja be. Senki más. A gonosztevőt Jézus mellett feszítették meg, ami azt jelentette, hogy az emberek a maguk részéről bezárták az ajtót. De Isten nem zárta be. Istennek tetszett az utolsó pillanatban is a megnyílt ég ajtaján magához hívni a kereszten megtért latort. Isten egyszer bezárja az ajtót, és ember nem nyithatja ki. Ha emberek zárnak be ajtókat, akkor azokat ki is nyithatják, de azt az ajtót, amelyet Isten zár be, ember nem nyithatja ki. Isten sem nyitja meg, akárhogy könyörgünk is a mi elkésett könyörgésünkkel. Az öt balga szűz is zörgetett kétségbeesetten, amikor bezáratott az ajtó, de hiába volt minden. Hangzott Isten felelete: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket’.’ (Mt 25,12) Ne halogassuk a ma még nyitott ajtón való belépést, a megtérést, mert van egy rettenetes szó: késő. Vigyázz, hogy el ne késs! Jusson eszedbe a 208. Hallelujah-ének 5. verse: „Az ajtó nyitva, befogadni kész, / Testvér, siess, siess, hogy el ne késs. / Vár ott a hely, ó, jöjj, s ne vesztegelj!” Figyelmeztessen Isten igéje is: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket..’! (Zsid 3,7b.8a) Kedves testvérem! Amíg nyitva áll Isten megmentő kegyelmének ajtaja, lépj be rajta, és fogadd el Urad mentő szeretetét. Én már megtettem ezt, és boldogan követem őt. ■ Szenczi László A legveszélyesebb munkahelyifegyver Az utóbbi években már a sajtónak is is terjed a csípős nyelvhasználat, feltűnt, milyen gyakori a munkahe- Sokan hirtelen megírt, rosszindulalyi erőszak. A szakemberek próbál- tú e-maileket, sms-eket küldözget - ják megfejteni ennek az okait, és nek, a hangpostafiókban hagynak igyekeznek megoldásokat találni a haragos üzeneteket... munkahelyi incidensekre. De van A probléma nem új keletű. Régesaz erőszakos viselkedésnek olyan régen, amikor még senki sem gondolt formája is, amely gyakorlatilag nem kap figyelmet, pedig nap mint nap hatalmas károkat okoz. Mert ennek egy olyan „fegyver” az eszköze, amellyel valamennyien rendelkezünk: a nyelvünk. Mindnyájan lehettünk már tanúi olyan szituációnak, mikor egy főnök dühösen, durva hangnemben leszid egy beosztottat. Vagy egy másik eset: vitatkozásba torkollik a kollégák beszélgetése, és durva, becsmérlő szavakat vágnak egymás fejéhez. Vagy: egy vevő rátámad az eladóra valami hiba miatt, noha az ott dolgozók minden lehetséges módon igyekeznek megoldani a helyzetet. A technológia fejlődésének következményeként a virtuális világban az internetre, amikor még senki sem eseteit, twitterezett, az Egyesült Államok elnöke, Harry Truman felismerte a le nem csillapodott indulatok hevében történő kommunikáció veszélyét. Felállított magának egy személyes szabályt: a haraggal megírt leveleit huszonnégy órán át az asztalán kellett hagyni, mielőtt postázták volna. Csak ha a „lehiggadási idő” után sem változott meg a véleménye, akkor küldte el a levelet. Azt mondják, élete végére Truman annyi el nem küldött mérges levelet gyűjtött össze, hogy egy nagy asztalfiókot meg lehetett velük tölteni. Truman elnök is egy több ezer év óta létező problémával nézett szembe. A Biblia is számos helyen beszél róla, főleg Jakab levelében. Itt ezt olvassuk: „...a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik, íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz... a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni... Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket..!’ (Jak 3,5-9) Meg kell vallanom, én magam is bűnös voltam ezen a területen. Amikor a harag felgyűlt bennem, pörgött a nyelvem, úgy nyilvánítottam ki a nemtetszésemet. Éveken keresztül... Lehet, hogy ez könnyített a frusztráltságomon, de nagy kárt okoztam hallgatóimban. Aztán megtanultam néhány fontos leckét ennek a veszélyes fegyvernek - a nyelvnek - a kezelését illetően. Gondolkodj, mielőtt beszélsz! Néha teljesen úgy érezzük, igazunk van egy dologban, de ha hangosan kimondanánk, több kárt okoznánk, mint hasznot. „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre’.’ (Péld 10,19) Építs, ne rombolj! Haragunkban támadhatjuk a másikat szavainkkal, de sokkal hasznosabb, ha építő, bátorító szavakat szólunk. „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna SEMPER REFORMANDA „Nagy szükségem volna két írnokra vagy hivatalnokra. Egész nap mást sem teszek, csak levelet írok. Nem is tudom már, nem ismétlem-e ugyanazt. Te már bizonyára észre is vetted. Én vagyok a rendház prédikátora és az asztali igehirdető is. Azt kívánják, hogy mindennap prédikáljak a városi templomban is. Én vezetem a rendház teológiai tanfolyamát. Vikárius vagyok, azaz tizenegyszeres prior. Felügyeletem alá tartozik a leitzkaui halastó. A herzbergi kolostor ügyvivője vagyok a torgauiakkal támadt vitás kérdésben. Egyetemi előadásokat tartok Pál apostolról, és készülök a zsoltárok magyarázatára. S ehhez járul még levelezésem, amely - mint említettem - időm tetemes részét igénybe veszi. Ritkán van elegendő időm a kötelező imádságok elvégzésére és a misemondásra. Nem is szólok emellett saját személyes küzdelmeimről, kísértéseimről, amelyeket a test, a világ és a sátán miatt viselek. Nos, láthatod, milyen ráérős ember vagyok!" N Luther levele Johannes Lángnak (Erfurtban), 1516. október 26. (Csepregi Zoltán, Virág Jenő fordítása) Petrőczi Éva: Angyalszárny-mintás mennyezet... Angyalszárny-mintás mennyezet (erre a stukkó szó kevés!) őrködik nyugtalan álmaink felett; lassít-csitít e város, ablakunkból - míg védve véd szobánk, e gipszhímzéses menedék - éppen Luther s Melanchthon iker-szobrára Iátok. Lehúzzák vállukat a súlyos bronztalárok, így állnak itt: egy nagydarab és egy keszeg, komoly, istenes férfiú; kezükben szent könyv, de olykor felnéznek titkon Wittenberg egére, ahol fejük felett incselkedik-lebeg egy-egy vidám felhőgyerek. Wittenbergben, a Cranach-házban 2014. július 24-én HETI ÚTRAVALÓ „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon!’ (Lk 12,48b) Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív - már e földön az ő világosságában élhetünk: hűség és engedelmesség által, Krisztussal közösségben. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (íKor 1,9; LK) Ő az Atya mindenki iránti szeretetének tanúja e világban; reá bízhatjuk teljes életünket. „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten.” (GyLK 723) Ő minden gyermekének adott különféle kegyelmi ajándékokat, hogy dicsőségére éljünk azokkal, képességeink szerint. Jézus példázatában aki öt, illetve két talentumot kapott, ugyanannyit szerzett hozzá, megduplázva így ura vagyonát. Ez mindkettőjük jutalma: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Mt 25,21.23) Ám a haszontalan szolga, aki nem hozott hasznot urának, végleg kizárta önmagát a vele való örök közösségből. Pál ezt tanítja a kegyelmi ajándékok sokféleségéről: „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele’.’ (íKor 12,7) És Pál Krisztusért kárnak ítélt mindent, hogy őt megnyerje; „...hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. ...mert engem is megragadott Krisztus Jézus. ...futok egyenest a cél felé..!’ (Fii 3,11.12.14) Ezt Luther így érti: „Az újjászületett hívő egész életében tényleges célhoz érkezettséget soha nem ismer.” Az Istentől bölcs s értelmes szívet nyert Salamon ítéletét meghallották egész Izraelben, „és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és azzal szolgáltat igazságot!’ (íKir 3,28) A próféta őrállói hivatása Isten szerint ezt jelenti: „Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17) A bűnöst és az igaz útról letért embert egyaránt figyelmeztetnie kell Isten emberének, hogy megmenthesse saját lelkét. Jézus nemcsak a farizeusokat emlékeztette Isten teremtéskori rendjére, mikor a házassági elválásról kérdezték, hogy kísértsék öt: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza! - Nem mindenki fogadja be ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott’.’ (Mt 19,6.11) Alkalmas időről s igazi ünneplésről is tanítást ad Pál: „...értsétek meg mi az Úr akarata. ...és adjatok hálát Istennek mindenkor mindenért..!’ (Ef 5,17.20) Pilátus nem ismerte ezt fel/el: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked..!’ A. császár barátságát választotta, nem az igazságos ítéletet! S ez a főpapok döntése is: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,11.15) A heti igében lévő mércét Urunk az okos és a gonosz szolga példázatában közli: „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fiié rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!” (Lk 12,42-43) Te: „Légy hű... // Én Jézusom, adj hű szívet, / Hogy legyek mindvégig híved!" (EÉ 439.1-4) ... , .......................... ■ Garai András
