Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-10 / 32. szám
12 41 2014- augusztus io. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet „Akár holnap indulnék a világűrbe!” Beszélgetés Szutyányi Márk csillagásszal ► Kisgyermekként nem tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász szeretett volna lenni Szutyányi Márk, hanem űrhajós és csillagász. Előbbi álma megvalósításához a magyar lehetőségek eléggé szűkek, de még nem tett le végérvényesen arról, hogy egyszer eljusson a világűrbe. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem csillagász szakán végzett fiatalember a július közepi soltvadkerti Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón - akárcsak két évvel ezelőtt Fonyódligeten - látványos és játékos fizikai-kémiai kísérletekkel kápráztatta el a közönséget. PALACKPOSTA Vihar jelzés Apám nagyon félt a vihartól. Ellenben engem mindig lenyűgözött. Különösen a villámlás és a mennydörgés viszonya köt le. Akár egy órán át is tudom bámulni az ablakból a zuhogó esőt és a szikrázó mennyköveket, ahogy a földbe csapódnak. Teológuskoromban előfordult, hogy szakadó esőben kimentem a Luther-szobor elé, és alaposan megáztam. Forró, nyári eső volt. Ahogyan a hajamon, az arcomon végigcsorgott a víz, az egész olyan volt, mint valami Istentől jövő hatalmas keresztelői emlékeztető: „Meg vagy keresztelve. Neveden szólítottalak, enyém vagy.” Néhány éve barátaimmal a Börzsönyben kirándultunk. Forró nyári nap volt, és egy csapat vidám fiatal vágott neki a túrának. A hegytetőre érve láttuk csak, hogy iszonyatos méretű, koromfekete gomolyfelhő közeledik felénk. Sietve szedelődzködtünk, és elkezdtünk lefelé vágtatni a hegyoldalon. Pár perc múlva zuhogni kezdett, özönvízszerűén, de ami a víznél is aggasztóbb volt, villámok kezdtek cikázni a környékünkön. Még mindig elég magasan voltunk, úgyhogy féltünk is rendesen. Az ösvény néha annyira összeszűkült, hogy csak szorosan egymás mögött tudtunk haladni. Egyszer csak egy lány megállt, és közölte, hogy ő nem megy tovább, hanem egy fa alatt állva fogja bevárni a vihar végét, mert fél, hogy belécsap a villám. Ott állt csuromvizesen, remegve, igazi pánikhangulatban. Körülálltuk, és elkezdtük racionális érvekkel bombázni: hogy a villámra elég jó esélye van éppen a fa alatt állva, hogy ha itt marad, elveszhet, de minimum megfázik. Végül elindult velünk. Engem a pánik helyett valami furcsa eufórikus hangulat kerített hatalmába. Elkezdtem énekelni Gryllusék egyik zsoltárfeldolgozását, a 18. zsoltárét, amelyben Dávid arról énekel, hogy amikor Isten dühös, az a zivatarra hasonlít, de az egészet csak azért csinálja, hogy őt megmentse. Megfogalmazódott bennem akkor: van esély rá, hogy itt halok meg (éppen a megelőző héten hallottam két ismerős fiatalról is, akiket villám sújtott), de az nem lehetséges, hogy mindez az égi Apám tudta nélkül történne. Volt okom azt gondolni, hogy még életben tart, hogy elvégezzem, amire elhívott. De ha kell, megyek, hogy vele legyek. Végül senkinek sem esett baja. Mire leértünk, elrohant a vihar, és este már a tábortűz mellett énekeltünk, nevetve idéztük fel a sztorit, amely örökre része lett az életünknek. Másnap reggel a társaság egyik tagja a keresztségről beszélt. Akkor értettem meg, hogy Isten már akkor velünk van, és kezében tartja az életünket, amikor mi még semmit se tudunk erről. Akár élünk, akár halunk, tényleg az övéi vagyunk. Nekem Isten mindenhatósága sosem állt szemben a jóságával, és azóta ebben csak még jobban megerősödtem. Amikor látom a viharjelzést, erre emlékeztet. Ő van, ő szent, ő erős, ő irgalmas. ■ Seben Glória Névjegy: Seben Glória Evangélikus pszichológus, diplomás teológus vagyok. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségnél (MEKDSZ) dolgozom utazótitkárként. Szenvedélyem, hogy Istenről beszéljek akár szószékről, akár kávéházi asztalnál. Motivál, ha látom azt a gazdagságot, amelyet a Teremtő szétosztott az emberek között, hogy egymást segítsék és kiegészítsék. Hivatásomnak érzem, hogy segítsek az embereknek élni az ajándékaikkal Krisztus dicsőségére. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit- Az idei Szélrózsán három alkalommal tartottam körülbelül harmincperces kísérleti bemutatót, részben a közönséget is bevonva. Három külön tematika mentén haladtam az előadásaimon: az első a „csodálatos víz” a második a „konyhakémia” az utolsó az „érdekes anyagok, anyagi érdekességek” volt. Többen voltak olyanok, akik mindhármat végignézték, így ők sem látták kétszer ugyanazt. A legtöbb kísérlet otthon is biztonságosan elvégezhető, így remélem, a bemutatóim nyomán volt olyan, aki otthon megismételte ezeket saját örömére. A bemutatók sikerességét talán az is bizonyítja, hogy a második előadástól kezdve a sátor teljesen tele volt, többeknek már csak állóhely jutott. A Szélrózsa oviban az űrhajósok életéről meséltem a gyerekeknek. Képekkel, videókkal illusztráltam, milyen az űrhajósok egy napja az űrállomáson, hogyan lebegnek a súlytalanság állapotában. Egy régebbi felvételen megnéztünk egy rakétaindítást, majd mi magunk is kilőttünk egy házi készítésű rakétát.- A természettudományok gyermekekkel, fiatalokkal való megszerettetése a mindennapjaidban is jelen van.- A diploma megszerzése után nem sikerült kutatói állást szereznem, de nem panaszkodom, most is fizikával foglalkozom a győri Mobilisben vezető demonstrátorként. A Mobilis egy tudományos játszóház, a közlekedéssel kapcsolatos sok-sok interaktív játékkal és jobbnál jobb kísérletekkel. Munkám során sokszor idézem Galileit: „A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantam.” A természettudományos ismeretterjesztés véleményem szerint legalább olyan fontos, mint a tudományos kutatómunka.- Ez utóbbi létjogosultságát, a csillagászati kutatások szükségességét, hasznosságát néhányan megkérdőjelezik. Milyen érvekkel győznéd meg a kötekedőket?- Az emberben benne van a vágy a világ megismerésére már kezdetektől fogva; a csillagászat is ezt a kíváncsiságot próbálja kielégíteni. A csillagászati kutatások a körülöttünk lévő világ, szőkébb értelemben véve a világűr minél jobb megismerésére irányulnak. Az biztos, hogy nem kecsegtetnek kész végtermékekkel, amiket aztán el lehetne adni, de nem is ez a céljuk. Mégis: ha a csillagászati kutatásokat tágabb értelemben vesszük, és az űrkutatást is beleszámítjuk, akkor találunk olyan termékeket, amelyeket űrhajósoknak fejlesztettek ki, és ma már mi is használunk. Ilyempéldául a tépőzár, a teflon, az emlékező habmatrac. Az űrkutatás során fejlesztett újítások nagy részét az ipar is felhasználja, de ezekről kevesebb hír jut el hozzánk.- Ha űrutazást tehetnél, mit néznél meg szívesen? Mert az, hogy vállalkoznál-e egyáltalán ilyesmire, nem is kérdés, ugye?- Akár holnap is indulhatnánk! A Naprendszeren belül a Szaturnusz gyűrűit figyelném meg közelebbről vagy a Jupiter ló nevű holdján lévő kénvulkánok tevékenységét. Sok érdekes, színes hely található a Naprendszerben, de ha csillagközi utazást is tehetnék, akkor egy szupernóva-robbanást figyelnék még meg vagy egy fekete lyukba hulló anyagcsomót.- Csillagközi utazás... Ha a világűr „tágasságára” gondolsz, nem rémítenek meg a méretei?- Szerencsére az emberi agy - legalábbis az enyém - nem tudja felfogni a világegyetem igazi méreteit, így nem is szédülünk bele. Beszélhetünk több tíz milliárd fényévről, igazából nem tudjuk elképzelni még az egy fényévet sem.- Ahogyan azt sem tudjuk pontosan, hogy mi van a csillagok felett... A szélrózsás előadásaid mottójául Isaac Newton egy gondolatát választottad: „Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagokfölött van, s akit nem látok’.’- Sokakban él az a képzet, hogy egy tudós csak ateista lehet. Valójában nagyon sok kutató hívő is egyben, én sem találok összeférhetetlen dolgokat a csillagászat és a kereszténység viszonylatában. Az újpesti evangélikus templomban konfirmáltam, több évig a tabi gyülekezetbe jártam, most is a Tab melletti kis falu, Lulla gyülekezetének tagja vagyok, bár már Győrben élek feleségemmel és egyéves kisfiámmal. Visszatérve az idézett szövegre: teljes mértékben egyetértek Newtonnal. A világunk roppant pontosan össze van hangolva, másképp nem is működhetne! Ha bármelyik fizikai állandót csak egymilliomod részben is megváltoztatnánk, nem lehetne ember az univerzumban. Az összes fizikai állandó finomhangolva van az élet feltételeire - nehezen hinném, hogy ez csak a véletlen műve.- A szélrózsás jelenléted beszélgetésünknek csak az egyik apropója, a másik az angol néphagyományban „Szent Lőrinc könnyeinek” nevezett augusztusi meteorhullás.- Az ilyenkor látható hullócsillagokat annak köszönhetjük, hogy a Föld találkozik a Swift-Tuttle nevű üstökösről származó anyagcsomóval. Ezek a törmelékek általában egy-tíz milliméter közötti méretűek, és körülbelül hatvan kilométer per másodperces sebességgel lépnek be a légkörünkbe, ahol meg is semmisülnek látványos fényjelenség közepette. Az úgynevezett Perseidák meteorrajnak van egy tetőzése, amikor elméletüeg a legtöbb hullócsillag látható, ez általában az augusztus 11-12. és 12-13. közötti időszakra esik. Idén a Hold vakító fénye fogja zavarni a meteorok megfigyelhetőségét, helyezkedjünk tehát úgy, hogy háttal legyünk a Holdnak!- Milyen más tanácsokat adnál a hullócsillagnézéshez?- Szerencsére a csillaghullás megfigyeléséhez nem szükséges különleges felszerelés, elegendő hozzá a szemünk. De természetesen lehet törekedni az ideális feltételekre. Helyszínnek városi és közeli fényektől mentes, körpanorámájú helyet, lehetőleg dombtetőt, hegycsúcsot ajánlok. A fővárosiak se aggódjanak a fényszennyezés miatt, a svábhegyi Anna-rét vagy a Hármashatár-hegy is jó választás meteorokat nézni. Időpontnak a késő éjjeli, éjfél utáni időszak a legjobb, mert akkor kicsit fényesebbek a hullócsillagok, és a levegő is tisztább már. Felfegyverkezhetünk a földrajzatlaszban található csillagtérképpel vagy okostelefonra letölthető égbolttérképprogrammal. Notebookra és tabletre a Stellarium nevű ingyenes planetáriumprogramot ajánlom. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen eszközök erős fénye - ha nem vörös módban van - elrontja a szemünk sötéthez való alkalmazkodását!- Van-e olyan emléked, amely nagyon megmaradt benned, mert, mondjuk, rekordszámú meteort láttál, vagy jó volt a társaság?- Több életre szóló élményem is van a csillaghullással kapcsolatban. Egyszer láttam fényes nappal is hullócsillagot! A kivételes fényességű meteorokat a szakma tűzgömbnek hívja, amit akár nappal is lehet látni. Ha nem lennének csillagászati ismereteim, akkor ufónak is hihettem volna a jelenséget. Másik kedves hullócsillagos emlékem a leánykérés volt. Barátnőmmel - akivel a kőszegi Szélrózsán ismerkedtünk meg! - elmentünk kettesben egy többnapos gyalogtúrára a zselici erdőségbe. A Zselicben igen jó, sötét égbolt borul a túrázóra éjjel, csillaghullást nézni tökéletes helyszín. Az egyik este egy helyes kis tó mellett vertünk sátrat, és az augusztusi meleg éjjelt kihasználva kifeküdtünk meteorokat nézni. Vártam egy fényes hullócsillagot, és azt mondtam kedvesemnek, hogy én azt kívánom, hogy legyen a feleségem. Igent mondott, azóta is boldog házasságban élünk!- A romantikus vígjátékok vissza-visszatérő eleme, hogy a fiatal pár közös csillagképet választ magának. Gondolom, neked is van kedvenc csillagképed vagy égi jelenséged.- Természetesen. Kedvenc csillagképem egy egyszerű kis csillagkép, a Delfin. A Hattyú és a Sas csillagkép mellett húzódikmeg szerényen, öt fényesebb csillaga egy ugró delfint formáz. A másik kedvencem az Északi Korona, ami az Ökörhajcsár és a Herkules között található. Én csak „égi mosolynak” hívom ezt a koszorú alakú csillagképet. Az égi jelenségek közül a napfogyatkozásokat kedvelem különösen. Legyen teljes, részleges vagy gyűrűs, mind csodaszép! ■ V. J.
