Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-08-10 / 32. szám

8 -m 2014. augusztus 10. PANORÁMA Evangélikus Élet Cross Sound - az első k( találkozhattunk keresztény ékszerké­szítőkkel, fodrászokkal és graffiti­­sekkel is. És például a Szélrózsáról is­meretes Cafe El Mondo is visszakö­szönt a Csillagerdő nevet kapott vadregényes tér közepén, ahol egyéb­ként a reggeli áhítatokat tartották. A hatalmas, fenyvesekkel övezett zöld terület közepén állt a nagyszín­pad, ahol számos neves külhoni csa­pat is fellépett - többségük első alka­lommal Magyarországon! így a Glas­­gowban alakult missziós banda, a Superhero, a fellépéséért gázsit nem kérő amerikai Bellarive zenekar, a Yo­ung and Free Hollandiából, valamint a legnagyobb bulit csapó norvég Jesus Loves Electro nevű együttes. Folytatás az 1. oldalról Az önkéntes, lelkes szervezők - akik között református, baptista, szabad­keresztény egyaránt akad - elmon­dása szerint már igen időszerű volt Magyarországon is elindítani egy olyan fesztivált, ahol a keresztény fi­atalok felvállalhatják, megélhetik hi­tüket. Természetesen az evangélikus Szélrózsa és a református Csillagpont találkozót is ismerik, de ezeket „kon­ferenciaszerűnek” ítélik, és új irányba szeretnének indulni. Az alkohol- és szabadszerelem-ti­­lalommal operáló rendezvény fiatal­jait láthatóan nem zavarta a szigorú házirend, nem érezték úgy, hogy szabadságuk korlátozva volna, sőt „szabadságra hangolódtak” zenével, önismereti tréningekkel, villámran­devúkkal, tánccal, beszélgetésekkel. A közel ezer főt vonzó, családias fesztiválon jelen volt az Ez az a nap! szervezőgárdája, az időközben öku­menikussá duzzadt pálferis csapat, de A hazai mezőnyből dicsőítésbe fo­gott például Henderson Dávid, akit a The Voice tehetségkutatóból is­merhetett meg a szélesebb közön­ség; az egyre népszerűbb He­ly esJSeat zenekar, a debreceni evan­­gélizációs csapat, az Unless és a már Angliában karriert csináló gol­­gotás Dobner Illés. A kastély impozáns helyiségei is programokkal várták a résztvevőket. A táncterem hol a kalotaszegi legé­nyestül, hol az afrikai, hol a dicsőítő körtánctól volt hangos, az oszlopos teremben zajlottak a bibliadrámás, pasztorálpszichológiai, pantomimtré­ningek és a sokakat vonzó párkapcso­lati tanácsadások. Az emeleti nagyelőadóban olyan vendégek fordultak meg, mint példá­ul a holland Willem de Vink, a Jong en Vrij (Young and Free, „Fiatal és Szabad”) mozgalom követője, ke­resztény könyvek írója és illusztráto­ra - Jézus Messiás című képregényét több mint negyven nyelvre, köztük magyarra is lefordították -, televízi­ós szerkesztő és nem utolsósorban lelkipásztor. A szinte folyamatosnak mondha­tó zenés dicsőítéseken, a zenei pro­dukciók között elhangzó „villám­áhítatokon” és a kastély jobb szárnyá­ban elcsendesedésre hívó imaszobán túl hagyományos értelemben vett istentisztelet csak vasárnap reggel volt. Az ökumenikus címkével ellátott alkalomról az egyik budapesti refor­mátus résztvevő úgy nyilatkozott: ke­véssé vélt liturgikus elemeket felfe­dezni benne. Inkább volt „senkié” az alkalom, mint „mindenkié” - fogal­mazott. Na de ez a jelenség is betudható az egyébként rendkívül szeretetteljes légkörű legelső Cross Sound feszti­vál „gyermekbetegségének”. Jövőre még több programmal, még több ön­kéntessel, még határozottabb kontú­rokkal és támogatói bázissal szá­molhat a keresztény Sziget - talán már Szolnokon? „A piramis csúcsán Isten áll” Interjú Stumpf Kata szervezővel ► Amint mondta, tizennyolc évesen megtért. Baptista gyülekezetbe jár. A jogász végzettségű ifjú Cross Sound-szervező, Stumpf Kata a ver­senyszerű szinkronúszástól a riporterkedésen át a rendezvényszerve­zésig sok mindent kipróbált. A színpadi konferálás után élénken me­sél a kezdeti nehézségekről és a sok pozitív visszajelzésről, amelyet a fesztivál csapata kapott. Bizakodóan, sok tervvel és ötlettel néz a kö­vetkező nyár elébe.-Mivel a Cross Soundra készülő, ha kevéssé körültekintő, könnyen ab­ba a hibába eshetett, hogy a fesztivál eredetileg tervezett helyszínére, Szol­nokra váltotta meg vonatjegyét, meg kell kérdeznem: mért alakult úgy, hogy nem a Tiszaligetben, hanem a vajtai kastély szökőkútja mellett be­szélgetünk?- Több pályázatot is beadtunk, amelyekre nagyon jó visszajelzések érkeztek. Végül mégsem nyertünk ezeken a pályázatokon. Lényegében csak pénzügyi okok miatt kellett át­hoznunk a fesztivált. Egyhetes mér­legelés után döntöttünk úgy, hogy elfogadjuk a vajtai Golgota Teoló­giai Főiskola nagyvonalú ajánla­tát. Jövőre nagy eséllyel pályázunk újra.- Mikor szerveződött a csapatotok, kik a tagok, és hogyan hoztátok tető alá a megálmodott fesztivált?- Körülbelül egy éve indult útjá­ra a Cross Sound. Németh Bálint és Czeglédi Szilárd fejéből pattant ki az ötlet, ők mindketten golgotások. Az évente tizenhatezres keresz­tény fesztivált szervező holland csapattal hamar kapcsolatba léptek, és bennük - mind lelki, mind anya­gi értelemben - komoly támoga­tókra leltek. A Cross Sound „kemény magjá­nak” tagja még Bobis Enikő művészeti koordinátor, egy rendkívül kreatív, táncos lábú lány. Ő szervezte a nép­táncos, népzenei programokat, pél­dául Petrás Mária is neki köszönhe­tően látogatott el Vajtára. Hamar Do­­nát széles látókörű, szintén golgotás zenész barátunk kiterjedt ismeretsé­gi körrel bír, a zenei programokat fő­ként ő szervezte. Nagy Gergő - fris­sen végzett református lelkész - az adminisztrációs feladatokért felel. Magam később csatlakoztam a csa­pathoz amolyan „mindenesként”. Mikor véget ért a tanév, még több segítőre találtunk, így lett az­tán szálláskoordinátorunk, illetve a fesztivál minden helyszínéhez - így a Cross Cityhez, a Csillagerdőhöz, a Civil utcához - egy-egy külön koordinátor. Alattuk pedig a hetven önkéntesünk munkálkodik. Lénye­gében tehát piramisszerűen épül fel a csapat - a piramis csúcsán ter­mészetesen Isten áll.- Volt olyan a fáradságos szerve­zés közben, mikor úgy éreztétek, ön­erőből nem megy, valami fölsőbb be­avatkozásra van szükség?- Holland támogatóink is folyama­tosan imádkoztak - és mi magunk is így tettük - a fesztiválért. A Young and Free közösség többször tartott a Cross Soundnak adománygyűjtő es­tet odahaza, Hollandiában magyar gulyással és egyéb kuriózumokkal. A fesztivál első hetven bérletét is hol­land fiatalok vásárolták meg. Stumpf Kata a Zichy-kastély előtt Bizony, adódtak éles helyzetek. Például Jeremy Camp, az egyik meg­hívott előadónk sajnálatos módon le­mondta a fellépést. Aztán Donát szervezőtársunk - „próba-szeren­cse” alapon - megkereste az ameri­kai Bellarive csapatát. Az ő útjukat Isten úgy alakította, hogy európai tur­néjuk közben pont el tudtak jönni hozzánk. Ajándékba adták nekünk a fellépést, mert fontosnak tartották, hogy Közép-Európában született egy ilyen keresztény fesztivál.- Mi a legfőbb célotok a rendez­vénnyel, a keresztény ifjúságot szeret­nétek valamiképp eggyé kovácsolni, vagy „emberhalászatra” is törekedtek?- Meg szeretnénk szólítani az egyháztól távol levőket, de az egyhá­zi berkekben mozgók közül azokat is, akik kevéssé Istennel járnak. Szeret­nénk, ha - felekezetektől függetlenül - életmóddá válna számukra a hit. Olyan látásmódot szeretnénk adni, mely segít felfedezni a fiataloknak, hogy a hit élő és ható dolog. Fontos, hogy lássák, Isten mennyi minden­ben jelen van, művészetben, zenében, graffitiben... Azt szeretnénk, ha itt olyan szeretetet és elfogadást ta­pasztalnának, amelyet aztán tovább tudnak vinni hétköznapjaikba. ■ Kinyik Anita

Next

/
Oldalképek
Tartalom