Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-03 / 31. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. augusztus 3. » 15 Mondd el az ötletedet! Érdekes cikk jelent meg a minap a StartUpdate blogon (http://sta.rtupdate.huAet-startup-naplo/), amely az egyik legjobb hazai forrása az internetes vállalkozásokat üzemeltetőknek vagy indítani tervezőknek. Az írás két képzeletbeli, induló technológiai céget hasonlít össze: egy magyar és egy amerikai mentalitásút, mégpedig úgy, hogy egymás mellé állítja a vállalkozások első harmincöt hónapjában történteket. Bal oldalon azt olvashatjuk, ami az idő haladtával az átlagos magyar cégben történik, jobb oldalon pedig azt látjuk, ami az áüagos amerikai vállalkozásban zajlik. így két különböző irányba nyerhetünk bepillantást. A hazaiak egy ötletből indulnak ki, amelyet próbálnak minél jobban titokban tartani, az amerikaiak viszont a megoldandó problémára fókuszálnak, és tevékenységük közben folyamatosan híresztelik, hogy ők éppen erre a sok embert érintő gondra keresnek megoldást. Néha nehéz elhinni, de ha minél több embernek beszélünk a szerintünk milliókat érő ötletünkről, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy tényleg jó üzletet csináljunk. Az ötletek értéke ugyanis minimális, a valódi értéket a kivitelezés képviseli. Éppen ezért felesleges az ötleteinket titokban tartani és a közreműködőkkel különböző titoktartási nyilatkozatokat készíttetni, mert önmagunkat zárjuk csapdába a titkolózással. Az ötleteket validálásnak kell alávetni, azaz ki kell próbálni, hogy működnek-e a gyakorlatban. Ehhez pedig kénytelenek vagyunk elmondani minél több embernek, mielőtt még nekilátnánk a késztermék megalkotásának. Luther zsenialitása sok területen megnyilvánult, és biztosak lehetünk abban, hogy korunk kommunikációs lehetőségeit is maradéktalanul kihasználná. Ha korunk startupkultúrájának szemszögéből nézzük, akkor a lutheri kilencvenöt tételnek a wittenbergi vártemplom kapujára történő kiszögezése éppen az egyház megjobbítására irányuló vállalkozás „ötletelésének” tekinthető. Luther ráérzett egy problémára, megoldást is kínált rá, és ezt minél szélesebb körben népszerűsítette. „Projektje” a reformáció pedig végül akkora sikert ért el, hogy manapság is több száz millió felhasználója van... A kritikák elfogadása és feldolgozása nem könnyű feladat. Ha megosztjuk az ötletünket, vagy létrehozunk egy projektet, bizton számíthatunk arra, hogy véleményeket is kapunk. Ráadásul a jó ötleteket gyakran fogja féltékenység és irigység kísérni (a magyarokra szokás azt mondani, hogy nálunk igencsak érvényesül a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szemlélet). Jelentkeznek majd az úgynevezett trollok is, esetünkben azok a felhasználók, akik a jobbítás szándéka nélkül, főleg csak indulatkeltés céljából szólnak bele egy-egy ötlet megtárgyalásába. Már több mint egy hónapja találkozott e sorok írója egy érdekes felvetéssel egy blogon (http://blog.kolboid.eu/post/87103052860/crtq-egyapp): a szerző leírja, hogy saját publikációs formáinak tökéletesítése érdekében egy egyszerű kérdőívet töltetett ki olvasóival. A blogjára vonatkozóan mindössze két kérdés szerepelt benne: mi az, ami tetszik benne, EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence illetve melyik az az egy dolog, amelyen az olvasó változtatna. Az eredmények igen biztatóak lettek: a blogger hasznos tanácsokat kapott, miközben senki sem használta „beszólogatásra” a felületet. A már említett blogbejegyzésben pedig leírja a szerző, hogy továbbgondolta az egész koncepciót, és valójában egy komplett mobilalkalmazást is kitalált hozzá - képernyőtervekkel, folyamatábrákkal. Ő maga ugyan nem vállalkozik a fejlesztésre, de ez nem is gond: „Kérlek, oszd meg másokkal is - írja -, hátha jelentkezik valaki, hogy szívesen megcsinálja velem, vagy esetleg fogja, és a saját csapatával továbbfejleszti, átalakítja, megcsinálja. A lényeg, hogy én szívesen használnám, ha lenne, csak szólj.” Hasonló kérdőívet töltenek ki jelenleg a Moly.hu közösségi oldal felhasználói is, és az eredmények hasonlóan kedvezőek. Rendkívül sok hasznos ötlet bukkan elő, miközben a bírálatokat megfogalmazók is elismerik a rendszer előnyeit. Az embernek tényleg kedve támad ahhoz, hogy nekilásson más ötletének a megvalósításához, míg az eredeti ötlet tulajdonosa örül, hogy valaki teszteli az ő elképzelését. Nem lehet még tudni, hogy lesz-e CRTQ alkalmazás, mely a kritikák begyűjtésére szolgál, de annyi máris látszik, hogy az ötletek megosztása nyereséges dolog. ■ N.B. Nairobi és pesti lányok egy hajóban ► Impozáns helyszín egy budapesti koncerthez a Vigadó téren kikötött Columbus hajó, melynek fedélzetéről Gellért püspök szobrára, a budai Várra és a Lánchídra lehet látni. A fellépő dupla hölgykoszorú, azaz a két kamaraegyüttes - a három héten át nálunk állomásozó, az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) által vendégül látott kenyai Nairobi Girls és a magyar Boyzless Voice - maximálisan „beleillett a képbe” A július 20-i koncert bevételével az egyesület a kenyai főváros egyik nyomornegyedének lakóit támogatja. Az ember hátradől a limonádéjával, és élvezi azAfrobreakz dobzenekarral fűszerezett egzotikus hangzást és valójában fogalma sincs, milyen az a világ, amelyet terpeszkedő szürcsölésével támogat... A dobzenekar hippi öltözetű tagjai szó szerint jó felütést adtak az estének. Igazi afrikai hangulatot varázsoltak. Szilaj és forró hangulatot. Ez csak fokozódott, amikor a két lánycsapat közösen állt ki a színpadra, és a koncert nyitányaként rágyújtott Michael Jackson jól ismert, They Don’t Care about Us (Ők nem törődnek velünk) című, ritmusos számára. A dal szövegét a közönség nyugodtan vehette célzásnak: a lányok azokra a kenyai árvákra kívánták felhívni a figyelmet, akikkel a világ kevéssé törődik. Az este folyamán többféle zenei köntöst kapott ez a lényeges üzenet. Isten ereje épp az emberi gyengeségben mutatkozik meg a legerősebben - ez volt a vezérgondolata B. Pintér Márta áhítatának, s az EKME lelkészi elnöke által mondottakat támasztotta alá az a himnusz, amelyet aztán a csodaszép afrikai kelmékbe bújt Nairobi Girls énekelt Bless Mama Africa (Áldd meg Afrika mamát) címmel. Néhányuk annyira átélte, hogy a könnye is kicsordult. Az ének által a közönség is megérezhette a kontinens szívverését. A tradicionális dalok után a gospel és a spirituálé is helyet kapott, együtt énekelte a Nairobi Girls és a Boyzless Voice például a Go Down, Moses (Menj le, Mózes) című éneket. A megjelenésükre (is) mindig adó magyar lányok külön műsorblokkban is felléptek. Elénekelték például A mennyben fenn és a Szabadításod öröme című dalt. Az Oh Happy Day (Ó, boldog nap) lágy és elégedett lüktetése pedig elhitette a hajóban ringatózókkal: mindenkire köszönthet még boldog nap. A koncert támogatója és médiapartnere egyébként az Ez az a nap! Szervezőiroda gárdája volt. A két csapat, a nairobi és a pesti énekesek a Szélrózsa találkozó ideje alatt sok mindent átéltek együtt. Az egyik nairobi lány klímaváltozással és stresszel összefüggő tünetei is eggyé kovácsolták őket - együtt imádkoztak Sarah gyógyulásáért. Kölcsönösen megismerhették egymást próbákon, színpadon és a kulisszák mögött is. Életre szóló barátságok születtek zenén, de még az „Óperencián” innen és túl is. A Columbus hajóra látogatók ezen az estén szemet, fület és szívet gyönyörködtető élménnyel lehettek gazdagabbak. ■ Kinyik Anita f * Ír é *|g Böddi-szék szikes pusztáján 1844-ben vetette papírra az (evangélikus) költőzseni, Petőfi Sándor Az alföld című költeményét. Első két versszakát fejből is idézhetnénk: Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. A költemény Pesten íródott; a költő emlékképeit felidézve érezhetően visszasírja szülőföldjét, amelyet elhagyott. „A rónák végtelenjének” látszólagos kietlensége ellenére a Duna-Tisza köze páratlan természeti kincsekkel szolgál. E sorok írója lapunk 2013/22. számában vezetett virtuális túrát a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező Fülöpházi-homokbuckához, ahol futóhomokon taposva egyszerre van olyan érzésünk, mintha Rejtő Jenő nyomán a láthatatlan légióval a Szaharában menetelnénk, vagy mintha egy hosszú űrutazás végén geológusként analizálnánk a marsi felszínt. Hasonló, felfedezésre váró természeti kincs az ugyancsak Bács-Kiskun megyei Dunatetétlen határában húzódó Böddi-szék. Szikes pusztán járunk, a csapadék függvényében hol kisebb, hol nagyobb vízfelülettel bíró szikes tó partjáig sétálva. Geológiai szempontból a húsz-harminc kilométer szélességű, úgynevezett Duna-völgyet létrehozó tektonikus mozgások és eróziós folyamatok alakították. A vízzáró üledékréteg miatt pangó vizek eredményezték a magas sótartalmú, szikes talaj kialakulását. Flórájára nemcsak a mostoha körülményekhez kiválóan alkalmazkodó növények, hanem több értékes hazai orchideafaj is jellemző. Faunáját közel százötvenféle (ebből félszáz itt költő) madár határozza meg, köztük a tanösvény nevét adó széki lile, a legnagyobb testű hazai faj, a túzok vagy éppen a barna réti héja. Vonuláskor a tó pihenő- és táplálkozóhely a vízimadarak számára. Ezeket az eseményeket természettudományos ismeretterjesztő programok kísérik, melyek központi helyszíne a Dunatáj Közalapítvány madármegfigyelő tornya. A közigazgatásilag Dunatetétlenhez tartozó Böddi-széket északról az 52- es főút, keletről a Kiskunsági-főcsatorna, délről az 53-as út, nyugati irányból egy alsórendű műút határolja. Értékeinek felfedezéséhez a Dunatáj Közalapítvány által létrehozott Széki lile tanösvény nyújt segítséget. A kezdetét jelző tábla az említett műutat keresztező V. számú csatorna déli oldalán található, Solt-Járáspusztához közel. Bővebb információ a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján (http:/Anp.nemzetipark.gov.hu/), valamint a Dunatáj Közalapítvány elérhetőségein áll rendelkezésre. ■ Rezsabek Nándor
