Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-07-06 / 27. szám

8 41 2014. július 6. PANORÁMA ■MMNH Evangélikus Élet „Hol van a te testvéred?” Ámos Imre és a 20. század összmüvészeti kiállítás - Varsóban ^ Az Asztali Beszélgetések Kultu­rális Alapítvány és a varsói Ma­gyar Kulturális Intézet szervezé­sében június 23-án nyitották meg a varsói Emanuel Ringelb­lum Zsidó Történeti Intézetben a magyar soa tragikumát feldol­gozó összmüvészeti kiállítást. A Magyarországi Evangélikus Egyház együttműködésével korábban Szent­endrén, Dunaszerdahelyen, Pécsett, Berlinben és Budapesten bemutatott összmüvészeti kiállításról tavaly a Corvina és a Luther Kiadó gondozá­sában album is készült. Most a magyar soa hetvenedik évfordulóján egy ha­sonlóan tragikus sorsú városban, Var­sóban tekinthető meg a tárlat. A 20. század egyik kimagasló alko­tója, a munkaszolgálatos, majd Né­metországban életét vesztett Ámos Imre (1907-1944) művei mellett kor­társ művészkiválóságok alkotásai ál­tal jelent meg a magyarországi holo­na-parti cipők alkotójának - T4 madáretetője, Matzon Ákos alkotá­sa, valamint megtekinthetők Deim Pál szögesdrótmotívumai, Kalmár János emberi viszonyokat feldolgo­zó szobrai. Ámos Imre alkotásai sötétszürke falon, lágy fénnyel megvilágítva jelez­nek egy embertelen kort, míg a kor­társ alkotások világosszürke falon, erőteljes megvilágítással hirdetik a reflexiókat. A kiállítást Pawel Spiewak, a Var­sói Egyetem szociológiaprofesszora, az Emanuel Ringelblum Zsidó Tör­téneti Intézet igazgatója köszöntöt­te. Az igazgató Ámos Imre életútjá­­ról, a magyar holokauszt tragédiájá­ról beszélt. Gyurcsík Iván, Magyarország var­sói rendkívüli és meghatalmazott nagykövete köszöntőjében kiemelte: „Az önmagunkkal való szembenézést segítik a maihoz hasonló esemé­nyek, kiállítások is, és emlékeztetnek az elpusztított több százezer sorstár­sunkra, polgártársunkra. Önreflexi­kauszt borzalma és a résztvevők által megfogalmazott, ártó ideológiától való határozott elfordulás azon a tár­laton, melynek fővédnöke Schwei­tzer József nyugalmazott országos főrabbi, védnökei pedig Fabiny Ta­más evangélikus püspök és Vársze­gi Asztrik pannonhalmi főapát. A Genezis könyvéből, Kain és Ábel történetéből az Úr által feltett kérdés­re - „Hol van a te testvéred?” - reflektáló tárlat az irodalom, a szob­rászat, a képzőművészet, a film és a zene eszközeivel fogalmazza meg, hogy az élet tisztelete, a másik ember védelme - az ember emberségének kérdése. A kiállításon a szolnoki Damjanich János Múzeum tulajdo­nát képező huszonöt Ámos Imre-al­­kotás - köztük a Szolnoki vázlat­könyv, az Angyal vagy az Égő óra so­rozat - mellett közel negyven kortárs művet mutattak be. így megtekinthető Gothár Péter Akasztottak című filmje, olvasható Kertész Imre publikálatlan naplójegy­zete, Ferdinandy György vagy Záva­­da Pál emlékezése éppúgy, mint ahogy hallható a Szent Efrém férfikar zsoltárparafrázisa és Fassang Lász­ló orgonaművei. A kiállításon szere­pel többek között Vojnich Erzsébet két alkotása mellett Haraszty István lélekharangja, Tölg-Molnár Zoltán alkotásai és Pauer Gyulának - a Du­óra késztetnek, elgondolkodtatnak bűnről, ártatlanokról és bűnösökről, felelősségről, áldozatokról és gyilko­sokról, a megismerés fontosságáról, az emlékezés és emlékeztetés paran­csáról és a felejtés tilalmáról.” A kiállítást Dés László megrázó ze­néjével és Galambos Ádám evangé­likus teológusnak, a kiállítás kuráto­rának beszédével nyitották meg. A kurátor a többek között Kossuth- és Liszt-díjas zeneszerző és zenész elő­adásában a Szól a kakas már kezde­tű magyar-zsidó népdal alapján, a ki­állítási alkotások szellemiségében nyitotta meg a tárlatot. A „Hol van a te testvéred?” kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta: „A kérdés tehát nem más, mint hogy mi, első, második, harmadik vagy negyedik generáció; zsidó, keresztyén, nem vallásos; len­gyel, magyar vagy más országból származó tudjuk-e - és ha igen, ho­gyan - Auschwitz utáni embernek tekinteni magunkat. Olyannak, aki­nek nemcsak meg kell válaszolnia a kérdést, hanem akinek maga a kér­dés identitása része. Avagy mi is - Káinnál - megpróbáljuk a múltat megkerülni vagy elhessegetni, ma­gunkat tisztára mosni, más bűnöst keresni, azaz torz, gyökértelen em­berré válni. Roppant nehéz felelősség Auschwitz után élni.” ■ Galambos Ádám HIRDETÉS Könyvbemutató Nemeskére Megjelent A nemeskéri evangélikus egyházközség tör­ténete című könyv. Július 13-án 15 órakor a nemeskéri evangélikus templomban Gabnai Sándor esperes em­lékező istentisztelettel, majd a kultúrházban a szerző, Tóth Csaba mutatja be. Minden érdeklődőt szeretet­tel várnak. A kiadvány kapható Tóth Csabánál (8960 Lenti, Zrínyi Miklós u. 8/B) és a soproni evangélikus templom iratterjesztésében, valamint Joóné Nagy Csil­la nemeskéri polgármesternél. Ára 500 forint. Egy sokréti ^ Százhuszonöt éve született dr. Fritz (Fejes) László (1889-1967)» aki a két világháború között az erdélyi magyar, majd a magyarországi evangélikus egyházi közélet tevékeny, bár kevéssé ismert alakítója volt. Életének közel nyolcvan esztendeje alatt létrehozott sokrétű életmű­ve mindenképpen érdemessé teszi őt arra, hogy felidézzük alakját. A 20. század első felének történelmi viharai nyomot hagytak az ő fordu­latokban bővelkedő életén is. Az Evangélikus Országos Levéltárban hosszú évtizedeken át érintetlenül fekvő, felfedezésre váró irathagya­tékát áttanulmányozva készült az alábbi megemlékező portrévázlat. Az evangélikus vallású Fritz László 1889. augusztus í-jén Máramaros megyében, a ma Romániához tartozó Rónaszéken született. Apja (frieden­­liebi) Fritz Pál kincstári főmérnök, rónaszéki bányafőnök, főbányata­nácsos, anyja Bresztovszky Szűcs Mária. Az 1694-ben magyar nemességet szerzett Fritz család különösen a 18. századi Selmecbányán vitt jelentős szerepet. A család egykori Selmecbá­nyái főtéri háza ma is a Fritz-ház ne­vet viseli. A család egyik evangélikus őse adományozta 1744-ben a katoli­kusoknak azt a hegyet, ahol a jezsu­iták 1751-re felépítették a méltán hí­res selmeci kálváriát, amely szép példája volt a korai vallási türelem­nek is. Egyetemi tanulmányait Fritz Lász­ló a kolozsvári Ferenc József Tudo­mányegyetemen végezte. Kolozsvá­ri joghallgatóként szépirodalmi pró­bálkozásai is voltak: Alphonse Daudet 19. századi francia naturalista író két novelláját is magyarra fordította. Jogi doktorrá 1913 nyarán avatták, ezt követően megházasodott. A kolozsvári magyar presbiter és püspökségi tanácsos Induló jogászi pályája akkori lakóhe­lyéhez, Kolozsvárhoz kötötte, kü­lönféle bírói tisztségekben dolgo­zott. A trianoni döntéssel Romániá­hoz került Kolozsváron az 1920-as években élénk evangélikus egyházi és magyar kisebbségkutatói tevékeny­séget fejtett ki. A Romániához került területek magyar evangélikussága önálló egyházat kívánt alakítani, egyrészt a már 1918 előtt is a magyar­­országi evangélikus egyházhoz tarto­zó barcasági és partiumi gyülekeze­tekből, másrészt a - többek között az addig a szászokhoz tartozó - kolozs­vári egyházközségből. Az erdélyi szász egyház ugyanakkor - élvezve a román államhatalom támogatását - főleg ez utóbbi ellen küzdött. Fritz László a kolozsvári magyar evangélikus gyülekezet presbitere­ként - vetekedve a szász egyházzal - az erdélyi evangélikus egyházi köz­életben a magyar nyelvi irányzat képviselője volt, és főként iskolai kérdésekkel foglalkozott. Emellett az aradi evangélikus (magyar) egy­házkerület egyetlen újságjaként 1920- tól megjelenő, magyar nyelvű, kolozs­vári kiadású Evangélikus Néplap szerkesztőjeként is tevékenykedett. Az újság 1924. évi 6. számában megjelent, Mi vár reánk kolozsvári evangélikus magyarokra és mi vár a kolozsvári német evangélikusokra, ha a szászok győznek az egyházi vá­lasztásokon című cikkében kiállt a magyar evangélikus egyházi érdekek mellett. A magyar és a szász egyházi küz­delem erősödésével, 1929. január 15- én az Evangélikus Néplapban kolozs­vári presbiterként felhívta a magyar egyházakat, hogy lépjenek ki az egy­házkerületi szövetségből. Emiatt 1929. július 3-án a szászsebesi egyház­kerületi fegyelmi bíróság - vagyis az erdélyi szász egyház - a hivatali kö­telezettségének megszegése miatt indított ellene fegyelmi eljárást, majd a kolozsvári presbitériumból való kizárással és jogainak megvonásával büntették. A szász egyház rá vonatkozó dön­tésének érvényességétől vagy érvény­telenségétől függetlenül Fritz László az aradi evangélikus (magyar) egyház­­kerületen belül az 1929-30-as tanév­ben a közreműködésével Kolozsváron - jóléti intézményként - létrejött Luther Otthon igazgatója volt. Az ott­hon nyolc lelkésznövendék számára nyújtott kényelmes lakást. Az erdélyi magyar evangélikus egyházban betöltött jelentős szerepé­re utal továbbá az is, hogy 1931-ben hosszabb írásra is felkérték, amelyben egykori harcostársa és barátja, a szász egyház által a román államhatalom segítségével meghurcolt Kendeh- Kirchknopf Gusztáv kolozsvári lel­készre emlékezett halálának alkalmá­ból. Sorait az aradi püspökség előadó­tanácsosaként vetette papírra. „Kedves kötelességet teljesítek egyúttal, amikor halálának évfordu­lóján (...) nemes profilját fölidézem, hogy mindnyájunknak eszébe jusson, milyen sok áldozatot, munkát, acél­kemény jellemet, lutherániánkhoz, magyarságához való hűséget tanúsí­tott erdélyi működéseinek éveiben vi­téz dr. Kendeh-Kirchknopf Gusz­táv” - irta. Ez a hűség Fritz László­ra is igaz volt. Kutatómunka a magyar kisebbségért Élénk és küzdelmektől sem mentes erdélyi evangélikus egyházi tevé­kenysége mellett nem kevésbé fontos Fritz Lászlónak az a munkája, ame­lyet a magyar kisebbség érdekében fejtett ki mint kutató, illetve író. A trianoni döntést követő első év­tizedben az erdélyi magyarság nem­zetiségstatisztikai és népesedési viszo­nyait vizsgálta, és közölte is a feltárt adatokat. Az Erdélyi Magyar Közmű­velődési Egyesület (EMKE), vala­mint az Országos Magyar Párt (OMP) statisztikai szakosztályán a két világháború közötti romániai ma­gyarság nemzetiségi és népesedési vi­szonyainak kutatója, az erdélyi ma­gyarságra vonatkozó statisztikai ada­tok összegyűjtője és feldolgozója volt. Mindezeket figyelembe véve a triano­ni döntést követő évtized, illetve a két világháború közötti időszak erdélyi magyar szellemi életének tevékeny alakítójaként tekinthetünk rá. E tevékenységéhez kapcsolódóan főműve a Sulyok István református püspök társszerkesztésével Kolozs­váron kiadott, Erdélyi Magyar Év­könyv 1918-1929 című könyv. Az 1930 októberében lezárt kötetben összefoglaló tanulmányt írt az erdé­lyi magyarság lélekszámúról, területi megoszlásáról, egyházi szervezetei­ről, iskolaügyéről és a magyar anya­nyelvű zsidóságról. E főművének tekinthető kötet mellett az 1920-as években a magyar nyelv és iskolaügy kérdéseiről közölt közel negyven tanulmányt a Ma­gyar Kisebbség című erdélyi nemzet­politikai (társadalomtudományi) fo­lyóiratban. Budapesten a német kisebbségért - a náci befolyással szemben 1932 májusában, Budapestre való végleges költözésekor a Magyar Ki­sebbség szerkesztősége a címoldalon elismerő szavakkal méltatta Fritz Lászlónak az erdélyi magyarság ér­dekében kifejtett munkásságát. „Ismét egy olyan férfiú hagyta el Erdélyt, aki elárvult nemzeti ügyün­kért komolyan dolgozott. (...) Ami­kor Fritz Lászlótól - egyik legkivá­lóbb munkatársunktól - mint küz­delmeink részesétől ezennel búcsút veszünk... Folyóiratunk olvasói leg-S/,rmélví *« /■*. ÍOI Ac EAlTZL LRKlc h'HKR­­'iRRDS..... ......... «4*1fjNsí 1,1, „ , , OpLA,^ ttÁzXm Islóiií M/ _____S'ZÜTS M fi !#, Ajija < ,*í,*4í «'-* ui'iwntt, főéiülfeeb*1;-Pout, Ü2 oJZj Ci+lv ■RiÁu é-J ÁS 1C*n okrt'&l •! L ÍC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom