Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-03 / 31. szám
„A templomudvar még inkább központi' hellyé válik, a gyerektábor idején pedig szinte hangyabollyá alakul. A helybéli és környékbeli fiatalok idén tizenegyedik alkalommal mehettek a nyári táborba” Kicsi falu, nagy tábor 4. oldal „...mindenféle korosztály megtalálható a Szélrózsán, a gyermekektől az idősebbekig, és mindenféle hátterű emberek. így például részt vesznek a mozgássérültek, ami nagyon jó benyomást tett rám már régebben is.” A finn ifjúsági titkárt kérdeztük ^ 5. o’^al „A katonai közösség sajátosságain túl a hívek természetében is különbözik egy szokásos gyülekezettől. A katonák ugyanis - megfogalmazása szerint - »direkt« emberek, vagyis nem udvariaskodnak...” „Sekély vízben nem lehet úszni..!’ 6. oldal Körkérdés a Szélrózsáról 5. oldal Csatamezőkről a békesség útjára 6. oldal Portugál, magyar - két jó barát ^ 7. oldal Madárlátta történeteink Soltvadkertről ^ 8-9. oldal Last minute nyaralás & 13. oldal Nairobi és pesti lányok egy hajóban & 15. oldal Végtelen nyilvánosság és felelősség Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetem huszonötödször ► Megosztás. Ennek a manapság gyakran használt kifejezésnek a Facebook megjelenése előtt is volt értelme, többféle jelentése, hangozzék ez bármily különösen azok számára, akiket beszippantott a közösségi média. A Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetem (NŐSZ) szervezői épp az ilyen többértelmű, többrétegű jelentéssel felruházott kifejezéseket szeretik a rendezvény középpontjába állítani, legyen min rágódni a világ megértésén fáradozó fiataloknak. Az idén nyáron már huszonötödik alkalommal megszervezett egyhetes együttlét mindig nemzetközi és ökumenikus. Vagyis határon belülről és kívülről érkezett magyar fiatalok - felekezeti hovatartozástól függetlenül - beszélgetnek, illetve vitatkoznak életünk fontos kérdéseiről bibliai alapon. A rendszerváltás idején a Tiszadobi Gyermekváros festői környezete, az Andrássy-kastély és a Holt-Tisza partja adta a helyszínt. Akkoriban nemcsak a Kárpát-medencei magyar gyülekezetek ifjúsága, hanem a nyugat-európai szórvány is képviseltette magát a táborokban. A kastély újfajta hasznosítása kényszerítette ki a helyszínváltást néhány éve, de ettől Nyíregyháza belvárosában, a Luther Márton Kollégiumban lényegében a forma is megújult. A szabadegyetemi keretek azt jelentik, hogy az egyhetes sorozat alkalmai, rendezvényei nyilvánosak, minden érdeklődő számára szabadon látogathatók. It- Folytatás a 4. oldalon Felújított tábor Rábcakapin > Tombol a nyár, az evangélikus fiatalok is a táborozási lehetőségeket keresik. A Győr-Mosoni és a Soproni Egyházmegye fiataljait ezen a nyáron már a 21. század igényeit kielégítő, teljesen felújított, kényelmes, modern ifjúsági központ várja Rábcakapin. Az épületegyüttes több mint negyvenegymillió forintból újult meg. A felújítás egyik fő mozgatója Rátz András, a Győr-Mosoni Egyházmegye felügyelője volt. 0 ismertette lapunkkal a felújítás részleteit. Közel harminc éve folyik táboroztatás Rábcakapin az egyházközség volt parókiáján és a volt iskolaépületben. Az utolsó felújításra tizenhat évvel ezelőtt került sor, így az épületek állapota azóta meglehetősen leromlott, egyre sürgetőbbé vált a renoválásuk. A táborozás körülményei már nem feleltek meg a kor követelményeinek. Lendületet adott a felújítási tervnek az, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium pályázatot írt ki - európai uniós támogatási keretből - turisztikai tevékenység ösztönzésére. Erre mi is pályázatot nyújtottunk be. Sikerrel jártunk, több mint huszonhárommillió forint elnyert támogatással nyílt lehetőségünk nekikezdeni a felújítási munkálatoknak. Az volt a célunk, hogy a régi táborhelyből ifjúsági szállást hozzunk létre, ahol egyházmegyéink fiataljai és más érdeklődők is táborhelyet találnak. A felújítás anyagköltsége azonban meghaladta a pályázati pénz nyújtotta kereteket, úgyhogy a rendelkezésünkre álló összeget ki kellett egészíteni. Az országos egyháznak, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálatnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának a támogatása mellett a két érintett egyházmegye is tekintélyes összeggel járult hozzá a munkálatok sikeres befejezéséhez. Összességében a táborfelújítás több mint negyvenegymillió forintba került. A felújítás már egy évvel ezelőtt elkezdődött. Mire tavaly az első nyári tábor indult, addigra teljesen megújultak az épületek külső falai. Új szigetelést és új homlokzatot kapott az épület. A táborozási szezon végén lehetett a felújítást tovább folytatni a belső renoválással. A falakban lévő összes villany- és vízvezetéket sikerült kicserélni, így most már a modern szabványnak megfelelő, a biztonságos üzemeltetést lehetővé tévő vezetékek futnak a falakban. Új burkolat, új járólapok kerültek az épületekbe, sőt az egyik épületet téliesítették is, fűthető lett. A konyhában újak az edények és evőeszközök. Lehet mondani, hogy most már minden új ebben az épületben. ■ Kiss Miklós Van Isten népének szombatja. ■ Dr. Hafenscher Károly „Lesz ünnepe Isten népének / Ha vége a hétköznapnak...” - szól egyik kedves énekünk (EÉ 340,5 - a régi variáns szerint: „Lesz Isten népének szombatja..."). Azaz: lesz pihenője. A kérdés azonban az: van-e? S ezt a kérdést fel kell tennünk magunknak - most, a nyár derekán. Már megint akasztják a hóhért - ezt éreztem, amikor megkaptam a felkérést e cikkre. Pont egy olyan embertől kérnek ilyen írást, aki nem éppen a túl sok pihenésről és alvásról ismert? Belső ellenkezést is kiváltott belőlem a feladat. írjon erről olyan, aki minden évbpn megy szabadságra, beutazza a világot, s év közben is pihen eleget! Azután a lelkem tiltakozásából hálaadás lett. Egyszerűen azért, mei-t az írás - mint sokszor a saját prédikációm maga is - szembesít az igével, Isten elvárásával és ajándékaival, a megragadandó lehetőségekkel. Futok, túlvállalom magam, s már azt is pihenésnek érzem, ha egyegy órára megállók, vagy a munkában egy viszonylag nyugodtabb fázis következik. Édesapám - aki szintén nem pihenős fajta - sokszor emlékeztetett egy kis anekdotára, amely szerint Luther a túl sokat dolgozó, munkáját még éjszaka is folytató reformátortársának, Melanchthonnak azt mondta volna: „Fülöp, Fülöp, alvással is lehet dicsérni az Úristent!” így volt-e,-vagy sem, nem lényegi kérdés, de az üzenet fontos: Isten életrendjében helye, sőt kiemelt helye van az ünnepnek s benne a pihenésnek. A világ - lényéből és lényegéből fakadóan - a maga rendje szerint működik (vagy nem működik), Isten gyermekei azonban nem a világ, a környezetük szokásain vagy emberek véleményén tájékozódnak. Számunkra az kérdés, mit szól Isten a dolgainkhoz, hogyan értékeli életünket, hogyan tanácsolja, vezeti az igazi, emberhez méltó (Isten gyermekeihezméltó) életre. Ha pedig Isten, a teremtéstörténet leírása szerint, maga is megpihent a hetedik napon, ezáltal megszabva az élet rendjét, ritmusát és szükségletét, akkor az embernek is ez a mérce, ez a követendő. Mindennek rendelt ideje van - mondja a bölcs Prédikátor (Préd 3,1- 8). Ennek alapján logikusan folytathatjuk a teremtés rendjéből leszűrt gondolatot: megvan az ideje a munkának, és megvan az ideje a pihenésnek. Kétféle kísértés áll egymással szemben: az, amikor nincs idő, nincs kedv, vagy nincs lehetőség pihenésre, és az, amikor valakinek az életformájává válik a pihenés. Igen, a munkamánia és a wellness létforma egyaránt kísért. A munkára mindig van ideológia: a megélhetés, az egzisztenciális biztonság, teljesítménykényszer, az elvárások. Hasonlóképpen a laza oldal is talál indokokat: hiszen „egyszer élünk, éljünk jól, élvezzük a mindennapokat is” Valahogy túléljük a munkát és a kötelességeinket, azután jöhetnek a bulik, szórakozás - az élményvilág stílusa erre csábít. (S ráépül a hihetetlen üzletet jelentő vendéglátó- és szórakoztatóipar - sok csillogással, látvánnyal, kevés tartalommal, felszínes értékekkel.) Lelkészek, gyülekezeti tagok körében is van mind a két szélsőségből. Az Úristen óvjon mind a kettőtől! S ha valamiért imádkozhatunk, akkor az nem egyszerűen egy „jó lutheránus középút” hanem az a bölcsesség, amely - belesimulva az Isten akaratába - megtalálja a helyes arányokat. Isten adott időt és lehetőséget a kikapcsolódásra, töltekezésre. És amikor majd elhangzik a személyes kérdés, hogyan is gazdálkodtunk a kapottjavakkal, akkor ez ügyben is nyilatkoznunk kell. Jó lenne azonban addig is (még idejében) rájönnünk, hogy Isten akarata - ezen a téren is - a mi javunkat szolgálja. Három szópáron érdemes hát elgondolkodnunk - így a nyár derekán, a szabadságok idején. Pihenés és cs&'id elválaszthatatlanok egymástól. Ma úpság alig van olyan helye a világnak, ahol csöndet lelünk. Utcán, munkahelyen, boltokban, szórakozóhelyeken hangzik a zene (vagy néha „zenének hallatszó tárgy”), s az üdülőhelyeken sincs csend. Talán tudat alatt is menekülünk a szembesítő, Isten elé állító, halk szavakat is meghalló csendtől. Pedig csend nélkül sohasem tudunk pihenni, megújulni, feltöltődni. A pihenéshez hozzátartoznak a találkozások. Rohanó életünkben kevés rájuk az idő. Vágyunk egy jó beszélgetésre, oldott együttlétre, jó szóra, vidám játékra, komoly eszmecserére. A mindennapok zajos forgatagából kiemel, ha meglátjuk: van időnk találkozásokra. Sokszor csak akkor vesszük észre az elmulasztott alkalmakat, amikor már késő, s a találkozás valakivel végleg elmarad. Pihenés és imádság - ezek is összetartoznak. Amikor van idő magamra, van időnk egymásra, s van idő az Istenre. Ha ellustult az imádságos életem, ha valami „blokkolja az égi vonalat,” ha belefáradtam abba, hogy az eget ostromoljam, hisz mintha nem kapnék választ - itt a lehetőség: a pihenés ideje nagy alkalom. Alkalom arra, hogy a csendet megtalálva újra kezdjek beszélgetni az Istennel. Sokan hónapok óta tervezik a szabadságot, a pihenés programjait. Jó lenne betervezni ezt is: lesz időm imádságra. Lesz időm egyszerűen Isten szeretetében megfürödni, igéjét nem a napi rohanásból kiszakított néhány percben, hanem úgy ráérősen tudakozni; elmondani neki, mi nyomja a lelkemet, mi is van velem, s meghallani a mennyei Atya válaszát. Ha lesz időm őrá, neki biztosan lesz ideje rám. Lehetne az idei pihenés központi programja az imádság... A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészt elnöke
