Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. július 27. *• 1» Kert - közösség Csónakkal a Tapolcaitavasbarlang vizén ► Mostanában - bizonyára nem vagyok vele egyedül - naponta körbejárom a kertet, és megnézem, érik-e már végre a paradicsom, mekkorát nőtt a cukkini. Ha valakinek csak egy kis kertje is van, tudja, milyen nagy öröm leszedni az első pirosló epret, megízlelni a zsenge borsószemeket, a fáról szemezgetni az édes cseresznyét. Vagy amikor a vasárnapi ebédnél a gyerekek büszkén megjegyzik, hogy a saláta az ő kertjükből való... Talán mindenkinek más jut eszébe a kertről: a nagymama virágokkal tarkított, buja veteményese, a ház előtti élőkért kis sziklakerttel, tóval vagy éppen tujasorral szegélyezett, öntözött, rendszeresen nyírt gyep. Nagyon különbözőek az igényeink, a lehetőségeink, de elmondható, hogy kertet létrehozni mára egész mozgalommá nőtte ki magát. A kertészetekben számos növénynek megtaláljuk a balkonváltozatát: paradicsomot, epret, fűszernövényeket termeszteni már korántsem furcsa - és lehetetlen - egy egészen pici erkélyen sem. Sőt azon sem kell meglepődnünk, ha egy lakótelepi ismerősünk meséli, hogy éppen mi érik a kertjében, ugyanis Magyarországon is elterjedőben vannak - hol nagyobb, hol kisebb lendülettel - a kifejezetten nagyvárosokban, bérelt vagy önkormányzati területen létrehozott, úgynevezett közösségi, illetve városi kertek. Ezeknek több céljuk is van. Egyrészt a városi embereknek sem kell lemondaniuk arról, hogy saját termesztésű (egészséges) zöldséghez, gyümölcshöz jussanak, ezáltal újra kicsit visszataláljanak a természethez, ugyanakkor a kert fenntartása jó közösségi alkalmat is teremt. Nem mellesleg pedig gyakran éppen az elhanyagolt, gyakran rossz közbiztonságú városrészekbe lehelnek ezáltal új életet. Ezekhez a közösségekhez több értelemben is nagyon különböző emberek tartoz(hat)nak, ám többnyire közös bennük, hogy a kertészkedés során elsajátított szemléletet az élet más területein is gyakorolják: környezettudatos, egymás munkáját megbecsülő lakói a városnak. Az első, mai értelemben vett közösségi kertek az 1980-as években Angliában és az Egyesült Államokban jöttek létre, ám érdemes megjegyezni, hogy a gondolat már akkor sem volt új keletű. A közösségi kertek elődjének tekinthető ugyanis az első és második világháború után a lerombolt városokban, sokszor a romok között létrehozott, úgynevezett victory (néhol war) garden - győzelem vagy háborús kert -, amelynek legfontosabb funkciója a háború utáni élelmiszerhiány enyhítése volt, de nem elhanyagolható a közösség lelki újjáépítésében betöltött szerepe sem - ezt olykor a politikai propaganda is kihasználta. (Érdemes rákeresni a „victory garden” kifejezésre az interneten a képek között, nagyon érdekes plakátokra bukkanhatunk.) Hazánkban a Kortárs Építészeti Központ és a Városi Kertek Egyesület foglalkozik a kezdeméayezés népszerűsítésével. Mintakerteket hoznak létre, háttéranyagokat dolgoznak ki, mmmmuäaam ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu honlapjukon a kert kialakításának feltételeiről is tájékozódhatunk. Eszembe jut a Gyümölcsfák a papkertben program is. Ennek keretében egy-egy gyülekezet vagy a gyülekezet egy kisebb csoportja vállalja a gyümölcsfák telepítését, a gyümölcsöskert gondozását, hozzájárulva a teremtett világ sokszínűségének megőrzéséhez. Elmondható, hogy egy kisebb kert létrehozásakor, portánk kialakításakor igyekszünk esztétikai szempontokat is figyelembe venni. A növények (térbeli és időbeli) sorrendjének megtervezése azonban a látványon túl az optimális körülmények megteremtésében és a kártevők elleni védekezésben is fontos szerepet játszhat. A kert művelésének és a kert megművelőinek (újonnani) megbecsülését tűzte zászlajára a három évvel ezelőtt Karcagon - egy magánszemély által - meghirdetett Legszebb konyhakertek program, amelyhez azóta több település (köztük lakóhelyem, Kajárpéc) is csatlakozott, de mára több önkormányzat is ösztönzi lakosait saját házuk tájának és a közterületek (parkok, játszóterek) d rendben tartására, amely az egész > közösség érdeke. (Talán többen is őrizgetik otthon a „Tiszta udvar, rendes ház" feliratú kis fémtáblát, amelyet gyerekkori emlékeim szerint büszkén tűztek ki az emberek házuk utcafrontjára.) A tapasztalatok szerint egy kert létrehozása, művelése és ápolása felelősség: az, hogy mit és hogyan használunk benne, hatással van a környezetünkre és saját egészségünkre. Rendszeres munka, hiszen mindig akad valami tennivaló. Azonban legalább annyira öröm és kikapcsolódás, mert részesei lehetünk a növekedés csodájának, leszüretelhetjük munkánk „gyümölcsét” mindeközben pedig kapcsolatban lehetünk magával a Teremtővel, aki - amellett, hogy mi ültetünk és öntözünk - a növekedést adja. ■ Jerabek-Cserepes Csilla Tapolca városa az egykori Pannontenger üledékéből képződött szarmata mészkőre épült. A mészkőben kialakuló, felszín alatti vízmozgások hozták létre a település látványosságának számító barlangrendszert. A Tapolcai-tavasbarlangot 1902- ben fedezték föl. Ebben az esztendőben kezdett házépítésbe Tóth Pál helyi pékmester. Kútásás közben - a csákányütések, majd a jóval hatékonyabbnak bizonyuló robbantások után - egy föld alatti nyílás vált láthatóvá. A bontást tovább folytatva nagyobb üregre bukkantak. Leereszkedve a barlang egyik termébe jutottak a felfedezők, megtalálták a föld alatti nagyobbik tavat, majd hevenyészett csónakukkal ezen áthajózva több kisebbet. Az azonmód meginduló tudományos feltárás mellett 1913-ban a látogatók számára is elérhetővé tették a barlangot: elkészült jelenlegi lejárata. 1928-tól villanyvilágítás ad fényt az érdeklődőknek - a honi barlangok közül elsőként. A Tapolcai-tavasbarlang kiépítése, valamint természeti értékeinek megismerése, védelme és megőrzése évtizedeken át párhuzamosan haladt. Az 1970-as évektől azonban a környékbeli bauxitbányászat következtében a barlang karsztvizének szintje radikálisan csökkent, olyannyira, hogy az idegenforgalmi vonzerejét nyújtó csónakázás lehetetlenné vált. A barlang csak több „aszályos esztendő” után, a bányák bezárását követően regenerálódott. Balatoni nyaralások elsőrangú kiegészítő programja lehet a barlangi séta és csónakázás. A Kisfaludy Sándor utca 3. szám alatti (jelenleg átépítés alatt álló) látogatóközpontban szerezhetik be az érdeklődők a barlangra vonatkozó információkat. ■ Rezsabek Nándor Hálakötet a magyar johannitákról ► A Johannita Rend Magyar Tagozatának arcképei - Hálakötet a 90 esztendőért címmel jelent meg kötet a L’Harmattan Kiadó gondozásában az idei johannita lovagi napokra és az ünnepi könyvhétre. Szerzője a jelenleg vezető kormányhivatalnokként dolgozó Arday Géza író, irodalomtörténész. Vele beszélgettünk a kiadványról és a johannitákról.-Mi a könyv célja, miért adnak hálát a magyar johanniták?- A kötet célját a köszönetnyilvánításban találhatjuk meg. Hálaadás a Mindenhatónak azért, hogy adott a nagy elődöknek - akik közül többekről szó esik a kötetben - tehetséget, hitet, bölcsességet, alázatot, kitartást és bizakodást az évtizedeken át becsülettel elvégzett munkához. Mi, jelenkori johanniták ezzel a kiadvánnyal tisztelgünk egykori társaink emléke előtt. Jelenlegi kommendátorunk, báró Bánffy Miklós többször idézte az évforduló kapcsán is elődjét, az alapító kommendátort, báró Feilitzsch Bertholdot, aki így fogalmazott: „Különös célja és rendeltetése van a mi lovagrendünknek, mert a keresztény hitre, a nemzeti gondolatra és a lovagi erényekre épül fel.”- Milyen forrásokból dolgozott, és inspirálta-e valaki a kötet megírására?- Szerencsés helyzetben voltam, hiszen a tárgyalt személyek jelentős részét személyesen ismertem, így saját emlékeimből is merítettem történelemformáló tevékenységük és karakterük megrajzolásakor. A kutatás során áttanulmányoztam lovagtársaink visszaemlékezéseit és levelezéseit, továbbá felhasználtam korábbi műveket is. Az emlékező írásokat Vajay Szabolcs történész, egykori johannita lovag biztatására kezdtem el kidolgozni. Sok vacsorát költöttem el vele, és a beszélgetések közben megismerhettem egy-egy emléket, forrást vagy eseményt.- Kikről találhatunk portrét a könyv életutakkal foglalkozó fejezetében?- Alapító kommendátorunk, báró Feilitzsch Berthold mellett külön rész foglalkozik a neves genealógussal, Ákosfalvi Szilágyi Lászlóval; a nemzetközileg is híres filozófusprofesszorral, Kibédi Varga Sándorral, illetve Fáy Gedeonnal. A két utóbbi az emigrációs évtizedekben vezérlő kommendátorként irányította a magyar johannita csoportot. Benda Kálmán és Vajay Szabolcs történészprofesszorról, Hennyey Gusztáv külügyminiszterről, Gosztonyi Miklós emigrációból hazatért, vállalkozó szellemű lovagtársunkról, Hajós Józsefről, a Johannita Segítő Szolgálat rendszerváltás utáni megszervezőjéről, valamint Domahidy András ausztráliai íróról is egy-egy önálló, esszészerű tanulmány szól.- Mit üzen a nagy elődök példája egy mai johannita, például az Ön számára?- Az egykori lovagi várak nemcsak kőből és téglából épültek, hanem húsból és vérből is. Ezek az „embervárak” maradandó történelmi építmények lettek: időtállóak, szinte időtlenek és mindenféleképpen példát mutatóak. Azt „üzeni” számomra a nagy elődök példája, hogy ez a tíz johannita életmű is mind egy-egy nagy „embervár” melyek a történelmi nehézségeken átsegítve időtlenül őriznek bennünket, s átvezetnek régi korokból a jelenbe. A kötetben bemutatott johannita személyiségek kivétel nélkül mindannyian széles körű műveltséget szereztek, elmélyültek a különféle tudományágazatokban, és buzgón gyarapították saját munkaterületük ismeretanyagát. Egyházukat önfeláldozó szeretettel óvták és támogatták a legnehezebb időkben is. Ezek az egykori lovagtársak igazi hazafiak voltak: bátrak, józanok, szükség esetén taktikusak és jó diplomaták, akik származásukból fakadó hatékony kapcsolataikat és egyéni munkájukat - nem öncélúan - a nemzet és a rend szolgálatába állították.- Miért tartja fontosnak, hogy megismerhessük ezeket a johannita életutakat?- Azért, mert a kötetben olyan alapvető és talán elfeledett történelmi tényeket foglaltam össze és elevenítettem fel, amelyek segítségül szolgálhatnak a mában való eligazodásunkhoz. Hiszen fontos, hogy megismerjük, milyen szellemiség örökösei lehetünk. A Johannita Rend Magyar Tagozatának története 1924-től, az alapítástól napjainkig kilencven esztendőt ölel föl. Három jelentős részre bonthatjuk ezt az időszakot: kezdetén és végén a magyarországi kibontakozásra, valamint az újraindulásra kapott kegyelmi idő áll, hiszen a kettő között található az az áthidaló negyvenöt esztendő, amelyet emigrációban töltött a tagozatunk. A rendszerváltás után - majd fél évszázados viszontagságos száműzetés végeztével - térhettek haza a magyar johanniták. Ebben a kötetben a lovagtársakról rajzolt portrékon keresztül ismerhetjük meg azokat a történelmi eseményeket, amelyek a rend történetét és szerepét hivatottak hitelesen - szinte vallomásszerűen - kiegészíteni. ■ Lábossá Lajos Arday Géza: A Johannita Rend Magyar Tagozatának arcképei - Hálakötet a 90 esztendőért. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2014. Ára 2500 forint.
