Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-27 / 30. szám
4 ◄( 2014. július 27. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet mint kétezren a tizedik Szélrózsán Folytatás az 1. oldalról Nem csupán üde színfoltja, hanem többeknek az egyik legkomolyabb lelki élménye is volt az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) meghívására érkezett Nairobi Girls fellépése. A hat lány alkotta énekegyüttes tagjai a kenyai főváros, Nairobi egyik - magyar missziós szervezetek által támogatott - nyomornegyedének lutheránus gyülekezetéből érkeztek. Magyarországi fellépéssorozatukkal a külmissziói egyesület az afrikai munkájára kívánja irányítani a figyelmet. A Szélrózsa fiataljai is nagy érdeklődéssel hallgatták zenés bizonyságtételüket, valamint Bálintné Kis Beátának, az EKME Affika-referensének előadását. Beáta - férjével, Bálint Zoltán vízmérnökkel és gyermekeikkel - több mint hét éven át élt Nairobiban, missziói munkát végezve. Nevéhez fűződik a most is folyó étkeztetési és pártfogói program, és a gyülekezetplántálásból is kivette a részét. A nairobi lányok, illetve a Boyzless Voice női kamaraegyüttes tagjai - vállalkozó kedvű önkéntesekkel kiegészülve - afrikai divatbemutatót tartottak, melyet a két lánycsapat fergeteges koncertje követett. • *'• A reggeli és esti „szárnyalások” közötti órákban számtalan különféle témájú előadás, fórumbeszélgetés és sok más lehetőség kínálkozott. A korábbi évekhez képest nagyobb volt a fiatalok aktivitása a komolyabb témákat taglaló fórumokon. Ilyen téma volt például a cigány-magyar együttélés, a holokauszt, a hajléktalanság, a drogkérdés, a felnőtté válás problémái, az egyház jövője és benne a fiatalok szerepe. . A különféle missziói ágak is eljöttek az egyház nagy seregszemléjére, így a kül-, az ifjúsági, a börtön-, a tábori és a kórházmisszió; ezek a találkozások szintén sokakat megmozgattak. Akiket nem az előadások, fórumbeszélgetések érdekeltek, azok választhatták a koncerteket, a színházi és bábszínházi előadásokat, a filmvetítést, keresztény könyvkiadókkal, felsőoktatási intézményekkel és civil szervezetekkel való ismerkedést vagy a sportolást. A rendezvények a Vadkerti-tó mentén felállított húsz programsátorban és két színpadon zajlottak. * íft * A záró istentisztelet napjára - ahogy lenni szokott az ilyen többnapos fesztiválok forgatagában - a résztvevők meglehetősen kimerültek. Ugyanakkor az istentisztelet adta élmény kihagyhatatlannak bizonyult: az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóinak szolgálata, az úrvacsorái közösség együttes megélése és Gáncs Péter elnök-püspök igehirdetése indította útjukra a szélrózsázókat. Visszatért ahhoz a szemléletes képhez, amellyel indította a találkozót.- Légitársaságunknál, a Lutheran Airnél nincs fapados részleg és businessosztály sem, mindenkinek ugyanaz jár: az örök élet ígérete és távlata a miénk. Készüljünk most a leszálláshoz, ami a repülőút egyik legveszélyesebb része. Nem mindenki szeretne leszállni, még repülne - maradna - tovább. Ám az Isten, aki a föld porából formált, nagyon helyesen a földi körülmények között szeretne szolgálatba állítani. Szárnyaljatok a mindennapokban tovább! - hangzott a püspöki biztatás. * • » A tizedik Szélrózsa országos ifjúsági evangélikus találkozó összegzéséről elhangzott: a tizennyolc éve útjára indított rendezvény nagykorú lett, kinőtte gyermekbetegségeit, a szervezés egyre gördülékenyebb és profibb. Figyelemre méltó a fesztiválozók életkori összetétele. Nagy számban voltak kiskorúak, akik szüleikkel, régi szélrózsásokkal jöttek. A középiskolás korosztály kevésbé képviseltette magát, míg a tizennyolc évesnél idősebbek a teljes létszám több mint hetven százalékát adták. Az ifjúságinak szánt találkozó egyúttal családi jellegű is, hiszen a fesztiválozók együtt öregszenek a rendezvénnyel. Két év múlva újra lesz Szélrózsa, a helyszínt még titokban tartják. ■ Szegfű Katalin A tizedik Szélrózsa számokban ■ a résztvevők száma: 2328 ■ a határon túlról érkezett: 248 ■ 3-14 évesek: 283 ■ 14-18 évesek: 361 ■ 18-30 évesek: 838 ■ 30 év felettiek: 824 ■ önkéntes munkatársak: 431 ■ a programelemek száma: 199 ■ ebből koncert: 40 ■ meleg ebéd: 1212 adag/nap Nyitó istentisztelet ► A Vadkerti-tó - melyet a helyiek Büdös-tónak neveznek - partján gyűltek össze a szélrózsa minden irányából érkezett résztvevők július 16- án, a tizedik Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó Nyitott ablak mottóval tartott nyitó istentiszteletén. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke köszöntőbeszédében jelentette: a Lutheran Air légitársaság felszállásra készül. Utasította a népes tábort: kapcsolják be a biztonsági öveket! Felszállás, szárnyalás következik! Lehoczki Ferenc, Soltvadkert város polgármestere a páli intelmek alapján borivásra és fagylaltnyalásra szólított, és nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy az idei találkozó helyszíne Soltvadkert. Köszöntőjét zárva missziós lelkülettel megtérésre buzdított: „Hozzátok meg életetek legfontosabb döntését, mondjatok igent az evangéliumra!” Ezután egy soltvadkerti iskolás lány a színpadra állított spalettás-fakeretes ablakból kinézve énekelte el Koncz Zsuzsa Fia én rózsa volnék című számának „Ha én ablak volnék” kezdetű részét. A színpadra lépve Mesterházy Balázs, a Harkai Evangélikus Egyházközség lelkésze, Szélrózsa-atya letűnt Szélrózsákat idézett fel, és felhívta a figyelmet a jubileumi alkalom nagyszerűségére. „Most fogom a Facebookon posztolni a következő szöveget - nyomatta meg az enter gombot a laptopot kezelő fiatalemberrel -, buzdítva a még földön kapirgálókat: »A centimotívumot elengedjük (tudniillik a közösségi oldalon naponta egy-egy írással „vágta a centit” egészen a találkozó kezdetéig - a szerk.), mostantól szárnyaljatok! Huss!«” Homoki Pál, a Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség lelkésze a korábbi vendéglátó, a balatonboglári gyülekezet felügyelőjével, Mátrai Zoltánnal szimbolikusan pólót cserélt, majd maga is kinézett az ablakon. A lelkész aztán ismertette Soltvadkert nevezetességeit, ezután pedig bemutatkozott a teljes soltvadkerti evangélikusság - óvodásoktól a borlovagokig. A dunai sváb gyökerekre utalva az evangélikus óvoda kicsinyei humoros, felelgetős, félig német, félig magyar nyelvű mondókát mondtak ilyesféle rigmusokkal: „Gyere be rózsám, komm herein! / Magam vagyok itt benn, ganz allein. / Három cigánylegény spiel’n Musik. / Azért vagyok én oly ganz lustig.” Ezután az úgynevezett csettegőn - amely elmondásuk szerint a traktornak és a lovaskocsinak tipikus soltvadkerti keresztezése - vonultak be a helyi gyülekezet ifjai és a helyi citerások. Homoki Pál büszkén jelentette a Találkozások Házának sikerét, továbbá a soltvadkerti általános iskola egyházi tulajdonba vételét. Ezután talárban hozták be a soltvadkerti borlovagok méltán híres nedűjüket, majd a férfikar dalban mondta el: „Erős vár a mi Istenünk.” A következőkben a váraljai indulásfidézte meg beszédében Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész. Miközben a soltvadkerti óriástortára vártak, a Szélrózsa-indulót énekelve gyűltek össze a színpadon az eddigi találkozók szervezői. Marton Tamás, a szervezők között az egyik „régi motoros”, nagyszerű humorát megcsillogtatva, számtalan Szélrózsa-pólót erőltetett „habtestére”. Homoki Pál lelkész Dán 6,11 alapján végül arra buzdított, hogy a jelenlevők merjék kitárni szívük ablakait a tizedik Szélrózsa találkozón, merjenek elrugaszkodni és szárnyalni. A kulináris szárnyalást a messze földön híres soltvadkerti cukrászdának a „születésnapos” Szélrózsára sütött, valószínűtlen méretű tortája biztosította, amelyből mindenkinek jutott - nem csak evangélikusoknak! ■ Kinyik Anita - Papp Máté - László Jenő Csaba Az egyetlen üzenet A mezőberényi ifjak áhítata Folyamatosan újra törekszünk. Kis gyülekezetünk mindennapjaiban élve is látom: új ötleteket, formákat keresünk. Tesszük, mert erre van igény, mert érezzük, hogy a mindig örök üzenet a 21. század emberéhez egyre nehezebben jut el a hagyományos keretek között. Modern keresztény zenei irányzatok, közvetlenebb stílus, újabb és újabb technikai eszközök kerülnek elő gyülekezeti és nagy egyházi alkalmakon. Különösen nagy a „kísértés” az újításra országos egyházi találkozókon. Kíváncsian várjuk a Szélrózsa áhítatait, különösen pedig a záró istentiszteleti alkalmat, hogy vajon ezúttal mivel rukkolnak elő a szervezők, mitől lesz maradandó, emlékezetes az adott igei alkalom. Láttunk már napraforgóval felvonuló fiatalokat, színes sálakat kifeszítő gyerekeket, kőedényből vizet merő lelkészeket... A Szélrózsa második estéjén mezőberényi fiatalok álltak a találkozó nagyszínpadára. A 103. zsoltár alapján tartott, meglehetősen szívhez szóló igehirdetés után sorban léptek a fiúk és lányok a mikrofon elé, és egyszerűen, minden különösebb performansz, színpadi kellék, látványelem és liturgikus rend nélkül elmondták, hogy kik voltak azok, akiktől először hallottak az Úr Jézusról. Aki pedig tehette, fel is hívta a pódiumra az ő „Istenhez vezető szárnyalásában segédkező” családtagot, barátot, lelkészt. Később maga a csoportot vezető igehirdető is elmondta, hogy tizenévesen ki ismertette meg vele az evangéliumot, és színpadra is lépett az örömhírt átadó lelkipásztor. Végül pedig az idősebb mester avatott be bennünket abba, hogy - néhány évvel lelkésszé szentelését követően - miként értette meg igazán az igazi Mester szeretetét: nem templomban, nem modern, még csak nem is liturgikus körülmények között, hanem egy sötét udvaron folytatott, pár perces beszélgetés során. Az áhítat végén összekapaszkodva énekeltek a színes pólóba öltözött, kisebb és nagyobb, fiatalabb és idősebb „fiókák” tudva azt, hogy ők végső soron mindannyian az Úr Jézus szeretetéből táplálkoznak, és összekapaszkodva imádkoztuk a Miatyánkot. Tapintani lehetett a megilletődöttséget, mert egy pillanatra talán megértettük: így épül az egyház, a továbbadott örömhíren, az egymásba fonódott keresztény életeken keresztül. Kereshetjük és keresnünk is kell az újabb formákat, megszólalási módokat, használnunk kell a modern kor technikai eszközeit. A mezőberényi fiatalok áhítata azonban azt üzente, hogy minden szolgálat egyetlen értelme az, hogy átadjuk az egyetlen üzenetet: a kegyelmes Krisztus szeret téged. Ettől lehet valóban emlékezetes egyegy istentisztelet, áhítat vagy akár a Szélrózsa fesztivál. Ettől volt igazán emlékezetes a csütörtök esti áhítat. ■ L. J. Cs.
