Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-12-14 / 50. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. december 14. » 13 Bárány, rostok és új templompadok ► Evangélikus jótékonysági bált rendez­tek Kölesén november közepén. A bál be­vételével a templom padfűtésének korsze­rűsítését támogatták. Egy kis gyülekezet nagy összefogása szép ünnepének lehet­tek tanúi a bálozók. ■ Tóth Attila A kölesei evangélikus bál a harmadik egyházi mulatság volt ebben az évben ezen a kis tele­pülésen - az elsőt a görögkatolikusok rendez­ték, a másodikat a reformátusok, a harmadikat a tótok (evangélikusok). A bál bevétele a kor­szerű fűtési rendszer kiépítését segítette. így a templom örök élet vasárnapjára új padokat és fűtési rendszert kapott a gyülekezet nagy örö­mére. Talán meglepő, de a bál az egyik legrégibb gyülekezetépítő lehetőség. „Első bálozóként” kerültem bele egy olyan jól összefogott, lelkes kis csapatba, amely évek óta szervezi az evan­gélikus bálokat. Jó volt átélnem a presbiterek és gyülekezeti tagok összefogását, az együtt ter­vezést, a bál előkészületi munkáit. A bál mint­egy „csapatépítő tréningként” szolgált az evan­gélikusok számára. Együtt dolgoztak, egy cél érdekében, jó kedvvel, izgalommal. Közel száz kölesei - fiatal és idős - együtt várta a megnyitót. Hagyományteremtő módon a bál az evangé­likusok himnuszának éneklésével indult, me­lyet a gyülekezet lelkésze szaxofonon kísért. A megnyitó programjai között szerepelt a gyermekek éneklése, illetve vetített képes be­mutató a gyülekezet életéről. A közös étkezés, a fehér asztal melletti be­szélgetés szintén fontos eleme a közösségépí­tésnek. Ennél már csak egy dolog fontosabb a bálon: a közös tánc. Meglepetésemre az egyik presbiter odasúgta a fülembe: „Tisztelendő úr! Magának és a felségének kell megnyitnia tánccal a bált.” Nem esett nehezemre ez a fel­adat, bár erre gyakorlati képzést nem kaptam a teológián... Egyedül táncoltunk a felségemmel, s vártuk, hogy mi fog történni. Néhány ütem után egyszer csak felálltak az evangélikus párok, családok, és már ropták is a táncot papjuk mellett. Minden­ki táncolt, örült és vigadt. Nagy élmény volt ilyen közösségben együtt látni a gyülekezetét. A bálra jótékonysági felajánlások érkeztek, melyek tombolán találtak gazdára. Az első díj egy szép bárány volt, piros szalaggal a nyakában. Benn állt a bál, kinn pedig az ártatlan bárány bé­­getett, várva a megértő, gondos gazdira, de nem tudta hangjával túlszárnyalni a mulatós zene és hegedűszó messzire hangzó muzsikáját. Az éjféli étkezést követően - melyet itt, Szat­­márban rostoknak neveznek - a tiszakóródi ci­gányprímás húzta a hallgatókat egymás után. Régi, elfeledett magyar nótákat, szerelmes da­lokat énekeltek szívből Luther követői és csa­ládtagjaik. Az éneklésbe bizonyára a reformá­torok is szívesen bekapcsolódtak volna, ha ma is élnének... „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak..., megvan az ideje a táncnak’.’ (Préd 3,1.4) A Prédikátor könyvéből vett idézet volt a mottója a kölesei evangélikus bálnak. Eltelt az idő, a cigányprímás a vonóját leengedte, a zenészek hazamentek, a kultúrház elcsendesült. A falusi szívek azonban tovább énekeltek, vitték a jó hírt az összefogásról, az együttlét boldogságáról, öröméről. A szerző a Kölesei Evangélikus Egyházközség lelkésze Presbitertalálkozó Bakonyszentlászlón ► A Bakonytamási, a Bakonyszentlászlói és a Sikátori Evangélikus Egyházközség presbitereinek hagyományos találkozójá­ra idén november 29-én került sor a ba­konyszentlászlói általános iskolában. Az együtt töltött délután során előadást hall­gattak, együtt étkeztek, és közös játékra is volt lehetőség. Az alkalmon elsőként Szakos Csaba, a gyüle­kezetek gondozását ellátó lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke mondta el gondolatait az örökkévaló Istennek a történelemben végzett munkájáról. „Isten nem a tökéletes emberekkel dolgozik. A Bib­liában hétköznapi emberek vannak, akiket Is­ten megszólít és fölhasznál” - fogalmazott a püspök, az erőforrások megkeresésére és áldo­zatvállalásra biztatva a jelenlévőket. Az előadást játék követte: a vállalkozó ked­vű férfiak a pétanque nevű dobójátékban pró­bálhatták ki magukat, a többiek pedig totó ke­retében mérhették fel tudásukat bibliai és életviteli témákban. A közös vacsora után Szemerei János a gyü­lekezeti rajzpályázatra érkezett műveket ér­tékelte. A „Templomunk” témában készült al­kotások közül az óvodás, az alsó tagozatos és a felsős korosztályban is kiemelte a legjobba­kat, akik értékes ajándékban részesülnek majd. A jó hangulatú délutánt esti áhítat zárta, amelyen az egyházkerület Jelkészi vezetője íMóz 28,10-22 alapján hirdette Isten igéjét. ■ AM felajánló testvéreink - a lelkész veze­tése mellett - önálló munkát végezze­nek a gyülekezetekben. Nagy szükség van arra, hogy felkészültségüket meg­becsüljük, és egyházunk mindennapi életébe beépítsük! Azok közül, akik már részt vettek a képzésben, és a gyakorlatban is alkal­mazták tudásukat, többen jelezték, hogy újabb kérdésekre keresik a választ, szívesen folytatnák tanulmányaikat. Ezért szerveződött meg több ízben is a továbbképzés, amely már konkrét problémákat vetett föl, valamint a megszerzett ismereteket mélyítette el. Dr. Reuss András, az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetem professor emeri­­tusa a rendszeres teológia témakörében tartott előadásokat. Elsősorban az egy­ház tanításának alapvető tételeivel fog­lalkozott, de több alkalommal az etika területét is érintette. A visszajelzések so­rán sokan tették fel neki azt a kérdést, hogy miként adhatják át hitük átélt igaz­ságait a keresőknek, illetve a felnövek­vő nemzedéknek. Megtapasztalta, hogy a gyülekezetimunkatárs-képzés nyi­tottabbá teszi a résztvevőket helyi gyü­lekezetük ügyei iránt, könnyebben megtalálják azokat a munkaterületeket, amelyeken a közösség életét gazdagít­hatják, és bátrabban vállalnak feladatot, ha megszólítják őket. A gyülekezeti­munkatárs-képzés nagy lehetősége, hogy egyháztagjainkat tudatosabb ke­resztyén elkötelezettségre segítse. *r # * Idén valósult meg először a szervezők nagy álma, hogy a program átlépje or­szágunk határait. Az eredetileg Tat­rangra tervezett tanfolyam helyszíne a lelkész váratlan halála miatt áthelyező­dött Apácára. A gyülekezet lelkészei (Simon László és felesége, Ilona) tanul­tak a budapesti teológián, és szoros kapcsolatot ápolnak az anyaország evangélikusságával. Az erdélyi Apáca lutheránus közössége a Deák téri egy­házközség testvérgyülekezete. A november közepén tartott képzés­re a Brassói Egyházmegye valamennyi gyülekezetéből érkeztek érdeklődő hí­vek, presbiterek, gyülekezeti tisztség­­viselők. Esperesük, Zelenák Józsefbe­­tegsége miatt a távolból üdvözölte a konferenciát, Fülöp Károly egyházme­gyei felügyelő pedig személyesen kö­szöntötte a résztvevőket. A nap D. Szebik Imre püspök áhíta­tával kezdődött, majd a Cinkotai Evan­gélikus Egyházközség életén keresztül mutatta be a lelkész, e sorok írója a gyü­lekezeti munkatársak lehetséges szol­gálati területeit. A tanfolyam vezető­je a személyiségtípusokról beszélt, hogy ezáltal a hallgatóság ön- és em­berismeretét segítse. A bibliai megala­pozást szintén e sorok írója kezdte meg az Ószövetség üzenetének összefogla­lásával, majd Reuss András emelte ki az Újszövetség néhány érdekességét. Ezt követően csoportokban dolgoztak a résztvevők, a hallottak alapján keres­ték azokat a területeket, amelyeken a gyülekezeti munkatársak szolgálata igénybe vehető. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy másként jelentkeznek a problé­mák Erdélyben, mint az anyaország­ban. A megszokott rendet nehéz meg­változtatni. A lelkészek, felügyelők, gondnokok természetesnek veszik a rá­­juk háruló felelősséget, és sokszor nem is gondolnak arra, hogy vannak, akik bizonyos feladatok elvégzésével je­lentősen könnyíthetnének terheiken. Ezért nagyon hasznosnak ítélték a résztvevők az Apácán megtartott tan­folyamot, és lelkesítették a szervezőket a folytatásra. Másnap, a vasárnapi istentiszteleten a képzés résztvevői együtt ünnepeltek a helyi gyülekezettel. Végezetül hálá­val kell megemlíteni a helyi lelkészek­nek, a gyülekezet szorgos tagjainak vendégszeretetét, amely még emléke­zetesebbé tette az együttlétet. ■ Vető István W Evangélikus.hu Több munkatársra van szükség Gyülekezetimunkatárs-képzés Erdélyben ► Hét éve kezdődött el egyházunkban a gyülekezetimunkatárs-képzés Piliscsabán, majd évről évre egyre több helyszínen kaphattak az ér­deklődők - hasonló tematikával - teológiai megalapozást: Biblia-is­meret, egyháztörténet, egyházunk tanításának felvázolása éppúgy ré­sze a képzésnek, mint gyakorlati kérdések megtárgyalása. A program elindítója és gazdája kezdetektől fogva D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, aki meggyőződéssel vallja, hogy egyházunk paradigmaváltás előtt áll. Ma már nem tartható az egyszemélyes gyülekezeti szolgálat gyakorlata. A lelkész feladatai oly mértékben meg­sokasodtak, hogy azokat egymaga nem képes maradéktalanul ellátni. A gyülekezeti munkatárs lehet az a sze­mély, aki azokat a kötelezettségeket vál­­lalja magára, amelyeket nem feltétle­nül kell a lelkésznek elvégeznie. Ilyen lehet a hivatali adminisztráció, köny­velés, ingatlanok karbantartása, közös­ségi alkalmak szervezése, kapcsolattar­tás a gyülekezet perifériáján élőkkel, va­lamint azok feltérképezése, akik a lel­kész látogatását várják. A képzés egyik kiemelt célja, hogy felkeltse a felelősségtudatot a részt­vevőkben. Sokan tértek haza az átélt tapasztalatok után azzal a lelkesedés­sel, hogy ezután tudatosan tenni akarnak valamit a gyülekezeti élet tartalmasabbá tételéért, a hívek kö­zötti kapcsolatok építéséért. Ha a he­lyi lelkész ezt a készséget felismeri és igénybe veszi, annak áldása kétség­telenül láthatóvá válik. A tanfolyamok Békéscsabától Győ­rig, Pakstól Miskolcig, Súrtól Nyíregy­házáig a legkülönbözőbb egyházi, val­lási, kegyességi közegből érkezőket szólították meg. Az előadások megtar­tását egy-egy terület szakértő kutatói, tudósai vállalták önkéntes alapon. Megszólalásaikban arra törekszenek, hogy a résztvevők eddigi ismereteit ki­egészítsék, rendszerezzék, összegezzék. Olyan érdekességekre is felhívják a fi­gyelmet, amelyek szomjúságot kelte­nek a felvetett kérdések alaposabb ta­nulmányozására, az összefüggések fel­fedezésére. Egy-egy tanfolyam három-négy al­kalma természetesen nem adhat teljes képet egyházunk tanításáról, de már elegendő ahhoz, hogy segítségüket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom