Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-14 / 50. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. december 14. » 7 Hagyományos értékek, modern oktatás Fenntartható fejlődés Nyíregyházán ^ Krúdy Gyula, az egykori kossuthos diák egyik elbeszélésében azt írja, hogy azért építtették a gimnáziumot a nyíregyházi tirpák gazdák, hogy Mészáros tanár úr végre rendes fizikaszertárat és új műszereket kapjon az időjárás-előrejelzés elkészítéséhez. A pontos, megbízható előrejelzés ugyanis nélkülözhetetlen a gazdálkodáshoz. A nyíregyháziaknak ez nem egy egyszerű anekdota. Ez itt maga a felismert szükségszerűség: az iskolának a legkorszerűbb, legjobb feltételek közt kell működnie, mert ez jelenti a kiszámítható jövőt. az épület eredeti díszeit is sikerült rekonstruálni, köztük a folyosó mennyezeti festését, illetve restauráltak olyan relikviákat, mint a névadó egész alakos portréja a díszterem külső falán, egy Kossuth-szobor, valamint az eredeti Kossuth Lajos-levél 1890-ből, amelyben az egykori kormányzó engedélyezi nevének használatát az iskola alapítványa számára. A több mint két évszázadnak kétségkívül ez a legkülönlegesebb tárgyi emléke, de távolról sem az egyetlen. Dr. Bánszki István, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyugalmazott igazgatója adománnyal és a koncepció elkészítésével is hozzájárult, hogy az intézmény gazdag múltját a földszinten kialakított iskolamúzeum Az 1806-ban alapított evangélikus intézményt azért hozta létre a gyülekezet, hogy az ifjúságot jó keresztény erkölcsre neveljék itt a mindenkori tudomány színvonalának megfelelően. Az elmúlt több mint kétszáz év fejlődése nem volt mindig töretlen, de az ez év december 2-án tartott avatással végéhez ért legújabb fejlesztés, felújítás és rekonstrukció megint a progresszió élére repíti a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot. Hagyományos értékek, modern oktatás - minden a választott mottónak megfelelően történik. Az elmúlt években számos tudósítás szólt az itt folyó pedagógiai munka módszertani megújulásáról, az oktatásban használatos eszközök fejlesztéséről, az egymást érő pályázati sikerekről. Az egyre málló vakolat azonban hiába zavarta az iskola vezetőit, a gimnázium épületegyüttesének külső megújulását is hozó megoldásra sokat kellett várniuk az energiatakarékosságot előtérbe helyező KEOP-pályázat megjelenéséig. Az, hogy az 1973 óta műemlék épület most eredeti szépségében pompázik, nem a lényege a pályázati projektnek, még ha a végeredmény ezt mutatja is. Az Alternatív Energia Centrummal és a Thermo ÉpGép Kft.-vel közösen elvégzett munka a környezettudatos megoldások, a fenntarthatóság jegyében zajlott, úgy, hogy az eredmény minden elemében környezettudatos magatartásra is nevel - érthettük meg Tar Jánosné igazgató előadásából. Az intézmény energetikai rendszerének korszerűsítése nem csak a kazánok, radiátorok, illetve az azokat összekötő csövek cseréjét és szakaszolhatóságát jelenti, még csak nem is csupán a kiváló hőszigetelő képességű nyílászárókat és vakolatot. Az épületek fenntartásába bevonják a gítótesteket, és a sportpálya alatti tárolóban gyűjtött esővizet használják WC-öblítésre. A környezettudatosság jegyében nemcsak az utcáról megközelíthető kerékpártárolót építettek, de huszonkét biciklit is vásároltak, a diákok a napi iskolába járáshoz is használhatják ezeket. A szemlélet megváltozását, a szokások átalakítását segítik a szelektív hulladékgyűjtést lehetővé tevő szigetek, amelyek ráadásul mérik és dokumentálják a kommunális hulladék arányának folyamatos csökkenését. Mindez meglehetősen bonyolult projektbe rendeződött, sok szakma képviselőjének jó szándékú együttműködésére volt szükség a sikeres befejezéshez. Nagy boldogság, hogy Az istentiszteleten Krámer György, egyházunk országos irodájának igazgatója és Bozorády Ildikó iskolalelkész szolgálata mellett a gimnázium fiúkara működött közre, a színjátszó csoport az iskola történetét elevenítette meg. Az iskola felszentelését, majd az iskolamúzeum átadását követően a díszteremben Krámer György mondott köszöntőt, és dr. Gaál Sándor református esperes - úgy is, mint öt kossuthos diák édesapja - kívánt áldást a megújult alma materre. Megköszönték a fenntartó képviselőinek, a tervezésben, építésben, kivitelezésben közreműködőknek a munkáját, majd Fabiny Tamás adott át elismerést Tar Jánosné igazgatónak és Szalay Attila gazdasági vezetőnek a projekt sikeres lezárásáért. A vendégeket ezután végigvezették a hatalmas épületegyüttesen, hogy meggyőződjenek az elvégzett munka nagyszerűségéről. „Megerősítettük a falakat, most következzen a benne lakó szellem” - mondta valaki az egész napos nyíregyházi ünnepségen. De már az is a szellemiség erejét bizonyítja, hogy a mostani nehéz gazdasági helyzetben sikerült célt érni a beruházással, hosszú évtizedekre megtalálva a megoldást, mert most ezek a legkorszerűbb feltételek... ■ Veszprémi Erzsébet mutassa be. Az iskola felújítására 420 millió forintot költöttek, ebből 244 millió az Európai Unió támogatásaként érkezett, 70 milliót a fenntartó, a Magyarországi Evangélikus Egyház biztosított, a többi pedig az intézmény megtakarításaiból összerakott önerő volt. A munkálatok befejezését követő hálaadó istentiszteleten a Nagytemplomban Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel Mt 21,1 alapján. Arra emlékeztetett, hogy Jézus a hívő és gondolkodó tanítványokat szerette, a hit és a tudás ugyanis nem áll ellentétben, a tanítás mindig hitébresztés. Az iskolában kiteljesedő feltételek a 21. századhoz méltó körülményeket teremtettek - mutatott rá (képünkön). megújuló forrásokat, a nap- és geotermikus energiát. Napkollektorokat használnak a meleg víz előállításához, az ugyancsak szigetelt tetőkön több mint kétszáz napelem is dolgozik az áramellátásért. Az iskola alatt talált, mintegy huszonkét fokos vizet úgy keringtetik a csőhálózatban, hogy télen fűt, nyáron pedig hűt a tantermekbe befújt, egyébként pedig tisztított levegő. Energiatakarékosra cserélték a vilá-Ónixot egy hétig nem szabad simogatni! Éppen azon a reggelen történt, amikor a polgármester életveszélyes övezetnek nyilvánította a kerületet. A Széli Kálmán téren teljes káosz uralkodott, semmi addig megszokott nem maradt érvényben. A menetrend nem számított, de a buszok számozása sem, egyik jármű sem indult onnan és akkor, ahonnan és amikor szokott. A teljes káoszban ugyanakkor megjelent valami egészen emberi. Minden induló busz mellett ott állt a Budapesti Közlekedési Központ egy szolgálatkész alkalmazottja, és tájékoztatta az utasokat, hogy az éppen beálló járművel hová és milyen útvonalon juthatnak el. (Amikor minden érvényét veszti, nem marad más, csak a szó, az ige.) A mi BKK-sunk ráadásul egy Mikulás-szerű, mosolygós, nagydarab ember volt, aki tényleg úgy válaszolgatott tízéves fiam kérdéseire, ahogy Mikulás szokott csomagosztás előtt, csak a ruházata nem volt egészen autentikus - a kék overall és a sárga mellény. Mikulásunknak köszönhetően némi késéssel ugyan, de eljutottunk az iskolába. Az épületbe lépve egy nagyobb fiúra lettem figyelmes - talán nyolcadikos lehetett -, aki minden érkező gyereknek és a kísérőknek is mondott egy kurta mondatot. Arra gondoltam, hogy biztosan a város életétfelborító, hirtelen (?!) beállt tél iskolai életre gyakorolt járulékos hatásairól kapunk valami információt, de mint kiderült, mondandójának semmi köze nem volt a csúszós utakhoz, és akár júliusi kánikulában is elhangozhatott volna, ha lenne olyankor iskola.- Ónixot egy hétig nem szabad simogatni! - hangzott a kurta mondat, és látva teljes értetlenségemet, még hozzátette magyarázatképpen: - Be van gyulladva a szeme! Képzeletemben megjelent egy vörös hajú kisfiú - nagy, elálló fülekkel -, aki azonkívül, hogy szülei extravaganciájának köszönhetően ezen a különös néven kénytelen élni, most még ráadásul valami fertőző szemgyulladást is kapott, aminek következtében a többi gyereknek nem szabad vele érintkeznie.- Ki az az Ónix? - kérdeztem a fiamat, aki természetesen rosszalló gyermeki fölénnyel nyugtázta tudatlanságomat.- Apa, Ónix egy kutya! A szomszéd kutyája. - És lezseren búcsút intve már be is lépett az osztályba. A villamos felé ballagva - a villamos mégse busz, nehéz neki meglepetésszerűen letérnie menetrend szerinti útvonaláról szóval útban a villamos felé Ónixon tűnődtem. Hatszáz gyerek tudja, szülőstül, nagyszülőstül, hogy Ónixot egy hétig nem szabad simogatni. De vajon ezt Ónix tudj a-e? Az ő mindennapjaihoz iskolaidőben úgy tartozik hozzá a naponkénti hatszáz simogatás, mint villamoshoz a sín meg az áramszedője. Szegény Ónix! Olyan sóvárgó várakozással fog ott állni egész nap az iskolát elválasztó kerítés mellett, farkát csóválva, vakkantgatva, ugrálva, ahogy legendává lett jó néhány fajtársa vár, várt évek múltán is soha vissza nem térő gazdájára. És Ónix az egyetlen, „akinek” gyötrelmesen hiányzik ma - és még jó néhány napig - a megszokott vagy vágyott simogatás? Arra gondoltam, hogy Ónix adventi böjtjétől megérintve az idei adventét a simogatásnak szentelem. Nem hivalkodóan, nem feltűnően. ízlésesen, hitelesen. Tulajdonképpen észrevétlenül. Nem az érintések száma, intenzitása fog változni, inkább a jellege, a minősége. Olyan „simogatósabb” lesz - vagy hogy is mondjam? Másképp megfogni. Másképp megérinteni. Másképp kézbe venni. Egy kézfogást a szokásosnál egy másodperccel tovább megtartani. Egy kollegiális vagy haveri vállveregetésnél a kezet egy pillanatra a vállon felejteni. A fiamat a „na, apa, hagyjál már!” ellenére mégiscsak jól megölelgetni. Még a tárgyakat is másképp kezelni, kézbe venni. És megtalálni lehetőleg mindenkinél, hogyan, mivel lehet hitelesen, őszintén, tapintatosan éppen őt „megsimogatni”, hogy az neki is jó legyen. A leheletfinom, érintés nélküli, pusztán szavakkal történő simogatástól egészen a forró ölelésig széles a skála, attól függően, hogy a közöttünk lévő kapcsolat jellege mit tesz lehetővé számunkra. Egy biztos: valahogy, valamilyen módon mindenkit meg lehet simogatni. Egy hét múlva már Ónixot is. ■ Németh Zoltán Jól fogytak a Luther Kiadó könyvei A Luther Kiadó idén is jelen volt a már hagyományos budapesti keresztyén karácsonyi könyvvásáron, amelynek ismét a Lónyay Utcai Református Gimnázium adott helyet. Jól fogyott a bibliaolvasó Útmutató, de az ünnepre készülve sokan vásárolták az új kiadványokat is. Sikert aratott a Luther válogatott művei sorozat 8. kötete, zz Asztali beszélgetések, a Családi titok című új képregényt pedig sok kamasz fogja a karácsonyfa alatt találni. Idén is kelendőnek bizonyult Füller Tímea novellákat, tárcákat, meséket tartalmazó, Tócsatükörben című kötete, és évek óta sikeresnek számít Varga Gyöngyi Áldáskönyve, illetve a Fényforrás - Tíz karácsonyi szó a léleknek. Döbrentey Ildikó A fekete bárányka című mesekönyvének a kisebbek örülhetnek majd. ■ R. R.
