Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-12-14 / 50. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. december 14. » 7 Hagyományos értékek, modern oktatás Fenntartható fejlődés Nyíregyházán ^ Krúdy Gyula, az egykori kossuthos diák egyik elbeszélésében azt ír­ja, hogy azért építtették a gimnáziumot a nyíregyházi tirpák gazdák, hogy Mészáros tanár úr végre rendes fizikaszertárat és új műszereket kapjon az időjárás-előrejelzés elkészítéséhez. A pontos, megbízható előrejelzés ugyanis nélkülözhetetlen a gazdálkodáshoz. A nyíregyhá­ziaknak ez nem egy egyszerű anekdota. Ez itt maga a felismert szük­ségszerűség: az iskolának a legkorszerűbb, legjobb feltételek közt kell működnie, mert ez jelenti a kiszámítható jövőt. az épület eredeti díszeit is sikerült rekonstruálni, köztük a folyosó mennyezeti festését, illetve restaurál­tak olyan relikviákat, mint a névadó egész alakos portréja a díszterem kül­ső falán, egy Kossuth-szobor, vala­mint az eredeti Kossuth Lajos-levél 1890-ből, amelyben az egykori kor­mányzó engedélyezi nevének haszná­latát az iskola alapítványa számára. A több mint két évszázadnak kétségkívül ez a legkülönlegesebb tárgyi emléke, de távolról sem az egyetlen. Dr. Bánszki István, a Nyír­egyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyugalmazott igazga­tója adománnyal és a koncepció elkészítésével is hozzájárult, hogy az intézmény gazdag múltját a föld­szinten kialakított iskolamúzeum Az 1806-ban alapított evangélikus in­tézményt azért hozta létre a gyüleke­zet, hogy az ifjúságot jó keresztény er­kölcsre neveljék itt a mindenkori tu­domány színvonalának megfelelő­en. Az elmúlt több mint kétszáz év fejlődése nem volt mindig töretlen, de az ez év december 2-án tartott ava­tással végéhez ért legújabb fejlesztés, felújítás és rekonstrukció megint a progresszió élére repíti a Nyíregyhá­zi Evangélikus Kossuth Lajos Gimná­ziumot. Hagyományos értékek, mo­dern oktatás - minden a választott mottónak megfelelően történik. Az elmúlt években számos tudó­sítás szólt az itt folyó pedagógiai munka módszertani megújulásáról, az oktatásban használatos eszközök fejlesztéséről, az egymást érő pá­lyázati sikerekről. Az egyre málló va­kolat azonban hiába zavarta az isko­la vezetőit, a gimnázium épület­­együttesének külső megújulását is hozó megoldásra sokat kellett várni­uk az energiatakarékosságot előtér­be helyező KEOP-pályázat megjele­néséig. Az, hogy az 1973 óta műem­lék épület most eredeti szépségében pompázik, nem a lényege a pályázati projektnek, még ha a végeredmény ezt mutatja is. Az Alternatív Energia Centrum­mal és a Thermo ÉpGép Kft.-vel közösen elvégzett munka a környe­zettudatos megoldások, a fenntart­hatóság jegyében zajlott, úgy, hogy az eredmény minden elemében kör­nyezettudatos magatartásra is nevel - érthettük meg Tar Jánosné igazga­tó előadásából. Az intézmény energetikai rendsze­rének korszerűsítése nem csak a ka­zánok, radiátorok, illetve az azokat összekötő csövek cseréjét és szaka­szolhatóságát jelenti, még csak nem is csupán a kiváló hőszigetelő képes­ségű nyílászárókat és vakolatot. Az épületek fenntartásába bevonják a gítótesteket, és a sportpálya alatti tárolóban gyűjtött esővizet használ­ják WC-öblítésre. A környezettudatosság jegyében nemcsak az utcáról megközelíthető kerékpártárolót építettek, de hu­szonkét biciklit is vásároltak, a diá­kok a napi iskolába járáshoz is hasz­nálhatják ezeket. A szemlélet megvál­tozását, a szokások átalakítását segí­tik a szelektív hulladékgyűjtést lehe­tővé tevő szigetek, amelyek ráadásul mérik és dokumentálják a kommu­nális hulladék arányának folyamatos csökkenését. Mindez meglehetősen bonyolult projektbe rendeződött, sok szakma képviselőjének jó szándékú együtt­működésére volt szükség a sikeres be­fejezéshez. Nagy boldogság, hogy Az istentiszteleten Krámer György, egyházunk országos irodájának igaz­gatója és Bozorády Ildikó iskolalelkész szolgálata mellett a gimnázium fiú­kara működött közre, a színjátszó csoport az iskola történetét elevení­tette meg. Az iskola felszentelését, majd az iskolamúzeum átadását kö­vetően a díszteremben Krámer György mondott köszöntőt, és dr. Gaál Sándor református esperes - úgy is, mint öt kossuthos diák édes­apja - kívánt áldást a megújult alma materre. Megköszönték a fenntartó képvi­selőinek, a tervezésben, építésben, ki­vitelezésben közreműködőknek a munkáját, majd Fabiny Tamás adott át elismerést Tar Jánosné igazgatónak és Szalay Attila gazdasági vezetőnek a projekt sikeres lezárásáért. A ven­dégeket ezután végigvezették a hatal­mas épületegyüttesen, hogy meggyő­ződjenek az elvégzett munka nagy­­szerűségéről. „Megerősítettük a falakat, most következzen a benne lakó szellem” - mondta valaki az egész napos nyír­egyházi ünnepségen. De már az is a szellemiség erejét bizonyítja, hogy a mostani nehéz gazdasági helyzet­ben sikerült célt érni a beruházással, hosszú évtizedekre megtalálva a megoldást, mert most ezek a legkor­szerűbb feltételek... ■ Veszprémi Erzsébet mutassa be. Az iskola felújítására 420 millió forintot költöttek, ebből 244 millió az Európai Unió támogatásaként érkezett, 70 milliót a fenntartó, a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház biztosított, a többi pedig az intézmény megtakarí­tásaiból összerakott önerő volt. A munkálatok befejezését követő hálaadó istentiszteleten a Nagytemp­lomban Fabiny Tamás, az Északi Egy­házkerület püspöke szolgált igehirde­téssel Mt 21,1 alapján. Arra emlékez­tetett, hogy Jézus a hívő és gondolko­dó tanítványokat szerette, a hit és a tu­dás ugyanis nem áll ellentétben, a ta­nítás mindig hitébresztés. Az iskolá­ban kiteljesedő feltételek a 21. század­hoz méltó körülményeket teremtettek - mutatott rá (képünkön). megújuló forrásokat, a nap- és geo­termikus energiát. Napkollektorokat használnak a meleg víz előállításához, az ugyancsak szigetelt tetőkön több mint kétszáz napelem is dolgozik az áramellátásért. Az iskola alatt talált, mintegy hu­szonkét fokos vizet úgy keringtetik a csőhálózatban, hogy télen fűt, nyá­ron pedig hűt a tantermekbe befújt, egyébként pedig tisztított levegő. Energiatakarékosra cserélték a vilá-Ónixot egy hétig nem szabad simogatni! Éppen azon a reggelen történt, amikor a polgármester életveszélyes öve­zetnek nyilvánította a kerületet. A Széli Kálmán téren teljes káosz ural­kodott, semmi addig megszokott nem maradt érvényben. A menetrend nem számított, de a buszok számozása sem, egyik jármű sem indult on­nan és akkor, ahonnan és amikor szokott. A teljes káoszban ugyanakkor megjelent valami egészen emberi. Min­den induló busz mellett ott állt a Budapesti Közlekedési Központ egy szol­gálatkész alkalmazottja, és tájékoztatta az utasokat, hogy az éppen be­álló járművel hová és milyen útvonalon juthatnak el. (Amikor minden érvényét veszti, nem marad más, csak a szó, az ige.) A mi BKK-sunk ráadásul egy Mikulás-szerű, mosolygós, nagydarab em­ber volt, aki tényleg úgy válaszolgatott tízéves fiam kérdéseire, ahogy Mi­kulás szokott csomagosztás előtt, csak a ruházata nem volt egészen au­tentikus - a kék overall és a sárga mellény. Mikulásunknak köszönhető­en némi késéssel ugyan, de eljutottunk az iskolába. Az épületbe lépve egy nagyobb fiúra lettem figyelmes - talán nyolca­dikos lehetett -, aki minden érkező gyereknek és a kísérőknek is mondott egy kurta mondatot. Arra gondoltam, hogy biztosan a város életétfelbo­rító, hirtelen (?!) beállt tél iskolai életre gyakorolt járulékos hatásairól ka­punk valami információt, de mint kiderült, mondandójának semmi kö­ze nem volt a csúszós utakhoz, és akár júliusi kánikulában is elhangoz­hatott volna, ha lenne olyankor iskola.- Ónixot egy hétig nem szabad simogatni! - hangzott a kurta mon­dat, és látva teljes értetlenségemet, még hozzátette magyarázatképpen: - Be van gyulladva a szeme! Képzeletemben megjelent egy vörös hajú kisfiú - nagy, elálló fülekkel -, aki azonkívül, hogy szülei extravaganciájának köszönhetően ezen a kü­lönös néven kénytelen élni, most még ráadásul valami fertőző szemgyul­ladást is kapott, aminek következtében a többi gyereknek nem szabad ve­le érintkeznie.- Ki az az Ónix? - kérdeztem a fiamat, aki természetesen rosszalló gyer­meki fölénnyel nyugtázta tudatlanságomat.- Apa, Ónix egy kutya! A szomszéd kutyája. - És lezseren búcsút int­ve már be is lépett az osztályba. A villamos felé ballagva - a villamos mégse busz, nehéz neki megle­petésszerűen letérnie menetrend szerinti útvonaláról szóval útban a villamos felé Ónixon tűnődtem. Hatszáz gyerek tudja, szülőstül, nagyszülőstül, hogy Ónixot egy hétig nem szabad simogatni. De vajon ezt Ónix tudj a-e? Az ő mindennapja­ihoz iskolaidőben úgy tartozik hozzá a naponkénti hatszáz simogatás, mint villamoshoz a sín meg az áramszedője. Szegény Ónix! Olyan sóvár­­gó várakozással fog ott állni egész nap az iskolát elválasztó kerítés mel­lett, farkát csóválva, vakkantgatva, ugrálva, ahogy legendává lett jó né­hány fajtársa vár, várt évek múltán is soha vissza nem térő gazdájára. És Ónix az egyetlen, „akinek” gyötrelmesen hiányzik ma - és még jó néhány napig - a megszokott vagy vágyott simogatás? Arra gondoltam, hogy Ónix adventi böjtjétől megérintve az idei ad­ventét a simogatásnak szentelem. Nem hivalkodóan, nem feltűnően. íz­lésesen, hitelesen. Tulajdonképpen észrevétlenül. Nem az érintések szá­ma, intenzitása fog változni, inkább a jellege, a minősége. Olyan „simo­­gatósabb” lesz - vagy hogy is mondjam? Másképp megfogni. Másképp megérinteni. Másképp kézbe venni. Egy kézfogást a szokásosnál egy másodperccel tovább megtartani. Egy kolle­giális vagy haveri vállveregetésnél a kezet egy pillanatra a vállon felej­teni. A fiamat a „na, apa, hagyjál már!” ellenére mégiscsak jól megölel­getni. Még a tárgyakat is másképp kezelni, kézbe venni. És megtalálni le­hetőleg mindenkinél, hogyan, mivel lehet hitelesen, őszintén, tapintato­san éppen őt „megsimogatni”, hogy az neki is jó legyen. A leheletfinom, érintés nélküli, pusztán szavakkal történő simogatás­­tól egészen a forró ölelésig széles a skála, attól függően, hogy a közöttünk lévő kapcsolat jellege mit tesz lehetővé számunkra. Egy biztos: valahogy, valamilyen módon mindenkit meg lehet simogatni. Egy hét múlva már Ónixot is. ■ Németh Zoltán Jól fogytak a Luther Kiadó könyvei A Luther Kiadó idén is jelen volt a már hagyományos budapesti keresztyén ka­rácsonyi könyvvásáron, amelynek ismét a Lónyay Utcai Református Gimná­zium adott helyet. Jól fogyott a bibliaolvasó Útmutató, de az ünnepre készül­ve sokan vásárolták az új kiadványokat is. Sikert aratott a Luther válogatott mű­vei sorozat 8. kötete, zz Asztali beszélgetések, a Családi titok című új képregényt pedig sok kamasz fogja a karácsonyfa alatt találni. Idén is kelendőnek bizonyult Füller Tímea novellákat, tárcákat, meséket tartalmazó, Tócsatükörben című kö­tete, és évek óta sikeresnek számít Varga Gyöngyi Áldáskönyve, illetve a Fény­forrás - Tíz karácsonyi szó a léleknek. Döbrentey Ildikó A fekete bárányka cí­mű mesekönyvének a kisebbek örülhetnek majd. ■ R. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom