Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-23 / 47. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. november 23. 11 SEMPER REFORMANDA at „Eljön hatalommal. Ez azt jelenti, hogy angyalok és szentek nagy serege kíséri, mikor ítéletre érkezik. De azt is jelenti, hogy Krisztusnak ez az eljövetele éppen olyan hatalmas lesz, mint amilyen gyenge és jelentéktelen volt az első. Nemcsak azt mondja, hogy jön, hanem hogy meglátják. Mert testben is eljött, de nem látták. Lelkileg ma is eljön naponként az evangéliomban a hívő szívekbe, de senki se látja. Az az eljövetele azonban nyilvánvaló lesz. Mindenkinek meg kell látnia. Ahogy a Jelenések könyve első fejezetének hetedik verse mondja: »ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is...« Azt is meglátják, hogy ugyanaz a testbe öltözött ember-Krisztus ő, aki Máriától született, s e földön járt. Azt is mondhatta volna: Meglátnak engem. De lám, világosan testi ábrázatról beszél. Az ember Fiát látják majd meg. Testi eljövetel lesz, testi látás, testi alakban, s mégis nagy hatalommal, nagy angyalseregben, teljes dicsőséggel. Fényes felhőn trónol, s minden szentek vele. A Szentírás sokat beszél erről a napról. Sőt minden erre megy.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Égi posta Kedves Lenke néni! Amikor tizenhét éve idekerültem a faluba - addigi otthonomtól jó háromszáz kilométerre -, senkit nem ismertem. Mosolyogtak rám az emberek, hiszen ők tudták, hogy ki vagyok, mert nekik csak egy új arcot kellett megjegyezniük, de nekem egy egész falunyit. Ráadásul mindenki jól meg is bámult, kíváncsiak voltak rám, és én nem tudtam, mit várnak tőlem. A férjem dolgozott, sehol egy ismerős. Bizony, sokat sírtam. És akkor jöttél te. A kertünk végében állt a házad. Még a neved sem tudtam, de te minden reggel, ahogy megláttuk egymást, átkiáltottad nekem:- Timiké, imádkozom magukért! Ahányszor meglátom a tornyot, mindig imádkozom. Hallatlanul jólesett. Egy ember, aki ismeretlenül befogadott az imalistájába. Nem kérdezett, magától megértette ennek az új kezdetnek a nehézségét, és mellém szegődött. Később személyesen is megismerkedtünk. Meséltél az ikreidről, az unokákról, a család apraja-nagyja szóba került, de sose felejtetted el megemlíteni, hogy imádkozol értünk. Olyan lett ez nekem, mint egy mosoly az égből. Teregetek, a gyerek sír, fogalmam sincs, miért.- Timiké, imádkozom magukért! hallom. Érik a cseresznye, egyedül állok a létrán, szedem, magozom, éjjel majd elteszem télire. Fáradt vagyok.- Timiké, imádkozom magukért! Azt mondják, a második babám nagyon nagy, és keresztben fekszik, nehéz szülés ígérkezik. Az első is kicsi még, alig másfél éves, hova tegyem? Aggódom, de: „Timiké, imádkozom...” Alig haladok valamit a két kicsi mellett, egyszerűen túl kevés a huszonnégy óra. Más hogy tud helytállni? Én képtelen vagyok.- Timiké, imádkozom... Bárányhimlősek, nyűgösek, segítségem nincs, azt sem tudom, hova kapjak, kit vigasztaljak előbb. Ki kell bírni egy új napot megint ébren.- Timiké, imádkozom... Viták, nézeteltérések, pénztelenség, útkeresés, kétségek.- Timiké, imádkozom... És valahogy mindig megérkezik a szükséges erő. Nem vagyok egyedül, valaki hordoz, Isten figyelmébe ajánl, mindenre lesz erőm a Krisztusban. Persze néha beszélgettünk is. Mesélted, hogy neked is nehéz volt időnként, és te is el-elbizonytalanodtál párszor. De valahogy mindig megoldódott. Most már sokat fáj a lábad, de hát nyolcvan év az nyolcvan év. Nem panaszkodtál, csak beismerted a gyengeségedet, és végül biztatón, megerősítőn elmondtad újra:- Timiké, imádkozom magukért. Évekig erősített ez a mondat magányomban, bizonytalanságomban, erőtlenségemben, nehézségeimben. Köszönöm, Lenke néni, hűségedet, megbízhatóságodat, támaszt adó imáidat, és hogy mindig figyelmeztettél: nem vagyok egyedül. Az évek elteltek, és te búcsút vettél ettől a világtól. De ajándékod megmarad nékem. Ha a szeretteim messze útra indulnak, bánatuk, gondjuk megosztják velem, sokszor hallom a saját számból elhangzani a te kedves szavaidat. És ha az udvarunk mögött a kis házad meglátom, olyan, mintha még most is újra meg újra hallanám azt a vigasztaló pár szót, amelyet olyan sok éven át nekem ajándékoztál:- Timiké, imádkozom magukért. Remélem, ott a felhőkön túl is megteszed. Nagy szükségem van rá még mindig... Kedves Nagyapókám! Örömmel szólítanálak így, de hát sose találkoztunk. Talán nem is tudsz rólam, mert az égi mezőkön végre kipihenheted nehéz életed fáradalmait, és nem gondolsz az ittmaradottakkal, főleg pedig azokkal' nem, akikről nem is tudod, hogy születtek. Bár ez a negyvenöt év talán mégis adott már neked annyi nyugodalmat, hogy lepillants a felhők közül ide, a világra. Nos, itt lenn az a kicsi pont, aki a vakondbundaszínű messze földeket nézi a tetőablakon át esténként, én vagyok, az unokád. És bár nem ismertelek, sokat gondolok rád. Mindent meséltettem rólad. Szerettelek volna ismerni; kár, hogy későn születtem, pont elkerültük egymást. Pedig jó lett volna nekem egy olyan nagyapó, mint te. Azt mesélték rólad, hogy irtóztál a háború csinálta mészárszékvilágtól, minden kegyetlenkedéstől, és hogy életed végéig nem heverted ki a repülőgépektől való iszonyatos félelmedet. Hogy rémálmaidban sokszor visszatértek a megélt borzalmak, és nem meséltél róluk, csak a fejedet ráztad: nem lett volna szabad mindennek megtörténnie. Hogy pontosan tudtad: minden nő valakinek a lánya, a testvére, a felesége vagy az anyja, és minden férfi valakinek a fia, a vőlegénye, a férje, a barátja vagy az apja. Hogy nincs idegen. Az ember - akármilyen nyelven beszél - rokonunk, a szívében a rettegés vagy az öröm ugyanolyan, éljen bármelyik országban. Sokszor meghallgattam a történetedet, hogy a fogságból megszökve, bujdosás közben is hazáig elhoztad magaddal öreg, kopott hegedűdet. Ez a hangszer vigaszod és az új kezdetbe vetett hited kézzelfogható darabkája volt. A szépség meg az élet kicsiny magocskája, amelyről tudtad: valakinek meg kell mentenie, és vállaltad, hogy ez a valaki te legyél. Tudom, hogy hiába jött aztán a béke, mert a nélkülözés és a gyerekkoporsók sötét árnyékot vetettek azután is az utadra. Hogy napközben rengeteget dolgoztál, csalánt, gesztenyét, cserebogarat, bodzát szedtél a napszám után, hogy meglegyen a családnak a betevő falat. De esténként kérges tenyeredbe vetted az öreg hegedűt. Megkacagtattad, megtáncoltattad a környékbeli gyerekeket véle. Mosolyt csaltál sokat szenvedett párod arcára, eljátszottad egy-egy cimborád kedves nótáját, mintha nem is volna nehéz az élet. Mintha nem láttál volna annyi vért és halált és éhezést és nélkülözést. Hogy őrizted a derű szikráját - mindvégig. Kár, hogy hamarabb véget ért az utad, mint hogy találkozhattunk volna. Mire megszülettem, te már nem voltál közöttünk. Fénykép sem maradt utánad. Ha rád gondolok, nem jelenik meg előttem gondtól barázdált homlokod képe, csak a hegedűt tartó kezedet látom, s a lábad, amely a taktust veri a nótához. így képzellek el. Nem ismertük egymást, mégis összeköt minket egy különös rokonság. Az Úristen csodája, az ő titka vagy tréfája, hogy én is zenész lettem. Azt mondják, a te véred az oka. Titokzatos, ugye? Hogy mégis megmarad valami a földön is abból, amik vagyunk, amit adunk magunkból. Még akkor is, amikor már olyan messze járunk innen. Hogy mi ketten is - hasonlítunk. Büszke vagyok rád, hogy ember tudtál maradni egy embertelen világban. És tudod, szeretném, ha egyszer rólam is azt mesélnék, hogy segítgettem magam körül a világban botladozó saját kortársaimat, szeretteimet. Hogy meg tudtam őrizni a hangszeremet, a derűt, a reménység magjait, mint te. Remélem, így lesz. Szeretettel ölellek: unokád, Timi ■ Füller Tímea HETI ÜTRAVALÓ „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva!’ (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli s heti igéi az örökkévalóságra irányítják a Krisztusban hívők tekintetét, ahol nem lesz idő, s ott amit „ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el isten az őt szeretőknek” (íKor 2,9). Mi várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt. „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,21; LK) Előtte minden térdnek meg kell hajolnia! „Akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak!” (GyLK 760) Jézus szerint: „... hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szüzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegényfogadására. (...) az okosak. ..olajat is vittek korsókban. (...) Éjfélkor... megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót'.’ (Mt 25,1.4.6.10) E heti igénknek ez az indoklása: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) János hallhatta a trónon ülőt: „íme, újjáteremtek mindent. (...) Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. (...) Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak..!’ (Jel 21,5-7) Az Úr szolgája a Nebó-hegyről láthatta az ígéret földjét. „Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. Ott halt meg Mózes... az Úr akarata szerint. És eltemette őt a völgyben..!’ (sMóz 34,4-6) Péter bátorítja a kiválasztott j övevényeket: „... teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus megjelenésekor kaptok. (...) tudva, hogy nem veszendődolgokon... váltattatok meg..., hanem... Krisztusnak a vérén. (...) akik általa hisztek Istenben..!’ (íPt 1,13.18-19.21) Isten munkatársai közös alapra, Jézusra építenek, és érdeméért kegyelemből, hit által üdvözülnek; és tetteik alapján jutalmaztatnak meg. „Hű valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mintaki tűzön ment át." (íKor 3,14-15) Pál tanácsa a keresztyén küldetés betöltéséhez: „Az imádkozásban... legyetek kitartóak és éberek! (...) a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves...” (Kol 4,2.5-6) Az Úr Jézus halálát követő jelek előre hirdették a holtak feltámadását, ám ennek forrását csak a pogány százados ismerte fel: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) Az egyházi esztendő utolsó napján feltárul előttünk az új Jeruzsálem képe. János nem látott „templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. ...az Isten dicsősége világosította meg és lámpása a Bárány (...) nem jutnak be oda... csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe!’ (Jel 21,22- 23.27) Te hol töltőd az örökkévalóságot? Luther válasza: „A keresztyén ember új teremtés lett. Tehát már e földön elkezdi jövendő életét, amelyet most még csak hitében hordoz, de amely egykor teljessé és nyilvánvalóvá lesz.” Bátran zengjük: „A mennyekben, a mennyekben / Vár örök nappalunk, / Mert Isten dicsőségének / Fényében járhatunk.” (EÉ 527,2) ■ Garai András HIRDETÉS 9 SZÉCHÉNYI TERV A Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség épületének energetikai korszerűsítése A Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség több mint 5 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia operatív program keretében. A támogatás lehetővé tette a Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség épületének utólagos külső hőszigetelését, fűtési és használatimelegvíz-rendszerének korszerűsítését, világítás-korszerűsítését, napkollektoros és napelemes rendszerek telepítését. Az épület energetikai tényezői már nem feletek meg, fűtési és használatimelegvíz-rendszere nem tett eleget a kor elvárásainak, nyílászárói és fényforrásai mára elavulttá váltak. A most befejeződött projekt keretében sor került a falak utólagos hőszigetelésére. A fűtési rendszert megújuló alapú faelgázosító kazán telepítésével tették korszerűvé és energiatakarékossá. A használatimelegvíz-rendszert teljesen felújították, napkollektorokkal segítve működését. A régi világítótesteket új, energiatakarékos darabokra cserélték. Továbbá telepítettek egy hálózatra visszatápláló napelemes rendszert is. A projekt elsődleges célcsoportja a Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség valamennyi dolgozója és gyülekezeti tagja. A projekt környezeti hatásterülete azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt indikátorértékekkel közvetve az egész ország energiaellátásának biztonságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot megőrzését érdemben szolgálja. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. Győr-Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség 9012 Győr (Ménfőcsanak), Győri út 119. menfocsanak.lutheran.hu ujszechenyiterv.gov.hu MAGYARORSZAG MEGÚJUL evangelikus.hu
