Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-13 / 28. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. július 13. » 15 Szélrózsa-liget Ökoprogramok a 10. evangélikus ifiúsági találkozón A fesztiválozók a július 16-án kezdődő jubileumi Szélrózsa találkozón sem maradnak környezetvédelemmel foglalkozó előadások, beszélgetések nélkül. A korábbi évekhez hasonlóan idén is „Szélrózsa-liget” néven találhatók majd meg az ökoprogramok, melyek a KIE-kávéházban zajlanak. Bár idén tehát nem lesz önálló helyszínük, de a Facebookon indított nyilvános, mindenkit csatlakozásra hívó „Szélrózsa-liget” csoportban (https://www.facebook.com/groups/ liget) olyan állandó felületet nyitottunk, ahol - a programismertetőkön kívül - érdekességek olvashatók már a találkozó előtt is. Mit is üzen nekünk a „liget” szó? Miért lett idén is ez az ökogondolkodás szimbóluma a Szélrózsán? Amint a találkozó programfüzetében is olvasható lesz: „A liget elbújtat a perzselő nap elől, és esélyt ad a rohanásból való kilépésre. Elgondolkoztat a jövőn, a környezeten és az emberiség tetteinek következményein; lehetőséget ad a másképp gondolkodásra és a tefemtett világ csodálatára.” A programok sorában elsőként dr. Zsóka Ágnes és dr. Csutora Mária, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói tartanak interaktív előadást a környezettudatos élet és a vallásosság kapcsolatáról. Fő kutatási területük a jól-lét és a boldogság minden embert érintő tényezőinek vizsgálata. Túlzottan individualista világunkban az anyagias gondolkodás mellett olyan életmódokat és összefüggéseket mutatnak be, melyek minket is segíthetnek a boldogság és a nem anyagi jól-lét elérésében. Csütörtök délután Kardos-Horváth Jánost, a Kaukázus zenekar énekes-gitárosát kérdezgethetik a résztvevők, aki ezúttal másik zenekarával, a Hahó együttessel érkezik a Szélrózsára. (A környezettudatos életre nevelő zenekar frontembere idén Pest megye 3-as számú választókerületében az LMP [Lehet Más a Politika!] országgyűlési képviselőjelöltje volt.) A zene, az ökogondolkodás és a politika kapcsolatáról minden bizonnyal érdekes, színes beszélgetés kerekedhet ki. Péntek hajnalban - jó idő esetén - közösen várjuk majd - zenével, énekkel és fair trade teákkal, kávéval köszöntve - a nap első sugarait a tóparton. Napfelkelte után lehetőségünk lesz kimenni a helyi, soltvadkerti piacra is. Fél tizenkettőtől dr. Béres Tamás teológus, egyetemi tanár tart előadást az atomenergia iránti felelősségünkről. Olyan kérdésekre keresi a választ, mint például: Miért fontosak a társadalmi egyeztetések, és miért baj ezeknek a hiánya? Szabad-e olyan döntéseket hozni, melyek következményei beláthatatlanok a jövő nemzedékek számára? Szabad-e felelősséget vállalni olyan technológiákért, amelyek hatalmas kockázatokat rejtenek? Állást kell-e foglalniuk az egyházaknak ilyen súlyú kérdésekben, vagy nem? ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu Péntek délután Gilly Zsolt, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa fogja bemutatni hazánk második legnagyobb nemzeti parkját, „az alföldi szép nagy rónaságot”. Fotókkal és különböző érdekességekkel színesített előadása után ajánljuk mindenkinek, hogy látogasson el a tó keleti partján lévő tanösvényhez, ahol egy kilátó is található. A Szélrózsa-liget-programok zárásaként szombaton délelőtt az Evangélikus fiatalok oldala (http://evangelikus-ifi.blogspot.hu/) szerkesztői ökovetélkedőt szerveznek, amelyen a korábbi programokon elhangzottakra és a már említett Facebookcsoportban olvashatókra is vonatkoznak majd kérdések. A vetélkedőn kvízgép is lesz, amely századmásodperces pontossággal jelzi, hogy a játékosok közül ki nyomta meg leggyorsabban a gombot. A játék végén persze a nyeremények sem maradhatnak el. Reméljük, hogy a fák közötti, tóparti kávéházas beszélgetéseken a „Szélrózsa-liget” valóban megláttathat egy másik jövőképet, kérdezve válaszol, és az alkalmak segítenek felvértezni „Dávidot Góliát ellen”. ■ Antal Bálint, a Szélrózsa-liget programjaiért felelős szervező .A futballvébé margójára ■ Fabiny Tamás A magyar futball ismert színvonala miatt évtizedek óta csak távoli szemlélői lehetünk a labdarúgó-világbajnokságoknak. Ám így talán lehetőségünk van olyan üzenetek megértésére is, amilyeneket az elfogult szurkolók a maguk vértolulásos állapotában aligha vesznek észre. Mi már nem is pusztán az esélytelenek nyugalmával nézzük a meccseket, hanem a futballban komoly elvont igazságokra is lelhetünk. Filozófiai, sőt teológiai összefüggésekre bukkanhatunk. A magunk megszállott futballszeretetével - ugyanakkor reménytelen helyzetével - olyanok vagyunk, mint Sándor Pál örök érvényű filmjének Minarik Edéje. Igen, a Régi idők focija mosodására utalok, akit a zseniális Garas Dezső alakított. Minarik nem nyugodott bele abba, hogy a Csabagyöngye nem tud kiállítani tizenegy épkézláb játékost, ezért aztán a „kell egy csapat” jegyében egyesével szedte össze az általa kiszemelteket. Füttyjelére egy gangos házból Orbán jött elő, ő lett a balhátvéd. Egy fa mögül a teniszezők labdaszedőjének adott jelet, és máris követte őt Sebestyén, a középcsatár. Szuggesztivitásával egy csókolózó párt is szétszakított, így Vallay személyében már kapusa is volt. A híd alatt lakó ikerpár is a csapat tagja lett: Nagy I. mint jobb-, Nagy II. mint balfedezet. Az örök álmodozó mosodás a közfürdőből hívta ki Kelement, a középhátvédet, a bordélyházból pedig Huttingét, a balösszekötőt. A cirkuszi erőművész, Maitoff lett a balhátvéd. Legalább egy időre hajlandó volt otthagyni a mozgalmat a burzsoázia ellen agitáló Kövesi is, hiszen „kellett egy csapat”. Kell egy csapat, vallotta Jézus is. S ahogy a Csabagyöngye nem bizonyult éppen világverő tizenegynek, úgy ő, a Mester sem valami csodacsapatot állított össze. Péter, a kapitányi karszalag tulajdonosa többször könnyelműsködött, sokszor súlyosan hibázott. Zebedeus I. és Zebedeus II. - vagyis Jakab és János - sem állt mindig a helyzet magaslatán, főleg utóbbinak ütközött ki még rutintalansága. Simon, a zélóta hajlamos volt a túlzottan kemény játékra. Júdás pedig, fájdalom, botrányos bundaügybe keveredett. El is tiltották örökre. Minden jel arra utalt, hogy ennek a csapatnak legfeljebb alsóbb osztályban, a Provincia III.-ban lehet helye: a kor világkupájában ugyanis a farizeusok, szadduceusok és heródiánusok jól menedzselt csapatai versenyeztek az aranyért. Sokszor átéljük, hogy nincs meg a csapat. Vagy ha nagy nehezen összeállunk is, távol vagyunk az első osztálytól. Nekünk nincsenek bőkezű szponzoraink és befolyásos médiatámogatóink. Mi soha nem jutunk el a Maracana stadionba. A magunk módján igyekszünk, de tudjuk, végtelenül amatőrök vagyunk. Sokszor ólomlábakon futunk ki a pályára. Nincs összhang- a csapaton belül. Van, aki hajlamos az önzésre, más meg hiába kéri, nem kap labdát. Sokszor szabálytalankodunk. Meg persze minket is szüntelenül faultol az ellenfél, s mintha a bíró is ellenünk fújna. Ezért gyakran széteső a játékunk, amiért persze egymást hibáztatjuk. Az Edző utasításait bezzeg nem fogadjuk meg. Aztán csodálkozunk, ha pfujol a közönség. Ezért legtöbbször lehorgasztott fejjel, szégyenkezve hagyjuk el a pályát. Aztán egyszer csak rádöbbenünk arra, hogy még semmi sincs veszve. Profi szerződést ugyan nem kapunk, magazinok címlapjára sem kerülünk, de már határozottan élvezzük a játékot. Igyekszünk önzetlenül a másikat helyzetbe hozni. Futunk, és nem fáradunk el. Csapatunkat talán éppen a kudarcok és az elszenvedett méltánytalanságok kovácsolják össze. Érezzük: az Edző mindennek ellenére bízik bennünk. Elhiteti velünk, hogy tudunk mi jól is játszani, és a végén győztesen hagyjuk el a pályát. A focivébére-megint nem jutottunk ki. De ebben a másik, hétköznapi bajnokságban újra és újra pályára lépünk. „Kell egy csapat” - vallja Minarik, a mosodás. „Győzni fogtok” - mondja Jézus. És felharsan a bíró sípszava. Megkezdődik az újabb mérkőzés. Ma is, holnap is, sorozatban. A legvégén talán magasba emelhetjük a kupát. Elhangzott július 6-án a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának Lélektől lélekig rovatában. Előítélet nélküli szeretettel ► „Szeretni és szeretve lenni” mottóval tartotta meg idei Angyalfa táborát fogvatartottak gyermekei számára a Magyar Testvéri Börtöntársaság. Mátraszentimrén várta a táborozókat - a dániai aarhusi evangélikus egyetemi gyülekezet ismételt támogatásával - június 27. és július 2. között a Tessedik Sámuel Alapítvány gyermeküdülője. „Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon!” Az ország minden részéből érkezett, kíváncsi gyermekek csoportja jelent meg június 27-én a mátraszentimrei buszmegállóban. A Budapestről indult csapatot Roszík Gábor evangélikus lelkész, Bősze Veronika teológushallgató és Magyari Márton, a börtöntársaság ügyvezetője, a tábor vezetője fogta össze. A gyerekek azzal kezdték a kíváncsiskodást, hogy vajon van-e finom jégkrém a cukrászdában, illetve lesz-e lehetőség arra, hogy meg is kóstolhassák. Vajon mit fognak csinálni itt, a magas hegyek között hat napon keresztül? A kíváncsiskodás azonban nem merült ki ebben, hiszen igen hamar ilyen kérdések is előkerültek: „Isten mindig velünk van? Most is, amikor túrázunk? Ha mindig velünk van, akkor én miért nem látom?” A táborban részt vevő tizenkét gyermek, amiben csak lehet, különbözik egymástól. Más környezetből jöttek. Más a családi hátterük. Van, akinek nincs testvére, míg a másiknak négy is van. Egyikőjük a focit kedveli, míg a másik lengőtekézni szeret. Egyik szeret rajzolni, festeni, míg a másik inkább a fakanalat ragadja a kezébe, és csodás dolgokat főz. A különbözőségek ellenére azonban egy dolog biztosan közös bennük - és nem csak az, hogy szeretteik közül valaki börtönben van vagy volt. Mind a tizenkettejüknek van ugyanis egy különös képessége: ritka, ám annál értékesebb varázserővel bírnak! Ez a varázserő pedig nem más, mint az, hogy képesek a másikat teljes szívből szeretni. Míg a táborvezetők a Biblia különböző történeteit mesélték el és tanították a gyermekeknek, túrázni vitték őket, vagy amikor evangélikus istentiszteleten vettek részt Bagolyirtáson, vagy wellnessfürdőzésre került sor, esetleg sok nevetéssel kísért, furfangos csapatversenyeken mérték össze erejüket, vagy Dinnyés József koncertjét hallgatták, közösen bográcsoztak a falu befogadó és szeretetet adó lakóival - addig ők szinte észrevétlenül tanították meg nekünk és egymásnak azt, hogyan kell előítélet nélküli szeretettel odafordulni a másikhoz. Hiszen amint Goethe mondta: „Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon!” Hálát adunk Istennek, hogy mi együtt élhettük át Mátraszentimrén a világ legnagyobb boldogságát, a szereteted ■ Bősze Veronika HIRDETÉSEK Ökumenikus találkozó Minden hónap harmadik vasárnapján, 18 órakor ökumenikus találkozóra, istentiszteletre és előadásra várjuk az érdeklődőket a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.), a földszinti tanácsteremben. A július 20-i téma: Optimális területhasználat - Fenntarthatósági kérdések a mai falvak életében (Biczó Dénes doktorandusz, Szent István Egyetem; teológiai hallgató). Istentiszteleti szolgálatot végez Vilmos Andrea evangélikus lelkész. Szeretettel várjuk a korábbi farkasréti ökumenikus közösség, a megszűnő Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT), valamint az International Ecumenical Fellowship magyar régiójának tagjait is. Hítmélyítő Fébé-konferencia A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) és a Fébé közös szervezésében augusztusban hitmélyítő konferenciát rendez. Helyszín: Piliscsaba, Béthel Evangélikus Missziói Otthon. Időpont: 2014. augusztus 21-24. Érkezés csütörtökön 15 órától, elutazás a vasárnapi ebéd után, kb. 13 órától. Részvételi díj: 3500 Ft/nap + (igény esetén) 500 Ft ágynemű-használati díj. Jelentkezés: a Fébé-egyesület e-mail címén (febe.egyesulet@lutheran.hu), illetve a 20/500-4063-as egyházi flottás telefonszámon Görög Zoltánné, Hajnalka főnökasszonynál. A hitmélyítő hétvége címe: Uram, növeld a mi hitünket! A részletes programról e-mailben lehet tájékoztatást kérni. FOTÓ: MAGYARI MARTON
