Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-13 / 28. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. július 13. » 13 Ki volt Nagyváthy János? ► A Földművelésügyi Minisztérium fővárosi, Kossuth téri épületének árkádsora alatt több neves személyiség között áll annak a hatvannégy esztendőt élt jeles magyar polihisztornak bronzba öntött mása is, akinek ez év elején volt 195. halálozási évfordulója. Ez alkalomból érdemes most e hasábokon felvillantani alakját. Annak a Nagyváthy János (1755-1819) tudósnak az alakját, aki az első magyar nyelvű rendszeres mezőgazdasági munka szerzőjeként vált igencsak ismertté, de akiről mint jeles gondolkodóról sem szabad megfeledkeznünk. Az Úr 1790. esztendejében Gondolatfalván Elmélkedő János betűivel nyomtattatott az a röpirat, amely a Vallás-cserélés, avagy egy világi bölcsnek, egy jésuitának, és egy hazafinak arái való beszélgetések: ha vallyon szabad-e az embereknek vallását, a mellyben született, meg hányni vetni és van e szabad választása, azt, ha hibás, jobbalfel-cserélni? egy ember-barát által címet viseli. Az ekkor még csak harmincöt esztendős Nagyváthy Jánosnak szinte első munkája ez. Annak a miskolci születésű ifjúnak, aki egy katolikus hitről evangélikusra áttért, nemesi származású mesterember gyermekeként előbb a miskolci református kollégiumnak, majd a „Bodrog-parti Athén” Sárospatak legendás hírű kollégiumának diákja lesz, ahol teológiát és jogot hallgatva Szapáry István grófék nevelőjeként indul el tekintélyes életpályáján. Nagyváthy útja Sárospatakról Losoncra vezet, ahol egészségének fokozatos megromlásáig, látásproblémájának elhatalmasodásáig „subrectorként” vagyis aligazgatóként munkálkodik, és költészettant tanít. Amikor már szemproblémái nem nélkülözhetik a gyógykezelést, megválik állásától, s Pestre kerül. Azonban nyughatatlan, tovább szándékozik képezni magát: fejleszti latin-, német-, francia-, olasz- és angolnyelv-ismeretét, illetve eljár a pesti egyetem agrártudományi előadásaira. Jelentős fordulat ez eddigi érdeklődési köreit tekintve, hiszen először igazán hitbéli kérdések foglalkoztatják, olyanok, mint a teljes és abszolút lelkiismereti szabadság vagy a „valláscserélés”. Még nagyobb fordulat lesz az, amikor beáll a seregbe, ahol kapitányi rangig viszi. Bejárja Ausztriát, Olaszországot, s mindeközben lovászattal, illetve mezőgazdasági ismereteinek gyarapításával foglalatoskodik. Az olasz klíma azonban nincs jó hatással egészségére. Leszerel, magát gyógyíttatni Bécsbe utazik. Egy Bécs melletti uradalomban lel újabb állásra, és gazdászati gyakornokoskodása megpecsételi további életét. A teológusként-jogászként-tanárként induló Nagyváthyból mezőgazdász, az első magyar nyelvű rendszeres mezőgazdasági munka megalkotója lesz. Barátokra, lelkes patronálókra is lel, olyanokra, mint például kora nemesi-nemzeti mozgalmának egyik vezetője, a nagy műveltségű báró Orczy László; a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgáló kiváló költő, Kazinczy Ferenc; a tapolcai születésű, szintén nagynevű poéta, az első magyar irodalmi társaság (Kassai Magyar Társaság) megalapítója, Batsányi János; Magyarországon a népköltészeti alkotások gyűjtésének elindítójaként és nyelvészként is ismert kegyes tanítórendi áldozópap, egyetemi tanár, Révai Miklós. Ekkortájt, az 1790-es években fordul figyelme a politika felé is. Felvilágosult patriótaként egyre inkább keresi azon ellenzékiek körét, jikik a haza felemelkedéséért való szövetség életre hívásáért tesznek sokszor egyáltalán nem kockázatmentes erőfeszítéseket. Nagyváthy neve tehát nem véletlenül fordul elő több ízben titkosrendőrségi jelentésekben. Tagja lesz „A Nagyszívűséghez” címzett szabadkőműves-páholynak, valamint csatlakozik egy magyar tudós társaság megszervezésének a munkálataihoz is. A bőkezű adományozóként híressé vált Széchényi Ferenc gróf támogatásával hagyja el a nyomdát két vaskos kötetet kitevő szaktudományos munkája, az első magyar mezőgazdasági kézikönyv: A szorgalmatos mezei gazda. Ezzel a magyar agrárium korszerűsítésének úttörőjévé válik, hiszen korábban senki nem foglalta össze magyar nyelven a mezőgazdasági termelés területeinek tudnivalóit a földműveléstől - vetés, aratás, cséplés stb. - a szőlőművelésen, az erdészeten át az állattenyésztésig. A siker hamar gyümölcsöt terem, a mű napvilágra kerülését követően Széchényi sógora, a mezőgazdaság iránt igen nagy figyelmet tanúsító Festetics György gróf Keszthelyre hívja uradalma jószágkormányzójának. Festetics mindent megtesz az ország gazdasági műveltségének emeléséért, homlokegyenest más utat követ, mint az udvar kegyeit hajszoló arisztokrata társai. Kiáll az anyanyelvű irodalom mellett, létrehozza Magyarország legnagyobb magánkönyvtárát, s jelentős összegekkel támogatja az iskoláztatást. Az újító, a tudásalapú boldogulás szerepét felismerő, nagy formátumú gróf elhanyagolt birtokain Nagyváthy rendet teremt, átfogó birtokigazgatási „instructiót” tesz közzé, elsőként vezeti be a kettős könyvelést, eléri a jövedelem tekintélyes emelését, javasolja az uradalom belső szakemberszükségletének kiképzése céljából a Georgikon agrártanintézet felállítását, illetve rábeszéli felvilágosult katolikus főurát, hogy egyik birtokán, Csurgón protestáns kollégiumot építtessen. Itt kezdi professzorkodását 1799-ben az iskola leghíresebb tanára, Csokonai Vitéz Mihály. Minden túlzástól mentesen elmondhatjuk, hogy Nagyváthy nagyban hozzájárult a Festetics-birtokok európai színvonalra emeléséhez. Mintegy ötesztendőnyi eredményes alkotómunkát követően 1796- ban Csurgóra vonul vissza nyugállományba, és ott élete hátralévő szakaszában a gróftól kapott területeken fáradhatatlanul gazdálkodik, termel, mintaszerű gyümölcstelepet létesít, valamint részt vesz a gimnázium ügyeinek intézésében, s egy ideig a Georgikonnak is igazgatója, valamint szívesen tart előadásokat a Helikon-ünnepségeken. Természetesen a tollat sem teszi le, haláláig sorra örökíti meg tapasztalatait. Négy gazdasági szakkönyve tanúskodik mindezekről: a Magyar házi gazdasszony, a Magyar practicus termesztő, a Magyar gazdatiszt, a Magyar practicus tenyésztő. Nagyváthy János 195 esztendővel ezelőtt, 1819. február 13-án tüdőgyulladásban halt meg. Nevét, személyét manapság utca, iskola, egyesület, több műalkotás és díj őrzi. ■ Kerecsényi Zoltán Nagyváthy János mellszobra a Városligetben Hit, oktatás, zene címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Fiatal Balatonfüredi Muzsikusok Egyesülete június 30-án, hétfőn este. Az egyházi oktatás kérdéseiről szóló fórumot, amelynek helyszíne a balatonfüredi református iskola díszterme volt, elsősorban a helyi ökumenikus orgonatáborban részt vevő gyerekek szüleinek szánták. A beszélgetést Kővári Péter, a Duna Tv közművelődési főszerkesztője moderálta. Római katolikus részről Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele, református oldalról Kálmán Attila volt kulturális államtitkár vett részt az eszmecserén. Egyházunkat Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke képviselte. Az esten az egyházi oktatás értékei, speciális jellemzői, valamint a hozzá kapcsolódó kihívások kerültek szóba. ■ Adámi Mária felvétele A király meztelen... Sue Atkinson Kiút a depresszióból című könyvéről ► Sokakat érint, sajnálatos módon egyre többeket, mégis keveset beszélünk róla. Sue Atkinson terapeuta azonban vette a bátorságot, hogy a depresszióról, pontosabban annak legyőzéséről könyvet írjon. Maga is átélte ennek a betegségnek minden kínját, így tudja, miről beszél. .. A Kiút a depresszióból a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg az Első lépések sorozat darabjaként. A kötet olvasmányos, a laikusok számára is jól érthető, jól áttekinthető ismeretterjesztő munka. Egyetlen hiányossága, hogy alapvetően az egypólusú (unipoláris) depressziót tárgyalja, a mániás (bipoláris) depressziót csak futólag említi. Az előbbiről azonban részletesen beszél. És ami a legfontosabb: őszintén. ítélkezés és tabuk nélkül, a segítségnyújtás szándékával. E sorok írója ezt már csak azért is nagyon fontosnak tartja, mivel tapasztalata szerint keresztény körökben sokan nem mernek, nem tudnak vagy nem akarnak beszélni erről a lényeges, ám nagyon is nehéz témáról: szégyellik esetleges érintettségüket, és félnek színt vallani, attól tartva, mi lesz, ha valaki - kétségbeesésükről hallva - istenhitük mélységét és komolyságát kérdőjelezi meg. A legtöbben pusztán hangulatingadozásnak, kedélybetegségnek tartják a depressziót, és ezzel el is intézik a kérdést, holott sokkal komolyabb dologról van szó... Maga a kifejezés a latin deprimere szóból ered, és nyomottságot, lehangoltságot jelent. A „depis vagyok” szófordulatot napjainkban sajnálatos módon egyre többen és egyre többször használják a rosszkedv, a feszült lelkiállapot kifejezésére, ám valóban depressziósnak csupán az tekinthető, akinél az alábbi tünetek közül legalább öt együttesen fennáll minimum két héten keresztül: rossz hangulat; szomorúság, elhagyatottság, reményvesztettség érzése; időnként sírógörcsök; az örömre való képesség elvesztése; fáradtság, fásultság; csökkenő szexuális érdeklődés; a mindennapi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése; az önértékelés alacsony szintje; önbizalomhiány; önvád; alvászavar; csökkent koncentrációs képesség; aggódás, szorongás; csökkenő vagy növekvő étvágy, fogyás vagy hízás; nyugtalanság, ingerlékenység, türelmetlenség vagy épp lelassulás, közöny; halállal kapcsolatos gondolatok, öngyilkossági késztetés. A depresszió mindezek mellett számos testi panasszal is járhat, például emésztőrendszeri betegségekkel (székrekedés, esedeg hasmenés), fejfájással, hátfájással stb. A betegség kialakulásához valószínűleg genetikai hajlam (öröklődés, személyiségtípus) és környezeti hatások - például stressz, gyógyszerek, betegségek, hormonok - együtt vezethetnek. A kötetben Amit még a depresszióról tudni kell címmel, feltűnően kiemelve találja az olvasó a betegséggel kapcsolatos tényeket, és ugyancsak a tájékozódást segítik a dőlt betűvel szedett gondolatok a Mások mondták cím alatt. Praktikus információkkal szolgál a könyv végén olvasható, Hasznos tudnivalók című összeállítás, amelyben hazai (és Romániában működő) alapítványok, egyesületek elérhetőségei szerepelnek. Ugyancsak lényeges, hogy a szerző a kötet végén a betegek hozzátartozóit is tanácsokkal látja el, hiszen a betegség számukra is teher. Megszívlelendők Atkison szavai: „Az igazság beismerése valójában a lehető legjobb kiindulási pont ahhoz, hogy megtehessük első tétova lépéseinket a depresszióból való szabadulás útján.” Tehát ha egy érintett ki meri, ki tudja mondani, hogy beteg, hogy segítségre van szüksége, azzal már nagyon sokat tett a gyógyulása érdekében. „A depresszió arra ösztönözhet, hogy »mélyen magunkba nézzünk«. Noha ezt egyesek rossznak tartják, valójában »utunk« nélkülözhetetlen eleme. Sokan magukba fojtják és letagadják a problémás érzéseket, különösen, ha már idősebbek, és arra nevelték őket, hogy igyekezzenek mindenhez jó képet vágni” — írja Atkinson. Könyvében, könyvével újra meg újra arra buzdít: higgyünk abban, hogy a depresszió egyszer véget ér’ ’ ' rjünk változni és változtatni, v; ’i önmagunkká válni! „Különösen gondolkodjon! el a szüleinken - még akkor is, ha már kiröppentünk a családi fészekből! - tanácsolja a terapeuta. - Lehet, hogy egész életünkben az ő elvárásaiknak próbáltunk megfelelni, és igazi énünket - a lelkünket, a személyiségünk lényegét — elnyomtuk magunkban. Semmiképpen ne így éljük le az életünket. (...) »A magunkra találás« hosszú és nehéz kutatást igényelhet, de segíthet például, ha megkérdezzük: Milyen emberré szeretnék valójában válni?” „Ha szakítani akarunk a depresszióval, abba kell hagynunk azt, hogy folyton áldozatként viselkedünk” - hangsúlyozza a szerző, és arra ösztönöz, vegyük újra kézbe saját életünk irányítását, és ne csak sodródjunk. Másszunk ki belőle! - buzdít Atkinson újra meg újra, és ehhez különböző ötleteket is ad, mint amilyen például a naplóírás, a sok beszélgetés, a terápia, a testmozgás, illetve - ha szükséges - valamilyen gyógyszer szedése. Atkinson úgy gyógyult ki betegségéből, hogy megkísérelt pozitívan gondolkodni, és hagyta, hogy mások elfogadják és szeressék. Elengedte sérelmeit, önmagával szembeni dühét és haragját, és a jó dolgok felé fordult. így tudott megbékélni önmagával és másokkal. „Jómagam úgy szabadultam meg a nehezteléstől, hogy a szeretet Istene felé fordultam. Igen, ez nem könnyű út, és időnként megbotlunk rajta, de ha talpra állunk, és továbbmegyünk, végül célba érünk, bármily kicsiny lépésenként haladjunk is előre." ■ Gazdag Zsuzsanna Sue Atkinson: Kiút a depresszióból. Harmat Kiadó, Budapest, 2013. Ára 1500 forint. Sue Atkinson ff f f ELSŐ LEPESEK Kiút a depresszióból
