Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-02 / 44. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. november 2. »- 7 Lutherfeszt Szárszón Lutherék asztalánál Az Asztali beszélgetések című kötet püspöki ajánlása !► Folytatás az 1. oldalról Megosztotta gondolatait a hallgatósággal Korányi András egyháztörténész-professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese is. A résztvevők megtekintették a Richly Zsolt és Lackfi János nevével fémjelzett, Luther Márton életéről szóló rajzfilm első, Miből lesz a cserebogár című epizódját. A filmvetítés előtt Fabiny Tamás püspök az alkotás folyamatáról beszélgetett Richly Zsolt rendezővel. Az ízletes sült malac és csirke elfogyasztása után a délután is rendkívül gazdag programokat kínált: Nagy János és Ábel dzsesszfeldolgozásokat adott elő a reformáció énekeiből, utánuk pedig a Bohém Ragtime Band, majd a Pribojszki Mátyás Band állt a színpadra. „Haza sem megyek addig, míg az új sör el nem készül!” - hangzott a fesztivál mottója. Erről, illetve Luther Mártonról és a sörfogyasztás kultúrájáról adott elő Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense. Utána Bart Dánielnek, a pannonhalmi apátsági sörfőzde tanácsadójának összefoglalója következett Az egyház és a sör címmel. Az este folyamán kötetlen beszélgetések alakultak ki. Az igen kitartók a napot egy megrepedt söröshordó utolsó cseppjeinek kimérésével, majd pedig - Miklósné Székács Judit olvasószerkesztő vezetésével - az Asztali beszélgetések „i8+-os” idézeteinek elemzésével töltötték. Megállapíthatták azt is: amiről ötszáz évvel ezelőtt még pironkodva beszélgettek, az manapság már egyáltalán nem is olyan veszélyes téma. ■ Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna Az „asztali beszélgetések” műfajának biblikus gyökerei vannak. A farizeusok azon botránkoznak meg, hogy Jézus egy asztalhoz ül a bűnösökkel (Lk 15,2). Ő egyrészt az „irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Mt 9,13) jegyében szétfeszíti a hagyományos vallási kereteket, másrészt fontos számára a másik ember, akivel párbeszédet folytathat. A Magyarországi Evangélikus Egyház is beszélgető egyház kíván lenni. Ennek jegyében formálisan is megjelennek közösségi alkalmainkon az „asztali beszélgetések” akár gyülekezeti szeretetvendégség, akár a kulturális párbeszéd már szinte védjeggyé vált formájában. Mindezt ökumenikus módon, sőt annál is szélesebb körben tesszük, hiszen más felekezetekkel, vallásokkal és általában a másként gondolkodókkal is párbeszédet folytatunk. E nyitottság és dialóguskészség jelképe lehet a közös asztal. (Aligha véletlen, hogy egyházunkban ez utóbbi elnevezés a romák és a nem romák közötti együttélés új gyakorlatára is vonatkozik.) Sok keresztény jogos vágya, hogy végre megvalósul a közösség az úrvacsorái asztalnál is. A földi asztaloknál folytatott beszélgetések előkészíthetnek minket egy eszkatológiai távlatú asztalközösségre. Erről költői formában így vall Pilinszky János: „Ennél az asztalnál - Jézus isteni ígérete szerint - nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül - annyi vita, helycsere és zűrzavar után” (Imádságért). Amíg e mennyei asztalközösség megvalósul, addig is a merev hagyományoktól elszakadni képes újítás, a sokszor annyira hiányzó párbeszéd, valamint az egészséges derű jegyében újra felfedezhetjük azt a formát, ami Luther Mártanék wittenbergi otthonában természetessé vált. A háziasszony, LUTHER VÁLOGATOTT MŰVEI Asztali beszélgetések serfőző - ugyanakkor szellemi társ - feleség, Bóra Katalin mellett helyet kaptak ennél az asztalnál a kollégák, a vendégek és nem utolsósorban a kosztos diákok. Többnyire a házigazda Luther „Milyen újdonság hallatik?” kérdésére indult el a beszélgetés. Jó lenne, ha ez a hálózatosság és nyitottság határozná meg mai egyházi életünket is. Az Asztali beszélgetések olvasása belőlünk is előhívhatja a kérdést: „Milyen újdonság hallatik?” aminek nyomán többet tudhatunk meg egymásról. A Magyarországi Evangélikus Egyház reformációi emlékbizottsága által gondozott sorozat újabb darabját így lehetne jellemezni: reformáció könyöktávolságra. Történelmi tény, hogy a wittenbergi diákok közt és Lutherék otthonában szép számmal voltak magyar diákok is. A hazai olvasó bizonyára örömmel fedezi fel a kötet olvasása során, hogy abban milyen sokszor szerepelnek Magyarországgal kapcsolatos utalások. A legismertebb magyar asztaltársról, Dévai Bíró Mátyásról szól az anekdota, amely szerint Budán puskaporos hordóra kellett ülnie annak bizonyságára, hogy kész a mártíriumra is (690. oldal). Arra is találunk adatot, hogy „némely Wittenbergben tanuló magyar diákok kérték, hogy a szentséget két szín alatt szolgáltassák ki nekik, de minthogy nem tudtak németül, és nem értették az úrvacsora szavait, ha németül hangzottak el, ezért azt kérték, hogy külön úrvacsorát tartsanak nekik latinul” Ezt a kérést Luther doktor a gyülekezettől való elkülönülés miatt határozottan elutasította (471. oldal). Az asztalnál téma volt Mária magyar királyné személye, aki udvarában megengedte az evangélium prédikálását (670. oldal). Érdekes az az apró részlet is, ahol Luther magyar gyümölcsöt mutat fel „a kertjéből, amit Magyarországról hozott neki valaki. Úgy gondolta, hogy ez a mandragóra, amit Ráhel adott Leának.” (570. oldal) Egy magyar püspökkel kapcsolatban súlyos kritikát fogalmaz meg egy adoma, hiszen az illető „a csata előtt így vigasztalta a katonáit: »Kedves vitézeim, tartsatok ki ma, és legyetek a kereszténység lovagjai; akik ma meghalnának, mindazoknak megígérem, hogy ma már az Úristennel a mennyben fognak vacsorázni«” - maga azonban „böjtöt tartott” (651-652. oldal). Egy helyen pedig saját magyar diákját is bírálja Martinus doktor, mondván, hogy „mindenféle furcsa, meghökkentő, ostoba és teljesen fölösleges” kérdéssel halmozta el őt (480. oldal). A törökkérdés kapcsán Luther kesereg az Európára lesújtó balsors miatt: mivel bűneinkkel gerjesztjük Isten haragját, „ezért hátjön a török, Isten büntető vesszeje, Magyarországra nagy, erős sereggel” (545. oldal). Más alkalommal már reményteljesebb következtetésre jut, hiszen „Magyarországon is, ahol pedig török uralom van, prédikálják az evangéliumot” (661. oldal). Kívánjuk, hogy 2014 Magyarországán is prédikálják az evangéliumot - és olvassák Luthert. Budapest-Győr, 2014. reformáció havában Dr. Fabiny Tamás püspök, a reformációi emlékbizottság elnöke Gáncs Péter elnök-püspök Szemerei János püspök Wer kein Bier hat, hat nichts zu trinken! Tíz év asztalok mellett Beszélgetés Galambos Ádámmal ► Tíz éve indult el az Asztali beszélgetések elnevezésű programsorozat. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnökével, az ötletgazdával, Galambos Ádám evangélikus teológussal idézzük fel az elmúlt esztendőket úgy, hogy egy kicsit előre is tekintünk.- Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyenfajta párbeszéd elinduljon?- Győri származásúként a hittudományi egyetemre kerülve nagyon aktív akartam lenni otthoni gyülekezetemben is. Találkoztam gyülekezetem épített nagyságával és létszámbeli kicsiségével egyaránt. Ekkor az az ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy nem muszáj, hogy az egyházi tanítás csak a templomfalakon belül hangozzon el, hiszen különböző formái lehetnek a beszélgetéseknek, az üzenet továbbadásának. így azután világi helyszíneken társadalmi kérdésekről kezdtünk el beszélgetni. Kezdetben a Nyugat-magyarországi Egyetem győri nagy campusa adott ennek otthont. Onnan indult el a sorozat. Világi és egyházi embereket hívtunk meg azzal a céllal, hogy olyan kérdéseket vitassanak meg, amelyeket esetleg másképpen látnak, talán a világnézetük is különböző - mégis tudnak ezekről közösen gondolkodni.- Miért éppen Asztali beszélgetések lett az összefoglaló címe ezeknek a találkozásoknak?- A név a lutheri asztali beszélgetésekre utal. Luther Márton sokszor hívta meg otthonába tanítványait, és ott az asztal mellett nemcsak teológiai témákat boncolgattak, hanem világi kérdésekkel is foglalkoztak. Azt gondoltuk, hogy ezeket a beszélgetéseket közel ötszáz évvel később is lehet aktualizálni.- Mondana erre példát?- 2014-ben, a holokauszt emlékévében például György Péter egyetemi tanárral és Szabó B. András evangélikus lelkésszel volt egy meghatározó disputánk, amelyen a holokauszt társadalmi feldolgozásának lehetőségei voltak a középpontban. Ferge Zsuzsa szociológussal Gáncs Péter elnök-püspök úr a mélyszegénységről és a hajléktalanságról folytatott eszmecserét. Most, a tízéves ünnepi disputánkon előretekintünk, és a 21. század etikai lehetőségét, illetve a társadalmi felépítés lehetőségeit fogjuk egy szociológussal, filozófussal és teológussal megbeszélni. így Heller Ágnes, Hankiss Elemér és Jutta Hausmann lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban a vendégünk.- Ezek az alkalmak - gondolok itt elsősorban a kiállításokra - túlnőttek határainkon is. Nemcsak hogy az egyház határain, de országunk határain is.- Nagy öröm számomra, hogy eljutottunk kiállításainkkal egy olyan színvonalra, mely nemcsak itthon, de külföldön is képviselhető. Ámos Imre és a 20. század című kiállításunkat Berlinben is bemutattuk, és látható volt Dunaszerdahelyen, illetve Varsóban, a Zsidó Történeti Intézetben. Egyúttal megjelentettük lengyelül is azt az albumot, aminek az érdekessége, hogy a holokauszt kérdésében lengyel nyelven ez az első magyar vonatkozású album. Ezt a kiállításunkat november 9-én, a kristályéjszaka napján Wroclawban, a volt zsinagóga épületében fogjuk megnyitni. Azon a napon gyújtották fel Wroclaw másik zsinagógáját. Ezen az emléknapon nemcsak a város, de egész Lengyelország prominens személyei jelen vannak. Ezért is megtisztelő számunkra, hogy a lengyel társkurátor a mi kiállításunkat választotta erre az alkalomra.- Hogyan fogadják az emberek ezeket a beszélgetéseket, kiállításokat? Érdeklődők inkább egyházi részről jönnek, vagy pedig azoknak a tanítványi köréből, akik résztvevői a disputáknak?- Ezek a rendezvények elsősorban az értelmiséghez szólnak. Nagy örömünkre sok egyetemista látogatja alkalmainkat. Elsősorban nem az egyházból jönnek az érdeklődők, és nem is feltétlenül az előadók tanítványai, sokkal inkább olyanok jönnek el, akik egyrészt kíváncsiak arra, hogy mit mond a meghívott előadó, másrészt kíváncsiak arra, hogy mi az egyház válasza a felvetett kérdésre. Hogyan fogalmazza meg a válaszát, és ugyanakkor hogyan éli ezt meg, hogyan teszi úgymond láthatóvá. Ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy rendezvényeinket ne egyházi ingatlanokban, hanem többek között például a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Ludwig Múzeumban vagy más reprezentatív helyen tartsuk. Ugyanis oda inkább eljönnek olyanok is, akik a templomi környezetbe nem jönnének el. Az a fajta közelség, amit ilyenkor létre tudunk hozni, éppen azoknak ad lehetőséget az egyház gondolkodásának megismerésére, akik alapvetően kíváncsiak rá, mégsem volt módjuk még találkozni vele.- Mik az elkövetkező időszak tervei?- A disputákat tovább szeretnénk folytatni. Örömmel mondom, hogy immár több mint háromszáz disputát folytattunk le a tíz év alatt, ezenkívül kiállításaink, illetve kiadványaink útján próbáljuk ezt a párbeszédet a továbbiakban is képviselni. Abban bízunk, hogy ez nemcsak az egyháznak tesz jót, hanem példát is mutat arra, hogy olyanok is egy asztalhoz tudnak ülni, akik máskor, más környezetben esetleg nem. így meg tudják mutatni, hogy nemcsak pártpolitika mentén lehet disputákat folytatni, hanem a napi pártpolitika fölé helyezett etikai beszélgetések is létrehozhatók a mai Magyarországon. ■ Nagy László
