Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-07-13 / 28. szám

IO 41 2014. július 13. PANORÁMA Evangélikus Élet Jegyzetlapok (Napló, 2014) Weöres Sándor íox. Az elmúlt évben ünne­peltük nagy költőnk születésének századik évfordulóját. Micsoda seregszemle volt kedves falujában, Csöngén! Mintha parazsat szórt volna a júniusi nyár, mégis megtelt az ódon­szép evangélikus templom, jöttek az ország minden részéből. És Erdélyből, a Vajdaságból, Kassáról, Párizsból és Londonból. Weöres maga volt az eleven költészet. Min­dent verssé varázsolt, amit megérintett: dunán­túli ősi paras/thajiékát, szorgos embereit; távoli országok szegényeit - Egyiptomot, Indiát, Kí­nát. A „csodagyereknek” huszonkét évesen ítélték oda a Baumgarten-díjat. Minden köteté­vel új és új magaslatokat hódított meg; rangos helyet foglalt magának a világirodalomban is... A századik évforduló róla szólt, volt tudós beszéd, versmondás, gyerekkórus, népzene, vá­logatott kötet, bélyegsorozat. Az idei eszten­dő furcsa érzést hozott. A szerényebb emlék­idézésben volt szoboravatás is, de nem új. A ré­gi, szétvert és újjáöntött szobor leleplezésére került sor. A vandál kezek elpusztította alko­tást adakozók népes serege (intézmények és a költő tisztelői) jóvoltából újrateremthették. Kö­szönet és hála minden forintért. * * Ht Grosics Gyula halálára. Elment ő is, a legen­dás aranycsapat kapusa, a nemzet sportolója. Régóta betegeskedett, de szelíd beszéde, fáradt mosolya mindig megmaradt. És hűséges barát­ja, Buzánszky Jenő is, aki ma már az egyetlen élő tagja a hajdani válogatottnak. Meglepve olvastam, hogy pályafutását Grosics fiatalon, tizenöt évesen kezdte. Alig múlt húszéves, már a kaput védte a románok ellen - nagy sikerrel. A magyar labdarúgó-vá­logatottnak 1947 és 1962 között nyolcvanhat al- - kálómmal volt hálóőre. Legtöbben az évszázad meccsére emlékez­nek, az 1953-asra, amikor Londonban 6 : 3-ra verték Angliát. Ott volt az 1954-es berni világ­­bajnokságon ezüstérmet nyert csapatban is. 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerzett. Külön oldalakat lehetne írni későbbi életé­ről, edzői, elnöki munkájáról, arról, milyen so­kan választották fiatalok példaképnek. 2008- ban az újbudai Budai Sport Általános Iskola, 2011-ben a tatabányai stadion vette föl a nevét. 2009-ben Gyulán megalakult a Grosics Gyu­la Katolikus Labdarúgó-akadémia. Grosics Gyula mély hittel élő ember volt a legnehezebb időkben is. „Az életemet a Jóisten irányította - mondta az utolsó interjúban -, a drámai pillanatokban is talált megoldást. Ez vé­gigkísérte napjaimat, éveimet. Hol egyszerű üzenetekkel, hol elhalmozva csodákkal, hogy a reményt soha ne veszítsem el.” * * * Egy tiszta költő. A Farkasok rétjén, az evan- • gélikus gyászszertartás alatt döbbentem rá, mi­lyen nagyszerű ember volt Hárs Ernő. Finom tollú költő, író, műfordító és közgazdász. 1920-ban született, kitüntetéssel érettségizett, Párizsban és Bécsben tanult. 1944 karácsonyán feleségül vette a jeles operaénekest, Sándor Ju­­ditot. Budapest ostromakor súlyosan megsebe­sült. Felépülése után minisztériumokban dol­gozott. És szüntelenül írt. Húsz saját kötete jelent meg; műfordításai fő­ként német, olasz, portugál nyelvű alkotásokat ültettek át magyarra. Nehéz és hiányt pótló kö­tetek; Torquato Tasso: A megszabadított Jeru­zsálem, Luís de Camőes: A lusiadák... Magas alakja messziről feltűnt, miként csen­des, bölcs hallgatása, ha fiatalok közé ült, hogy megfiatalodjon. Hogy vakmerő terveiről beszéljen. „Hála mindenért, amit Isten adott!” - mondta az utolsó interjúban. És hála, hogy ilyen sokáig itt volt közöttünk: segített és biz­tatott a szépség szolgálatára. Június. Néhány napon át már tombolt a nyár. Váratlan, nagy viharok tépték falvainkat, hatal­mas esők városokat öntöttek el. Azután hide­get hozott a déli szél, tíz-tizenöt fokot is lement a hőmérséklet éjszaka. Egyre több a turista az állomásokon, diák­csapatok a metróban, szüntelenül számolja a tanárnő: nem veszett el senki? Fölkerekedünk, ki Szentendrére megy, ki a fényben tündöklő Balatonra, s van, aki meg sem áll Amerikáig, Bombayig, a zsúfolt Kínáig. Pedig Goethe szerint a megérkezés nem fontos. Csak az utazás, hogy az otthonunkból a végtelen felé megyünk,. Elindul velünk a szoba, mint keskeny hajó, és új, szelídebb ég­övekbe jut. Faházak, borospincék a parton. A teraszon öregek ülnek, asszonyok hunyt szem­mel a heverőkön, fiatal lányok a kertajtót figye­lik. Mindenki vár valakit. ^ * $ Ht Új ház. Gyönyörű, félig kész palota az utca vé­gén. Mire befejeződött volna az építkezés, az ifjú pár összeveszett, már el is váltak. A nagy farkaskutya maradt, egyedül és elhagyatva. A szomszédok hoznak neki vizet, vasárnapi leves­csontot. Áll, és őrzi a házat, a lomb rejtette ker­tet. Áll és ugat, ellenőrzi az elhaladókat. Min­den neszre figyel. Talán feleslegesen, de ezt nem tudja, csak mi, kallódó emberek. * * Ht , S Szentágothai János. Újból láthattuk a néhány éve készült dokumentumfilmet. Hallhattuk a világhírű agykutatót, főleg tanítványai körében. Amint figyelnek, a végén tapsolnak. Mert a professzor órái nemcsak az anatómiáról szól­tak: a szenvedélyes tudásvágyról is. A zsúfolt tanteremben nem csupán a szakmáról volt szó: a professzor Arany János- és Ady-verseket ol­vasott föl, Goethét elemezte. Kedves regényeit mesélte; a hallgatók megismerhették a gyógyí­tó zenét és a festészet műhelytitkait. Hiszen Szentágothai János maga is - szabad idejében- pompás akvarelleket varázsolt a papírra. Nagy lánggal, félelem nélkül élt a zsarnoki időben. Megvallva evangélikus hitét, szólva a Deák téri templom várakozó csendjéről, J S. Bach orgonamuzsikájáról. Az akkori lelkes diákok ősz hajú férfiak lettek, többen is akadé­mikusok. Halász Béla, Hámori József, Székely György mély tisztelettel idézték útba indító mes­terüket. A nagy tudóst és tiszta embert. *ÍS # * Kései öröm. „Nem voltam boldog! - panasz­kodik ismerősöm. - Nem volt egyetlen napom, amikor nem féltem - folytatja keserű szavait.- Rövidesen meghalok, semmire nincs időm”- búcsúzik a kapunál. „Keress föl idős, elhagyott embereket! - taná­csolom neki. - Magányos, kilencvenéves fér­fiakat. Fürdesd meg őket, főzz és takaríts!” Nem válaszol. Köszönés nélkül elsiet, a sar­kon nem áll meg és nem integet. # * * Vak férfi. Régóta ismerem, örülök a találkozás­nak, már azt hittem, a hideg tél megölte. Felesé­ge alig lát valamit, ő gondoskodik az öt egészsé­ges gyerekről. „Miért van itt?” - kérdezem az ut­cazajban. „Felújították a Ferenciek terét, és ne­kem is mennem kellett” - felel csendesen. Az­után hosszan hallgat. „Ordítottak velem, még a lépcsőről is lelöktek!" - mondja búcsúzóul. Pe­dig senkit nem zavart, délelőttönként, a huzatos metrólejárónál népdalokat és zsoltárokat énekelt. * * * Múzeumok éjszakája. Szép és jó ötlet a júni­usi éjjel, bárki volt a megálmodója. Persze ott a buktató is, azt hiszi az ember, az idén sok hely­re eljut, legalább a legfontosabb rendezvények­re. Néhány óra múlva belátja, egyre kevesebbet markol, öregedő lábai nem bírják a gyaloglást. Budára mentünk, sétáltunk, majd benéztünk a Zenetörténeti Múzeumba, ahol egy lelkes, mindentudó fiatalember kalauzolt a csodás hangszerek világában. A legtöbbet most is megszólaltatják a hangversenyeken. Az Orszá­gos Széchényi Könyvtárban Dante és Babits várt bennünket. A Nemzeti Galériában kiállí­tások és a régi klasszikusok: Munkácsy két ter­me ismét elkápráztatta a látogatókat! Éjfél előtt leültem egy üres padra, előttem há­rom kép lobogó színekkel Csontvárytól. Három remekmű: A taorminai görög színház romjai (1904), Jajcei vízesés (1903), Zarándoklás a céd­rusokhoz Libanonban (1907). Néztem a hatal­mas vásznakat, figyeltem az embereket. Meg­döbbentett, hogy fél óra alatt csak egy férfi is­merte föl messziről a festőt, és tudta a nevét is. A többi hatvan-hetven látogató hosszú perce­kig olvasta a címet, és semmit nem mondott ne­ki a lángoló színek üzenete. Ht * # Hajnali rigók. Szabó Lőrinc szép versét ma meg­éltem. Rossz álom után, pontban négy órakor föl­ébredtem, és siettem az erkélyre, hogy meghall­gassam az ébredő kerteket. Igaz minden sor, a pontos megfigyelés: „Hajnali négykor bekiabál­tak”..., és énekeltek, Rittyentettek, kurjongattak „vad vígadozásban a kerti rigók”. így történt, egy perccel se később, mintha varázsütésre minden madár fölébredt volna, mondta és kiáltotta örömét. Hogy él, és indul a nap a júniusi égre. Micsoda tiszta hangok, arany sípok, száz és száz. Észrevétlenül, ahogy a költő 1931-ben, megteltem én is lázas zsivaj­jal, csobogó zengéssel. És a befejezés fájdalma is igaz: „csupa fütty, pedig elhallgattak / s reg­gelre emlék maradt csak, / hogy milyen ékte­lenül mulattak / a hajnali kertben a sárgarigók.” ■ Fenyvesi Félix Lajos Balatoni könyvekfesztiválja - Tihany, július 17-20. Ünnepeink közül az egyik legkülö­nösebb a könyvek fesztiválja. Egyé­ni és közösségi, szinte mindenkit megajándékoz valami lélekemelő üzenettel. A budapesti nemzetközi könyvfesztivál mellett legismertebb az ünnepi könyvhét a Vörösmarty téren. A budai őszi seregszemle a Várban az újak közé tartozik, a Magyarországon nyomtatott első könyv emlékére és a magyar nyelv tiszteletére szervezik meg. Idén először rendezik meg júli­us 17-20. között Tihanyban az Echo könyvfesztivált. A rendez­vény célja, hogy felhívja a figyelmet a balatoni témájú művek hatalmas választékára. Hogy őrizze és ter­jessze az olvasás kultúráját. A prog­ramban a műhelyek bemutatkozá­sa mellett lesz irodalmi est, koncert, retrotúra, néprajzi játszóház, bor­vacsora. A rendezvény fővédnöke Mádl Dalma asszony. A magyar tenger számtalan iro­dalmi és képzőművészeti alkotás ih­­letője. Jókai Mór, Kisfaludy Sándor, Eötvös Károly, Németh László, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Egry Jó­zsef, Borsos Miklós munkássága szorosan összeforrt a Balatonnal. Ezt a kimeríthetetlen, már-már fe­ledett kincset mutatja be a fesztivál könyvtár, az Északi Part című folyó­irat bemutatkozásával. A július 17-én, csütörtökön délután három órakor megnyíló fesztivál el­ső napjából kiemelkedik a kisvona- •* tos túra, a Balatoni panteon című klasszikusokkal az élen, a környe­ző települések érdekes kiadványa­ival, a keszthelyi Balaton Múzeum ritkaságaival, a füredi, a siófoki műsor, melynek házigazdája Praz­­novszky Mihály irodalomtörténész. Pénteken bábelőadás és babamúze­um. Délután fél ötkor Korzenszky Ri­chárd atya - ezúttal mint sokkötetes szerző - lesz a színpadi beszélgetések nagy érdeklődéssel várt vendége. Szi­­gethy Gábor irodalomtörténésznek erre az alkalomra készült pódiummű­sorát láthatják-hallhatják a vendégek: Bencések bora - bencések humora. Se­bestyén Márta és Andrejszki Judit koncertje zárja a programsorozatot. Szombaton irodalmi hajó - a Jó­kai - indul Füredről Tihanyba, melynek „kapitánya” Praznovszky Mihály. A neves Liszkay-pincészet tulajdonosa különleges borvacso­ra mellett a zongoránál villantja föl tehetségét. Vasárnap délben a tihanyi sza­kácskönyvben megjelent ételek ké­szülnek a környező vendéglőkben. Délután találkozás gróf Nádasdy Borbálával, a Mencshelyen otthon­ra lelt írónővel; Fehér Bélával, aki­nek Kossuthkifli című regényét most filmesítették meg. Beszélgetés Schaf­fer Erzsébettel a szőlővirág illatáról és Jásdy István csopaki borásszal Sze­renád a szőlőben című munkájáról. Mind a négy napon könyvvásár a főtéren.' Befejezésül szólni kell a kivételes helyről, a hely szelleméről is. Majd kilencszázhatvan éve van bencés apátság a Tihanyi-félszigeten. Az ódon-szép templom az évszázadok során a pusztulás és az újjászületés otthona volt. Az alapító király, I. András sírja csendes zarándokhelye Magyarországnak. A tihanyi apátság alapítólevelének (1055) pergamenre írt sorai örök üzenetek. A fehér fáklyaként lobogó temp­lom nem csupán művészettörténeti emlék, épületeivel együtt a kultúra fellegvára. Korzenszky Richárd per­jel fáradhatatlan munkálkodása nyo­mán egész évben találkozások és rendezvények vannak vén falai kö­zött. A tetőtéri esték, koncertek, kiállítások, lelkigyakorlatok mind szélesebb sugárzással hirdetik a hit és a szépség erejét. És most a könyv és az olvasás nem múló ajándékát minden időben. ■ F. F. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom