Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-19 / 42. szám
2 -m 2014. október 19. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP - KOL 3,17-4,1 Kölcsönkenyér visszajár Oratio oecumenica Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük neked a hit ajándékát, amely által teljes bizalommal állhatunk meg előtted. Köszönjük, hogy te magad teszel meg mindent ezért az ajándékért. Ha veszít fényéből, erejéből, te táplálod. Ha kétség támadja, te újítod meg bennünk. Ha az élet terhei elfedik, te éleszted újjá. Hit és hitetlenség határán járva könyörgünk most is hozzád. Kérünk téged az önmagában és a teremtményekben bízó emberiségért. Te gátold meg az emberi nagyravágyás, a magabiztosság, az önzés pusztító erejét. Te adj új és új lehetőséget arra, hogy mind többen vegyék észre a világ kincsei mögött az azokat nyújtó kezedet. Figyelmeztess bennünket arra, hogy mindenünket ajándékba kaptunk tőled azért, hogy az ajándékozó és az egymás iránti szeretettel éljünk velük. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk azokért, akik életük terhei miatt nem tudnak rád mint szerető Atyjukra tekinteni. Könyörgünk azokért, akik megkeseredtek, akik az emberi bűn pusztítását rajtad kérik számon. Segíts a hitetlenség és kétség mélyében. Üresítsd meg azok lelkét, akikben reménytelen fájdalom, magabiztosság vagy harag uralkodik. Könyörgünk azokért is, akik életük terhei alatt is hozzád kiáltanak. Ne engedj senkit erején felül kísérteni. Kérünk, te adj erőt, hogy a hozzád kiáltok türelemmel és bizalommal tudják megtalálni a szabadulás útját, amelyet elkészítettél számukra. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Könyörgünk egyházadért. Te újítsd meg a hitben, a szeretetben és a reménységben. Ne engedd, hogy emberi kezeink eltakarják benne azt, amire te elhívtad. Add meg egyházadnak, hogy élettel telivé, hozzád vezetővé, sóvá és világossággá legyen mindenütt, ahol te összegyűjtötted és igéd hirdetőjévé tetted. Kérünk, tanítsd egyházadat és minden szolgálattal megbízott testvérünket a hozzád való hűségre, az érthető beszédre, a másik ember terhét hordozó szeretetre. Kérünk, bocsásd meg kegyelmesen egyházad bűneit, és ne engedd, hogy hamis tisztaságtudatból takargassa azokat, de azt se, hogy a múltban vagy a jelenben elkövetett bűneinek foglyává váljon. Mutasd meg újra és újra, hogy egyházadat azért hívod el, hogy benne új élet támadjon igéd és szentségeid által. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Könyörgünk saját gyülekezetünkért. Add, hogy közöttünk minden szó, minden tett, minden alkalom hozzád vigyen közelebb. Add, hogy mindnyájan, akik részt vállalnak gyülekezetünk életében, átérezzék, hogy a legkisebb dologgal is neked szolgálnak. Kérünk, add, hogy meg tudjuk becsülni mindenkiben a gyülekezetünkért végzett munkát, szolgálatot. Jézus Krisztusért kérünk... • [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Könyörgünk magunkért. Te látod, ha megkopott hitünk, vagy ha már túl természetesnek vesszük, hogy szerető Atyánknak szólíthatunk. Kérünk, ajándékozz meg újra és újra a hit elevenségével. Te látod, ha kétségeink támadnak, és erőtlenségeink erőt vesznek rajtunk. Te biztass újra és újra igéddel: erőd az erőtlenség által ér célhoz - a mi életünkben és üdvösségünkben is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Köszönjük, Atyánk, hogy teljes bizalommal mondhattuk el neked kéréseinket. Hallgass meg bennünket Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. Nincs igazság a földön! Ha lenne Isten, ezt nem engedhetné meg! Igazságtalan az Isten, hogy az ártatlanokat szenvedni hagyja, a gonoszokat nem bünteti meg! Én nem ezt érdemiem! Gyakran hallunk ilyen kijelentéseket magukat hívőnek valló emberek szájából is. Pál mégsem vonja kétségbe, sőt határozottan állítja: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás’.’ Pont úgy, ahogy a közmondás tartja: Kölcsönkenyér visszajár! Mert van isteni igazságszolgáltatás. Fenyegetés ez? Vagy inkább vigasztalás? Kinek ez, kinek az. Pál úgy gondolja, hogy a hatalmon levőknek inkább fenyegetés, de mindenesetre figyelmeztetés: „77, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben’.’ Jaj annak a hatalomnak - legyen az egyházi, világi, munkahelyi vagy családon belüli -, amely Isten törvényét lábbal tiporva, erejét fitogtatva érvényesíti a maga akaratát. Mert az Isten törvényéből - miként Jézus mondja - jottányi sem veszhet el. Mit mondjunk erre? Pál egy pillanatra megfeledkezett tanítása alappilléréről, a hit által, kegyelemből, a törvény cselekedetei nélkül való megigazulásról? Szó sincs róla! Ellenkezőleg! Épp a viszonzás törvénye teszi fenyegetően sürgetővé a hitből való igazság elnyerését! Mert azt fogod visszakapni, amit másokkal tettél! Talán már itt, a földön is, emberektől, de végül a mindenek Bírójától, Istentől, azon a napon, amikor igazságot tesz. Egy ilyen - a keleti kereszténységben született s azután világszerte elterjedt - imádság egyetlen mondatáról olvashattunk rovatunk legutóbbi írásában: az időjárás és az imádság kapcsolatáról. Most pedig arra kérem olvasóinkat, hogy kulcsolják össze kezüket, s a nyitott Evangélikus Élet felett mondják el ezt az ezerhatszáz éve hangzó imádságot, belekapcsolódva az Istennel beszélgetők és a bizonyságtevők fellegébe. Lassan, a szavakat, kifejezéseket, témákat végiggondolva mondjuk hangosan, a mondatok közt szünetet tartva. (Ha csak átfutjuk a szemünkkel, akkor nem jutunk el titkának mélyére.) „Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké! / Ámen. / Békességben könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, Mert el fog jönni az igazságtétel napja! Nem késik, bár Isten türelmes. Irgalmas szeretettel még azt is vállalja, hogy türelméért az Isten dolgain tájékozódni nem tudó emberek igazságtalansággal vádolják. De türelme nem végtelen. Legalábbis az idő dimenziójában nem az. Mert mélységében türelme is olyan végtelen nagy, mint szeretete. De a türelmi idő halála óráján mindenki számára lejár. Egy napon pedig lejár a világ számára is. Pál éppen ezért írja a Római levélben: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm 2,4) Mert Pál felfogása szerint Krisztus azért halt meg, hogy a bűnösnek türelmi időt nyerjen, és keresztje alatt egyben lehetőséget is biztosítson a megtérésre. De ezzel a lehetőséggel élni és nem visszaélni kell! Élni pedig csak a hit képes vele. Ezért van egyedül hit által a megigazulás, a törvény cselekedeteitől függetlenül. De hogyan kell élnie a hitnek a Krisztus halála árán nyert türelmi idővel? Mindenekelőtt azt kell felismernie, hogy Krisztust az ő bűnei szögezték a keresztre. Mert azokat, akik a megfeszítést fizikailag véghezvitték, ugyanazok a bűnök hajtották és ösztönözték, amelyeket a Krisztus keresztjére hittel néző ember a maga szívében kénytelen fölismerni. Ezért aki valóban hittel néz a Krisztus keresztjére - legyen bár egyházi vagy világi hatalom gyakorlója, legyen munkahelyi vezető vagy házastárs és szülő -, rögtön leesik a magas lóról, amelyen addig ült, és miként Pál a damaszkuszi úton, lélekbuzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Istenszerető püspökünkért (név szerint is mondhatjuk), a tisztes papságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Oltalmazz, ments meg, könyörülj, és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel! / Uram, irgalmazz! / Önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! / Néked, Uram! / Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, ben megszégyenülve, arcra borulva hever Krisztus lába előtt. Miután így megigazult, azaz helyére került Isten előtt az önértékelése, önkéntelenül elkezd irgalmasan bánni azokkal, akikkel szemben addig csak a vélt vagy valós hatalmát tudta fitogtatni, így viszont a viszonzás napján maga is számíthat rá, hogy Isten az irgalom mértékével fog mérni neki. Luther a hamis sáfár példázatáról (Lk 16,1-9) szóló prédikációjában ezt mondja: „így hangzik a fösvénység elleni prédikáció, hogy aki keresztény akar lenni, ne csak a markát tartsa, ne mindig csak kapni akarjon, és ne is csak azért nyújtsa ki a kezét, hogy másoktól elvegyen, miközben maga csak nagy nehezen csöppentcsurrant egy-egy fillért a rászorulóknak. Hanem ahányszor csak alkalma nyílik, szívesen, készséggel és bőkezűen adjon a szűkölködőknek, és segítsen rajtuk. Ezt nevezik valódi istentiszteletnek, amit Isten végül meg is fog jutalmazni.” Majd így fejezi be: „Amikor tehát Krisztus ezt mondja: »szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba«, akkor semmi többet nem kíván tőlünk, mint hogy legyünk a tanítványai, és tegyünk jót mindenkivel. Majd megígéri, hogy Isten az örök életben viszonzásban részesít a jó cselekedeteinkért. De mit is mond Pál? Ahhoz, hogy egy cselekedet jó legyen, hitből kell fakadnia. Krisztus pedig ezt mondja: a hit az, ami által bűnbocsánatot nyerünk, hogy beléphessünk az örök életbe. Ezek a kijelentések igazak, és nem hazudnak. Ezek mindegyikét most és mindenkor és örökkönörökké. / Ámen." Az imádságból egyetlen mondatot hagytam ki, azt, amely a lutheri teológia alapján számunkra nemcsak hogy idegen, de elfogadhatatlan - Mária mindenkor szeplőtlen és szűz voltáról -, hiszen a Szentírás, mint számunkra egyedül mértékadó („sola Scriptura”), erről nem tesz említést. Természetesen - érezhetjük a szöveg visszatérő fordulatából - eredetileg párbeszédes imádság volt. Mindig új téma, mindig ugyanaz a kérés. Mert ebben a kérésben benne van minden... Nem véletlenül ez volt a kérése a vak Bartimeusnak, a vérfolyásos asszonynak, a tíz leprásnak és sokaknak másoknak az Újszövetség tanúsága szerint. Emberek, akik fizikai vagy lelki nyomorúságukban Jézussal találkoztak, így szólították meg: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam, irgalmazz nékem!” Ezeket a bibliai mondatokat vette át az egyház az istentiszteleti szövegei közé, így vált elterjedtté s a mai napig is használatban levő fordulattá a kyrie, azaz az „Uram, irgalmazz!” Lehet hát ezt az imádságot úgy használni, hogy egymagám olvasom, mondom, imádkozom, és lehet úgy is, hogy a közösségben egy előimádkozó mondja az egyes mondatokat, s együtt folytatjuk az egyes mondatokat az ősi kéréssel. A kereszténység első négy évszázadának gyakorlata alapján fogalmazta meg az antiókhiai Aranyszájú Szent János az úgynevezett „isteni liturgiában” majd az egyház tizenhat évszázadon keresztül csiszolta, érlelte ezt az imádságot. Az, hogy a kereszténység a 21. században is hasz-A VASÁRNAP IGÉJE hittel kell elfogadnod. Az pedig, hogy a Krisztusban való hit által nyerünk bűnbocsánatot és örök életet, úgy egyeztethető össze a mai evangélium tanításával, hogy Isten tetszését csak a hitből adott alamizsnánk és a hitből fakadó egyéb jó cselekedeteink nyerhetik el. Ezekért az örök életben gazdag és bőséges viszonzásban részesít, és megjutalmaz értük. Ezért ha ebben az életben mégoly keserves is számunkra Isten szolgálata és a jó cselekvése, annál inkább készségesnek és buzgónak kell lennünk, azzal a reménységgel, amely a mennyben van fenntartva számunkra, miként Pál mondja Kol 1,5-ben. (»Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.«) Ez tehát a helyes és valódi értelme a mai evangéliumnak, és ez az egyedül helyes és megalapozott felelet a jó cselekedetek kérdésére. Isten legyen hozzánk kegyelmes az ő Fiának, Jézus Krisztusnak közbenjárása által, és Szendéikével szítsa föl szívünkben a bizalmat, hogy a ma hallott figyelmeztetés és szép ígéret gyümölcsöt teremjen bennünk, hogy hátralevő életünket megjobbítsuk, és végül elnyerjük az üdvösséget. Ámen." ■ Véghelyi Antal RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK nálja, azt igazolja, hogy igazi, maradandó imádságkincsről van szó, amelyet nekünk is érdemes használni. Mi a titka Aranyszájú imádságának? Elsősorban az, hogy a lényegre tör. Nincs semmi sallang, nincs fölösleges mondat. Azt mondja el, ami az élethez, a mindennapihoz és az örökhöz tartozik. Azt mondja el, amit minden imádkozónak valami módon meg kell fogalmaznia. Azt mondja el, ami minden korban érvényes és aktuális az Isten és ember kapcsolatában. Azt, hogy rászorulunk Isten segítségére, aki gazdagon megajándékoz minket, és védi, óvja, hordozza a hozzá bizalommal fordulókat. Talán ezért érezzük több mint másfél évezredes használat után olyan frissnek és időszerűnek. Fontos, hogy ebben az imádságban nincs semmi önzés. Ez pedig nagy kísértése a mindenkori kereszténységnek. Krisztusi küldetésünk, hogy másokért élünk; ha ez így van, akkor elsősorban másokért imádkozunk. Az imádság témái is felállítanak egyfajta rangsort. Mi az, ami fontos, s mi az, ami kevésbé lényeges? Erre az összeszedett, koncentrált imádságra tanít mindnyájunkat Khrüszosztomosz (= Aranyszájú) imádsága. S hogy milyen fontos az összeszedettség az imádságban - arról majd jövő heti számunkban olvashatunk. ■ Dr. Hafenscher Károly A nagy könyörgés ► Amikor a tanítványok Jézust kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus egyszerre adott mintát és használható szöveget. Az a jézusi válasz, hogy „ti azért így imádkozzatok”, egyszerre utalhat arra, hogy imádkozzatok ezekkel a szavakkal, vagy arra, hogy imádkozzatok hasonló módon - valahogy így, ilyen lelkülettel, ilyen témákkal, ilyen pozícióból. Később az egyház évszázadok során - leszűrve az imádságos élet tapasztalatait, gazdagítva az istentiszteleti életét éppen úgy, mint az egyéni hitéletet - számos ilyen mintaimádságot készített. Aki ezeket megtanulta, az értékes, jól használható imádsággal gazdagodott, de a saját spontán módon megfogalmazott könyörgéseinek is jó hátteret adott.
