Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-19 / 42. szám

2 -m 2014. október 19. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP - KOL 3,17-4,1 Kölcsönkenyér visszajár Oratio oecumenica Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük neked a hit ajándékát, amely által tel­jes bizalommal állhatunk meg előtted. Köszönjük, hogy te magad teszel meg mindent ezért az ajándékért. Ha veszít fényéből, erejéből, te táplálod. Ha két­ség támadja, te újítod meg bennünk. Ha az élet terhei elfedik, te éleszted új­já. Hit és hitetlenség határán járva kö­­nyörgünk most is hozzád. Kérünk téged az önmagában és a te­remtményekben bízó emberiségért. Te gátold meg az emberi nagyravágyás, a magabiztosság, az önzés pusztító ere­jét. Te adj új és új lehetőséget arra, hogy mind többen vegyék észre a világ kin­csei mögött az azokat nyújtó kezedet. Figyelmeztess bennünket arra, hogy mindenünket ajándékba kaptunk tő­led azért, hogy az ajándékozó és az egymás iránti szeretettel éljünk velük. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk azokért, akik életük terhei miatt nem tudnak rád mint sze­rető Atyjukra tekinteni. Könyörgünk azokért, akik megkeseredtek, akik az emberi bűn pusztítását rajtad kérik szá­mon. Segíts a hitetlenség és kétség mé­lyében. Üresítsd meg azok lelkét, akik­ben reménytelen fájdalom, magabiztos­ság vagy harag uralkodik. Könyör­günk azokért is, akik életük terhei alatt is hozzád kiáltanak. Ne engedj senkit erején felül kísérteni. Kérünk, te adj erőt, hogy a hozzád kiáltok türelemmel és bizalommal tudják megtalálni a szabadulás útját, amelyet elkészítettél számukra. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Könyörgünk egyházadért. Te újítsd meg a hitben, a szeretetben és a re­ménységben. Ne engedd, hogy emberi kezeink eltakarják benne azt, amire te elhívtad. Add meg egyházadnak, hogy élettel telivé, hozzád vezetővé, sóvá és világossággá legyen mindenütt, ahol te összegyűjtötted és igéd hirdetőjé­vé tetted. Kérünk, tanítsd egyházadat és minden szolgálattal megbízott test­vérünket a hozzád való hűségre, az ért­hető beszédre, a másik ember terhét hordozó szeretetre. Kérünk, bocsásd meg kegyelmesen egyházad bűneit, és ne engedd, hogy hamis tisztaságtudat­ból takargassa azokat, de azt se, hogy a múltban vagy a jelenben elkövetett bűneinek foglyává váljon. Mutasd meg újra és újra, hogy egyházadat azért hívod el, hogy benne új élet tá­madjon igéd és szentségeid által. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Könyörgünk saját gyülekezetün­kért. Add, hogy közöttünk minden szó, minden tett, minden alkalom hozzád vigyen közelebb. Add, hogy mindnyá­jan, akik részt vállalnak gyülekezetünk életében, átérezzék, hogy a legkisebb dologgal is neked szolgálnak. Kérünk, add, hogy meg tudjuk becsülni min­denkiben a gyülekezetünkért végzett munkát, szolgálatot. Jézus Krisztusért kérünk... • [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Könyörgünk magunkért. Te látod, ha megkopott hitünk, vagy ha már túl természetesnek vesszük, hogy szere­tő Atyánknak szólíthatunk. Kérünk, ajándékozz meg újra és újra a hit ele­venségével. Te látod, ha kétségeink tá­madnak, és erőtlenségeink erőt vesz­nek rajtunk. Te biztass újra és újra igéd­del: erőd az erőtlenség által ér célhoz - a mi életünkben és üdvösségünkben is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg... Köszönjük, Atyánk, hogy teljes bi­zalommal mondhattuk el neked kéré­seinket. Hallgass meg bennünket Jé­zus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. Nincs igazság a földön! Ha lenne Is­ten, ezt nem engedhetné meg! Igaz­ságtalan az Isten, hogy az ártatlano­kat szenvedni hagyja, a gonoszokat nem bünteti meg! Én nem ezt érdem­iem! Gyakran hallunk ilyen kijelen­téseket magukat hívőnek valló embe­rek szájából is. Pál mégsem vonja kétségbe, sőt határozottan állítja: „Aki pedig igaz­ságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen sze­mélyválogatás’.’ Pont úgy, ahogy a közmondás tartja: Kölcsönkenyér visszajár! Mert van isteni igazságszol­gáltatás. Fenyegetés ez? Vagy in­kább vigasztalás? Kinek ez, kinek az. Pál úgy gondolja, hogy a hatalmon levőknek inkább fenyegetés, de min­denesetre figyelmeztetés: „77, urak, ad­játok meg szolgáitoknak azt, ami igaz­ságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben’.’ Jaj annak a hatalomnak - legyen az egyházi, világi, munkahelyi vagy csa­ládon belüli -, amely Isten törvé­nyét lábbal tiporva, erejét fitogtatva ér­vényesíti a maga akaratát. Mert az Is­ten törvényéből - miként Jézus mond­ja - jottányi sem veszhet el. Mit mondjunk erre? Pál egy pil­lanatra megfeledkezett tanítása alap­pilléréről, a hit által, kegyelemből, a törvény cselekedetei nélkül való megigazulásról? Szó sincs róla! El­lenkezőleg! Épp a viszonzás törvé­nye teszi fenyegetően sürgetővé a hitből való igazság elnyerését! Mert azt fogod visszakapni, amit mások­kal tettél! Talán már itt, a földön is, emberektől, de végül a mindenek Bí­rójától, Istentől, azon a napon, ami­kor igazságot tesz. Egy ilyen - a keleti kereszténységben született s azután világszerte elterjedt - imádság egyetlen mondatáról ol­vashattunk rovatunk legutóbbi írásá­ban: az időjárás és az imádság kap­csolatáról. Most pedig arra kérem olvasóin­kat, hogy kulcsolják össze kezüket, s a nyitott Evangélikus Élet felett mondják el ezt az ezerhatszáz éve hangzó imádságot, belekapcsolódva az Istennel beszélgetők és a bizony­ságtevők fellegébe. Lassan, a szava­kat, kifejezéseket, témákat végig­gondolva mondjuk hangosan, a mon­datok közt szünetet tartva. (Ha csak átfutjuk a szemünkkel, akkor nem ju­tunk el titkának mélyére.) „Áldott az Atya és Fiú és Szentlé­­leknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké! / Ámen. / Békesség­ben könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / A mennyei békéért és lel­künk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Az egész világ békességéért, Isten szentegyhá­zainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Ezen szent haj­lékért s mindazokért, kik ide hittel, Mert el fog jönni az igazságtétel napja! Nem késik, bár Isten türelmes. Irgalmas szeretettel még azt is vállal­ja, hogy türelméért az Isten dolgain tá­jékozódni nem tudó emberek igazság­talansággal vádolják. De türelme nem végtelen. Legalábbis az idő dimenzi­ójában nem az. Mert mélységében tü­relme is olyan végtelen nagy, mint sze­­retete. De a türelmi idő halála óráján mindenki számára lejár. Egy napon pedig lejár a világ számára is. Pál éppen ezért írja a Római levél­ben: „Vagy megveted jóságának, elné­zésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Is­ten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm 2,4) Mert Pál felfogása szerint Krisz­tus azért halt meg, hogy a bűnösnek türelmi időt nyerjen, és keresztje alatt egyben lehetőséget is biztosítson a megtérésre. De ezzel a lehetőséggel élni és nem visszaélni kell! Élni pedig csak a hit képes vele. Ezért van egye­dül hit által a megigazulás, a törvény cselekedeteitől függetlenül. De hogyan kell élnie a hitnek a Krisztus halála árán nyert türelmi idővel? Mindenekelőtt azt kell felis­mernie, hogy Krisztust az ő bűnei szögezték a keresztre. Mert azokat, akik a megfeszítést fizikailag véghez­­vitték, ugyanazok a bűnök hajtották és ösztönözték, amelyeket a Krisztus keresztjére hittel néző ember a ma­ga szívében kénytelen fölismerni. Ezért aki valóban hittel néz a Krisztus keresztjére - legyen bár egyházi vagy világi hatalom gyakor­lója, legyen munkahelyi vezető vagy házastárs és szülő -, rögtön leesik a magas lóról, amelyen addig ült, és mi­ként Pál a damaszkuszi úton, lélek­buzgósággal és istenfélelemmel jár­nak, könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Istenszerető püspökün­kért (név szerint is mondhatjuk), a tisztes papságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Ezen vá­rosért (községért), minden városért, községért és vidékért s az azokban la­kó hívekért könyörögjünk az Úr­hoz! / Uram, irgalmazz! / A levegő­nek kedvező mérsékletéért, a föld ter­ményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért kö­nyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgal­mazz! / Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szük­ségtől, könyörögjünk az Úrhoz! / Uram, irgalmazz! / Oltalmazz, ments meg, könyörülj, és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel! / Uram, ir­galmazz! / Önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! / Néked, Uram! / Mert té­ged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, ben megszégyenülve, arcra borulva hever Krisztus lába előtt. Miután így megigazult, azaz helyére került Is­ten előtt az önértékelése, önkéntele­nül elkezd irgalmasan bánni azokkal, akikkel szemben addig csak a vélt vagy valós hatalmát tudta fitogtatni, így viszont a viszonzás napján maga is számíthat rá, hogy Isten az irgalom mértékével fog mérni neki. Luther a hamis sáfár példázatáról (Lk 16,1-9) szóló prédikációjában ezt mondja: „így hangzik a fösvény­ség elleni prédikáció, hogy aki keresz­tény akar lenni, ne csak a markát tart­sa, ne mindig csak kapni akarjon, és ne is csak azért nyújtsa ki a kezét, hogy másoktól elvegyen, miközben maga csak nagy nehezen csöppent­­csurrant egy-egy fillért a rászorulók­nak. Hanem ahányszor csak alkalma nyílik, szívesen, készséggel és bőke­zűen adjon a szűkölködőknek, és segítsen rajtuk. Ezt nevezik valódi is­tentiszteletnek, amit Isten végül meg is fog jutalmazni.” Majd így fejezi be: „Amikor tehát Krisztus ezt mond­ja: »szerezzetek magatoknak baráto­kat a hamis mammonnal, hogy ami­kor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba«, akkor semmi töb­bet nem kíván tőlünk, mint hogy le­gyünk a tanítványai, és tegyünk jót mindenkivel. Majd megígéri, hogy Is­ten az örök életben viszonzásban ré­szesít a jó cselekedeteinkért. De mit is mond Pál? Ahhoz, hogy egy cselekedet jó legyen, hitből kell fakadnia. Krisztus pedig ezt mond­ja: a hit az, ami által bűnbocsánatot nyerünk, hogy beléphessünk az örök életbe. Ezek a kijelentések igazak, és nem hazudnak. Ezek mindegyikét most és mindenkor és örökkön­­örökké. / Ámen." Az imádságból egyetlen mondatot hagytam ki, azt, amely a lutheri teo­lógia alapján számunkra nemcsak hogy idegen, de elfogadhatatlan - Mária mindenkor szeplőtlen és szűz voltáról -, hiszen a Szentírás, mint számunkra egyedül mértékadó („so­la Scriptura”), erről nem tesz említést. Természetesen - érezhetjük a szö­veg visszatérő fordulatából - erede­tileg párbeszédes imádság volt. Mindig új téma, mindig ugyanaz a kérés. Mert ebben a kérésben ben­ne van minden... Nem véletlenül ez volt a kérése a vak Bartimeusnak, a vérfolyásos asszonynak, a tíz leprás­­nak és sokaknak másoknak az Újszö­vetség tanúsága szerint. Emberek, akik fizikai vagy lelki nyomorúságuk­ban Jézussal találkoztak, így szólítot­ták meg: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam, irgalmazz nékem!” Ezeket a bibliai mondatokat vette át az egy­ház az istentiszteleti szövegei közé, így vált elterjedtté s a mai napig is használatban levő fordulattá a kyrie, azaz az „Uram, irgalmazz!” Lehet hát ezt az imádságot úgy használni, hogy egymagám olvasom, mondom, imádkozom, és lehet úgy is, hogy a közösségben egy előimádkozó mondja az egyes mondatokat, s együtt folytatjuk az egyes mondato­kat az ősi kéréssel. A kereszténység első négy évszá­zadának gyakorlata alapján fogal­mazta meg az antiókhiai Aranyszájú Szent János az úgynevezett „isteni li­turgiában” majd az egyház tizenhat évszázadon keresztül csiszolta, érlel­te ezt az imádságot. Az, hogy a ke­reszténység a 21. században is hasz-A VASÁRNAP IGÉJE hittel kell elfogadnod. Az pedig, hogy a Krisztusban való hit által nyerünk bűnbocsánatot és örök éle­tet, úgy egyeztethető össze a mai evangélium tanításával, hogy Isten tetszését csak a hitből adott ala­mizsnánk és a hitből fakadó egyéb jó cselekedeteink nyerhetik el. Ezekért az örök életben gazdag és bőséges vi­szonzásban részesít, és megjutal­maz értük. Ezért ha ebben az életben mégoly keserves is számunkra Isten szolgá­lata és a jó cselekvése, annál inkább készségesnek és buzgónak kell len­nünk, azzal a reménységgel, amely a mennyben van fenntartva számunk­ra, miként Pál mondja Kol 1,5-ben. (»Hálát adunk azért a reménysé­gért is, amely készen van számotok­ra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédé­ből, az evangéliumból.«) Ez tehát a helyes és valódi értelme a mai evangéliumnak, és ez az egye­dül helyes és megalapozott felelet a jó cselekedetek kérdésére. Isten le­gyen hozzánk kegyelmes az ő Fiának, Jézus Krisztusnak közbenjárása által, és Szendéikével szítsa föl szívünkben a bizalmat, hogy a ma hallott figyel­meztetés és szép ígéret gyümölcsöt teremjen bennünk, hogy hátralevő életünket megjobbítsuk, és végül el­nyerjük az üdvösséget. Ámen." ■ Véghelyi Antal RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK nálja, azt igazolja, hogy igazi, mara­dandó imádságkincsről van szó, ame­lyet nekünk is érdemes használni. Mi a titka Aranyszájú imádságá­nak? Elsősorban az, hogy a lényegre tör. Nincs semmi sallang, nincs fölös­leges mondat. Azt mondja el, ami az élethez, a mindennapihoz és az örök­höz tartozik. Azt mondja el, amit minden imádkozónak valami módon meg kell fogalmaznia. Azt mondja el, ami minden korban érvényes és ak­tuális az Isten és ember kapcsolatá­ban. Azt, hogy rászorulunk Isten segítségére, aki gazdagon megaján­dékoz minket, és védi, óvja, hordoz­za a hozzá bizalommal fordulókat. Talán ezért érezzük több mint más­fél évezredes használat után olyan frissnek és időszerűnek. Fontos, hogy ebben az imádságban nincs semmi önzés. Ez pedig nagy kí­sértése a mindenkori keresztény­ségnek. Krisztusi küldetésünk, hogy másokért élünk; ha ez így van, akkor elsősorban másokért imádkozunk. Az imádság témái is felállítanak egyfajta rangsort. Mi az, ami fontos, s mi az, ami kevésbé lényeges? Erre az összeszedett, koncentrált imádság­ra tanít mindnyájunkat Khrüszosz­­tomosz (= Aranyszájú) imádsága. S hogy milyen fontos az összeszedett­­ség az imádságban - arról majd jö­vő heti számunkban olvashatunk. ■ Dr. Hafenscher Károly A nagy könyörgés ► Amikor a tanítványok Jézust kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, Jé­zus egyszerre adott mintát és használható szöveget. Az a jézusi válasz, hogy „ti azért így imádkozzatok”, egyszerre utalhat arra, hogy imád­kozzatok ezekkel a szavakkal, vagy arra, hogy imádkozzatok hason­ló módon - valahogy így, ilyen lelkülettel, ilyen témákkal, ilyen po­zícióból. Később az egyház évszázadok során - leszűrve az imádsá­­gos élet tapasztalatait, gazdagítva az istentiszteleti életét éppen úgy, mint az egyéni hitéletet - számos ilyen mintaimádságot készített. Aki ezeket megtanulta, az értékes, jól használható imádsággal gazdago­dott, de a saját spontán módon megfogalmazott könyörgéseinek is jó hátteret adott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom